Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-08 / 184. szám

4 fÖLSS STBGYEÍ fffiPÜJ§£3 1963. augusztus ä. Városi gondok: Csatornamunkások között A vasajtót leemelték. A csator­naakna torkába nézek. Rozsdás Hágcsókat látok. A mélyben tom­pa fényű, sötétszürke szennylé. Kellemetlen szag csap az orrom­ba. Az 5 milliméteres átmérőjű acélhuzalt, mellyel a dugulást át­törték, kihúzták már. Az úttesten hever. A járművek óvatosan kerülge­tik az úttest közepén felnyitott aknákat. A város „gyomrának” szellőző nyílásai. Adatok jutnak eszembe, melye­ket a Víz- és Csatornaművek fő­mérnökétől hallottam. Hétezer- hétszáz méter hosszú a Szekszárd alatt húzódó használható szenny­vízcsatorna-hálózat. 1926-ban épí­tettek, 7400 métert. Ami megvan, meglehetősen rossz állapotban van, az 1600 méter hosszú új fő­gyűjtő csatorna viszont, amelyet nemrég építettek, nem működik, építési hibából kifolyólag. Pedig óriási szükség lenne rá. A csator­naművek emberei elégedetlenek a földbe süllyesztett új gépházzal is, melyet gyakran elönt a víz. Ilyenkor újból kell tekercselni, nem egy esetben a tönkrement villanymotorokat. Két idős csatornatisztítóval be­szélgetek. Több, mint húsz esz­tendeje végzik ezt a munkát. — Találtak-e már valami külö­nöset a szennyvízben? Először Végmann István vála­szol. — A pengős világban egy tö­mött erszényt! Kevés volt a pén­zünk, megörültünk neki. Egyszer viszont beleesett a zsebórám. A mellény zsebemben volt. Lehajol­tam, és kicsúszott belőle. Sosem lett meg. Kovács József megtoldja. — Találtam egyszer másfél ki­lós pontyot is... Aztán egy csecse­mőt. Ilyen hosszú ujjai voltak, ni! — mutatja, s az arca hirtelen ko­mor lesz. Megérkezik a „szippantó gép”. Óriás, ormányszerű gumicsövét bedugják az aknába. A motor fel­búg. A kellemetlen szag most még elviselhetetlenebb. Nézem a munkával elfoglalt csa­tornatisztítókat. Nehéz munkát végeznek. Vajon kapnak-e ember­társaiktól annyi elismerést, mint amennyit megérdemelnek nehéz munkájuk után? — Mi nehezíti a munkát? Végman István piszkos, iszap­pal bevont, hosszú gézt emel az orrom elé. — A vatta, a géz, a leüllepedett olaj, a különféle rongyok, melyek a csatornába kerülnek, rengeteg munkát adnak nekünk. Simon Mártonnak, a szennyvíz­csatornatisztító brigád vezetőjé­nek társaságában megnézem a „deszkabódét”, melyről már sokat hallottam. A rendőrségi bölcsődéhez közel fekszik. Rendkívül egészségtelen megoldás! Itt emelik át a város szennyvizét a régi derítőtelepre. „Repülő” csöveken keresztül. Ez még fokozza a kellemetlenséget. Ugyanis az ilyen ideiglenes „re­pülő” csövek könnyen meghibá­sodnak. A „bódéban” lévő motort Szászi Rezső kezeli. A deszkatákolmány mellett nyi­tott akna. Ha lezárnák, nem tud­nák ellenőrizni a munkát. Ahogy belepillantasz, habos szennyvíz tömegét látod. A kiáradó bűz megfertőzi a környéket. A csatornások sokat átkozód- nak az áldatlan állapotok miatt. A csatornaművek mindent meg­tett, hogy a helyzet jobbra for­duljon. Valaki, vagy valamely szerv feltétlenül hibás. Az is le­het, hogy többről van szó. Az il­letékeseknek sürgősen cselekedni kell. H. T. Az iregi takarmányborsó első rekordtermése „szülőhazájában“ Negyedik éve termesztik nagy­üzemben a bőhozamú és gépekkel könnyebben művelhető, aratható iregi sárga takarmányborsót, dr. Kurnik Ernőnek, az Iregszemcsei Kísérleti Intézet igazgatójának és Oberritter Anna tudományos kutatónak nemesítését. Az idén mar körülbelül tizenötezer hold­ról takarítják be országszerte, fő­leg vetőmagnak az újfajta takar­mányborsót. Belőle ebben az év­ben kétszáz holdon termesztettek az Iregszemcsei Kísérleti Gazda­ságban. , A kísérleti