Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-09 / 185. szám
1963. angnsrtus 9. '«i< 4 4 4 * TOTNA WEGYFt MEPCjSZB 5 D gabonatermesztés fellendítésének feladataiéi tanácskoztak a gépállomások vezetni Csütörtökön délután a Gyönki Gépállomás kultúrtermében megyénk gépállomásainak főmérnökei és főmezőgazdászai a gabona- termesztés növelésének feladataira vonatkozó teendőket tárgyalták meg. A referátumot Zsigovics Ferenc a gépállomások megyei igazgatója tartotta. A megbeszélésen részt vett Fenyvesi Ferenc, az MSZMP megyebizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa is. A beszámolót élénk vita követte. A „rohambrigád66 parancsnoka HARMADIK ÉVE IGAZGATJA a szórófejeket szerelő brigád sorsát. A brigadérosságot annak idején egy kicsit félve vállalta el, nem mintha az ezzel járó feladat jelentett volna gondot számára, a felelősség riasztotta. Mert más az, amikor az ember csak a saját munkájáért tartozik felelősséggel és más, amikor kilenc emberért . Mégis parancsnoka lett a kilenc tagú brigádnak? — Meggyőztek a kollégák, biztattak, hogy osztozunk a felelősségben is — mondja Horváth György. — És betartották ígéretüket? — Ezidáig nem volt hiba ... — így van ez — bólintanak rá a többiek is, hogy bizonyságot is adjanak erről, a két selyemzászlóra mutatnak. — Április 4-én kaptuk őket. Az egyik zászló felirata azt igazolja, hogy a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító V általainál vetélkedő brigádok közül a legjobb eredménnyel a szórófejeket szerelő „rohambrigád'’ dolgozik, a másik azt, hogy a legjobb brigadéros cím, éppen ennek a brigádnak vezetőjét, Horváth , Györgyöt illeti. Hogy melyikre büszkébbek? — Mindkettőre egyformán, a két eredmény elválaszthatatlan egymástól — mondják. A brigád tagjai azt VALLJÁK, hogy náluk nem úgy megy a munka, mint másutt. Jobban, szervezettebben, s hogy ehhez sok köze van a brigadé- rosnak. — Sohasem várja be míg az ember keze alól kifogy a munka, nem ad időt a tétlenkedésre. Ez így a jó — mondják az emberek. Pedig a folyamatos munka- biztosítás néha nem is olyan Könnyű. Az év elején például Horváth György igen sok „egyéb” munkát adott a brigádnak. Az öntöde, s a forgácsoló nem bírta őket ellátni anyaggal, nem ment hát a szerelés sem. Az első negyedéves tervükkel lemaradtak és hiába volt a második negyedben 160 százalékos tervteljesítés, a félévet 1100 szórófej-hiánnyal zárták. A brigád tagjai nem szívelik az „adósságot”, kérték is a briga- dérost. járjon utána, miként tör- leszthetnének legrövidebb időn belül. — Talált-e módot rá? — Találtunk — mondja többesszámban. — Mint minden problémánkkal, ezzel is a művezetőnket kerestem fel. Számba vettük a lehetőségeket, ha öntők és a forgácsolók segítenek, a harmadik negyedév végére törlesztőnk .. . AZ ÖNTÖK ÉS A FORGÁCSOLÓK megígérték a segítséget, Horváth György kiadhatta a jelszót: napi tizennégy szórófejjel többet. A ..rohambrigád” nevéhez méltóan dolgozik, a munka ütemét a ..parancsnok” diktálja. Ott áll ő is a munkapad mellett, szerel a többiekkel. S hogy százalékban néha megelőzi őket? — Ügy is illik, a példamutatás is feladatkörei közé tartozik. Hisz nemcsak a legjobb brigádvezetője ő, kétszeresen kiváló dolgozó is — tehát többet várunk tőle — mondják munkatársai. Ezzel Horváth György a „rohambrigád” parancsnoka is egyetért. R. M. A PARTON — Nem igaz, hogy Géderlak- ról jöttetek át. .. Miért hazudtatok, mit kerestek itt? Hogyan kerültetek ide Tapolcáról? — Disszidálni akartatok? — Igen — szólal meg a nyíltabb tekintetű. — Hova? — Nyugatra... Jugoszlávián keresztül. Az osztrák határ felé nem mertünk elindulni. Gondoltuk, így sikerül... — Hogyan jöttetek idáig? — Vonattal. Pesten keresztül idáig, Paksig váltottunk jegyet. Gondoltuk, Bajáig, vagy Mohácsig lemegyünk hajóval. Onnan meg valahogyan csak sikerül átjutnunk. — Pénzetek volt? — Nekem háromszáz forintom. Gazoltam a vasúton, ott kaptam, — Hát neked? — Harminc ... Az egyik most már készségesen válaszol, a másik konokul hallgat. A százados feléje fordul: — A derékszíjadról látom, úttörő vagy . .. — Nem vagyok az — mondja ellenséges hangon. — Miért nem? — Én nem megyek azok közé... Nekem jó a magam társasága. — Miért akartatok disszidálni? — Neki kint van a bátyja. Ötvenhatban ment ki — ismét a beszédesebb válaszol, a másik helyett. A százados az igaziakhoz megszólalásig hasonlító játékpisztolyokat forgatja a kezében: — Ezeket is a bátyád küldte? — Igen ... — Mást nem küldött? — De .. . tankot.. . meg bombázó repülőt. .. néhány ruhát. .. — Arra nem gondoltatok, hogy a határ felé katonákkal találkoztok? — De igen. Azért hoztuk magunkkal a pisztolyokat. Gondoltuk, azt hiszik, igazi. — És, ha a katonák a fegyverüket használták volna a ti pisztolyotok láttán? Zavart hallgatás. — Hát, a szüléitek mit szólnak. ha megtudják, mire készültetek? — Nekem nincs apám — szólal meg az elhanyagoltabb külsejű. — Anyám nem dolgozik... — Bátvám mindig azt írta. milyen jól él. Hozzá mentem volna Amerikába . . . — Engem, azt hiszem, elfene- kelnek... — vallja be őszintén a másik, akinek apja, anyja dolgozik. — Mindent megvesznek neked? — Általában .... mindent... — Akkor miért akartál kiszökni? Délutántól estig a Tiaqíjdomqi eszprenzóban Akik sörrel oltják a tüzet — A twist már nem szenzáció — A kajdacsi lányok motorral futnak át fagylaltozni Reggel héttől este tízig tart nyitva a nagydorogi Gyöngyvirág presszó. Naponta kimérnek félmázsa fagylaltot, 200 üveg Délibáb sört, 200 üveg bambit, s eladnak egy csomó cukorkát, meg süteményt, nem is beszélve a sokféle csokoládéról. Havonta több, mint félszázezer forintot forgalmaznak. Érdemes néhány órára beülni a presszóba itt Dorogon, ha teljes képet akar kapni az ember a mai faluról. A fagylalt most a sláger Ez természetes is, amikor árnyékon is a harminc fokot fölözi a hőmérő. Kora délután mégin- kább a gyerekek nyüzsögnek a fagylaltospult körül, ügy viszik, mintha ingyen adnák. Már ez is valami, hogy van most a faluban presszó, és kiváló, négy—öt féle fagylalt, de Kónya József né presz- szóvezető azt is elmondja, hogy lassan el lehet dobni az ötven filléres adagolót. A gyerekek minimum forintos fagyit kérnek és válogatnak. Erről beszélgetünk, amikor bejön egy kis éjszemű cigánylány. Fagyit kér. ötven filléreset, de nyolcat. Utána megyek az utcára, ott várják a pajtások. Pillanatok alatt szétkapkodják. Már-már szomorúan gondolunk arra, hogy Munkás-paraszt találkozóra készülnek Kaiaznón Augusztus húszadikán, az alkotmány, az új kenyér és a szövetkezeti mozgalom ünnepén munkás— paraszt találkozót rendeznek Kaiaznón. A Budapesti Tejipari Szállítási Vállalat dolgozóit. a tsz patrónusait hívták meg a találkozóra. A találkozó szervezését, előkészítését megkezdték. Operatív bizottságot alakítottak a község párt, tanácsi, tömegszervezeti és szövetkezeti vezetői. — Hogy világot lássak . . . Hárman lettünk volna, de az indulás előtt meggondolta magát. Otthon maradt... — Bizony megérdemlitek, hogy otthon