Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-15 / 190. szám
4 ÍOTNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 1963. augusztus 13. Adalékok a bölcskei szociális otthon életrajzához << A Bölcskéhez tartozó András- pysztán van egy kastély-féle épület. A fé.lszabadulás óta elég sokszor cserélt gazdát, a legkülönbözőbb célokra használták. Végül megszületett egy okos gondolat, hogy jó lenne szociális otthont berendezni az épületben. Igen ám. csakhogy az épület a Kanacsi Állami Gazdaság kezeléseben volt. Előbb tehát vele kellett megegyezni. Sor is került az átadási tárgyalásokra, s ami ennék természetes velejárója, megbeszélték az épület kiürítésének módiát. A kiürítés a dolog lényegéi képezte, mert hiszen három család lakta az épületet. A jegyzőkönyvileg hitelesített megállapodás 1962 május 25-én jött létre, tehát több, mint egy éve. A jegyzőkönyv szerint az épületet ellenszolgáltatás nélkül a megyei tanács egészségügyi osztályának rendelkezésére bocsátja a gazdaság, a három család kiköltöztetése pedig a következőképpen történik meg: egy család elhelyezéséről a megyei tanács gondoskodik, kettőről pedig az állami gazdaság. A két család kiköltöztetéséhez azonban a ^negyei tanács 80 000 forintot utal át az állami gazdaságnak, hogy Pakson épületet tudjon vásárolni részükre. Azt is rögzítették a jegyzőkönyvben, hogy csak akkor utalják át a 80 000 forintot. ha az állami gazdaság biztosította az épületet. JSiem is lett volna semmi bökkenő. ha a megáiíapodasi ' betartják. Ezt azonban mindegyik fél fétrúgta. A pénzt a megyei tanács pénzügyi osztálya — szabálytalanul — előre átutalta. Ennek a kelte 1962. július 23. F.bben a szabálytalanság az volt, hogy a gazdaság nem gondoskodott a két család kiköltöztetéséről, a pénzt mégis megkapta. Végül a gazdaság vásárolt ugyan lakóépületet Pakson, azt azonban nem a szóban forgó célra fordították. hanem — állítólag — az igazgató költözött bele. Persze, ez a gazdaság dolga. Minket az ügynek az a része érdekel, hogy mi történt a szociális otthon céljaira átadott épülettel. Maradt minden a régiben: a benne lévő lakók késleltették a megnyitást. Végül a szabaddá tett épületrészben nyitották meg a szociális otthont, s a mai napig is csak mintegy 50 százalékos kapacitással működik. A kettő közül áz egyik család ugyan kiköltözött az idei év márciusában, de ott maradt a másik. Ez persze még mindig nagy akadály volt. ezért a tanácsi illetékesek törni kezdték a fejüket, hogy mit lehetne tenni: a 80 000 forintot már megkapta előre az állami gazdaság, ez nem vezetett eredményre, hátha még egy kis pénzzel meg lehetne sürgetni a kiköltözést. Előkerítették az E qészségüa'n Minisztérium 60 680’1963 (VI.) 2. számú rendeletét, ami lehetővé teszi, hogy ha az egészségügyi és szociális fejlesztés szükségessé teszi, a lakóknak bizonyos térítési összeg kifizethető, ha kiköltöznek az egészségügyi intézménynek szánt épületrészből. Meg is tették a lépéseket 23 OOO forint önkéntes kiköltözési díj kifizetésére. Időközben persze a Pénzügyminisztérium Revizori Kirendeltsége vizsgálni kezdte a dolgot, így aztán a 23 000 forint kifizetésére nem került sor. s végre — egy év után — teljesen megüresedett az épület. Jelenleg a tatarozásnál tartanak. Talán egy hónap, vagy másfél múlva sikerül ezt a részt is szociális otthon céljaira használni. A sok huzavona után. a—c 10. — Azt úgy szokták, — mondja — minden valamirevaló festő az ablakból öntöz. Ezért néznek a műtermek ablakai rendszerint elhagyott udvarokra, — s ez akár a középkorig visszavezethető! Péternek vannak ilyen megátalkodott szokásai és, ha én gyakran ellenzem, akkor elvet sző belőle. Az a megállapodásunk van. hogy az elveket tisztelni kell. még akkor is. ha nem találkozunk az eszmebarri kádokon .. . Míg Péter, a festékek között rakosgat, addig én az ágyakat lila pokróccal terítem le. A lepedőigazítás és -kihúzás lefekvés előtt történik meg. Aztán Péter a porszívó gépért a folyosóra megy. Kétszer végigszalad a szőnyegen, de előtte fehér jam- bót húz a fejére fülig és a szája elé fehér zsebkendőt tesz. Ahányszor csak porszívózik. mindig elmondja előtte, hogy a por be- szívásánál egészségtelenebb a világon nincs. Ha van valami ellenvetésem. akkor a porszívót nekem kell napokig kezelni. Természetesen, nekem az ellen, hogy a tüdőre szállt por a legegészségtelenebb a világon — az utóbbi időben semmi kifogásom nincs. S azóta rendszerint Péter porszívózik. Aztán együtt szaladunk a mosdóba, s ha az idő is engedi, zuhanyozunk. A szobánkban lévő kagylóban a mosakodást közös megegyezéssel megszüntettük, mert nem tudtunk megegyezni benne, hogy a padlóra kicsepegett vizet ki törli fel. Péter azt mondta, ő nem fröcsköli ki. Tehát töröljem én! Én ellenőriztem és bebizonyítottam, hogy igenis kifröcsköli. Péter, akkor dühösen a mosdóba szaladt, s azóta ott mosdom én is. Mivel még nincs dél. ilyenkor ebédig tanulni szoktunk. Péternek az alapos tanulásra kidolgozott, úgynevezett hármas módszere van. Olvassa, egv füzetbe vázlatot ír. s írás közben szavakat mormol. Én ugyanazt a könyvet a kezemben tartom, és ellenőrzőm. Péter mit olvas és azt, amit ír, lényegesnek találom-e. Vele gyakran megesik, hogy leteszi a könyvet és elméleti fejtegetésekbe bocsátkozik. Tíz percig lent vagyok az udvaron, akkor Péter rendszerint az ablakon utánam szól: gyere fel barátom, poVÉGH ANTAL» HOLNAP VASÁRNAP YVWVVVYYVVVVVVVVVVVVVVVVVYVVVVVVVVVYYYVYVVVVVVY AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA íázás nincs! És ha ezt hajlandó írásban adni, ledobja az ablakon, akkor én felmegyek hozzá. Néha. ha mégis erősen fúrja az oldalát valami, s beszélni akar, szünetet rendel el. Péter a vizsgákon a legkevésbé sem izgul. Gyakran hangoztatja — van, aki nem hiszi, de én tudom, hogy úgy van, ha a jegyeket megadnák, s nem kellene vizsgázni. nem érne egy frászt sem az egész tanulás. Az a valami, ha az ember elmegy, lesi, hogy melyik tétel van a papírra írva. Eleinte egy szót se tud róla. Aztán gondolkozik. A gondolkozás folytán kibomlik előtte az anyag lényeges része. Azt rendszerezni, áttüzesíti saját gondolataival, feladja sülve. Ez a vizsga! A tanár, ha nem nagyon sü- letlen a tészta, beveszi. És Péter nem is megy be mindenkivel vizsgázni. Különösen lányokkal nem. Ha úgy izgulna, mint azok. — hangoztatja — soha sem vizsgázna, elmenne bányásznak. Az első félévben a lányok — amikor délelőtt kilenckor kezdődtek a vizsgák, — már fél nyolckor az ajtó előtt álltak, a lábukat cserélgették, hogy melyiken álljanak. Közben egy helyen, a folyosó végen egymásnak adták a kilincset. Péter még akkor este megfestette a „nyugalom hölgyeim, kezdődhet a vizsga” című akvarelljét. Ezen a képen a folyosón sorban a tanár szobája előtt a lányok bilin ülnek, körülöttük fodrozva csipkés alsószoknyák. A festmény az intézetben korszakalkotó jelentőséggel bírt. Péter rengeteg rendelést kapott a fiúktól — s a lányok több. mint egy félévig Pétert bojkott alá vették. Az alatt az idő alatt Péter a dohánygyárista lányokkal járt moziba, s a szobába hatalmas plakátot festett: „Nem tehetnek köztük különbséget szerszámaik”, — s egy munkáslánnyal egy aktatáskás fiú sétál. unka mechanizmus nélkül Aa egyszer használt törölköző — A gyűjtés titkai - Hol lehet a bödönesónak ? \\ egismerkedésünk így in- iTA dúlt: — Tervekről nem szívesen beszélek. mert mindig közbejöhet valami — mondta a telefonba. — Legalább néhány részletet — akadékoskodtam