gazdaság tábláiban az iregi sárga takarmányborsó a részeredmények szerint először adott tizenhat—tizenhét mázsás holdankénti átlagtermést nagy­üzemű termesztésben, eredeti „szülőhazájában". A tiszántúli, al­kalmasabb földeken — főleg Szol­nok és Békés megyében — voltak, és az idén is lesznek magasabb hozamok az iregi új fajtából, Iregszemcse vidékén azonban a jelenlegi eredmény rekordtermés­nek számít. Megindulunk Pécsről idetévedt barátommal szállást keresni vá­rosunkban. Első útbaigazítónk a hirdetőtábla, amely ott díszeleg változatlanul régi helyén, a Sza­badság-szálló ütöttkopott oldalán. Szorgalmasan jegyezzük a neve­ket, címeket mérlegeljük a „jobb­nál jobb” ajánlatokat: van itt szoba bőven. Az ember csodálkozik. Az a hír járja, hogy hiánycikk Szek­szárdion az albérlet, s ime: nyolc­tíz hirdetés is hivalkodik a táb­lán... Keressünk meg néhány címet! Érdemes kedves olvasónk velünk sétálni szállás és albérlet ügyé­ben. Alsóvárosi porta az első állo­más. Négy-öt épület egymáshoz ragasztva, az udvar többjeié vá­lasztva. Talán még régi ólakat is lakássá alakítottak itten. — Hallottuk, szoba van kiadó, vagy legalább is szállást lehetne kapni néhány éjszakára... — Jaj, leikeim. hát vanni van. dehát tetszik tudni az úgy van... Végighallgatjuk a mesét, s nézzük a szobát. Szobát? Ürge- lyukat. 'vany minek is nevezzem! — Ára? Szekszárdi krónika Szállási — Kettőszázötven ágyneművel, egynek. Dehát kettőt, vagy hár­mat szeretnénk fogadni. Jelkeim, tetszenek tudni... Persze, hogy tudjuk, csak köz­ben megcsap a vert falak dohos illata. Itt aztán szellőztethet bár­ki, el nem űzi ezt a makacs, be- fészkelődött illatot. — Fel a fejjel, pajtás! Látod, milyen szép bérházak épülnek az ilyen ócska vityillók romjain, és képzeld akadnak, akik saj­nálják az „ősi” házak lebontását. Gyerünk az újvárosba, ott is ajánlottak szállást. A néni már önmagában sem valami bizalomgerjesztő. Nézzük csak, mit kínál... Gerendás, földes, kisablakos szoba, a konyhából nyílik. Ben­ne van három fekhely. Kettőn már laknak, a harmadik még gazdátlan. Ezt ajánlja jó szív­vel. 150 forintért. Gyors szám­adás: ezért a kis lyukért három embertől 450 forintot kaszíroz- nak be havonta, és még panasz­5. Három csinos lány szembe jön velünk, derekuk karcsú, combjuk keménysége a szoknyán át lát­szik. szemük szikrázik, s moso­lyog rájuk az utca. Persze, hogy utánuk foióulunk mind a ketten. Ezek nem is lép­nek. csak ring alattuk a puha­léptű lábuk, vagy csak a járda viszi őket tőlünk egvre távolabb el? — Nézd azt a szélsőt, a kirakat mellett — fogja a karomat Péter. — Nézd a ruháját a derekától le­felé, amint enyhe ráncokba om­lik. És a feneke, mint a parittya, keményen, rugalmas, a szoknya rásimul. — Itt van a szépség! — kiált fel Péter. — Itt van bará­tom az élő valóságban, s tuda­tunkban is lám, miként tükröző­dik! Nincs most már más feladat, csak azt amit láttunk, megfogal­mazni. és kész a szépségről alko­tott tétel. Es mind. amit látott, tudatá­ban szívósan elraktározza, ké­sőbb még visszatér rá — egyelőre hadd érlelődjön —. s a szépség fogalmát ebből kiindulva hatá­rozza majd meg. Addig is egyszer vagy kétszer sétálunk még. hátha valami új konkrét tárgy látása segíti Pétert a szépség bonyolult elméletének meghatározásában. Aztán Péter újra a nősülés ellen foglal ál­lást. — Nem lehet barátom! Nem lehet, értsd meg! Képzeld el az esetet, mégy a feleséged­del, akár itt az utcán, s tekin­getsz jobbra, vagy balra. A fe­leséged a karodat rángatja, mert nyilván tudja, hogy mi az, amit nézel. Vagy ne nézd? De akkor önként vállald az örökös vak­ságot! Pedig barátom: a látás, mint bölcsészettudományi kate­gória. örök s közvetlen, a sza­badság mellett foglalhat helyet. — Szóval nézel és látsz — folytatja Péter — aztán este ha­zamentek és az asszony bosszú­ból, félig melegítve teszi a kara­lábéfőzeléket eléd. Bosszúból, amiért te néztél és láttál. Ha másnap újra nézel és látsz, kara­lábéfőzelék ismét. —' Ha1 ellene vetsz? Menj a piacra te! Hallhatod: míg a nő­ket bámulod az utcán, addig iga­zán jobb volna a piacra járnod1. És így tovább. — Barátom — szavalja Péter — meg kell mondanom neked, hogy végleg a motorvásárlás mellett foglalok állást. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy míg nösüléssel csak egyet­lenegyet. addig a motorral szám­talan nőt elérhet az ember Úgy, hogy jó atyádnak tudtul kell ad­juk: birkákat nem veszünk, bár­ha a pénzünk jövőre általa meg­duplázódna. nem tehetjük meg. még akkor sem! VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaa — Mondd meg neki te! — Bennem a hitének semmi­képpen sem szabad megrendülnie! — Inkább rendüljön bennem? — Azt mondta, benned már nem rendül, mert megrendült ré­gen! — Éppen ezért az lenne az igazság, ha benned is megrendül­ne, miután egyek az elveink. Sokáig töprengtünk Péterrel, s végre elhatároztuk, hogy kész té­nyek elé állítjuk apámat. Meg­vesszük a motort, lesz. ami lesz! — Tények ellen nincs érv! — szö­gezi le Péter, — s jobban esik a séta most már mindkettőnknek. Egy magas földszinti ablakból zongorázás hallik. — Itt ment be a múltkor a fe­kete kontyos — fogja a karomat Péter. S ömlik az ablakon a zön- gorahang. Péter megfontolt kép­pel bámulja a levegőt: — Chopin: mondtam, hogy klasszikus! A szeméből láttam! — s diadalmasan tekinget hozzá. — Várj osak . . . Chopin . .. egé­szen biztos... Ez egy Chopin mazurka, ismerem is. Csodálom Pétert. Ha napokig hallgatnám, akkor sem ismerném fel. És ő Beethovent — Mozarttól egyszeri hallásra megtudja kü­lönböztetni. Péternek csodálatos füle van — dicsérem olykor. De ő csak legyint: semmi ez, csak halvány művészi érzék! Én hogy valamiben ellene vet­hessek, mondom: jó, jó, lehet, hogy Chopin, s a mazurkák is rendben vannak, de , honnan ty- dod, hogy a piros szandóías játsz- sza? — Honnan? így csak.őjátszhat. Ez a stílus, ahogyan Ő játszik' — az, ez csak az övé. A szeméből. láttam — erősíti Péter, de én egyre cáfolom. Aztán átmegyünk az utca túlsó oldalára és a magas ablakba fellesünk lábujj hegyen. Péter magasabb: és kezével- fe­lém int. — Ugye, süket pók, ugye. hogy megmondtam, odanézz: halvá­nyan a függöny mögött a fekete kontya látszik! Péter feledve mindent, diadal­ittasan tekinget szét. Ugye, hogy ő az. a fekete kontyos, a kék sze­mével. — Micsoda szem az! Ha te egy­szer ezt a lányt az én szemem­mel látnád — s az arca átszelle­mül. — Mert ezt a lányt valóban csakis egy művész szemével sza­badna látni esküszöm barátom néked! Péter esküszik,_ én a szememet dörzsölöm és ő néveti: — Dörzsölheted: lényét úgy se láthatod, mert ennek a lénye nem az egyszerű látásban, ha­nem a .szemlélet módjában van. Ugyanis a látás általános, de a szemlélet egyedi és Péter — meg­verte az Isten — újra bölcseket mond. — Ma este barátom, meg kell várjuk, itt kint az utcán, ha most délután nem is, de estére kijön sétálni és sohasem tudhatja az ember hátha alkalom nyílik a bemutatkozásra, de ha nem, meg­éri az is, megnézheti az ember, mert egv ilyen lány látása foly­tán a szépérzéked fejlődik, és ez amúgy is rádfér! Péter győztesen a Muskátli felé indul. Azt mondja: fizet nekem egy feketét, ő iszik mást. Péter­nek a kávéról szintén bölcsészet­tudományi nézetei vannak, és nem fogyasztja. (Folytatjuk) Vándorló szarvasbikák A gemenci erdőben élnek a vi­lág legerősebb agancsú gím­szarvasai, amelyek messze kül­földről odacsalogatják a szenvedé­lyes vadászokat. A holt Duna- ágakkal, kiöntésekkel és tavakkal megtűzdelt ártéri, őserdős sziget- országban négy—ötezer lövés hangzik el évenként a vadászpus­kák csövéből az idényben. keresünk kodnak, hogy milyen nehéz az élet! Irány felsőváros, újra az új­város. újra alsóváros, ugyanez tökben. Térdig kopik a lábunk, hol alszik vajon barátunk az éj­jel? Valaki belvárosi címet mond. Rohanunk gyanútlanul, de már a ház előtt a földbe gyökeredzik a lábunk. Ilyen ház is akad me­gyeszékhelyünk kellős közepén? Parányi ablakai majd a járdáról nyílnak, eresze úgyszólván föl­det ér. Hát még az udvar! In­nen aztán nem folyik ki sohase a szennyvíz. Persze ki se vi­szik, csak odalöttyentik egy árokba. A szoba? Az udvar fél méter­rel mélyebbre van, mint a járda. A folyosó fél méterrel mélyebbre van. mint az udvar. A szoba fél méterrel mélyebbre van. mint a folyosó. A falra szeszélyes rajzokat szórt a penész, a padló enyhén szólva korhadt, az illat leírhatatlan, ügy mondják a bért, hogy a szemük se rebben. — Kettőszáz havonta... Kérjük előre fizetni! HohóJ Meneküljünk csak in­nen... Ebből aztán elég volt. Gyerünk az IBUSZ-hoz, legalább valami szállást kerítünk egy-két éjsza­kára. Sokat itt sem tudnak mon­dani. Fizetővendég-szolgálattal szervezetten nem foglalkoznak — minek is foglalkoznának'? — ön­szorgalomból írtak fel néhány címet egy füzetbe. A vezető elv­társnő szíves, de a címek közül csak kettőt mer ajánlani... A megadott két cím közül az egyik kedvezőnek látszik. Újabb reménnyel, új útnak indulunk. Véletlenül szerencsénk van. Tiszta, rendes házban, igaz. nem különbé járatú, de még csak nem is külön szobában egy éjszaka, egy húszasért adnak ki szállást. És érdekes, az idén milyen so­kat gyűléseztünk, beszélgettünk, cikkeztünk és gondolkodtunk ar­ról: hogyan lehetne növelni vá­rosunk idegenforgalmát! Gondo­lom, kicsikét rossz időpontban tűztük napirendre ezt az egyéb­ként nagyon izgalmas kérdést. Mert ugyan hová is tudnánk va­jon elszállásolni az ide tóduló idegeneket? FALUSI-ZOLTÁN Ez a vadászati „világunikum’* a vizekben bővelkedő, dzsungel­szerű, gyökeres sárj erdőnek kö­szönhető. A mai ártéri gemenci erdő a hajdani mocsárerdők lakó­jának, a nemes gímszarvasnak utolsó menedéke. Az ősrengeteg határa azonban egyre szűkül. Egyrészt az erdő- és a vadgazdál­kodás céljai sem mindenben har­monikusak, így például a vadgaz­dálkodásnak nem kedvező másfé­le fajtájú fákat ültetnek, drótke­rítésekkel vesznek körül egyes erdőrészeket, az erdőben dolgozó gépek zaja is zavarja a háborí­tatlanságot igénylő nemes vada­kat. Másrészt a gépkocsikkal, mo­torkerékpárokkal mind több ki­ránduló is háborgatja a rengeteg „templomi csendjét”. Baján pél­dául kétezer motorcsónakot tarta­nak nyilván, akik közül sokan tú­ráznak zúgó motorcsónakjukkal a gemenci vizeken is. Ma még mintegy kétezer gím­szarvast — közte hat—hétszáz bi­kát számlálnak a híres gemenci erdőben. A civilizáció behatására azon­ban lassan csökken állományuk. A nagy vadak az ember okozta zaj elől a zavartalanabb vidékre vonulnak. A gímszarvas máskü­lönben is vándorló természetű, s ha nem tetszik neki a hely, ha­mar otthagyja. így az idén mint­egy hatvan idősebb szarvasbika tűnt el a márciusi agancshullatás óta a gemenci erdőben a vadászok figyelő szeme elől. Valószínűleg a jugoszláviai, háborítatlanabb er­dőségekbe vonultak a gemenci vadászok feltevése szerint. S köz­tük egy aranyérmes agancsú ..sze­szélyes öregúr” is elvándorolt.-b-s-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents