Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-07 / 183. szám
4 fOLSÄ MEGYEI NÉPfíJSAÖ 1963. augusztus 7. Gyerekek a A szomszéd nagyon haragos. Erős ujjú, kidolgozott kezével gesztikulál, magyaráz indulatosan a napközis felügyelőnek, hogy a gyerekek az idén is leszedtek a k'ét fáról franciabarackját úgy, hogy egy szemet se hagytak nekik. — 30 kiló lehetett rajta, hogyne bántana — mondja. — De kinyomozom. kik voltak, és viszem őket a rendőrségre. Ezt én nem tűröm tovább. A gyerekek ott állnak karéjban, az egyik kisfiú tiltakozik, hogy ő nem is látott még fran eiabarackot. — Tanító néni, én csak elmentem velük, de nekem nem adtak egy szemet se a barackból. A szomszéd megragadja, viszi a többi gyanúsított közé. az is- kölakapuhoz. A gyerek sír és rángatja magát, szégyen ez, mit fog szólni otthon a mama? A szomszéd se hiszi, hogy az apró fiú dézsmálta meg a fáit, s amint megleli a tetteseket. visz- szaereszti őt. — Én meg is értem az óreget — beszélgetnek a tanítónők. — A szülőknek jobban kellene felügyelniük a gyerekekre. Napközi után elcsavarognak, nem mennek haza, beveszik magukat á kertekbe. Nem kísérhetünk haza minden gyereket. Odább. a futballgáláén játszók tudomást sem vesznek az incidensről. Pár perc múlva a tanító nénik is a nyaralás élményeit hallgatják. Gazdag Ferenc Pakson és Visegrádon járt, Eeria napköziben Éva Komlón üdült, egy másik kislány a szüleivel a Balatonon. — Tanító néni, én is nyaraltam ám — tolakszik előre az előbbi, ártatlanul megvádolt kisfiú. De a történetének most nincsen kellő közönsége, mert a lányok észrevették valakit a kapunál. — Jön a Bállá — mondja a pirosblúzos Marika, s elébe futnak. Bállá Valit aztán körülfogják. Most jöttek haza Csehszlovákiából. erre büszkék is a barátnői, meg szeretnék hallani, hogy mit mesél. — Jártunk Poprádon, Iglón. a Tátrában... A Csorba-tónál úgy féltem. Ladikkal mentünk a vízen, és féltem, hogy elsüllyed... — Miért jöttél ilyen későn? — kérdik. — Nem szeretek korán kelni. A kicsit is én viszem az óvodába, reggeliztetem... — Most már itthon leszel szeptemberig? — Nem, ha megkapjuk az útlevelet, megyünk Romániába, a másik nagymamámhoz — válaszol a tanító néninek Vali. — Aztán még elmegyünk a Balatonra is egy napra. — Ó, ott mi már voltunk — közli Horváth Juckó, egy szőke, varkocsos, kövér kislány. — De én jobban szeretem a harkányi fürdő vizét. A vetélkedőnek valószínűleg minden nap újabb érkező ad lendületet a szekszárdi Babits Mihály iskola napközijében. (Bencze) Szekszárd szálláshely zetét. annak idején, amikor először szóvá tettük lapunkban, hogy miután bezárt a szálló, és nincs fizetővendég-szolgálat, a város nem tudja elhelyezni az ide érkező idegeneket. Akkor megnyugtattak bennünket, hogy 10 szobát találtak magánosoknál, s így megszervezhető a fizetővendég-szolgálat. De jóval a megnyugtatás után hallottuk, hogy a megyei könyvtár kénytelen volt két vendége közül az egyiket a bonyhádi, a másikat a pécsi szállodában elhelyezni, mert Szekszárdon nem adhattak számukra szállást. Nem akartuk elhinni. De az IBUSZ-iroda vezetője meggyőzött arról, hogy a helyzet való. Nincs szálló, de nincs fizetővendég-szolgálat sem. Azok, akik korábban jelentkeztek, leadták címüket az IBUSZ-nál, végül is visszaléptek, nem