Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

1963. augusztus 11. ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 7 Közelebb a csillagokhoz A modern technika új korsza­kot nyitott a legrégibb tudomány, a csillagászat történetében. Ezút­tal nem új távcsőóriásokról, elekt­ronikus, vagy automataberende­zésekkel felszerelt új obszervató­riumokról lesz szó, hanem azok­ról az érdekes kísérletekről, ame­lyek során emberek, távcső- és műszerautomaták, fényképező be­rendezések először emelkedtek a Föld sűrűbb légköre fölé. Léggömb-csillagászat Vajon mit nyer a csillagászat az égitestek nagy távolságához ké­pest elenyészően csekély, s mégis roppant nagy költségek árán el­ért 10—20, esetleg néhány száz kilométeres magassággal. Tény­leg közelebb jutunk a csillagok­hoz? Feltétlenül, mert kikerültük a légkört, amely állandóan torzí­tó, tompító fátylat von a földi távcső és a megfigyelt égi eélpont közé. A csillagok pislogását okózó légköri áramlások jó részét kikü­szöbölhetjük, ha a magasba emelkedünk. A Föld légkörének 75 százaléka tíz kilométer alatt helyezkedik el, s huszonöt kilo­méter magasan a légkörnek mind­össze 5 százaléka marad felettünk. A távcsövet tehát ki kell emelni a sűrűbb légrétegekből. Az első kísérletet a francia A. Dollfus végezte, éppen tíz évvel ezelőtt. Hidrogén töltetű ballon­jának megfigyelő kosarában 28 cm-es távcsövet helyezett és 7000 méter magasban először mutatta ki a Mars bolygó légkörének víz- pára-tartalmát. öt évvel ezelőtt 105 kisebb léggömbből álló „bal­lon-vonat” több, mint tíz kilomé­ter magasba emelte Dollfust és műszereivel kimutatta a Venus bolygó légkörében a vízgőz jelen­létét. Nem világraszóló szenzá­ciók ezek. de a lényeget így is megérthetjük: e két eredményt a világ legnagyobb távcsövei sem tudták elérni a légkör mélyéről. Az amerikai csillagászok más állásponton voltak Szerintük a magasság fokozása a fontos, ember nem szükséges, az észleléseket automaták is el­végzik. Az amerikai Stratoscope távcsőautomata 24 kilométer ma­gasba emelkedve 8100 felvételt készített a Nao felszínéről. A 30 cm átmérőjű távcsövet és a film­felvevő-gépet fényérzékeny félve­zetőkkel vezérelt, parányi vil­lanymotor állította a Nap irányá­ba, így a Stratoscope-ot méltán nevezhetjük „napraforgó” távcső­nek. Ezekből a felvételekből ismer tűk meg először a napfelszín cel­lás szerkezetét. A Nap felszíné­nek un. granulációi szüntelen mozgásban vannak, áramlanak, s emögött kell keresnünk az isme­retlen mechanizmust, amely a Nap és a csillagok belsejéből fel­felé szállítja a hőt. Közben a repülőgép is bevonult a csillagászat fegyvertárába. Az 1961. február 15-i napfogyatkozás alkalmával szovjet és külföldi vendégcsillagászok különleges TU—104 típusú repülőgéppel szálltak a Hold gyorsan vonuló árnyéka nyomában, s így néhány perccel sikerült meghosszabbíta­niuk a fogyatkozás tudományos szempontból értékes időtartamát. Rakéták, mesterséges holdak a csillagászat szolgálatában. A csillagászat és az űrhajózás közötti kapcsolat igen sokrétű, ezért csak néhány mondattal vá­zoljuk a főbb kutatási területe­ket. Függőlegesen fellőtt kutató­rakétákkal fényképezik a Nanot, színképet készítenek róla, s mérik a Nap különböző sugárzását. így állapították meg, hogy a Nap röntgensugárzása majdnem teljes egészében a napkoronából ered, míg az ibolyántúli sugárzásnak a napfelszín a hazája. Kimutatták, hogy á világmindenség főként ibolyántúli fényben sugároz, sok­kal erősebben, mint a látható fény tartományában. Sajnos az emberi szem erre a sugárzásra nem érzékeny, ezért nevezzük a világűrt sötétnek. (Ha az ibolyán­túli fényt is látnánk, a világűr éjjel is fényesen ragyogna.) A Föld körül keringő mestersé­ges holdak műszerei főként a Földnek, mint égitestnek a koz­mikus környezetét kutatják hat év óta. Felfedezték a Föld mág­neses övezeteit, az un. mag- netoszférát, amelyet régebben Van Allen-féle sugárzónáknak ne­veztek. Ezek tanulmányozása ve­zetett a Napból eredő elektromos töltésű részecskék áramának — ezt szcláris szélnek nevezzük — a nyomára. A Napból „fújó” elektromos szél a Naprendszer egyik legjellemzőbb sajátossága. A Szputnyik—3 fedezte fel a Föld porgyűrűjét, s azóta kimutatták, hogy a porrészecskék 1000 kilo­méter magasságban a leggyako­ribbak. A mesterséges égitestek egy 3ön a táska-tv! Hamarosan jön a táska-tévé! Egyelőre ugyancsak Japánban terjedt el, de feltűnt már az USA-ban, sőt Nyugat-Európában is. Valószínű tehát, hogy hama­rosan nálunk is használatosak lesznek a táska-tévék. Igaz, hogy ennek egyelőre van akadálya. A Nyugaton használt tévék, — és így ez a táska-tévé is — más sorbontású képek leadására van megszerkesztve, mint amilyet ná­lunk és a többi szocialista or­szágban sugároznak. Ezen azon­ban csekély konstrukció-változ­tatással lehet segíteni. Persze még nem túlságosan olcsó mu­latság a táska-tévé: ugyanis 330 dollár az ára, és a hozzávaló kü­lönleges utántölthető akkumulá- torgarnitura külön 40 dollár. A készülék súlya 3,6 kg úgy, hogy valóban hordozható nagyobb megerőltetés nélkül hosszabb időn át is. A készülék külső mé­retei: 19,3x10,5x18,5 cm, vagyis nagyjából megegyezik a táska­rádióval. A képnagysága 10.5x8 cm, körülbelül egy levelezőlap felével egyenlő. A kép — éppen a kis ernyőméret következtében, — sokkal élesebb, mint a nagy tévé-készülékeké. A táska-tévét egy 2x6 Voltos különleges akkumulátor működ­teti négy és fél órán át szaka- dalanul. Az akkumulátor 10 óra alatt ismét feltölthető a hálózat­ból. A készülékhez fülhallgatót is adnak, hogy a környezetet ne zavarja a táska-tévé hallgatása, de persze működtethető hangszó­róval is. A készülék különben 12 csa­tornás, úgy, hogy különböző tévé­adások vételére is alkalmas. (t. P) másik csoportja megkezdte a Hold, a bolygók és a bolygóközi tér fizikai tulajdonságainak vizs­gálatát. Az első és a második Lu- nyik felderítette a Hold körzetét, s kimutatták, hogy a Hold mág­neses tere igen gyenge lehet. A második Lunyik 1959. szeptember 13-án a Holdnak ütközött és a becsapódás nyomán keletkezett porfelhő igazolta a magyar kuta­tók még 1946-ban tett elméleti felfedezését: A Holdat finom por­réteg borítja. A Lunyik—3. esete bizonyítja, hogy valóban elérkezett az a kor­szak, amikor az ember közelebb megy a csillagokhoz — vagy legalábbis a Naprend­szer égitesteihez. A Lunyik—3. automatái a Földtől több mint 400 ezer kilométer távolságban le­fényképezték a Hold ismeretlen oldalát. Múlt év végén az ameri­kai Mariner—2. pedig 34 ezer ki­lométerre megközelítette a legkö­zelebbi bolygót, a Venust. Kimu­tatta, hogy a Venus mágneses te­re gyengébb lehet, mint a Földé. Az adatokat 58 millió kilométer távolságból sugározta a Földre. E dióhéjban ismertetett kutatá­si eredmények egy téren közösek: új kutatóeszközök bevezetése új, és gyakran meglepő eredmények­kel jár. A léggömbös, rakétás csillagászat, s a mesterséges hol­dak, űrrakéták olyan területekre hatoltak be, amelyeket klasszikus „földi” módszerekkel nem tudunk megközelíteni. Amit a légkör el­zár előlünk, a légkörön kívül fogjuk kutatni, s ha ez is kevés, fel fogjuk keresni az égitesteket. Gauser Károly, a budapesti ZEISS Planetárium vezetője. Régi szakácskönyv Az Aschaffenburg-i várban az apátsági könyvtár rendezése köz­ben ráakadtak a világ egyik leg­régibb szakácskönyvére, amelyet Christian Egemoldt nyomdász és betűöntő 1531-ben készített. Az értékes könyv a korabeli híres szakácsok sok kiváló receptjét tartalmazza, továbbá hasznos ta­nácsokat a gyógyfüvek felhaszná­lására. Dr. Mary Milhan, Wisconsini-i egyetemi tanár megbízásából a könyvet oldalról oldalra lefényké­pezik, hogy bekerülhessen egy nemzetközi tudományos kataló­gusba, amely XVI. századi műve két tartalmaz. Géppel fejik a birkákat A kiváló vegyeshasznosítású juhaink a gyapjúhozamon ki vül évente sok százezer liter tejjel fizetnek a legelőkért és a téli ta­karmányokért. A nagyüzemi ju húszatokban viszont kevés a fe­jőshez értő gondozó. Ezen a gon­don az állami gazdasági juhá­szaink most speciális birkái erő­gépek beállításával próbálnak se­gíteni. Nemrégiben érkezett meg Svédországból az első birkafejő­gép, a hozzá tartozó felszerelés­sel. Hogy a megyei kórház a loinai egészségügy szellemi centruma legyen... KEVESEN TUDJAK, hogy a szekszárdi Balassa János kórház­ban milyen fejlett tudományos munka folyik, hogy az orvosi kar milyen lendülettel tevékenykedik kötelességszerű munkáján kívül azért, hogy a korszerű gyógyítás minden 'újabb momentumát is­merjék, felhasználhassák. A me­gyei kórházban úgyszólván min­den orvosi szakterület megtalál­ható, a belgyógyászat, sebészet csakúgy, mint a tüdőgyógyászat, vagy kórbonctan. Ez megfelelő keretet ad ahhoz, hogy az orvosok igyekezetével létrejöjjön itt a me­gye egészségügyi centruma. Miért van erre szükség, milyen szervezeti formában oldják meg a kérdést, erről beszélgettünk dr. Szentgáli Gyula igazgató-főorvos­sal, és dr. Balogh József főorvos­sal. A beszélgetésből az a legfon­tosabb, és legközérdekűbb, hogy a megyei kórház törekvése egy ki­csit forradalmasítja Tolna egész­ségügyét, segíti fejlesztését. A KÓRHÁZ MÁR TAVALY MEGALAKÍTOTTA a Tudomá­nyos Tanácsot, amely kézben tart­ja az orvosok továbbképzését. Gondoskodik a fiatalok, a gya­korlók rendszeres felkészítéséről, és a következő évadban a megye összes orvosait bevonja a tájékoz­tatásba. Fontos ez azért, hogy a megyei kórház, és a két járási kö­zött, valamint az egészségügy szakemberei között a kapcsolat megteremtődjék, és ennek révén megyeszerte egységes, korszerű gyógyítási szemlélet alakuljon ki. A Tudományos Tanács havonta háromszor rendez előadásokat. A jövőben azt akarják elérni, hogy ezek az alkalmak összejöveteleket jelentsenek. Az eddigi gyakorlat­tól eltérően előadónak egy-egy té­makör országos tekintélyét kérik fel, és egy gyógyászati problémát konferencia-szerűen beszélnek meg, vagyis 8—10 szakorvos elemzi a kérdést. így összefüg­géseiben tárnak fel egy-egy problémát, tehát valamennyi gyógyászati szakterület hasznosít­hat az előadásokból. AZ IDEI TOVÁBBKÉPZÉSI ÉVADNAK ez is egyik jellemzője lesz, hogy az orvosi gyakorlat, és a legkorszerűbb elmélet találkoz­zon a gyógyításban. A legkisebb faluban is, a körzeti orvos a leg­korszerűbb, klinikai gyakorlatot alkalmazza. Ezért a Tudományos Tanács által meghirdetett prog­ramok tapasztalatcserét jelente­nek majd. A meghívott előadók megismerkednek ezért a Balassa kórház illetékes osztályával, ki­cserélik véleményüket az ottani orvosokkal a munkáról. Dr. Balogh József főorvos, a ta­nács titkára elmondotta, hogy szervezetük gondoskodik a szak­mabéliek másfajta