Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-13 / 188. szám
4 fOLNA MEGYEI NEPtUSAÖ 1963. augusztus 13. 4 nianilcűröslánif Rózsikéra, a szőke kis manikűröslányra hatodik találkozásunkkor figyeltem fel. Ékkőt is azért, mert a kora egyeli és a késő esti órákban is bent találtam a Mártírok terén lévő fodrászüzletben. Délelőtt manikü főzött, este a hajak bodorításánál segédkezett. — Szorgalmas valaki — jegyeztem meg. Fáradtan legyintett. Később már szándékosan kerestem. és soha sem hiába. Reggel. napközben és este is bent találtam, immár harmadik hónapja. Hm... ez már nem lehet csupán szakmai szeretet — morfondíroztam a lány szorgalmán. — Nem, valóban nem. csupán az —; erő út ette meg a róla alkotott véleményt —. hosszú műszakos vagyok — mondta. Hogy a hosszú műszak mit jelent nála? Reggel nyitástól este zárásig az ebédidő kivételével az.- üzletben van. Kolleganőjét helyettesíti, aki több hónapja beteg. ..— Legalább megtérül a fáradság? — kérdezem Rózsikét. — Kilencszáz forintot kerestem a múlt hónapban. — Két műszakkal? — Igen. Hát ez bizony nem sok, ez azt is jelenti, hogy ha csak egy műszakot dolgozik le — úgy, mint a többiek —, négyszázötven fo-_ rintot kapott volna. A manikűröslányt a teljesítménye után díjazzák és sajnos — ahogy mondja — a nagy melegben kevés volt a vendég. És ha naponta csak hatan, vagy tizen voltak, akik manikűrt is kértek. Rózsi- kának le kellett tölteni a tizenhat órát. Szívesebben dolgozr,a pedig szünet nélkül, szereti foglalkozását. csak akkor sóhajt nagyot. amikor jövedelme újra szóba kerül. — Nehéz megélni''belőle. — Biztos szülei is pótolják valamivel — mondom. — Ketten vagyunk édesanyámmal, nekem kellene őt segíteni, hosszú ideig beteg volt. Hát igen. ha nem menmk a vendégek, Rózsikénak kevés kerül a borítékba. Ez nem valami bíztató jövőt, megélhetést ígér a tizenkilenc esztendős, önellátásé- ; fű ’ kereső lánynak. Biztosabb jövedelmet ígérő foglalkozás, szakma kellene a kezébe. — Nem próbált más után nézni? — Nem könnyű az elhelyezkedés. különösen nőnek nem. A Bőrdíszműben dolgoztam azelőtt, szerződött munkás voltam. A létszámcsökkentést velünk kezdték. Hibás voltam én is, nem szóltam, hogy családfenntartó vagyok. De hát nem is kérdezte senki... — Hát a jelenlegi munkahelyén? — Itt ismerik a körülményeimet. Igen, Rózsika problémáit ismerik a Fodrász Kisipari Szövetkezetnél. Talán ezért is reménykedik. hogy egyszer majd segíteni is tudnak rajta. Szakmát szeretne tanulni, erre máris volna lehetőség, ha beiratkozna az iparitanuló-iskolába. De hát nem teheti, a tanulópénzből végképp nem tudná fenntartani magát. Munkája elvégzése közben szeretné kitanulni a szakmát. — Ha volna rá lehetőség — mondja. | Nem tudtam bíztatni, hisz ezt csak a ktsz vezetői tehetik meg, ha valóban van lehetőség a fia-1 tál lány boldogulásához. És ha van. biztos megtesznek mindent. I R. M. 8. — Nem mindegy az. hogy hol fordul meg az ember ezen a süket járdán? A következő fordulókor lementünk megint, egészen a Muskátli-presszóig, úgy. ahogy rendesen szoktunk. Színtelenné vált a délután, s a lányok szoknyája sem libbent a szélben, mint máskor. — Ha nincs, hát nincs — húzta a vállát egy jó idő után Péter. — Különben is. mit gondol ö? Lejárjuk a cipőnket a lábunkról \miatta? Aztán megint nem szóltunk sokáig egy szót sem. — Tudod mit, barátom — mondta végre Péter —. menjünk még egyszer egészen végig a Muskátli-presszóiól le a Lunáig. s visszafelé számoljunk újra. De Péter kikötötte, hogy mindenfélét nem szabad számolni többet. Aki a Klári színvonalát nem üti meg, azt többet nem számolhatja senki! Tehát a kikötés: modem frizura, tökéletes