Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

1963. augusztus 1.

“TOLNA MEGYEI NÉPŰJS-CÖ

3

Kádár elvtárs beszéde a szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen

(Folytatás az 1. oldalról)

természetesen állást is foglaltunk, abban a meggyőződésben, hogy ismerjük Központi Bizottságunk és kormányunk vonalát, programját, népünk álláspontját, hangulatát és véleményét, tehát bízhatunk abban, hogy állásfoglalásunkat jóváhagyják. (Taps). így állást foglaltunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának július 14-i nyílt levelével kapcsolatban is, s közöltük, hogy mi, magyar kommunisták a

Szovjetunió Kommunista Pártjával és a nyílt levélben foglaltakkal teljes egészében egyetértünk. (Taps.) Mi egyetértünk, teljesen szolidárisak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártjával, s ez nem valamiféle udvariasság a Szovjetunió Kommunista Pártja iránt, hanem ezzel saját álláspontunkat, pártunk álláspontját, a nemzetközi kommunista mozgalom — meggyőződésünk szerint — egyedül igaz és helyes álláspontját, népünk érdekeit képviseljük és fejezzük ki.

Elítéljük a kínai vezető elvtársak álláspontját és médszereil

Néhány szót szeretnék szólni a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kínai Kommunista Párt vezetői közötti vitáról, amely az egész nemzetközi kommunista mozgalom és a kínai vezető elvtársak vitája.

Mi a kínai vezető elvtársak álláspontját elutasítjuk. Elutasítjuk mindenekelőtt elvi meggyőződésből, mert megítélésünk szerint a kínai vezető elvtársaknak a legutóbbi időszakban nyilvánosságra hozott állásfoglalása nem marxista—leninista, hanem dogmatikus és szektás. Elítéljük és elutasítjuk gyakorlati okokból, mert Leninnel együtt azt valljuk, hogy a szocialista forradalomnak soha nincs szüksége forradalmi frázisokra, mindig többet ér egyetlen hétköznapi gyakorlati tett, amely előbbre viszi a szocialista forradalom ügyét, mint száz forradalmi frázis. (Taps.)

— Elítéljük a kínai vezetők frakciós módszereit, azt, hogy mindenütt, ahol erre alkalmuk nyílik, megkísérlik a bomlasztást az egyes testvérpártokon belül. Mélyen elítéljük ezt, mert az efféle eljárás nem tartozik a kommunista pártok vitamódszerei közé, és nem vezethet jóra.

A vita a kínai elvtársakkal nem tegnap kezdődött, de korábban nem a nyilvánosság előtt folyt, őszintén meg kell mondani azt is, hogy nekünk, az egység híveinek, bizonyos tekintetben meg volt kötve a kezünk. Az utolsó lehetőségig türelemmel voltunk, mert nem akartuk mélyíteni a vitát, azt akartuk, hogy a vezetők közötti nézeteltérés ne terjedjen ki a tömegekre. Mi volt az eredmény? Az, hogy a kínai elvtársak eljárásunkat rosszul értelmezték, ök mindenféle úton-módon terjesztették véleményüket, állásfoglalásukat.

Központi Bizottságunk helyesen járt el, amikor a lehetőségek határáig nem folytatott nyílt vitát. Minden hasonló esetben így fogunk eljárni, mert kötelességünknek tartjuk az egység védelmezé- sét, ebből indulunk ki. Nem módszerünk, hogy egy vitás kérdésből azonnal nyilvános vitát, presztízskérdést csináljunk, mert vélemé- I nyünk szerint így nehezebb a kér- ' dések elvtársias tisztázása és rendezése. Aki tehát türelmetlenkedett, mert sokáig nem kapott tájékoztatást, bocsásson meg nekünk. és kérem, utólag értsék meg eljárásunk indítékait.

Most más a helyzet. Ha a kínai elvtársak vitázni akarnak, nyugodtan vitatkozunk velük, mert meggyőződésünk, hogy ha ezeket a kérdéseket őszintén, világosan párttagságunk és népünk elé tárjuk, akkor pártunk és népünk a mi marxista—leninista állásfoglalásunkat fogja támogatni, nem pedig a szektás, dogmatikus pozíciókat. (Nagy taps).

Szeretnék esv másik kérdést is felvetni. Központi Bizottságunktól, állami életünk vezetőitől párttagságunk, munkásosztályunk, népünk, nagyon sok szépet és jót hallott kínai testvérpártunkról, annak történelmi harcairól, Kína nagyszerű népéről. Szeretném megmondani elvtársak, hogy ebből semmit nem vonunk vissza. Meggyőződésünk szerint a Kínai Kommunista Párt nagy történelmi harcot vívott, helyes irányvonal alapján nagy utat tett meg. A kínai nép nagyszerű nép, testvérünk a Kínai Népköztársaság a szocialista világrendszer országai közé tartozik.

Mi változatlanul tisztelettel és megbecsüléssel vagyunk a kínai testvérpárt tömegei, a nagy kínai nép iránt és szilárd meggyőződésünk, hogy ha most van is nézeteltérésünk a kínai vezetőkkel, ez történelmi értelemben átmeneti jelenség, ami elmúlik és mi Kína testvéri népével együtt jutunk el a kommunizmus kapujáig és a kommunista társadalomba. (Taps.)

Felszámoltuk a személyi kultusz maradványait

Elvtársak! Az utóbbi esztendőkben pártunk és népünk harcba szállt, az 1956-os ellenforradalmi felkeléssel, hogy helyreállítsa népköztársaságunk törvényes rendjét, helyreállítsa szocialista államunkat és tovább haladjon a szocialista társadalom építésének útján. Ez a mi harcunk fő kérdése. Mi azonban nemcsak a revizio- nizmussal és az ellenforradalmi felkelés kirobbantóival szálltunk harcba, hanem a személyi kultusszal is és mindazzal, amit a személyi kultusz jelent a szocialista törvények megsértésével, a dogmatizmussal, a szektarianiz- mussal, az élettől és a néptől való elszakadással. Ez harcunk belső logikája és törvénye. Harc- baszálltunk a törvénytelen perek

gyakorlatával, a megalapozatlan gazdasági tervezéssel és általában mindazzal, ami a személyi kultusz káros maradványa.

Változatlanul az a feladatunk, hogy dolgozzunk a pártélet, a magyar közélet demokratizálásáért, a szocialista demokrácia szüntelen fejlesztéséért és további kibontakoztatásáért. Aki most a személyi kultusz, és a személyi kultusz módszereinek ügyvédjeként lép fel a nemzetközi kommunista mozgalomban, az ne számítson ránk, mert nekünk, pártunknak és népünknek untig elege volt a személyi kultuszból, s azt nem akarja viszontlátni. (Nagy taps). A személyi kultusz elleni harccal is a szocialista építésért, népünk békéjéért és jólétéért küzdünk.

A háború elkerülhetőségének elve — marxista leninista álláspont

Ami a világbékéért folytatott harcunkat illeti, most bizonyos oldalról vitatják, hogy az helyes-e? Márpedig ha elhatároztuk, hogy felépítjük a szocialista társadalmat, ha elhatároztuk,

hogy népünk életét még gazdagabbá tesszük, fokozzuk jólétét, hogy sok mindent megteremtünk, ami ma még nincs meg, akkor ehhez a harchoz az is hozzátartozik, hogy megőrizzük népünk,

és a népek békéjét. Hogyan lehet a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozni, a népnek jobb életet biztosítani, ha egyszersmind nem óvjuk meg, nem erősítjük a béke általános ügyét?

Mit jelent a háború elkerülhetőségének elve? Marxista— leninista álláspontot, amely a jelen korszak tudományos elemzésén alapszik, és amelynek egyik fő tétele, hogy az imperializmus természete ugyan nem változott, de az imperializmus és a népek helyzete változott, azért korunkban a világháború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ilyen viszonyok között minden kommunistának, minden forradalmi munkáspártnak legelső feladata, harcolni a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés elvének győzelemre viteléért. (Taps).

Azért vagyunk a béke megőrzésének és a békés egymás mellett élés elvének hívei, mert bízunk szocialista társadalmi rendünk fölényében, hisszük, hogy a szocialista rendszer erejével és a szocialista országok alkotómunkájával az imperialistákat rá tudjuk kényszeríteni a békés egymás mellett élésre. Hisszük, hogy rendszerünk erejével, népeink alkotómunkájával a gazdasági versenyben is fölénybe kerülünk és győzelmet aratunk a kapitalista társadalmi rend felett.

A Szovjetunió Kommunista

Pártjának XX. kongresszusa — ahogyan ezt az 1957-es és az

1960-as moszkvai közös nyilatkozatban leszögeztük —, termé- kenyítőleg hatott az egész nemzetközi kommunista mozgalomra. E kongresszuson hirdették meg a szovjet elvtársak a háború elkerülhetőségének marxista tételét. Bárki megnézheti, mi történt azóta. Sikerült megőrizni a békét? Sikerült! Erősebb lett azóta a kommunista világ? Igen, erősebb! Gyengébb lett az imperializmus? Feltétlenül! A népek egész sora szabadult fel a gyarmati járom alól. Uj szocialista ország született, mégpedig nem is akárhol, hanem a nyugati féltekén, az amerikai imperialisták közelében! (Nagy taps). Ez megcáfolhatatlan tény.

Elv társak! A békés egymás mellett élés eszméit Lenin adta a kommunistáknak, s a XX. kongresszus fejlesztette tovább a megváltozott erőviszonyoknak megfelelően. A kongresszus óta eltelt hét esztendő minden ténye ennek az elvnek az igazságát, erejét és nagyszerűségét bizonyítja. Nagyon jól tudjuk, hogy a békés egymás mellett élés elve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére vonatkozik, de egyben harcot is jelent az ideológiai, a gazdasági verseny területén és sok egyéb területen. Mi továbbra is az államok békés egymás mellett élése niellett vagyunk és bízunk abban.

hogy az ideológiai vitában, a gazdasági versenyben a szocialista társadalmi rendszer legyőzi a kapitalista rendszert, az imperializmust.

Elveink mellett kitartunk, de biztonságunkról és a honvédség megfelelő színvonaláról gondoskodunk, mert erre az érvek sorában feltétlenül szükség van. Ilyesmivel ugyan nem jó tréfálni, de úgy áll a dolog, hogy az imperialista vezetőknek hiába dugjuk az orruk alá, amit mondott Marx, Engels, meg Lenin (Derültség), nemigen veszik figyelembe, mert ha figyelembe vennék, nem imperialisták, hanem kommunisták lennének. Ha viszont eléjük tesszük Marx. Engels meg Lenin írásait és tudják,hogy az eszmék mögötf valóságos, kézzelfogható erő áll. rögtön tüzetesen kezdik tanulmányozni Marxot is. Engelst is Lenint is. (Élénk derültség, taps).

Moszkvában a három tárgyaló ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői aláírták a részleges atom- csendre vonatkozó egyezményt. (Nagy taps). Alkalmunk volt már a tárgyalás közben is kifejezni véleményünket. Helyeseltük, hogv a tárgyalások megkezdődtek, örülünk, hogv a megállapodás létrejött és aláírták. Bejelenthetem, hogy a legközelebbi napok egyikén a Mrftyar Népköztársaság iá alá fogja írni ezt az egyezményt. (Hosszantartó, nagy taps).

Szocialista épitőmunkánk feladatai

Kedves elvtársak! Befejezésül építőmunkánkkal szeretnék foglalkozni. Azt hiszem, sem külpolitikai kérdésekről, sem a mi párt- és kormányküldöttségünk szovjetunióbeli útjáról nem lehet szólni anélkül, hogy ne beszélnénk belső építőmunkánkról.

Párttagságunk, öntudatos dolgozóink őszinte és meggyőződéses hívei irányzatunknak. Azt várják tőlünk, hogy a nemzetközi fórumokon, a nemzetközi kommunista mozgalom összejövetelein és a külpolitikai aktusokon is a helyes, marxista—leninista vonal mellett és a békét szolgáló javaslatok mellett adjuk le pártunk, kormányunk szavazatát. Pártunk szavazatának súlya a nemzetközi kommunista mozgalomban és kormányunk szavazatának súlya a külpolitika kérdéseiben egyenes arányban áll népünk belső harcának, belső építő munkájának eredményeivel.

Építőmunkánk tehát nemcsak népünk egyre jobb életének előfeltételeit teremti meg, hanem nemzetközi jelentősége is van. Az igazság az, hogy például vezető amerikai körök a Magyar Nép- köztársaságot és még inkább annak kormányát, ma semmivel sem szeretik jobban, mint 1956-ban. Most mégis másképpen néznek ránk. Miért? Mert meggyőződtek arról, hogy a Magyar Népköztársaság él és erősödik, az ő óhajaiktól és kívánságaiktól teljesen függetlenül, s ezt a tényt tudomásul veszik.

A Szovjetunióban tett hosszú útunkon természetesen vártuk a hazai híreket is. Amikor például megérkeztek hozzánk a statisztikai hivatal adatai népgazdasági tervünk első félévének teljesítéséről, nagyon nagy figyelemmel olvastuk.

Az év előttünk álló részében nagyon komolyan kell dolgoznunk. A tennivalókat Központi Bizottságunk tegnap nyilvánosságra hozott határozata pontosan megszabja.

Véleményem szerint ha a második negyedben kibontakozott lendületet tovább tudjuk fejleszteni, minden lehetőségünk megvan, hogy ezt az évet — amely egyébként ötéves tervünk középső, és sok tekintetben kulcsesztendeje — a gazdasági építésben is nagyon jó eredménnyel zárjuk. Ehhez mozgósítanunk kell erőinket. S ha megengedik, ezúttal erőink felsorolását pártunkkal kezdem.

Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt méltónak bizonyult történelmi küldetésére, amelyet mint a magyar munkásosztály forradalmi élcsapatának, be kell töltenie. Pártunk marxista—leninista párt, ideológiailag, politikailag és szervezetileg egyaránt egységes. Egészségesen fejlődik és erősödik, vezeti és irányítja társadalmunk, országunk életét, népünk tevékenységét.

Bizton támaszkodhatunk arra az erőre, amelyet internacionalizmusunk, internacionalista kapcsolataink jelentenek. Elsőként említem a most még szilárdabbá vált magyar—szovjet barátságot, harcunk egy fő támaszát (Nagy taps), a szocialista országok népeinek, a nemzetközi kommunista mozgalomnak egyesített erejét, a függetlenségért harcoló egykori gyarmati népek és a szabadságukért még harcoló gyarmati népek egyesített erejét, a békáért harcolók egyesített erejét. Ez népünk harcának rendkívül fontos támasza.

A belső építés kérdéseiről szólva még egyszer megemlítem a Kölcsönös Gazdasági Segítség tanácsát. örvendetes, hogy az elmúlt ülésszakon törekvéseink általános irányában, az együttműködésünk bővítésére irányuló szándékban egyetértés volt közöttünk és jó lehetőségek vannak arra, hogy okos és helyes politikával, elgondolásaink egyeztetésével, a KGST-ben tömörült országok népgazdaságát külön-külön és valamennyit együtt gyors iramban fejlesszük.

Ha összehasonlítjuk Magyar- ország helyzetét valamely tőkés ország helyzetével, megállapíthatjuk, hogy nálunk néphatalom van, a nép életszínvonala a múlthoz képest jelentékenyen növekedett. Tény, hogy például a lakbér, a közlekedési díjak tekintetében, a társadalom- biztosításban, a kultúrában és számos más vonatkozásban rendkívül nagyot léptünk előre és sokkal többet vívtunk ki népünk számára, mint amiről egy kapitalista ország dolgozói egyáltalán álmodozhatnak. Magyarországon az élelmiszerárak átlagosan alacsonyabbak, mint a tőkés országokban. De az igazsághoz tartozik az is — ha fejlett tőkés országokkal hasonlítjuk össze a viszonyainkat —,

hogy ezekben az országokban jelenleg olcsóbban, nagyobb tömegben és jobb minőségben jutnak a dolgozók iparcikkhez, mint nálunk. Ezen a fontos területen is adott a feladat: El kell tüntetnünk a múlt örökségét és úgy kell dolgoznunk, hogy néhány esztendő múlva olcsóbb, több es jobb minőségű iparcikkeket gyártsunk, mint a tőkés országok.

Teljesen világos azonban, hogy az iparcikkeket olyan szériában, olyan minőségben és olyan ol csőn, ahogyan ezt céljaink megkövetelik, mi csak a nemzetközi együttműködés keretében tudjuk — és fogjuk is — biztosítani. Csak a termelés specializálásá- val, kooperálással, szoros nemzetközi együttműködéssel jutna- tunk előre.

Ami népünk harcát illeti, az utóbbi években nagyon sok kérdést tisztáztunk, s pozíciónk, állásfoglalásunk, útunk világos. Népünk rengeteget tanult politikailag, támogatja pártunk állásfoglalását, politikáját, támogatja terveinket, mégpedig nemcsak szóval, hanem munkával is. Ezen a világos, egyen :s úton kell tovább mennünk, s nagyon sokat kell foglalkoznunk a legforradalmibb cselekedettel, a gyakorlati tettel, a szocialista építés feladataival. Népünk szerencséjének tartjuk, hogy a Szovjetunióval, a szocialista országok népeivel, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom osztagaival, az emberiség minden józanul gondolkozó fiával, a béke ügye mellett álló emberekkel együtt haladunk ezen az úton.

Elvtársak! A Központi Bizottság határozata szilárd elvi helytállásra, gyakorlati építő tevékenységre, új erőfeszítésre hív fel mindenkit. A munka néha bosszúsággal, néha méreggel is jár, de mégis a munka adja meg a legnagyobb elégtételt, az hozza az eredményeket, amelyek nyomán jobb és szebb lesz népünk élete. Haladjunk tovább az eddigi úton, mert ez a szocializmus teljes felépítésének útin, amely a kommunizmushoz, a békéhez, jóléthez, a magyar nép nemzeti felvirágzásához és boldogulásához vezet. (Hosszantartó taps).