Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-09 / 185. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1963. augusztus P» Mikor tesznek pontot a végére ? Másfél évvel ezelőtt, 1962. februárjában nyújtotta be kérelmét Szabó József kétyi nevelő Bonyhádon, a járási tanács művelődésügyi osztályán, szolgálati idő beszámítására. Április 20-án megkapta az értesítést, amely szerint az az idő, amit 1945-től 1950-ig hadifogságban töltött, illetve munkaképtelen, rokkant volt, nem számít be szolgálati idejébe. Közölték vele azt is, hogy e határozat ellen panaszt tehet a járási közös egyeztető bizottságnál, a panaszt a művelődésügyi osztálynál kell benyújtani. Szabó József magára nézve sérelmesnek találta a határozatot, élt is a jogorvoslat lehetőségével, panaszát 1962 április 13- án, ajánlott levélben postára adta. Hiába várta azonban hónapokig az értesítést arról, hogy mikor tűzik ki ügyének tárgyalását. Végül már személyesen reklamált az egyeztető bizottságnál, akkor közölték vele, hogy panaszát nem kapták meg az minden bizonnyal valahol eltűnt. Ez év májusában ismét benyújtotta a panaszt, most már az el is jutott az egyeztető bizottsághoz, az azonban — hivatkozva arra, hogy a törvényesen előírt hatvan nap már régen lejárt. ezért az üggyel érdemben nem foglalkozik. így jutott el Szabó István panasza egy „lépcsővel” feljebb, a területi egyeztető bizottsághoz. A kétyi pedagógus mellékelte a fellebbezéshez a postahivatal igazolását, amely szerint ő 1962 június 13-án ajánlott levélben elküldte panaszát, így — ha az nem jutott el a közös egyeztető bizottsághoz — az kizárólag a művelődésügyi osztályon kallódhatott el. A TEB annak rendje és módja szerint kitűzte a tárgyalást, először július 29-ére. Tárgyalni azonban nem lehetett az ügyet, mert a művelődésügyi osztály nem küldte el képviselőjét. Újabb tárgyalás augusztus 5-én. Itt már képviseltette magát az osztály, de egy olyan munkatársával, aki aznap jött vissza szabadságról, reggel nyomták kezébe az idézést. Az újabb határnap augusztus 12-e. Sikerül-e végre pontot tenni a másfél éves húzódó ügy végére? — Nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a bonyhádi járási művelődési osztálynak lelkiismeretesebben kellene foglalkozni dolgozóinak panaszaival, kéréseivel. Akár jogosak, akár jogtalanok azok. (J) Cikkünk nyomán Csak bekerített udvarban tarthatnak baromfit a malmok és keverőüzemek szolgálati lakásainak lakúi Lapunk július 26-i számában cikket közöltünk „Csirkék a búzarakáson, avagy az idomítás csodája” címen. A Tolna megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat a cikk megállapításaival egyetért és a rendelkezéseknek megfelelően eljárt. Ugyanakkor körlevelet intézett a vállalat igazgatója a járási ki- rendeltségekhez, a malomtelepekhez és a takarmánykeverő üzemekhez. A körlevél többek között a következőket tartalmazza: „Legkésőbb szeptember 15-ig a szolgálati lakásokban lakók kötelesek az általuk használt udvar egy bizonyos részét bekeríteni. Baromfit csak a bekerített udvarrészben lehet tartani. Amennyiben ezen rendelkezésem az általam meghatározott időre nem kerül végrehajtásra, úgy az üzem területén lakóknak az állattartást teljes egészében megtiltom”. Űj szakközépiskolai osztályok Szekszárdon és Dombóvárott A szakközépiskolai oktatás országos és megyei tapasztalatai azt mutatják, hogy a kísérlet a gyakorlatban jól vizsgázik. Tamásiban az idén több fiatal érettségizett, s szerzett egyben szakmunkásbizonyítványt a helybeli gimnázium szakközépiskolai osztályában. Az idén kiszélesítik a szakközépiskolai oktatás körét. A szekszárdi Garay János Gimnázium mellett szőlészeti és borászati szakmát tanuló osztályt szerveznek, Dombóvárott pedig a tizenkét évfolyamos iskolában, szövetkezeti jelleggel működő