lábak, teljesen sima arcbér, legfeljebb egy-két szeplő, vagy fekete petty. Aztán: legkevésbé sem lapos fenék, és az alak lehet telt, de mindenképpen derékban karcsú legyen. Ezentúl más számolás nincs, ezt mindkettőnknek tudomásul kell venni! Ha az egyik számol, a másiknak be kell jelenteni, s 'óvá kell hagyni — enélkül nem érvényes. Péter egyszer csak számolni kezd: egy; egy ismétlem, jóváSzepfemberben zeneiskola kezdi meg működését Tolnán Idén a Művelődésügyi Minisztérium lehetőséget nyújtott volna arra, hogy a bonyhádi fiók-intézmény önállósuljon. A bonyhádiak azonban, akik annak idején igen lelkesen felkarolták az intézményt és a megalakuláskor, a mél'feífeiö elhelyezést is kilátásba helyezték, ezúttal nemcsak megfeledkeztek korábbi ígéretükről, hanem mereven el is zárkóztak az elöl a kérés elől, hogy az intézmény megfelelő végleges elhelyezést kapjon. Emiatt aztán a megyei tanács művelődésügyi osztálya Tolna és Dombóvár községek végrehajtó bizottságainál puhatolózott olyan meggondolás alapján, hogy ezekben a községekben jól működő zenepedagógus munkacsoport van. Dombóvár nem tudott megfelelő épületet felajánlani, ellenben Tolna a községi kultúrotthon épületében 5—6 helyiséget is felajánlott az intézmény céljaira. Egyelőre Tolnán is fiók-intézmény megnyitására kerül majd sor. amely a zenepedagógus munkacsoportra támaszkodik majd. A pályázatot a megyei tanács művelődésügyi osztálya már meghirdette és szeptemberben már kinevezik az új nevelőket. így tehát szeptembertől kezdve megnyílik a megye harmadik zeneoktatási intézménye is. Tolna község tehát értékes kulturális intézménnyel gazdagodik. A KIS TELEPÜLÉS házai úgy simulnak az erdőkoszorúzta hegy lábához. mintha védelmet keresve bújtak volna az erdőszéli fák alá. A festői vidéken épült Kiskövesd látszólag a nyugalom, a békés környezet hatását kelti. A természeti adottság formálta kép szép, de a látszat nagyon is csalóka. Bé- kétlenül egymás ellen engesztelhetetlen haragot táplálva élnek itt az emberek. Nehezen lehet két olyan családdal találkozni, akik még nem perlekedtek egymással. A történetek hallatára önkéntelenül is Arany János, Fülemüle című költeménye jut az ember eszébe. A kiskövesdi emberek ugyan, nem a madárfüttyön vesznek össze, hallhatnak az erdőben éleget. Az összeveszéshez elég annyira, hogy a szomszéd kakasa átpártoljon a másik tyúkjához. Biztos, hogy kitekert nyakkal, törött lábbal repítik át a kerítésen. Ezután — ahogy lenni szokott — olyan veszekedés robban ki, hogy az egész település összeszalad, az erdő visszhangzik a kiabálástól. De. hacsak kiabálnának. Bár egymagában ez is elég. A szitkokért, átkokért, trágár beszédekért nem mennek a szomszédba. Szinte gátlástalanul mondják a magukét, tekintet nélkül egymásra és a. körülöttük bámészkodó gyerekekre, _ akik nem sok jót látnak a felnőttektől. Nem telik el hét, hogy a bá- taszéki rendőrőrsre ne érkezne egy-két feljelentés. Kölcsönösen vádolják egymást, kinyomoahaBékétlen tatlan lopásokkal. Feljelentik egymást, tettlegesség miatt. — Nem merek a házból kimenni, mert Tanács György, megígérte hogy agyonver — jelentette Simon Sándomé. VALÓSAGGAL üldözik EGYMÁST. Az egyik házban „támaszpontként” karvastagságú dorongot állított a háziasszony az ajtó mellé. Ügymond — legyen a keze ügyébe, szükség esetén. Kiskövesden nem ritka a verekedés, az önbíráskodás. A rendőr-járőr gyakori „vendég”. Elsősorban szép szóval próbálja békitgetni az embereket és megfékezni az indulatoskodó- kat. A település nagyon vegyes ösz- szetételű. Ahány ház, annyi helyről verbuválódtak a lakosok. A kiskövesdiek többségét állandó munkahely sem köti. Néhányan