kötötték meg a szerződést a vendégfogadásra. Hogy miért? — Kévéséi ték az összeget, amit a minisztérium a szálláshely igény fje vételéért megállapított, — mondja az IBUSZ vezetője. Hát. az ajánlat elfogadása, vagy el nem fogadása, a szobák tulajdonosain múlik. Viszont, ha még két évig. amíg a szállót rendbehozzák. — ez lesz a helyzet, az ugyebár, keveset használ városunknak. (bk) Ismét szóvá kell tenni Mert ÜDÜLŐI IDILL Az üdülést kezdő két fiatal sok tréfás megjegyzés kíséretében búcsúzott a jt- barátoktól. — Aztán nehogy szégyent hozzatok ■ránk, nem leh?i‘ink mindig mellettetek! Úgy viseljétek magatokat, hogy igazoló jelentést kérünk tőletek — hangzottak az útbaigazítások néhány jótanács- csal fűszerezve. Azt mondani sem kell, hogy felszereljék magukat a jó üdülést biztosító kellékekkel. A bőrönd be egy-két jól szabott öltöny, ingkabát és campingfelszerelés volt összezsúfolva, A pénztárcába az üdülésre szánt zsebpénz mellett előre nem látott kiadások fedezésére — anélkül, hogy ezt egymással tudatták volna —, bebiztosították magukat a KST-ből kölcsönként felvett 15 darab százassal. — Megmutatjuk hogy nem a fal védőről kapartak le bennünket — egyeztek meg. s úgy jártak, keltek az üdülőben, mint két külföldi. Csak annyiban különböztek a külföldiektől, hogy ők távol tartották magukat az üdülőbeli lányoktól. akik mély sajnálkozással vették tudomásul, hogy két fiatal kiesett a helyi hódítók bűvköréből A szomszédos üdülőbe jártak át, a barna fiú — az ellentétek vonzzák egymást elv alapján — a szőke Karalejnával. a szőke fiú viszont annak barna hajú barátnőjével Ingével kötött barátságot. A nap minden percében együtt voltak. A finn lányok kedvesek voltak és nagyszerűen érezték magukat a két magyar gavallér társaságában. A fiúk nem néztek a forintra, ha arról volt szó, hogy szívük hölgye jól érezze magát. Az üdülés második hete jóformán még el sem kezdődött, amikor a barna számításba vette, eddig mennyibe került a külföldi lánynak tett széptevése. A szőke fiú ezt látva, hasonló műveletbe kezdett, s maradék tőkéjük összeszámolása után megállapították, hogy ta- karékoskodniok kell. Nem nehéz kitalálni, hogy a lányokat a fiúk kedvességt már nem elégítette ki. Másnap hűvös fejbólintással fogadták köszönésüket, harmadnap pedig elfordították a fejüket, s úgy tettek, mini akik nagy beszélgetésbe merültek újabb partnerükkel. — Ezek bizony jól átráztak bennünket — mondta a szőke fiú bánatosan. — Te vagy az oka — torkolta le a barna. — Nem hallgattál rám. amikor megmondtam: „Északi nőkkel ne kezdjünk, mert hidegek és számítók. Én mosom kezeimet, te pedig majd megírhatod az igazoló jelentést”. E. M. VÉGH ANTAL: HOLNAP 4. Ha egy rendkívül csinos lány jön, Péter abbahagyja ezt a gondolatmenetét s a lány bájos szeméről egy darabig áradozik. Majd bölcsészettudományi magyarázatokat keres rá. — Jó anyag, mondod te. Keményítő, fehérje, foszfor. De mi az. ami ámulatba ejti az embert és éjszaka nem alszik, ha eszébe jut? Ezt magyarázd meg! Ez mi?! De nehogy azt mondd: az anyag magasabb megjelenési formája, te süket pók: mert kiszúrom a szemedet! És ha énnekem nincs kedvem ilyenkor. Péterrel vitázni, vitatkozik ő, akár egyedül. Kérdéseket tesz fel. s a magyarázatot így adja meg: „mondanád rá te. barátom. süket pók”. Aztán mondja az ő érveit. Természetesen, az övéi a döntők, az enyémeket elmarasztalja. Ha únom, megrántom a karját: barátom, odanézz. azt figveld csak. Akkor Péter figyel és elméleteket kreál arról, hogy mi a szép. És a szépet is csak azután lehet majd megfogalmazni, ha az emberi szellem teljes felszabadulása végbemegy. Hála az égnek — már első lépteit látjuk! Péter tudja, hogy minden megszűnik. Ezt az elméletét gyakran vizsgákon is kifejti, de legutóbb elfogták. Történelmi materializmusból vizsgázott, s különböző dolgokról állapította meg: megszűnik, megszűnik. Az előadó a városi pártbizottság titkára volt, ő is vizsgáztatta. Nem írt be neki semmilyen jegyet. Azt mondta, holnapra írja össze, mik azok a szerinte örökös kategóriák, amik nem szűnnek meg — és ha összeírta, vigye fel hozzá a pártbizottságra az indexével együtt, mert csak azután osztályozza. Péter most örökös kategóriákon töri a fejét, este összeírja, reggel kilencre felviszi. Ezen rajtavesztett. Nem úgy. mint amikor legutóbb nyelvtanból vizsgázott és a mondatot kapta. Akkor elmondta, hogy kik és mikor körülbelül, hogyan fogalmazták meg a mondat mibenlétét. Azonban ezek a meghatározások mind polgári szemléletűek. Ebből adódik, hogy nyilván valamennyi hibás. A marxista nyelvészeti tudomány mindeddig még nem határozta meg a mondatot. Természetes tehát, hogy a polgári és rendkívül múlandó szemléletű meghatározásokat nem tartotta fontosnak megtanulni, azonban becsületszavát adta a tanárnőnek, hogy mihelyt megfogalmazzák marxista módon, és nyilvánosságra hozzák. legyen bárhol, megtanulja. A tanárnő kacagta, a szomszéd szobából behívott egy másik tanárnőt. és azzal nevették együtt. Péter pedig kapott egy hármast. Én is hármast kaptam, de egy negyedórát nyögtem a nyelv keletkezéséről, utána átkoztam Marrt, amiért ilyen rútul félrevezette az emberiséget téves elméleteket alkotva a nyelvről. — És azt nem mondtad — fontoskodott Péter. — hogy nem hisz- szük. miszerint Sztálin lett volna az. aki felfedte Marr tévedéseit — hanem valakivel felíedette. és saját magának tulajdonította az elméletet. — Majd hülye leszek — mondtam — ilyet kifecsegni, mit tudom én. hogy a tanárnő híve-e a XXII. kongresszusnak. Bizonytalan az ilyen. Mert ha híve — az biztos, hogy. ötös! De ha nem, úgy kivág fiacskám, hogy csak úgy nyekken az ember. Biztos, ami biztos, jó egy közepes — és nem pofázik bizonytalan dolgokat az ember! Péter megveti az én megalkuvó módszeremet, s filippikókat szerkeszt ellenem olykor: Ha az emberek mind ilyenek lennének, soha a társadalom előbbre nem jutna. Ha ilyen megalkuvók ülnének vezető helyen, nem menne végbe az emberi szellem felszabadulása. És akkor neki a művésznek nem lenne érdemes élni! Én ne számítsak rá. hogy a tanítóságnál valaha is feljebb vihe- tem, és ott is az alsótagozatot kaphatom csak! — Elmehetnél — méltatlankodik — konzervatív angol lordnak, de ahhoz nincs elég nagy fejed, kevés a pénzed! Aztán, ha én kimegyek a szobából, mire visszajövök, hatalmas plakátot fest. kiakasztja a falra az ágyam fölé: Éljenek mindazok, akik előbbre viszik az emberi szellem felszabadítását! Ágyamon Jevtusenko éh YőfcHjte- szenszkij verseit teregeti Szét. tüntetőleg Akszjanov: Kollégák című könyvét olvassa. ' ■ Pétert az anyja igen nehezen nevelte fel. Mindennap dolgozott a földművesszövetkezet baromfi- telepén — néha vasárnap is. Amikor biztosan tudták: hogy meghalt az apja. eladták a műhelyt, s lassacskán a szerszámokat is. A két nagy fűrészt és a satupadot akkor, amikor Péter gimnáziumba ment Péter apja kerékgyártó volt. s mire ő leérettségizett, az utolsó száraz tölgyfa is kivándorolt az udvarukról, pedig az anyja azt nem akarta eladni. Ha ráterelődött a szó. hogy el kellene adni. az anyja könnyes szemmel mondta: ... hátha ... hátha . .. hisz oly sokan visszajöttek, akinek itthon halálhíre volt már ... hátha. ..Hátha hazajön, s ha nincsenek is szerszámok már, de majd kölcsön szerszámmal legalább legyen mihez fogni. Aztán egyre koptak a nagy felfűrészelt, száraz tölgyfadarabok, s mire Péter leérettségizett, nem maradt egy se. Nehezen érettségizett le, bejáró volt. Vonattal járt. félnégykor kelt, félötkor indult a vonat, félhétre ért a városba. Nyáron jó volt, télen kegyetlen. Péter télen mindig megsárgult, de tavasszal és őszre piros színe lett újra. Akkor én kollégiumban laktam, de egymás mellett ültünk négy éven át. Péter nekem sokszor ennivalót hordott otthonról: szalonnát, vagy zsíros kenyeret. A vonatja visszafelé félhatkor indult. Félnyolcra ért haza. Addig együtt voltunk a kollégiumban. Négy év hosszú idő, s az alatt Péternek keserves napjai voltak. Vasárnap soha sehova nem ment, otthon volt mindig. Fát vágott, tanult, vagy festett. És közepesen érettségizett, akárcsak én. Az anyja az elsők közt a téeszbe lépett. Kapált, krumplit szedett, tengerit tört. késő őszig cukorrépát ásott a sárból, de alig keresett valamit egész évben, A földművesszövetkezetnek baromfit és tojást vásárolt fel. Az elmúlt évben már Péternek az anyja tizenhétezer forintot keresett, de ő az anyjától egy fillért sem fogadott el. Már annyi ruhája van, mint bárkinek itt a felsőfokúban, beleértve a városi fiúkat is. Megszerettük a várost mindketten, de nem veszítettük el a lelkünket érte. Néhány hét múlva végleg hazamegyünk a falunkba, s ősztől ott fogunk tanítani, Péter meg én. De amíg még itt leszünk, kihasználjuk’ az időt, megyünk a sétányon, tele az utca lányokkal, színesek a lányok ruhái és minket ez elkápráztat. Péternek új gondolatok szöknek agyába, és a lányokat nem győzi nézni. Mint tarka forgatag keringenek köröttünk, és a szoknyák alól a hófehér csipkék bátran kilesnek. Péternek ma a szépség meghatározása a legnagyobb gondja. Kétféleképpen akarja megfogalmazni. Először is nekem, a körülményekhez mérve rendkívül érthető módon, másodszor elvont, általános formában, de ezt nem ma, ezt későbbre halasztja, ahhoz leülepedett érzések kellenek és sok művészi élmény. Egyelőre a lányoknál maradunk. Péter azt mondja, ha a szépség fogalmát az ember pontosan, és szemléletesen akarja meghatározni és leírni — valószínűen a lányok csípőjének enyhén ívelt vonalát szükséges sokáig nézni, (Folytatjuk) Virág OS utca A dombóvári Marx Károly utca egyike a község legfiatalabb utcáinak, a házak alig pár évesek. Az új házak gazdái szeretik a szépet, állandóan csinosítják utcájukat. Különösen nyáron szép a Marx Károly utca, amikor valóságos virágerdő szegélyezi a j járdát. i
