Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-09 / 185. szám
4 TÖUfS 1WEGYFI KCPÜJSire 1963. augusztus 9. Reklamálás Reklamálást emlékeim sokszínűsége a minap új példával gazdagodott. A szekszárdi korzón fehér köpenyben, két papírstaneclibe csomagolt valamivel sietett végig X. Y., a ruházati bolt vezetője. Az 50-es csemegeboltba igyekezett. — Tessék nézni, micsoda disz- nóság! Ezzel felnyitotta a papírsianec- liket, hogy láthassam tartalmukat. — Nézze meg. törmelék az egész. Az előbb vette az egyik eladónk. Hát alaposan átrázták. Szabad ilyet csinálni egy vevővel? Nézem a papírstaneclik tartalmát. Való igaz, nápolyitörmelék az egész. Ep szelet véletlenül sincs benne. De még ha csak törmelék lenne... Legalább fele nápolyi-por. Márpedig tudomásom szerint olyan árucikk, hogy .nápolyi-por", nem létezik sehol semí az árucikk-listán csak nápolyi szelet szerepel. „— Kérem, az ilyet egyszerűen nem szabadna kimérni. Ha a nagykereskedelmi vállalat ilyen állapotban szállítja, a boltve~ető- pék meg kell tagadnia az átvételt, ha pedig a boltban válik ilyenné, a rossz kezelés miatt, legfeljebb elmegy a kálóba, vagy ha nem fér bele. úgy köteles viselni a következményeit de ilyet kimérni nem szabad Jól is nézne ki a kereskedelmünk, ha ott tartana, hogy ugyanazért az összegért egyik alkalommal jó minőségű árut, máskor pedig élvezhetetlen árui adna. Méltatlankodásának jogosságál nem lehet vitatni. Megvárom, míg bemegy az ötvenesbe. Azaz egyik boltos megy a másikhoz, minőségi reklamációval. Közben ezen tűnődtem: „Uj színfolt jelenik meg a kereskedelemben? Egyes boltosok most már boltostársaikkal szemben is irgalmatlanok, mert óvatlan pillanatban nekik is becsomagolják a rosst minőségű árut? Ha ez így megy, mi közönséges halandók kicsit sem méltatlankodhatunk hasonló esetben". Nem sokkal később X. Y. kilép a boltból, elégedett arccal. Kicserélték a nápolyit. Viszont azért a boltosnak a boltos előtt egy kis „protekciója” is akad. Mert nekem ilyenkor ezt szokták mondani: — Ha nem tetszik, hagyja itt. (a—c) Népfrontmunka a bonyhádi járásban A nyári időszak is mozgalmas eseményeket ígér a bonyádi járás népfront-bizottságainak tervében. A járási népfront-bizottság szervezésében augusztus 15-én a növényvédelmi akcióbizottság tart üJést. Ezen a háztáji gazdaságokban és a belterületeken elő- ádódó őszi-téli növényvédelmi feladatokat beszélik meg, Joó Já- trosné növényvédelmi agronómus vitaindító előadása után. Nagy gondot fordítanak korunk legégetőbb problémája, a béke kérdésének széles körű ismertetésére is. Ezt szolgálják a békegyűlések: augusztusban Mőcsény és Bátaapáti községekben rendeznek ilyet. A néoek közötti kapcsolatok elmélyítését, proletárintemacionaiizmus eszméjének erősítését jelenti a baráti estek rendezése. Kisvejkén ebben a hónapban magyar—német baráti est lesz. A megrendezésben részt vesz az NDK budapesti nagykövetsége is. Ügyanezt a célt szolgálja az élménybeszámolók sorozata is. E megmozdulásokon azok lesznek az előadók, akik külföldi utazásokon, tapasztalatcseréken vettek részt. Állandó munkaként tartják számon a bonyhádi járás népfront-bizottságai a közös gazdaságok névadóinak élete, munkássága ismertetését: Petőfi. Dózsa György, Gábor Áron és a többi haladó elődeink munkájának ismerete bizonyára visszahat a ma gyakorlati munkájában is: méltók igyekeznek lenni a nagy elődökhöz. Olvasom a plakátot és arra gondolok, hogy menynyire el tudnak szakadni az eseményektől az élettől egyes, jó szándékú elvtársaink, olyan emberek, akik tűzbe mennének a pártért, a szocializmus