az erdőn dolgoznak, hellyel-köz- zel. Mások gombát gyűjtögetnek és van, aki alkalmi fuvarból él. Gyökértelen emberek. akiket nem formál egy állandó munkahely közössége. Amennyire megragadó a környezet szépsége, annyira lehangoló, amit az emberekkel beszélgetve lehet tapasztalni. Olyan a település mintegy elhagyatott sziget, ahol szabadjára engedve őszemberek töneiket, önbíráskodnak és tett- legességre ragadtatják el magukat a férfiak, asszonyok egyaránt. A bátaszéki községi tanácsnak sok gondot ad Kövesd-puszta, de elsősorban Kiskövesd. — Tisztelet a kivételnek, de az ott élő emberek kulturáltsága, életmódja elég alacsony fokon áll. Elsősorban ezért nehéz velük boldogulni — mondják a bátaszéki tanácsvezetők. — Mi is követtünk el hibát. Nagyobb gondot kellett volna fordítani a kültelki lakosság nevelésére. Most érezzük a visszahatást, hogy jó ideig nem foglalkoztunk az ott élő emberek problémáival. Kezdjük azzal, nincs egy olyan helyiség. ahol 20—30 ember összejöhetne. AZ UTÓBBI EGY-KÉT ÉVBEN történtek intézkedések. Tavaly kapott Nagykövesd villanyt. Az iskola új berendezéssel lett felszerelve. A Bátaszékre járó iskolásokat autóbusz szállítja. Rendbehozták a boltot. Az idei tervek szerint, művelődési házat kap a település. Kiskövesd másfél kilométer távolságra van a nagyobb településtől. Utat kérnek. mert a sáros idő beálltával teljesen el vannak zárva a külvilágtól. Rozgonyi Pál, tanácselnök-helyettes és a körzet tanácsVÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP fMTVTVTTTTfVTVTTTTVTTVTTTVTTTTVTTTTTTTVTVVTVTTI aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáaaaaaaaaaaaaaaíaaaía hagyom. Akkor hirtelen Péter a karomba csíp. — Te süket pók! Ez éppen Klárika! Valóban előttünk megy. Búza- virág-ringású járásával libben, s eddig csak azért nem vettük észre, mert most nincs konytban a haja. Öl konty nélkül látni, külön emberi élmény! Elől egy picit a haja a homlokán van, s kétoldalt a vállára hull. Péternél azonnal kész a haditerv: Óvatosan mellé kell lépnünk. s váratlanul köszönünk rá. Mit nem adnék érte. ha én is olyan nyugodtan tudnék most lépni, mint Péter. Az arca máris olyan, mint sünikor a „mondd, kedvesem, milyen a tenger'-t szavalta, de nekem a nyakamban kattog az ér... Aztán Klári kissé meglepődve a kezét nyújtja nekem. Péterrel csak azután fog kezet. Hm — gondolom magamban —, de nincs idő. hogy valamire is vélni lehessen ezt. — Óh. maguk ráérő emberek, már megint sétálnak — s most meg Péterre néz. Az ő hangjáról külön tanulmányt kellene írni! Csodálatos, hogy mennyire csengő és mégis mennyire selymesen lágy. Klári naponta rengeteget szépül — jár az agyamban, s alig, hogy kigondolom, Péter már kimondja: — Maga naponta szépül, Klárika,^ mi ezt a barátommal minden nap látjuk! — Engem a guta kerülget, én gondoltam ki és Péter már mondja. •íiípn;* • i--. ti ■ »Yívtf-tiign/w *» * ? — Ó — neveti —, kár, hogy nem hétfő van ma! Péternek mindig meglátszik az arcán, ha gondolkozik, s én olyankor nem tudok gondolkozni, mert várom, Péter melyik pillanatban talál ki valamit és máris mondja: — Klárika, maga úgy tört be az életünkbe, mint egy ablak.. — Ó — neveti —, kár, hogy amilyet csak az utcán lehet netagja Csíki Kálmán, éppen a tanács ezzel kapcsolatos terveiről beszélgettek. Mint mondták, még az idén meglehetne a szenes utat építeni. Anyag van, csakhogy a társadalmi öszefogás- ra is szükség lenne. Elvégre az ott élő emberek számára sem lehet közömbös, jó úton járnak, avagy bokán télül érő sárban. Sok gond és még több a tennivaló. Tegyük hozzá, sürgős megoldásra váró tennivalók. Nem lehet belenyugodni abba, hogy Bátaszéktől néhány kilométeres távolságra, emberek kulturáltság és életmód tekintetében egészen elmaradott viszonyok között éljenek. A KÖZSÉGI TANÄCS SEGÍTSÉGÉVEL történt előrelépés az elmúlt egy-két évben Kövesd- pusztán. De nem lehet és nem is szabad megállni. Sok segítségre és még több nevelőmunkára van szükség ahhoz, hogy a külterületen élő emberek magatartása. életmódja megváltozzék. Nekik is meg kell érteni, a jogok mellett kötelességek is vannak és betartásuk mindenki számára kötelező. Szabályai vannak a szocialista együttélésnek, s aki ezek ellen vét, a törvényességet sérti. A jószándékúakra támaszkodva ott is ki lehetne alakítani egy olyan közszellemet, hogy az emberek tanulják meg becsülni magukat és embertársaikat. ítéljék el a reni- tenskedőket. Ne tűrjék az ön- bíráskodást a békétlenkedést. P. M. vetni. Még a zsebkendőjét is a szája elébe tartja. Péter eddig kettőt mondott, nekem még egy szó sem hagyta el a s^ám. — Igen — vágok neki merészen —, mint mikor fociznak a gyerekek és betörik az ablak! — Nahát, hogy maguk miket mondanak! — Klárika egyre nevet. Péter, mint egy pulyka, mérgesen néz rám és megvetően mér végig. Ki tudja, mi baja van? A járdán egyre tolakszunk, s alig tudunk mellette maradni, annyi a járókelő. Mielőtt még valamit mondhatnánk, újra a kapuhoz érünk. Klárika nyújtja a kezét, csak most látom, hogy fehér csip- kékesztvű van rajta. Köszöni a kíséretet, s nevetve ellibben, mint egy könnyű kék fátyol, hangtalan, s nyomtalanul. Péter, alighogy ő elmegy, nekem esik: — Hogy lehet egy ember ennyire balga — ezt mondd meg! Percekig töröm a fejem, hogy mit mondhatnék, ami könnyű, de mégis értelme van. És kitalálom. Akkor te süket pók — a végén oda mondod azt az éktelen nagy marhaságot! — Mert ha azt mondod: betört az életünkbe, mint egy ablak, az így egy költői kép. De ha már hozzáteszi az ember, hogy: amit te mondtál: amikor a gyerekek fociznak ... vagy mit tudom én, mi a fenét gagyogtál össze, az már egy bor- zalmas giccs! — Hát nem érzed? Ha valóban, nem érzed, sajnálni tudlak! Még szerencse, hogy hozzá nem tetted: drága Klárika — konkrétan a fáskamra ablakáról van szó! Aztán akkor elérkezünk oda, hogy nem nevetik amit mondasz, hanem kiröhögnek érte! Péternek igaza van. Én bűnbánattal meghajtom a fejem előtte. Mióta megismertük őt,- kétszer olyan gyorsan fut tőlünk az idő. Péter befagyasztotta a házasságról szóló téziseinek bővítését, sőt az eddigiekről sem szólt egyetlen szót sem. Helyette sokkal mélyebb gondolatok gyötrik. Ma Is ruhástól fekszünk az ágyon, s egyszercsak tanulás közben Péter talpra ugrik, látom az arcán, valami gondolat fúrja ... — Barátom! Ha hiszed, ha nem azon gondolkozom, hogy végeredményben a legnagyobb balgaság meghalni. Báí- meg kell mondanom neked. egyáltalán nem félek a haláltól, sőt az élet értelmét tulajdonképpen a halállal magyarázom. Felhúzza a szemöldökét, visszaül az ágyra és lábát szokása szerint feltolja a székre. Ilyenkor nekem lehetőleg az ágy mellé kell állni; vagy úgy ülni az .asztalnál, hogy Péter az arcomat lássa. Ha elfordulok. azonnal abbahagyja a beszédjét, s megvárja, míg újra megláthatja az arcom. És folytatja: — Nem tudom, elég világos-e az okfejtésem — s kutat az arcomon — de szerintem Odisszeusz is nagyon jól látta; áz ember lényegében azért volt nagyobb és több az isteneknél, mert meg tudott halni. Minden cselekedetének ez adta meg az izgalmát és tulajdonképpen ezért érdemes élni. mert ha az ember halhatatlan lenne, többé az élet nem érne egy fabatkát sem. — Tulajdonképen, amiket most elmondtál — ezek a gondolatok érintik a motorvásárlás ügyét? — Egyáltalán nem! (Folytatjuk)
