Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-07 / 183. szám
2 TOLNA MEGYEI VEPŰJSAG 1063. augusztus 1. Hat építkezésen és egy téglagyárban vasárnap is munkába álltak az építőmunkások. Megyénkben mintegy háromszáz dolgozó állt az állványokra, a gépekhez, hogy vasárnapi műszakkal is pótolja a tél során kiesett három hónap munkáját. A Komlói Állami Építőipari Vállalat munkahelyei vasárnap népesek voltak. Hisz ez a nap is közelebb hozta a vállalat kollektíváját a több mint harmincmillió forint tervlemaradás pótlásához. Bonyhádon, a tizenkét lakás építésénél, bár már közel állnak a létesítmény átadásához, mégis szükség van a vasárnapi műszak produkciójára. Vasárnap mintegy húsz szakmunkás és segédmunkás állt munkába. Befejezték ezen az ünnepi műszakon az épület másfél oldalának külső homlokzat vakolását. Ezenkívül hidegburkolatot, külső szegélyeket helyeztek el. Két hét múlva ezen az építkezésen ismét tartanak majd vasárnapi műszakot. Szekszárd legnagyobb építkezésén, a műszergyárnál több mint nyolcvan munkás dolgozott augusztus 4-én. Nyolcvan fizikai munkás, hat technikus-művezető, adminisztratív dolgozók álltak munkába. Ezen az építkezésen sok a lemaradás. S most, gondos szervezéssel, vasárnapi munkával is törlesztenek a lemaradásból. Az üzemépületben mennyezetvakolást végeztek, jelentős mennyiségű válaszfalat is felhúztak. Egy kubikos-brigád csatornázási munkákon dolgozott. A perlitbeton felhordó brigád szigetelést végzett a vasárnapi műszakon. Az építkezésen egyébként alig néhány fő hiányzott csak. Ezek is olyan dolgozók voltak, akik korábban is — családi és utazási körülményeik folytán, hetenként hazajártak. Az építkezés vezetői szerint a vasárnapi műszakon a termelés értéke meghaladta a hétköznapok alatt elért szintet. Szekszárd egyik legnagyobb bérliázának építkezésénél már szombaton nyújtott műszakot tartottak. A műszak 12.30-kor járt le, de csak félöt után hagyták abba a munkát, hogy vasárnap már hat órakor ismét felvegyék a szerszámot. Ezen az építkezésen pince- válaszfalazást és belső vakolómunkát végeztek. Néhány szerelőnek is tudtak munkaterületet adni. Vasárnap itt 27 munkás dolgozott ... Valamennyi vasárnapi műszakot tartó építkezésen — melyekről nem készítettünk fényképet — gondoskodtak a vezetők arról, hogy a munkások még a délután során különjáratú autókkal szállásukra tudjanak menni. Ugyan'■iák gondoskodtak a külön műszakon lévők étkeztetéséről is J fgkÖTé’ebb két hét múlva tartanak ismét a komlói vállalat építkezésein vasárnapi műszakot. IVáltozó számok Néhány szó a rozsdás vízről — Öregedő vezeték és a „fiatalítás” Most nyáron különösen sok szó esik á vízről. Eszébe jut az embereknek akkor, amikor strandra mennek, vagy egyszerűen akkor, ha egy pohár hideg vízre vágyakoznak. Szekszárdon a felsővárosiak meg akkor gondolnak rá sűrűn, amikor a vízcsapokból alig- alig csöpögett a víz a kánikulai napokban. A szekszárdi víz „rozs- dássóga” és „tejessége” ugyancsak gyakori beszédtéma. Mielőtt ezekre a kérdésekre választ keresve elmentünk a Víz- és Csatornaművekhez, egy aránylag újnak vélt statisztikát tartalmazó könyvben utána néztünk a szekszárdi közművesítés adatainak. A könyv azonban réginek bizonyult. Az 1961-es kiadású, Vidéki városaink című könyv ugyanis ma már nem alkalmas arra, hogy belőle városunkról ilyen adatokat pontosan megtudjunk. Ez derült ki Erdős Mihály főmérnökkel folytatott beszélgetésünk során. Az egyik számadat például arról szólt, hogy a város átlagosan 2800 köbméter vizet fogyaszt naponta, ma, a valóságban napi 3200 köbmétert, sőt, a