eszméjéért. Kiállásukhoz, elvhűségükhöz nem fér kétség. Megteszik, mit tőlük a párt kíván. Ha úgy hozza a sor, áldozatra is képesek. Azonban mind eme jó tulajdonságok mellé egyre gyakrabban társul egy olyan momentum, ■mely nem jellemzi, sőt egyenesen ellenkező politikánkkal. Itt van például ezt a fűtőházi plakát esete is. A plakátot kifüggesztették a mosdóban, műhelyben, hogy mindenki lássa és olvassa a szöveget: „Értesítés! Értesítjük dolgozóinkat, hogy minden délután szombat kivételével 15.30—16.30- ig a pártiroda helyiségében Németh párttitkár és Euerer fth- vezető elvtársak fogadó órái tartanak. Bármilyen személyi üzemi, vagy társadalmi probléma megoldásával kapcsolatban. Vezetőség": A plakát szövege rövid, nem annyira kurta,, hogy ne legyen hozzá néhány megjegyzésünk. Mert igaz az, időhöz kell kötni d dolgok intézését, mondjuk egy pénztárban. (A Népújságban erről írtunk ezelőtt három hónappal. A szerk.), de semmi sem indokolja, hogy az emberekkel való foglalkozásban, y, lói Sí nagy problémák intézésében percekhez, órákhoz kössük az ügy intézését, a dolgozó ember ügyét Mert emberekről van szó. emberek problémáiról. Érző, bősz- szankodó, háborgó, örülő, vigadó emberekről. Olyanoknak is van problémája, akik nap mint nap dolgoznak. Hogy nagy szavakat használjunk: a szocializmust épí tik. S ebben a munkában, — melyet ha valaki szívesen, lelkesen végez —, nincs idő arra hogy 15.30—16.30-ig értekezzen a vezetőkkel. Itt dolgozi kell. De úgy, hogy kárát ne lássa a dolgozó. Ne erezzen hátrányt amiatt. hogy munkaidő alatt, előtt, vagy után nem tud menni panaszával észrevételével a vezetőkhöz. Meri a panasz, a munka gondja, a dolgozót nemcsak ebben az egy órában nyomja. Ha gond van az egész nap az embert foglalkoztatja. hetekig, hónapokig, míg meg nem szűnik. Igaz viszont, hogy a fűtőházi elvtársak nem ezt a gyakorlatot folytatják. A valóságban nem kötik a dolgozókkal való foglalkozást percekhez, órákhoz. S ez dicséretes dolog. De akkor miért iratnak ilyen plakátokat? Úgy hisszük, erre nincs szüksége sem Németh, sem Étteret elvtársnak, mégkevésbé a dolgozóknak. Vegyék le azokat a plakátokat a falról! — s — VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYY AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA 6. — Tömeghisztéria — mondja — abnormális lelki kinövés. Rossz szokás, mint aki sokat zabái. Egyszerűen nem hiszi, hogy élénkké teheti az embert. Utálja azokat, akik este öt után nem léteznek. csak ha feketét isznak. Egy káros jelenség, ami megszűnik a dolgok természeténél fogva! Míg én iszom, vég nélkül tudja szapulni: nincs benne semmi, csak némely dolgokat belemagyaráznak. s elhitetik magukkal, hogy mértékletes fogyasztása hasznos a szervezetre, s fogyasztják mértéktelenül! — Üres, mint a Szabó-család, — s látom rajta, alig várja, hogy elvigyék előlem a feketés csészét. Különben arra is büszke, hogy amikor először hallgatta a Szabócsaládot, azt mondta, merénylet a rádióhallgatók ellen. Aztán meghallgatta mégegyszer. Akkor kijelentette: egy förmedvény. Be kellene tiltani nyomban. Azóta soha nem hallgatja. A múltkor utaztunk, s a vonatban beszéltek róla. Péter a másik kocsiba ment át. Ilyenkor lelkendezik, micsoda nagyszerű dolog lesz. ha az emberi szellem felszabadulása teljesen végbemegy, s az emberek nem tűrik majd az ilyen merényleteket a kultúra ellen. Ülünk a presszóban, várjuk az estét, amikor majd a fekete kontyos sétálni megy, és most Péter újságot olvas. Csudanagy újságolvasó ember, nem múlik el nap, hogy át ne nézze a lapokat. Rendszerint ezt is az ágyon szokta, fekve, s lábát olykor egy székre teszi. — Jól csinálja a dolgát a kis- öreg — és az újságban Hruscsov képére mutat. — Pszt, te! Meg vagy őrülve, valaki meghallja! — Na és, ha meghallja? — Fogadjunk — magyarázza Péter — ha az öreg meghallaná, nem szólna semmit! — De ha az emberei meghallanák, úgy elvernék a fenekedet, hogy a markodban hordanád el! — Nem biztos! Lehet, hogy pár évvel ezelőtt még igen, de ma már egészen más a helyzet, — Különben is. Hruscsovnak olyan értelemben, amint te mondtad. nincsenek emberei. Emberei csak Sztálinnak voltak! De azok már mind a kolhozban, traktoron ülnek, vagy köveket szállítanak nyolctonnás teherautókon, víztárolókhoz. S lehet, hogy már ők is elfelejtették, hogy valamikor kinek az emberei voltak. Vagy ha nem felejtették el? Hát, meglesz az is rövidesen... És Péter egészen vad dolgokba kezd: — Barátom, ha én egyszer találkoznék Hruscsovval, azt kérdezném tőle: — No, mi van, tovaris Hruscsov, milyen lesz az idén a kukoricatermés? Az öreg meg azt mondaná: ne pimaszkodj velem, te tacskó, jobb, mint tavaly volt, s megveregetné a vállam. — Én meg azt mondanám neki: Jól van, derék dolog, csak így tovább bátran, tetszik az irányzat, hajlandó vagyok keményen dolgozni érte! Én közben jobbra-balra tekingetek a presszóban, hallja-e valaki azt, amit Péter beszél, ö megnyugtat: Barátom, ez a rendszer már sokkal erősebb, mintsem hogy egy ilyen NB III-as presszóban, ha valamit pofázik az ember — ártana véle. Ülj csak nyugodtan... és kényelmesen az újságba lapoz. — Jól csinálja a dolgát — folytatja újra — hatkötetes, bőrfedelű elméleti művek nélkül is tudja, mit tesz. és ez a lényeg. Hol a kukoricásban csőszködik. és serkenti a kapásokat, hol meg nukleáris szúnyogokat kerget. Ezelőtt tíz évvel a püspök még átkozta, és most pedig misét mond érte... tudod. mit jelent ez? Ilyenkor isten őrizz, hogy Pétéi nek ellene szóljak, mert ott a helyszínen emberiségellenesnek nyilvánít, s az egész modern bölcsészettudományt ellenem zúdítja. Hümmögök rá. hogy úgy van, és ő még egy bölcselettel megtoldja: az én ellenségem ellensége az én barátom! Érted-e most már? Aztán az újság szélére jelszavakat firkál: „Éljen barátunk, a kékszemű élet!” „Szorítsd a torkát. ki az életet bántja” — és még más ilyeneket. Megtámadom, hogy a „kékszemű élet” szürrealista. Jönnek az érvek: tanuljam meg, hogy antirealista irányzatokkal is lehet a haladás szolgálatában állni! Aki vonaton ül, háttal a menetiránynak, az nem halad előre? Péter fizet és újra az utcára lépünk. Matrózblúzos lányok sétálnak, a délutáni vizsgákról jönnek. Ég a szemük, s minket is éget. Azután Péter felszisszen, mint eddig még soha! Jön a fekete kontyos szembe az utcán, s lépése ring, mint szélben a búzavirág. Türkizkék vászon a ruhája, nyakánál fekete csíkkal. A haja hátul megtűzve fésűvel. Izgalom vesz erőt rajtunk, amikor mellettünk elmegy. Arcán újra libben a köny- nyű mosoly. A lába erős és karcsú, most parafatalpú szandált visel. Amikor mellettünk elmegy, kétségbeesve mérem magamhoz. Egy ujjnyival nagyobb vagyok! Mert ha ő magasabb nálam: oda van minden, hisz akkor már Péter az úr! De nem, minden mentve van, még kontyával sem nagyobb, mint én. — Hol volt ő eddig — töpreng rajta Péter —, hogy soha se láttuk. Pedig hányszor mentünk itt végig a Lunától a Muskátli presz- szóig. — Nézz a szemébe, s utána mondd meg! — gúnyoltam Pétert. — Látod, süket pók, mindig ilyen vagy! — Hisz a szemből csak azt lehet látni, ami a lélekben van, s nem olyan prózai dolgokat, hogy hol lakott eddig. Péter ledorongol és én, mint annyiszor, tudomásul veszem, hogy elveszett ember vagyok. Nem vihetem feljebb a tanítóságnál, ott is csak az alsó tagozatban. Aztán nem számolunk többet, pedig az utcán csoportostól járnak a szebbnél-szebb lányok. Minket pedig már csak a fekete kontyos kék szeme ejt meg, s tart fogva mindig erősebben. Nem akarunk hinni a szemünknek, újra ő jön, de nem egyedül. (Folytatjuk) G YEREKEK Két gyerek oson a hajnali szürkületben a paksi Duna-part gesztenyefái alatt. Lent, a vizen halkan csobog a víz a kikötött ladikok oldalán. A folyami rendőrőrs szolgálatosa az órájára pillant; alig múlt három óra. Csendes a víz, kihalt a táj, szinte bántó az óvatos léptek zaja. A rendőr felkapja a fejét. Gyerekek... Mit keresnek ilyenkor a parton? — Álljatok meg ... A két gyerek megszaporázza a lépteit. — Álljatok meg! — most már erélyesen csattan a rendőr hangja. A gyerekek megállnak. — Gyertek vissza! Hova készültök? — Szeretnénk átmenni a túloldalra. Onnan jöttünk. — Gyertek csak le ide. Majd itt megvárjátok a reggelt. — Mi van a zsebedben? Feltűnik neki, hogy a két gyerek milyen nagy igyekezettel gyömöszöl valamit a zsebébe. — Rakjátok csak ki? — Az egyik zsebéből forgópisztoly kerül elő, a másikéból meg, akár a rendőrségi szolgálati fegyver. A rendőr először meglepődik. majd amikor kézbeveszi őket, akkor ismeri fel, milyen tökéletes utánzatok. A forgópisztoly csak papír-töltényt durrogat, a másik meg vizipisztoly. Fogja, beviszi őket az íróasztalra. A kora reggel megérkező százados meglepetten fogadja a szolgálatos jelentését, majd int a gyerekeknek. — No, gyertek csak. . . Hány évesek vagytok? — Tizenkettő.., A két gyerek megszeppenve áll az íróasztal előtt, tekintetük ide-oda kalandozik. A százados gyakorlott szeme felfedez valamit a viselkedésükben . .. — Hova valók vagytok? — Tapolcaiak. — Hogy kerültetek ide, Paks- ra? — Átjöttünk körülnézni a túlsó oldalról, Géderlakról. Egy olyan bajuszos bácsi hozott át bennünket Ladikkal. Eltévedtünk. Nyaralni vagyunk Géderen. — Táborban? — Nem. Rokonnál. — Ki a rokon? Mondanak egy nevet, majd hozzáteszi az egyik: — A tsz-ben kocsis. — Nem keresnek benneteket, hogy nem mentetek este haza? — Á. nem ... — Jól van, majd visszaviszünk benneteket... De előbb telefonon érdeklődünk utánatok. A százados jól látja, hogy a két gyerek szemébe hirtelen felvillant örömöt a csalódás váltja fel. Észrevette azt is, hogy az egyik egyre bizonytalanabb hangon válaszolgat. A másik — a külseje is elhanyagoltabb — biztosnak akar látszani a dolgában .,. Nemsokára jelentkezik a géder- laki tanács. — Ilyen és ilyen nevű emberről érdeklődöm... Tsz-kocsis .. i — Nincs ilyen nevű a faluban? Tehát nincs. — Senkinél nincs vendég-gyerek? — Szóval nincs . .. Köszönöm. A gyerekek feszült nyugtalansággal fülelnek. A százados nyugodtan teszi vissza helyére a hallgatót. Látja már, a két gyereket nem egyenes szándék vezérelte kora hajnalban a Duna- partra. — Menjetek csak ki... Üljetek le, várjatok ... Megkönnyebbült sóhajjal somfordának kifelé. Ülnek néhány percig, majd izgatottan fészke- lődni kezdenek. — Nem mehetnénk el valahova vizet inni? — érdeklődik az elhanyagoltabb külsejű. — Van itt nagyon jó hideg szódavíz. Igyatok .. . Néhány perc múlva újabb kívánsággal jelentkeznek, de pech- jükre ezt a vizen úszó rendőrőrsöt mindennel berendezték. És ez a napbamitott arcú százados, mintha csak olvasni tudna a gondolataikban. (Nemcsak rendőr, hanem apa is ...) Látja, arra keresnek mindenképpen ürügyet, hogy kereket oldhassanak. így telik el hosszabb idő. — Na, gyertek csak be ,.. vf v