kereskedőtagozatot. A szekszárdi szaktanulók gyakorlati oktatását a Szekszárdi Állami Gazdaságban, a dombóváriak képzését pedig a helybeli földművesszövetkezet leggyakorlottabb boltvezetői végzik. Á forradalmár medikus Emlékezés Korányi Frigyesre, a tbc-gyógyítás úttörőjére A z egykori híres megye- székhely, Nagykálló városának földszintes, kétablakos kis házából indult el Korányi Frigyes 1828-ban és göröngyös úton küzdötte fel magát a magyar közegészségügy egyik legkiválóbb képviselőjévé. Ency- klopédikus érdeklődése minden iránt, ami az emberiség kulturális emelkedését, szociális javulását szolgálja, ösztökélte arra, hogy már medikus korában (1846) huszadmagával társulatot alapítson, melyben orvostudományon kívül szépirodalmi, történelmi, politikai tudásukat fejlesztették. Az 1848-as forradalom alatt, a vezetők között, ott van első helyen Korányi Frigyes orvostanhallgató is. Az 1851—52-es tanévben orvosdoktorrá avatták. Majd mint műtőnövendék Becsbe került. 1852. április végén kiutasították Bécs- ből. A kiutasítással kapcsolatos iratok a következőket foglalták magukba: „Magas cs. k. Belügyminisztérium ! Korányi Frigyes, nagykállói (Szabolcs megye, Magyarország) illetőségű 24 éves, rom. kát., Pesten felavatott orvosdoktor, jelenleg az itteni cs. k. közkórház műtőnövendéke a pesti rendőrfőkapitányság közlése szerint a magyar forradalom alatt különösen szembeszökő tevékenységet fejtett ki a diákok között forradalmi szellemben. Egy levelének több nyilatkozata — amelyet Kandel Lajos (álnéven Nyery) nevű jogásznál találtak, kit Pesten egy politikai klubban való részvétele miatt tartóztatták le — eléggé bizonyítja még jelenleg is igen veszedelmes gondolkodását. Habár elfogatása ma még nem indokolt, még sem lehet politikailag gyanús magatartása miatt itt tartózkodását megengedni, miért is az általa ügyeinek rendezése végett kért igen rövid határidő lefolyása után hazautaztatásáról gondoskodás fog történni. Mivel Korányi a cs. k. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium által neki juttatott magyar műtőnövendéki ösztöndíj élvezetében van, a rendőrfőkapitányság kötelességének tartja ezt a körülményt mély tisztelettel tudtul adni, hogy a tények vázolása után a Virágoskert az én szívem A baj tulajdonképpen akkor nem hozatott a községi fogattal a tanácshoz. Micsoda időket kezdődött, ha teljesen pontos — ki tudja hogyan, mi módon élünk! Hol élünk, hogy azt, aki akarok lenni, amikor D. közsé- tudta elintézni —, két forduló nem végez társadalmi munkát, a get alapították eleink. Az ő bű- porhanyós, jó bereki földet. Mert tanács kilakoltatja. (Mert ugye nük az, hogy a község évek so- az az igazi, az a jó virágoskert- mi ilyenek vagyunk, szeretjük a rán tízegynéhányezer lakosúvá nek, nem ez a kővel kevert, dolgot nagyítani), fejlődött, s itt is a huszadik építkezési nyomokat magában Közben azonban elkészült a századi betegség jelentkezett, fel- rejtő. virágoskert. Igaz, az egész ház lépett a lakáshiány-járvány, és — Ennek lehet? Ki ez, hogy a összeveszett. Nyilvánosan senki ezt enyhíteni épült egy tizen- község neki hoz földet? Ilyen, és nem beszél a másikkal, csak nyolc lakásos bérház. A baj ek- hasonló felkiáltások repkedtek az este, villanyoltás után, akkor kor kezdődött. első és harmadik lépcsőházban, nyílnak meg a szobák, konyhák A problémát a virágoskert összevesztek ezen olyan alapo- ajtói, hogy fogadják a szomszé építése okozta... san, hogy... no tettlegességre nem dókat. És sóvárgó szemekkel Azt mondta egykoron a tanács került sor, csak éppen egymás lesnek ki a ház elé, nyílik-e tagja a lakók ügyeit kép- OTra előtt mutogatták a vitázó már a virág? felek mutató Ujjúkat... Nagy Dezső, aki közhírében áll Ez az intormezzo megállította tudományosságával, a múlt éj- a nagyszabású építkezést. Újabb jel, amikor már mindenki el- lökést a virágoskert megvalósító- aludt, meghintette az öt négy- sának Markosné adott, aki férfia- szögölnyi területű kis virágos- Az első nap, a kertépítés első kat megszégyenítő vehemenciával kertet linzi sóval. De ki tehet napján, levonult Gyenis bácsi, a állt a kőkemény talajnak, hogy arról, hogy ezt az átkozott linzi egy viselő három házmesternek: — Emberek, olyan kopasz e hajlék eleje, csináljatok társadalmi munkában virágoskertet! Magas Minisztérium indíttatva érezhesse magát ezen illetmény beszüntetésére a szükséges lépéseket elrendelni. Becs 1852 április 22-én. Olvashatatlan aláírás.” Tehát 1852. áprilisában a ■ forradalom alatt tanúsított magatartása miatt szülővárosába, Nagykállóba internálták, hol közel egy évtizedet töltött el, a nép között élt, gyógyított és rövidesen egész Észak- Magyarország leghíresebb orvosává vált. 1861-ben, nagybefolyású politikusok közbenjárására megszüntették internálását és így családjával felköltözhetett Pestre. 1866-ban, 38 éves korában, az egyetem belgyógyászati tanszékére nevezték ki. Több mint négy évtizedes tanári pályafutása alatt külön orvosi iskolát alapított és klinikai, kísérleti megállapítások tömkelegével maga és munkatársai világhírre tettek szert. Valamennyi művét nehéz lenne felsorolni: több mint 150 tanulmánya jelent meg. Javaslatára és elképzelése szerint alakult meg a „Közegészségügyi Tanács”. Ebben az időben az ő kezdeményezésére létesült az Állandó Járvány Bizottság, az Országos Kórház Tervezet, a a lipótmezei tébolyda szervezése, lelencházak létesítése és sok más nagyjelentőségű intézmény is. Élete nagy célja, a tbc. elleni küzdelem volt. 1894-ben Budapestem tartott nemzetközi közegészségügyi kongresszuson jelentette be, hogy sikerült anyagi alapot teremteni egy tüdőbeteg-szanatórium felépí- sére. Hét esztendővel később nyílt meg az első magyar tüdőbeteggyógyintézet a budakeszi erdőben, mejy. a felszabadulás után az „Országos Korányi TBC Intézet” nevet kapta. Nyolcvan éves volt, amikor visz szavonult a klinikai munkától és még életében elnyerte mindazt a tudományos, közéleti elismerést, mely sokszor csak haláluk után jutott osztályrészül az úttörő, nagy elméknek. 1912-től kezdett komolyan betegeskedni. Hörghurut, asthma, izületi bántalom kínozta, látása megromlott, szívrohamok jelentkeztek nála. 1913. május 19-én hunyt el. A budapesti orvcsegyesület emlékülésén az elnöklő Grósz Emil így méltatta: „Korányi Frigyes tudós volt, a nyugati nagy kultúr- államok mértékével mérve tanár volt a pedagógus legszigorúbb kritériuma szerint, szónok volt azok sorából, kik a magasan szárnyaló eszmei tartalomnak művészi formát adnak, államférfiú volt, mert a legfontosabb államfenntartó tényező, a köz- egészségügy fáradhatatlan apostola volt. Talán soha sem volt olyan * időszerű Korányi példamutató életét ismertetni, mint ma, amikor az egymás után felszabaduló országok népei még alacsony higiénés viszonyok között élnek, amikor a nukleáris kísérletek generációk egészségét veszélyeztetik é9 amikor az „atomcsend”-szerződés szilárd, következetes céltudatos munkát igényel. Nem véletlen hát, hogy a Bé- ke-világtanács javasolta: az emberi fejlődés nagy harcosainak sorában — halálának 50. évfordulóján----az egész világ on emlékezzenek meg Korányi Frigyesről, az orvostudomány kimagasló alakjáról. NYÁRI KÁNIK TÉLI GOND A hőmérő higanyszála gyakran emelkedik 30 fok fölé. A strandok mindenütt zsúfoltak. Kicsit groteszkül hat, hogy ugyanakkor sorban állnak a TÜZÉP irodája előtt. Ez persze amennyire groteszk, annyira természetes is — a legutóbbi tél után. Mindenki emlékszik azokra a dermesztőén hideg napokra. A hőmérő higanyszála gyakran szállt mínusz 20 fok alá, a szenespincék a szokottnál gyorsabban