alaposan elfenekeljenek benneteket... Reggeliztetek? — zárja le a százados az ifjú disz- szidensjelöltek kihallgatását. — Nem. — Na, gyertek. De előbb csutakoljátok meg' magatokat, mert ilyen szutykosan nem ülhettek asztalhoz. Holnap már otthon reggeliztek majd Tapolcán .... — Ha reggeliztek, átkíséri őket a kapitányságra — adja ki a parancsot egyik rendőrnek. Amint elmentek, a százados kinéz a vízre, majd a — még mindig kezében levő — játékpisztolyokra. — Amerikában készült... és ide is eljut a disszidensek jóvoltából. A fegyver romantikája fjedig még nálunk is vonzza a gyerekeket. Mi, szülők megtettünk-e mindent, megtettek-e a pedagógusok, az úttörővezetők, hogy más romantikát adjunk a gyerekeinknek? Mert akik ötvenhatban igazi fegyvert adlak a tizen- két-tizenöt éveseknek, most játékfegyvert küldenek. amely olyan, mint az igazi — gondolkodik a százados. Ledobja a jé- tékpisztolvokat. ismét a vizet nézi. Nem messze, néhány gyerek lubickol a Dunában. — Rossz kölykei, már megint a tiltott helven fürödnek .... Figyelmeztetni kell őket a veszélyre ... megelőzni, nehogy elvigye őket az ár. Akár az előbbi kettőt... Bognár István nekik csak ötven filléres jut. Tévedtünk. Alig kezdjük el őket sajnálni, máris jön vissza kettő, s utánuk szivárog a többi. Mind a nyolcán, egyenként forintos fagyit vásárolnak. A zsákruha nem újdonság A délutáni fagylaltszezon után kezdődik a sörszezon. Ahogy jönnek haza a munkából az emberek, beszaladnak, megisznak egy üveg Délibábot. Jó hideg a sör, jégszekrényben hűtik. Egy fiatalember negyedóránként, húszpercenként visszatér. Mindig csak két üveg sört visz valahová. Hová viheti? Kiderül, hogy az önkéntes tűzoltók laktanyájába. Söröznek az ügyeletesek, vagy sört halmoznak fel az esetleges tűzki törés eloltására? Mert arra is elég lenne az a mennyiség, amelyet ez a legény már elfuvarozott. Na, majd mindjárt jönnek a lányok. A sort két fekete nadrá- gos. fekete pulcsis kajdacsi lány nyitja. Fagylaltot kérnek, nagy adagot, citromszörpöt és feketét. — A motoros lányok... Valóban, a lányok motorral szaladtak át, egy 125-ös Danúviával. Megették a fagyit, megitták a szörpöt, meg a kávét, s mennek a motorhoz. Begyújtják, s irány haza: Kajdacs. Egy másik kislány meg mintha a Balaton partjáról tévedt volna ide a presszóba. Különleges strandruhába öltözött ebben a melegben. Talán nyaraló pesti lány? Nem, kiderül, hogy kiskaj- dacíi. Hat óra után már szállingózik a fiatalság. Mindenki szinte ünneplőben. Különösen jól öltöznek a lányok. Bent ülnek a levélkézbesítő postások is, az idősebb, rokonszenves bácsi megjegyzi: — Hja, kérem, a zsákruha nálunk már nem újdonság! De még a twist sem! A fiatalok már ma- disont. vagy mi az ördögöt járnak, ahelyett, hogy verbunkolná- nak. Isszák az áldomást Komoly méltósággal vonul be a tsz vezérkara és a MÉK képviselője. Megtudom, hogy jó boltot csináltak, mindkét félnek hasznos szerződést kötöttek, s erre áldomást kell inni. Csak a végén kerekedik vita: ki fizesse az áldomást? Ugyanis mindenki fizetni akar. Majd összevesznek, úgy látszik, sok a pénzük... Este már komolyabb vendégek érkeznek. A szerelmesek térnek be, meg népes társaságok, s meghitt beszélgetések folynak az asztaloknál. Dicséretére legyen mondva a földszövnek, meg mindenkinek, akit illet, jó kis hely ez a nagydorogi presszó. Színvonala — nem túlzás — eléri a városi cukrászdákét. Jó, hogy ma már a falun is ilyen szórakozóhelyek vannak. A szövetkezetnek megérte áldozni a presszóra. Nyár elején kicserélték a berendezést, műanyaglapos asztalok, könnyű kis cukrászdái székek kerültek a terembe. mindent újonnan festettek, mázoltak. A pultok és polcok tele vannak áruval, most is hatvanezer forintos a készlet. A fiatal cukrász, a Pusztahen* cséről ideszármazott Világ Laci büszkén mutatja a konyhát, ahol négy falunak süti a hétféle süteményt és keveri a fagylaltot. Tervezik, hogy modern kisvendéglő-, presszó-kombinátot építe- .pek majd jövőre ide a szomszéd-^ ba. Addig is jó szolgálatokat tesz Nagydorogon a Gyöngyvirág Eszpresszó. _ . ,. Gyems Janos Intézkedési, intézkedés-ügyben A fiatalasszony felülvizsgálaton volt, s noha a főorvos gyógyult- nak nyilvánította, arra kérte, továbbra is vigyázzon egészségére, nyugodtan éljen, ne idegeskedjen. Ne idegeskedjen? Elmondta a főorvosnak, hogy ezt nagyon nehéz lesz betartania. A férje az utóbbi időben rászokott az italra. — Évekig nem volt semmi bajunk, s most egyszerre ez a változás... — panaszkodott. A főorvos felírja az adatokat, s megígéri a beavatkozást. Nem sokkal később a tamási járásból megérkezik az akta a Szekszár- don működő „Kényszerelvonó kezelést véleményező orvosi bi- zottság”-hoz. Innen értesítést küldenek a pácienshez, hogy jelenjen meg az Alkoholistákat Gondozó Intézet rendelésén, amelyet hetenként háromszor, munkaidő után, öttől hatig tartanak a rendelőintézetben. Az írás — ezzel tisztában van a bizottság — kevés reményt ad ahhoz, hogy a páciens meg is jelenik. Vannak közlekedési akadályok. Tamási messze van, ha az illető időben be akar érni, nem tud dolgozni, s haza sem ér aznap. Eltelik kis idő, a férj papírjai visszavándorolnak a járási főorvoshoz, aki igénybe veheti az ügyészség segítségét. előállíthatja az alkoholistát. Persze ez is hosszadalmasabb eljárás, mert előzőleg meg kell idézni az illetőt, aki esetleg az idézést nem veszi át. s akkor az ügyészség jóváhagyja az elővezetést, ha indokoltnak tartja, a beteg meg is jelenik egyszer, s aztán elmarad. Ha a bejelentést fenntartják, kezdődhet elölről a bonyodalmas ügyintézés. — Az Elnöki Tanács 1962. évi 18-as számú törvényerejű rendeleté hozta létre nálunk is a megyében a kényszerelvonójcúrát véleményező orvosi bizottságot, amely az alkoholellenes mozgalmat nagyon is segíthetné —. mondja dr. Gujás János megyei főorvos. — De a rendelkezés végrehajtását, a gyakorlatban, sok minden akadályozza. A Szekszárdtól távolabb eső községekből nem tudnak bejárni kezelésre a javasolt egyének, közlekedési nehézségek miatt. Táppénzt, útiköltséget nem téríthetünk nekik, márpedig ha megjelennek az esti rendelésen, akkor a munkanapjuk nem lehet teljes. Előállítás esetén még mindig probléma, hogy ki fizesse az útiköltséget? A végrehajtás is hosszadalmas, de addig ki előlegezze? A rendelkezés arról is szól, hogy a járási székhelyeken úgynevezett kijózanító szobákat kell felállítani. Erre viszont a tanácsok igazgatási osztályai nem. kaptak pénzt. A törvényerejű rendelet így. jelenlegi formájában nehézkes, kevéssé eredményes a bizottság munkája. Azokkal érnek el eredményt. akik önként jelentkeznek. Az idén 37 alkoholistával foglalkoztak a rendelésen, százhárommal zárt intézeti kezelésen. A bíróság csak öt esetben rendelte el a kúrát. Ez azt mutatja. hogy a felvilágosító munkát kell fokozni a családok, az egyének érdekében, emellett pedig meg kell találni a módját annak, hogy a ma még bürokratikus. kibúvókat engedő rendelkezés nyomán gyakorlati hasznot mutasson fel a bizottság. B. K. \