én. — Mondjuk arról, miből is áll a néprajzos foglalkozása, hogyan folyik a gyűjtőmunka, amelynek bizonyára eléggé különös a mechanizmusa. — Azt mondta mechanizmus? Ez a mi munkánkban elképzelhetetlen — korrigálja helytelen szóhasználatomat Babus Jolán, a szekszárdi múzeum múzeológusa. Ezen a szombaton véletlenül bent találtam. Egész heti gyűjtő kőrútjának anyagát, feljegyzéseit rendezgette. Előtte százlapos füzet. abban nevek, számok, talán történetek is. Sajátos világ tárulna az olvasó elé, ha mondjuk ennek á füzetnek a tartalmát nyilvánosság elé tárná a feljegyző. Ám. egyelőre ez csak ötlet, s ízelítőül elégedjünk meg eny- nyivel: a füzetben nagyjából benne van mindaz, betűkben és sorokban, amit a közönség majd a múzeum új kiállításán láthat, Tolna megye népművészetéről és népviseletéről a takácsmesterségről, a vele fokon kékfestésről, valamint a megye halászatáról. Amíg azonban odóig eljut egy Kiállítás, hogy az ünnepélyes raegnyuu után feltárulnak a tárlat ajtói, sok minden történik az anyaggal és a néprajzossal is. — Hivatás dolga az egész — vélekedik a történészeiről Babus Jolán. — Az ember annyira fárad csupán el. amennyire a lelkesedése. hivatástudata engedi. IV os. nézzük csak. Babus Jo1 ^ Ián huszonöt éve kezdte, a távoli Bereg megyében. Vásá- rosnaményen. A fiatal tanárnő ebben az időben próbálta valóra váltani néprajzos-szándékait, amelyek még egyetemista korában érlelődtek meg benne. Néhány tagú szakkörrel kezdte. Az első gyűjtésből összekerült anyagnak a szertár biológiai szekrényében kaptak egy polcot. Hét év alatt az egyetlen polcból kialakult a beregi tájmúzeum. Amikorra. két éve Szekszárdra került két termes volt a kis múzeum. S most azt mondja, megérte a fáradtságot. — Utódaim, a vásárosnaményi iskola tanárai, növendékei folytatják a munkát. Ha hazamegyek én is segítek, mert a szívem azért beregi. Messzire került a kedvelt otthoni tájtól. Ám. az emlékekkel együtt hozta magával beregi szivét is. ö nem beszél erről, annál szerényebb, de tevékenysége bizonyít. Két év alatt most rendezi Szekszárdim a harmadik kiállítást, sok új saerzemánnyei gyarapította a múzeum néprajzi anyagát. Találkozásunk előtt Sió- agárdon és környékén kutatott Féltő szeretettel mutatja az új kincseket. Remekmívű menyecske ing, még remekebb menyasszony- pruszlik, a múlt század harmincas évekből származó faragott szék és sok egyéb. — Itt van például az egyszer használt törölköző — mutat egy kézzel hímzett, ki tudja hány éves darabot. — Érdekes népszokás fűződik hozzá. A menyasz- szony és a vőlegény összesen egyszer használják. A kontyolás után megmosakodnak, s aki előbb megtörölközik benne, az lesz a jobbdolgú a házasságban — tartja a népszokás. Az aktus után aztán el teszik emlékbe, a fehérnemű közé. Nem érdektelen, miként jut nyomára kallódó értékeknek, értékes ritkaságoknak. Azt mondtuk az elején a gyűjtőmunkának nincs mechanizmusa. Viszont van egynéhány titka. Ezek között talán a legelső: sokrétű. széles és eleven kapcsolat az emberekkel. Enélkül nem megy a dolog. Babus Jolán, a szó szoros értelmében még ebéd közben is kapcsolatait ápolja. Ha Szek- szárdon van. olyan helyen étkezik legszívesebben, ahová vidékiek is járnak. .Megfigyeli a népviseletbe öltözött falusiakat, érdeklődik tőlük, beszélget velük. S így bukkan gyakran olyan nép- művészeti értékeikre, jellegzetes viseletre, amilyeneket külöben körülményes lenne felkutatni. Cok érdekes epizódot mesélt saját gyakorlatából. Ezek mindegyike egy-egy hangulatos történet, de egyben módszer is, ahogy a munkáját végzi. S hogy a néprajzos sohasem tudja megtagadni önmagát, arra álljon itt egy történetke: — A múltkor a háziasszonyom, fiatalházas fia fényképeket mutatott. Szép felvételek voltak. Nekem azonban az tűnt fel, hogy a fiatalasszonyka szép, egy fából faragott bödöncsónakban üldögélt.. A ritka lelet felkeltette érdeklődését. s természetesen meg akarta szerezni a múzeum számára. A csónak azonban valahova tovább úszott, s most az a kérdés, hol lehet a szinte párját ritkító jószág? Nem akarok jósolni, de hiszem megtalálja majd. Nyomára buk- kantja az a kitartás, alaposan átgondolt kutatómunka és lelkesedés, ahogy Babus Jolán mú- zeológus menti a régi értékeket az utókor számára. S ebben a munkában még azt sem restelli, hogy néha megmosolyogják az emberek, amikor cipekedik. kíváncsiskodik. ö tudja, mit csinál ... Szolnoki István Már rég túl vagyunk azon, hogy a kollégiumi koszt miatt bárkivel is vitába bocsátkozzunk, pcXg néha ehetetlennek kell minősítenünk. Amikor a TOTO- pénzt megkaptuk, ha nem jó volt az ebéd, Péterrel vendéglőbe mentünk. A vendéglőbe menés csak akkor vált lehetségessé, ha egyértelműen mindketten ehetetlennek nyilvánítottuk az aznapi ebédet. Abban az időben megtörtént, hogy egy héten háromszor is így volt, s a pénz tragikus gyorsasággal fogyott. Akkor Péterrel közös közleményt adtunk ki, hogy egy héten egy- szernél több esetben az ebédet ehetetlennek minősíteni tilos. Ezután eszerint éltünk. Volt úgy. hogy a közepes hétfői, vagy keddi ebédet fogyaszthatatlannak minősítettük, s nem ettük meg, ezzel szemben a pénteki, vagy szombati, sokkal gyöngébb ebédet el kellett fogyasztani, mert a közös közlemény alapján már nem lehetett a vendéglőbe menni. Akkor vártunk hét végéig, s hét elején eszünkbe se jutott vendéglőbe menni. Később, amikor megszületett a motcrvásár- lás terve, végleg lemondtunk a vendéglői ebédekről, most megeszünk mindent. Egyetlen kivétel a grízes tészta, amit közös megegyezés alapján csak úgy nevezünk. hogy ..hangyás". Amikor „hangyás” van, mostanában gyakran megesik, akkor is elfogyasztjuk a levest és tíz-tíz- deka szalámit veszünk utána, de a tízezer forintból egy fillért sem szabad elvenni többet! Végre csengetnek az ebédhez, mi Péterrel lerohanunk. Ebéd után a nyakkendők elhozatala következik. — Elmehetnél — jegyzi meg Péter. — Legutóbb kétszer én voltam — mondom, — a hatást várva. — Jó, — feleli — csakis a kölcsönös megértés figyelembevételével képzelhető el a békés egymás mellett élés! — Az egyenlő jogok és egyenlő kötelességek alapján! — Természetes, — s Péter a Patyolatba szalad. — Legközelebb is te mégy — kiáltom utána, — mert én kétszer voltam! Míg Péter a Patyolatba megy, én addig gondolataimat igyekszem összeszedni. Két kocka üres még az indexben. s ma délután az egyikbe írnak. A hét végén a másikba is kerül valami, aztán vége a városi életnek, hazamegyünk. Izgalom fog el, ha arra gondolok, hogy még néhány nap, s tanítók leszünk... Falun fogunk élni. — Elparlagiasodásról szó sem lehet — szokta mondani Péter. — Semmi gazdálkodás ... nekünk egyetlen feladatunk, az emberi szellem teljes felszabadításának véghezvitele. Péternek könnyű, mert az édesanyja tsz-ben .van, de nálunk elképzelhetetlen, hogy apám a tsz-be menjen... s nekem, majd Péterrel az elveink szerint kell élni, a magántulajdon ellen, közben az apám tulajdonos .. Nem egyszer szögeztük le, hogy megvetjük a tulajdonosokat. mint az emberi haladás kerékkötőit . . nehéz lesz otthon, s mégis boldog izgalommal várom, hogy hazamehessünk. Felmegyek a szobába, s nem tanulok addig, amíg Péter vissza nem jön. Azon gondolkozom, hogy mi lesz a Luna-mozi előtti térrel, a Muskátli-presszóig nélkülünk? És mi lesz velünk a hosszú séták nélkül? Még valami: vagy Klári' megy. vagy mi megyünk el előbb. Pedig az a néhány nap. amióta ismerjük, többet ért, mint azelőtt az összes. (Folytatjuk)