kánikulai napokban a 4500- at is elérte. Ennek megfelelően pontatlan az a pár éves adat is, ami szerint a város egy év alatt 960 ezer köbmétert fogyaszt, jóval túl jár ez már a millión is. A felhasznált vízmennyiség százalékos aránya is érdekesen változott, mutatva a város fejlődését, iparosodását. A könyv szerint az összes, a város által felhasznált vízmennyiség 82 százalékát a házi fogyasztás jelentette és csak 18 százalékot használt fel az ipar és a középületek sora. A legújabb kimutatás szerint az ipar felhasználása jelentősen megemelkedett,’ majdnem kétszeresére, ugyanis- jelenleg 34 százalékot fogyaszt. A gondok közül először a felsővárosiak panasza került szóba, az, hogy a kánikulai napokban alig jutott el hozzájuk a víz. — A meleg napokban minden eddigit felülmúlt a város vízfogyasztása — mondotta Erdős Mihály főmérnök — ami főképp abból adódott, hogy mindenki igyekezett kertjét, parkját öntözéssel a perzselő napsütéstől megóvni. Ezekben a napokban 280 liter fogyasztás jutott a város minden egyes lakójára. Ezt elsősorban az Előhegy, és a Kálvária-oldal utcái érezték meg. — Ezt a problémát akkor tudjuk megoldani, ha a rekonstrukciós terv megvalósul A Marx Károly utcai átemelő és az előhegyi víztároló megépítése szükséges ehhez. Amikor a felújítások és a beruházási program befejeződik, megoldódik a város magasabb fekvésű utcáinak zökkenő- mentes vízellátása is. A szekszárdi víz „tejessége” ugyancsak beszédtéma, azt azonban hamarosan megtudtuk, hogy ez a tejesség nem tartozik a fő gondok közé. Nem jelent fő problémát azért, mert az egészségre teljesen ártalmatlan, csupán arról van szó, hogy az öt atmoszférás hálózati nyomás után a vízben oldott oxigén légbuborékokat képez, amikor á felszínre jut. Ez különben rövid pezsgés után eltűnik a vízből. — Sokkal nagyobb gondot okoz nekünk a szekszárdi víz vas-, és mangán-szennyeződése, amit a köznyelv „rozsdásodásnak” nevez — folytatja Erdős Mihály. — fiz egészségre ez sem ártalmas, de mosásra alkalmatlanná teszi a vizet, és ivásra sem éppen gusztusos. Sajnos, két mélyfuratú kú- tunk vize bizonyos mennyiségű vasat tartalmaz, feloldott állapotban. Ez levegővel érintkezve kicsapódik, és leüllepedik. Erdős Mihály itt megszakítja az elbeszélést, asztalfiókjából papírba csomagolt,’ rozsdabarna' 'színű port vesz elő. Olyan majdnem, mint a kakaópor. Tenyerére helyezve folytatja: — Erősebb vízmozgások, nagyobb nyomás esetén, ez a csövekben lerakodott por felkavarodik és teszi „rozsdássá” a vizet. A vas- és mangántalanító üzem felállítása tervbe van véve, a vállalkozás csupán kivitelezőt keres A főmérnök most tervrajzokat tereget elő, amelyek a leendő vas- és mangántalanító üzemet ábrázolják. Ujjával azt mutatja, hogy hogyan történik majd a permetezés, a savtalanítás, az oxidálódott vas kicsapódása, hol helyezkedik majd el a kavicsszűrő. — A csővezeték nagy része is felújításra kerül, illetve egy-két új szakasz átadása épp a napokban történt meg. Szükség van erre, mert nemcsak az emberek, hanem a vezetékek is elöregednek, és „megfiatalításukra” előbb- utóbb sort kell keríteni. Ez mindenhol így van, de különösen igaz ez Szekszárdon, mert az első nagy közművesítések idején, 1925—26- ban az építkezés nagy része panama volt. Akkor ugyanis a város vezetői a Székesfehérvárott elhasznált és kiselejtezett csövekből vettek át nagy mennyiséget, t mivel azt ócskavas áron meg lehetett kapni. — A rekonstrukció befejeztével — amelyet most már évekre megállapított terv szabályoz, tehát a keretek felhasználása ezentúl nem ötletszerűen történik — a váróS egésírterületén minden lakó egészséges és tiszta ivóvízhez jut* • ’ M. M. Szekszárdiak a pécsi szabadegyetemen A Hazafias Népfront városi bi- egyetemi tanár előadásán, „A zottsága szervezésében ma négy- nem meghatározása és a nemi ven szekszárdi indult el, hogy különbözőségek kialakulása marészt vegyen a pécsi szabad- gasabbrendű élőlényekben” címegyetem hallgatóinak egész- mel. Délután városnézésen vesz- napos programján. Munkások, nek részt a szekszárdiak. A kö- tsz-tagok, orvosok, mérnökök zépkori Pécs emlékeit tekintik vesznek részt többek közt dr. meg. Visszafelé megtekintik a Szentágothai János, Kossuth-díjas pécsváradi várat és a múzeumot. Napirenden a pártoktatási év előkészítése A Tolnai Selyemgyárban így készülnek Minden évben ismétlődő feladat és mégis minden évben gondosabb, figyelmesebb munkát igényel a pártoktatási év előkészítése. Nemcsak azért, mert a párttagság is megköveteli ma már a magasabbszíntű oktatást, hanem azért is, mert a pártonkívüliek közül is egyre többen kérik: tanulhassunk együtt a legjobbakkal. A Tolnai Selyemgyárban a legutóbbi taggyűlésen vitatták az 1963—64-es pártoktatási év előkészítését. A különböző oktatási formák előadóit egyöntetűleg hagy ta jóvá, a tagság, ami azt is igazolta, hogy a pártvezetőség gondos munkát végzett. A mar- xizmus-leninizmus alapjai tanfolyamok vezetésével például olyan elvtársakat bíztak meg, akik elvégezték a Marxizmus- Leninizmus Esti Egyetemet, vagy még ott tanulnak. Gondos előrelátással növelték az előadók számát is. Ezt kettős céllal, hogy betegség, vagy egyéb indokolt' távoliét esetén az oktatásban ne ! legyen zökkenő, s több előadó 1 kellett azért is, mert a tanulni vágyók száma majdnem kétszeresére nőtt a múlt évhez viszonyítva. A párttagok közül kilencve- nen, a pártonkívüliek közül harmincán kérték beosztásukat az időszerű nemzetközi kérdések, illetve a marxiz- mus-leninizmus alapjai tanfolyamokra. Kérték azt is a pártvezetőségtől, hogy valamilyen formában oldják meg a három műszakban dolgozók problémáját is. Igen sok kellemetlenséggel járt eddig, hogy az oktatási napokon műszakot kellett cserélni a dolgozóknak. Egyrészt azért, mert más gépre kerültek azok, akik a szemináriumra készültek, másrészt pedig nem is igen akadt önként vállalkozó a műszakcserére.- A pártvezetőség megtalálta a lehetőséget az évek óta meglévő probléma megoldásához. Javasolták és a taggyűlés jóváhagyta, hogy az oktatási napokra három hetenként tehát — mindig a délelőtti műszakok után — kerüljön sor. így a felkészülésre is több idő jut. s az oktatáson résztvevők zavartalanul végigvitatkozhatjáik a szemináriumot, vagy végighallgathatják az előadásokat. Hogy ki, milyen oktatási formán akar tanulni, azt maguk választották meg a dolgozók. Maguk döntöttek arról is, hogy melyik előadó szemináriumába kerüljenek. A pártoktatás alól azokat az elvtársakat mentette fel az üzemi pártvezetőség, akik állami oktatásban vesznek részt. Dicsérendő az a törekvés is a selyem- gyár dolgozóiban, hogy egyre tobten törekszenek az általános műveltség megszerzésére. Gimnáziumban, technikumban és az általános iskolákban idén tizenegyen folytatják tanulmányaikat. Köztük olyanok is, akik jóval túl vannak a negyvenedik életévükön, s bizony már nem is kevés fáradságukba kerül a tanulás. De tanulnak és tanulni akarnak, s az ő példájuk bíztatja a többieket is. Közel háromszázra tehető azoknak a dolgozóknak száma, akik az oktatási év kezdetén elfoglalják helyüket a nárt, a szak- szervezeti és a KlSZ-szemináriu- mokon. A pártvezetését és a párttagság jó munkáját ez. R. M.