ürültek ki, s megkezdődött a TÜZÉP-re járás némi tüzelő reményében. Gyakori volt, hogy százan százötvenen álltak hosszú sorban az iroda előtt, s az egyiknek jutott, a másiknak nem. Akinek jutott, másnap kezdte elölről a sorban állást. Hiába, ilyen tél emberemlékezet óta nem volt az országban. Akkoriban mindenki megfogadta, hogy jobban felkészül a télre. Ennek a tanúbizonysága, hogy a TÜZÉP-tele- pen most is nagy a tolongás. — A kereskedelem felkészült-e a tüzelőigények kielégítésére? — tettük fel a kérdést Pálfy Vilmosnak, a szekszárdi TÜZÉP- telep vezetőjének. — A forgalomba kerülő tüzelőanyag sokkal több a tavalyinál, de, hogy elég lesz-e, vagy nem, az természetesen nagymértékben függ az elkövetkezendő téltől is. Hogy mennyivel jobb az idei felkészülés a tavalyinál, azt a következő adat mutatja legszemmásodik lépcsőházból. Csákány- megmutassa, a hármas lépcsőház sót ötven kilós zsákban tartják XXV tLT Í, nyal, lapáttal. Törte az ugart. sem utolsó... és csak így lehet megvásárolni. lcltetobben- tavaly augusztusig Farkas bácsi, az egyes lépcső- Azután az egyik társadalmi Nagy pedig leszórta a kertbe házból éjjel ment le, ne lássák, munkát végzett házmester ki- mindet. Most, ezek után még nahogy ö is dolgozik. A hármas kiabálta a lépcsőházban, hogy gyobb buzgalommal várja a tilépcsőház csendben maradt. Más- aki nem volt társadalmi munkán, zennyolc család, hogy legalább a nap aztán megrohanták a ház azt neki jelenteni kell a tanács- ház előtt nyíljék virág, ha a elejét. Ásóval, lapáttal, csákány- nái hogy a jövőben „úgy” ke- szivekben csak tövis nyílik, aknyal estek a kemény földnek, zeljék a dolgot... Nosza, alig hal- kor is... Hogy ezt segíti-e a linzi Törték, ásták, túrták, zúzták. lotta eme fenyegetésszámba me- só? Nem tudom. Nagyon kí- Szépen haladt a kertépítés nő intelmeket Holtai kartárs, a vánesi vagyok rá... mindaddig, amíg Gyenis bácsi földszint kettőből, máris wbant — Pj — 900 vagon szenet értékesítettünk, az idén pedig már 1260 vagonnal. Az idén is nagyon sokan vettek igénybe tüzelőutalvónyt. Szekszárdon eddig több, mint 2200 utalványt váltottak be. A választék tekintetében nem éppen kedvező a helyzet. Szekszárdon és környékén nagyon megkedvelték a brikettet, mindenki azt szeretne vásárolni, de sajnos, ebből nem tudnak any- nyit forgalomba hozni, mint amennyit megvásárolnának. A szakemberek azonban indokolatlannak tartják ezt a rendkívül nagy ragaszkodást a briketthez. Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője például elmondotta, hogy egy új szénminta került forgalomba, ami a pécsi diószénnek és más, nagyobb méretű szénnek a keveréke, ez értékben közel áll a briketthez, igen gazdaságos a használata, de még nem igen ismerik, s ezért sokan idegenkednek tőle. Manapság már egyre nagyobb jelentősége van nálunk is a háztartásokban a gázzal való főzésnek, ezért nem lényegtelen, hogy mennyi gáztűzhely, illetve palack kerül forgalomba. A kimutatások lényeges előrehaladásról tanúskodnak: az idén eddig 1500 gázengedélyt adtak ki a megyében, s még körülbelül hétszázat adnak ki a hátralévő hónapokban. Tavaly egész évben mindössze 1200 engedély kiadására került sor. Amikor azonban hangsúlyozzuk, hogy lényeges az előrehaladás, hozzá kell tenni azt is, hogy korántsem kielégítő. Ugyanis, sokkal nagyobb ütemben növekszenek az igények, mint ahogyan növekszik a gáztűzhelyek száma. A megyében például körülbelül ötezer kérvényt tartanak nyilván, s hiába adnak ki kétezernél több engedélyt, a kérvények száma nem csökken, sőt növekszik, mert naponta újak érkeznek. Jó lenne, ha nagyobb ütemben teremtenék meg a háztartások részére a gázfűtés lehetőségeit. Ez nemcsak az egyes családok érdeke, hanem népgazdasági érdek is, mert hiszen szénben és fában szegény ország vagyunk. B. E,