továbbképzésé­ről is. A kollégák meghatározott időben többhónapos tanulmányi időt töltenek az ország legneve­sebb szakintézeteiben. Ezenkívül pályázatokat írnak ki tudomá­nyos dolgozatokra, s a legjobba­kat díjazzák. Ezzel egészséges pezsgést teremtenek a megye egészségügyi életében. TÁMOGATJA MUNKÁJUKAT, hogy a megyei kórház szinte egyedülállóan gazdag könyvtárral rendelkezik, ötezer kötetből áll a külföldi szakirodalom, 50 orvosi folyóirat jár hozzájuk a világ minden tájáról. Hogy ezeket mi­nél inkább hasznosíthassák, nyelvtanfolyamot szerveztek, ahol minimális tandíj mellett tanulhat­nak az orvosok. Havonta rend­szeresen jelenik meg a Tolna me­gyei Egészségügyi Tájékoztató amely eljut azokhoz a távolabb •működő egészségügyi dolgozók­hoz, í is, akik közvetlenül, vagv rendszeresen nem vehetnek részt a szekszárdi rendezvényeken. B. K. A tanyasi gyerekeknek diákotthont létesítenek Deesen A Decshez tartozó nagyki terje­désű tanyavilágban mintegy há­romszáz család él. S van olyan tanyaközpont — mint a leg­nagyobb — Alföldszállás, amely 10 kilométernyire terül el a köz­ségtől. Az őszi esőzések idején tengelyig ér itt a sár, a tanya és a falu közötti földúton főként ló­háton közlekednek az emberek. De csakis akkor, ha nagyon mu- szály. ősztől tavaszig a gyerekek nem igen mozdulnak ki a tanya- központból, mert a Decshez tar­tozó három úgynevezett szállá­son nagyon szép iskola van. De az általános iskolások kis létszá­ma miatt a tanyai iskolákban nem folyt szakosított oktatás. Ennek azok a gyerekek vallották kárát, akik tovább tanultak vala­melyik középiskolában, mert bár­milyen lelkiismeretes is a tanyasi nevelő, nem tudja a gyerekekkel úgy megismertetni a tananyagot — ha négy osztállyal foglalkozik egyszerre — mint abban az isko­lában, ahol szakosított oktatás folyik. Ezeket figyelembe véve intéz­kedett a megyei tanács művelő­dési osztálya úgy, hogy a Dscs- hez tartozó tanyaközpontokban megszüntetik a felsőtagozatos is­kolás gyerekek oktatását, a tanu­lók a tanyákról kötelesek bejárni a községi iskolákba, ahol szakosí­tott oktatás folyik. S mivel köze) ötven olyan iskolás gyerekről van szó, akiknek kilométereket kell a tanyától az iskoláig megtenni, illetékes oktatási szervek és a községi tanács végrehajtó bizott­sága úgy határoztak, hogy a ta­nyasi gyerekek részére kollégiu­mot létesítenek Deesen. E célra az egyik négytantermes iskolát veszik igénybe, ami minden te­kintetben alkalmas kollégiumnak Az igénybe vett tantermeket úgy nélkülözik, hogy átmenetileg lesz kétműszakos oktatás is a község­ben. Azért átmenetileg, mert rö­videsen új iskola építését kezdik meg Decsen és akkor véglePesen megoldódik Sárköz központ) ábah Decsen az általános iskolai ok­tatás technikai és szervezési gondja. A községi kollégium hírét p tanyasi iskolás gyerekek szülei nagy örömmel fogadták, hiszen minimális térítés ellenében a kollégiumban teljes ellátást kan­nak és az új tanévben — s-^eo- tember 1-én — megnvitia v--,uit Decsen a községi kollégium R. É. NDK-ba szállít paprikamagot az öcsényi Kossuth Tsz Az őcsényi Kossuth Termelő- szövetkezet három és fél holdon termel — magnak — paprikát, melyet a Magtermeltető Vállala­ton keresztül, az NDK részére szállítanak. A tsz mázsánként kilencezer forintot kap a magért és holdankint 2000—2500 kilo­gramm magtermésre számítanak. A tsz vezetőinek számítása sze­rint a visszamaradó paprika hú­sának értékesítéséből a ráfordí­tott munkaegység értékét még megkapják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents