Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-11 / 187. szám
6 !z iskola formálja az embert E gy fiú elvégezte az iskolát. Most 16—17 éves. Feltárul előtte az életbe vezető kapu. Tanulóból sorsának gazdájává válik. Elmehet dolgozni, hiszen az iskola szakmát adott a kezébe. Beiratkozhat valamelyik főiskolára, hiszen az állam ellátja ösztöndíjjal és diákszállással. Elutazhat a szűzföldekre, a nagyszabású szibériai építkezésekre, részt vehet geológiai expedíciókban, hogy alaposan megismerhesse hazáját és önmagát... Az iskola a tettvágytól he- vülő és lelkesedéstől égő fiúknak és lányoknak bizonyos fokú tudást ad. Megbízható erkölcsi és esztétikai útravalóval látja el őket. Ez» az erkölcsi felkészítés van olyan fontos, ha nem fontosabb, mint azok a tantárgyak, amelyeknek az osztályzatai ott sorakoznak az érettségi bizonyítványban. :A szovjet pedagógiai tudomány alapja — az iskola és az élet szoros kapcsolata. A világon, az országban, a városban, lakótelepen, vagy faluban végbemenő mindennapi nagy és kis események, a felnőttek örömé és bánata élénk visszhangra lel az iskolában. A szovjet pedagógusok arra törekednek, hogy ne térjenek ki ama kérdések elől, amelyeket az élet tesz fel a gyerekeknek, és a tanárok igyekeznek azokra félreérthetetlen magyarázatot adni. Jelenleg a Szovjetunióban széleskörű vita folyik a modern művészet fejlődésének útjairól. Hogyan reagált erre az iskola? Moszkva Leningrád-kerületében például a tanárok kezdeményezésére az utóbbi hónapokban minden iskolában rendszeres időközönként találkozókat rendeznek a gyermekek és képzőművészek, írók, költők, színészek, rendezők között. A tanulók kérdéseket tesznek fel, és vitatkoznak vendégeikkel. A szovjet pedagógusok szerint értelmetlen dolog tizenötéves gyermekek előtt egyszerűen kijelenteni, hogy a művészeti absztrakcionizmus rossz, a realizmus pedig jó, hogy még a legjobb dzsesszmuzsika is felületes és sekélyes, a klasszikus zene viszont fenséges. Hadd győződjenek meg erről a fiatalok maguktól! A szovjet pedagógusok véleménye szerint a gyermekek tanuljanak meg önállóan következtetni, a közvetlen értékelés nyomán. Az iskolaévek folyamán a pedagógusok sok munkát szentelnek annak, hogy a gyermekeket munkaszeretetre, az emberi munka gyümölcseinek a megbecsülésére neveljék. A gyerekek a tanév elejétől kezdve törődnek „gazdaságúkkal”, rendbehozzák a kertet (kert csaknem minden iskola mellett van), ápolják a növényeket, célszerűen elhelyezik a termelési oktatásra szolgáló munkapadokat „Az erős ne bántsa a gyengét, az idősebb a fiatalabbat”. — E2t az igazságot kivétel nélkül minden iskolás saját tapasztalatából ismeri meg. Az V., VI., VII. osztályok tanulói „patronálják” a kisebbeket: versekre tanítják őket, felolvasnak nekik, elsimítják az esetleges konfliktusokat, vagy egyszerűen meglátogatják őket az órák közti szünetekben. A felsőosztályosok rendszerint a tanárok első számú segítői az V., VI. és VII. osztályban, ott tanulóköröket vezetnek, kirándulásokat szerveznek. Az öregek iránti tisztelet... Nem elég megtanítani a gyermeket arra, hogy az utcán kikerülje az öregeket. Minden szovjet iskolában vannak ti- murista csapatok (ez az elnevezés Arkegyij Gajdar „Timur és csapata” című gyermekregénye főhősének nevéből származik). A timuristák segítenek az egyedülálló, beteg, vagy idős embereknek. Faluhelyen például megkapálják a földjüket, dolgoznak a konyhakertjükben, vizet hordanak, leszedik a termést, főznek, kitakarítanak. Iskola és szülők... A legkisebb bek. az első osztályosok a tanárok tollbamondása alapján ünnepek alkalmával üdvözletét írnak a szülőknek, kézimunkaórán ajándékokat fabrikálnak nekik, terítőcskéket hímeznek, dobozokat készítenek lombfűrésszel. Ugyanakkor az iskola gondosan ügyel arra is, hogy a gyermekek jól. és nyugodtan éljenek a családban. E fyik legfontosabb feladata az iskolának, hogy az ismeretek iránti tudatos érdeklődésre nevelje a gyerekeket, segítsen nekik eligazodni az iskolai tudnivalók útvesztőjében. A szovjet gyermekek nagyon szeretik az olimpiádokat. Minden évben megrendezik a hagyományos országos, területi, városi, kerületi olimpiádokat fizikából, számtanból, vegytanból. földrajzból és idegen nyelvekből. Ezekre készülve a gyermekek számtalan könyvet olvasnak el, nehéz példákat oldanak meg. A verseny játék-jellege, egész légköre elősegíti az olimpiádok sikerét. A tanulók érdeklődését fejlesztik, általános látókörét bővítik a kötelező tanulmányi kirándulások is. Moszkvában például az ötödikesek díjtalanul, az iskola költségén az egész tanév folyamán előadásokat hallgatnak a Puskin Szépművészeti Múzeumban, az ókori Egyiptom, Szíria, Mezopotámia, Görögország történetéről; a Történeti Múzeumban pedig a Szovjetunió történetéről. A Tretyakov Képtár minden évben előadás- sorozatot rendez iskolások részére az orosz képzőművészekről. Kelet népeinek művészetével a Keleti Kultúrák Múzeuma ismerteti meg a fiatalokat. Az utolsó években a tanulók már nem mint kirándulók keresik fel a gyárakat, hanem mint a munkás-kollektíva teljes jogú tagjai, mint tanulók és segítőtársak, A 444. számú moszkvai iskola egyelőre az egyetlen olyan tanintézet az országban, A pesti látnivalókból amely az elektronikus számítógépeken végzendő munkára programozó matematikusokat képez ki. Akik ezt az iskolát elvégezték, egyetemi oklevéllel rendelkező matematikusok munkáját végzik. A felsőbb osztályok tanulói, miután több évig különleges matematikai tananyaggal foglalkoztak, már gyá-, rak és intézetek feladatait tel-1 jesítik. Misa Kulagin 11. osztályos tanuló, a Golyóscsapágy- gyár feladatán dolgozva, egyidejűleg olyan problémát oldod meg, amely rendkívüli mértékben felkeltette a gyár gépszerkesztőinek az érdeklődését. Ez a magyarázata, hogy az iskola mellett most épül az ország első iskolai számítóközpontja. Ennek az iskolának a sikeréhez nagymértékben hozzájárul az az odaadó munka, amelyet ott Szemjon Svarszburd, a matematikai tudományok kandidá* tusa, a köztársaság érdemes tanára végez. M ilyen legyen a szovjet pedagógus? — ezt a tanárok által a tanulóknak feltett kérdést vitatták meg részletesen a Don menti Rosztovban egy iskolai nyilvános vita keretében. Helyesen felelt erre egy kislány: „Számomra a tanár — szent ember. Rossz pedagógusnak lenni nagyobb bűn a lopásnál is, mivel a tolvaj holmikat és pénzt lop. a rossz tanár viszont egy életre szegénnyé teszi az értelmet, a lelket, a szívet.” E szavak magukban foglalják azt az elismerést, amely minden ember életében kijár a pedagógus fontos szerepének. A szovjet iskolák tanárai igyekeznek minden erejüket és tudásukat annak szentelni, hogy a mai nemzedéket hozzá méltó új generáció váltsa fel. CSÁNYI LÁSZLÓ: Maradj meg igaznak Ezt látod cs ezt ismétled naponta, munkával és szépséggel gazdagodva, ahogyan egyre jobban a tiéd lesz, s már magadénak tudod e vidéket, mert túl a folyón, hegyen, túl a fákon minden azt várta, hogy majd rád találjon, s e mindennapi derű, tiszta pátosz beszél szívedhez, fűhöz és virághoz. Egyforma és unalmas minden zsarnok, mondd, rabságában mily torz erő tartott, miféle gonosz és buta varázslat, hogy csak most tudod tiédnek e tájat? Minden zsarnok egyforma és unalmas hit^eg, kimért, közönyös, mint a kardvas, nem érti meg, mit mond a tiszta hűség, számolja a bitófák évgyűrűjét, de társam, te, kit két kezed munkája emelt a napok égi magasába, * s munkád dicsér csak ezt jegyezd te le az anyag élő emlékezete, lehullt már rólad a rontó varázslat, mely füvet perzselt, kiszikkasztott fákat, s mennyi mindent még! Amíg megtanultad, hogy tűzben izzva maradj meg igaznak. LADÁNYI MIHÁLY: A I k o n y o dik Alkonyodik. A szürke pára mintha az én szívemből szállna a tornyos, zengő pesti tájra. Magányos, hallgatag vagyok. Emlékszem, oly egyszerű voltál, akár anyók száján a zsoltár vasárnap délután ... De hol már a te tiszta kis mosolyod?! Elszálltam tőled, mint a sápadt levéi. ha őszi szelek szállnak s összeütődő kicsi ágak sejtelmes dallama zokog. Vajdahunyad vára a hídról. (Szlovák György rajzai. Galina Baskirova Látogatás az éeesx-gyárban Már évekkel ezelőtt vállára A mi gyárunkban is mindenkapta a hír a gyárat, mert se- napos szólás lett a lelkesítő ige. hol annyi jó kezdeményezés, üt- de annál többre alig jutottunk, let nem született, mint itt. Nem Megpróbáltuk mi ugyan a fűmúlt el hónap, hogy magára ne részpor nélküli fűrészelést, a hívta volna a figyelmet az ügyes semmiből valamit-csinálás nehéz műszaki és szervező gárda. In- feladatát is, de mégis az utóbbi- nen indult el a „Fűrészeljünk fa- val voltunk legnagyobb bajban, részpor nélkül!” mozgalom, mely „Mindennap tegyél túl önmaga- csakhamar befutotta az egész dón!” — hogyan kell ezt helye- országot. Jó öreg éceszgéberek sen értelmezni, s hogyan kell költötték ki ötlettojásából ugyan- ebből anyagi hasznot préselni a itt azt a kezdeményezést, hogy közösségnek? — máig is hozzá- „semmiből valamit”, aminek ha- férhetetlcn számunkra. így esett talmas anyagi eredményei lehet- meg, hogy elküldték az ócesz- nek a takarékosságban. De nem- gyárba, nézném meg, hogyan, s csak termelési mozgalmunkat se- miként, és hoznám haza a ta- gítették kitűnő ötletekkel, hanem pasztalatokat, a társadalmi élet más zugaira is Kerek egy hetet Itaptam a ta- kiterjedt a figyelmük. Hallották, pasztalatcserére, minthogy a hogy sok a válás? Kiadták a téma gazdag és sokágú, s mindjelszót: „Többet törődjünk egymás feleségével!”. Elszaporodtak a közlekedési balésetek? Kitalálták, hogy aki nem „közlekedik”, annak nem eshet baja az országúton. Valamennyi ötletük, kezdeményezésük, mozgalmuk közül azonban a legfrissebb volt a legamellett sok-sok mást is el lehet lesni egy ilyen helyen. Nagyon dolgozni ennek a technológiáját és akkor megy, mint a karika- csapás. — Értem, értem. És a „Semmiből valamit!”, az hogyan megy? — Az még egyszerűbb. Mondjuk egy üzemnek bőven van értéktelen semmije. Ha ennek csak tíz százalékát bekapcsolja a termelésbe, vagy mondjuk csal: ötöt, újabb milliókat fial a kezdeményezés. Vegyünk egy kerek példát. Mondjuk, hogy mi rendelkezünk háromezer köbméter semmivel. Köbmétere átlagosan érjen nyolcszáz forintot, bár semmije válogatja. Tessék számolni! Az annyi mint cirka két és félmillió. Osztva tízzel... És csak ebben az egy ügyben! — A számítás jó! — De ennél is hatásosabb a Mindennap tegyél túl magadon” szenzációsabb. Egy hónapja sem kezdeményezéseinkkel az egész múlt még, hogy új jelszóval lep- népgazdaságot előbbre lendítsük, ték meg a közvéleményt, új tar- — Haladjunk talán akkor sortalommal gazdagították a ver- jában! — kértem hű segítőtársai- senymozgálmat, aminek lényegét mat és mindjárt érdeklődni így foglalták össze: „Mindennap kezdtem, hogyan is mégy az a tegyél túl önmagadon!”. S a si- fűrészelés. kerre jellemző, hogy a gyárkapukon és a munkatermekben mindenütt ott fogadta a jelszó az embereket, mindenütt és mindenkor élt és hatott, mint élesztő a kalácsban, óyűléseken az ö 'mozgalmukról beszélt az előadó, brigádgyűléseken őket idézték, róluk cikkeztek az újságok kedvesen fogadtuk, meg kell mqggalom. Ennek aZ a lényege. hogy aki ma egy forint áru anyagot megtakarít, holnap már kettőre lesz képes, és így tovább. A végén az egész termelési költség olyan minimális lesz, hogy szinte elhanyagolható. Persze, persze, nem mindenütt értik meg, hogy milyen módszerekkel kell ezt az ügyet szorgalmazni. — Hát önök például? — Ó, kérem, nálunk ez már régi gyakorlat. Itt voltak ugye mondanom, és minden ajtót kinyitottak előttem. — Nálunk nincs titok — mondogatták —, mi bárkinek szívesen átadjuk gazdag tapasztalatainkat, hiszen az a célunk, hogy — Mozgalmunk célja az, hogy az említett kezdeményezések.,. Mi megtakarítsuk a fűrészélésnél keletkező hulladékanyagot, a fűrészport, s ne vesszenek el értékes köbméterek a drága faanyagokból. Ha ezt az ország valamennyi üzeme meg tudná valósítani. milliókat' spórolhatnánk az államnak. Egy a baj: mindeddig nemigen ismerték fel enés ha öntudatról, leleményességről. a kezdeményező készség ki- nek a jelentőségét, bontaközásáról. a. népen belüli — Talán nem is ismerik még tartalékok rietíárásáről tánakod- a módszereket, tak valahol, az éeeszgyár neve — Ez az! Éppen ez az! ■— lett. a zászló. mondták egyszerre, —■ K» kell már valamennyin túl vagyunk* Ezen is. — De még csak nem is alkalmazzák saját módszereikéi? — Alkalmazni? Az már semmi! Kitalálni, _mindig és újra kitalálni, ez a valami! Hiszen az előbb mondtuk: semmiből valamit! Tudja maga, milyen jól fizetnek ezek az újítájtok? No. csak próbálgassák! Sok szerencsét hozzá! Aztán ha megy. majd üzenjenek! SZ. SIMON ISTVÁN 1
