Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-29 / 201. szám

bon Hruscsov Jugoszláviában (3. o.) Hetvenezer felnőtt tanul mezőgazdasági szakmát (8. o.) A Werbőczi-várrom mellett (7. o.) XIII. évfolyam, 201. szám. ÁRA 60 FILLÉR Csütörtök, 1963. augusztus 29. A gabonavitához Napok óta közli a lap a gabo­navitához csatlakozó szakembe­rek véleményét. A vitát a Föld­művelésügyi Minisztérium egyik vezető szakembere foglalja majd össze. Tsz-elnökök, agronómusok, állami gazdasági igazgatók, járá­si vezetők írják le, hogy vélemé­nyük szerint mi a helyes és mi a helytelen, mit lehet és mit kell tenni annak érdekében, hogy jö­vőre a megyei átlag kenyérgabo­nából a termelőszövetkezetekben elérje a 13 mázsát. Érdeklődéssel figyelik ezt a vitát mindazon tsz- tagok és vezetők, akik tudják, hogy végre valóban el kell in­dulni a világszínvonal felé e té­ren is, mert a jelenlegi termés­átlagok tarthatatlanok, indokolat­lanok, alacsonyak, s nem tehet­ségről, hanem tehetetlenségről tanúskodnak. A vita tehát jó szolgálatot tesz. Tanúsítja azt is, hogy a Tol­na megyei termelőszövetkeze­tek vezetői ezen az őszön ko­molyan nekikészülődnek és meg­felelő elhatározással valóban meg akarják alapozni a jövő évi 13 mázsás megyei átlagtermés el­érését, —* termelőszövetkezeti szinten. A vita tehát jó, de szen­vedélyesebb lehetne. A zombai Paraszt becsű let Tsz-főagronómu- sa leírta, hogy rnTTne^Tefenít, nem kertelt, igaza van. Hiszen a szakvezető érzi legjobban, hogy hol szorít a cipő. Csakhogy a vi­tatkozók mintha udvariasan el­hallgatnák, hogy hol is szorít a cipő. Nem beszélnek például olyan lényeges dologról, mint amilyen a gépállomás munkája, pedig érdemes lenne ezzel is fog­lalkozni, azoknak persze, akik még ezután szólnak hozzá a Tolna megyei Népújság hasábjain folyó gabonavitához. Sokszor hallja az ember tsz-elnök, tsz- agronómus szájából, hogy a tsz- vezetők csinálják foggal, köröm­mel, a gépállomás pedig úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne a dologhoz. Van ennek persze for­dítottja is. Beszélni kellene róla a nyilvánosság előtt. Tegnap például Kolozs István elvtárs hozzászólásában egyebek között megállapítja a következő­ket: „A tápanyag-visszapótlást vizsgálva meg kell őszintén mon­dani, hogy a szervestrágya-gaz- dálkodás nincs kellően kihasznál­va. pedig a szervesanyag-vissza­pótlás a műtrágya-hatást is be­folyásolja ...” Mindezt, aki egy kicsit is szakembernek tartja ma­gát, az nagyon jól tudja. Érde­mes lenne tehát valamelyik ter­melőszövetkezeti agronómusnak őszintén, kertelés nélkül leírni, hogy miért nincs kellően kihasz­nálva a szervestrágya-gazdálko- dás. Ez nem jelenti a dolgok le­egyszerűsítését, ellenkezőleg, a hozzáállás alaposságát mutatná. Szólni lehetne arról is, hogy mi és ki akadályozza az elővetemé- nyek idejében történő betakarí­tását. milyen pozitív, vagy nega­tív jelenségek tapasztalhatók e té­ren? Milyen problémák, gondok vannak az emberekkel, a gépek­kel, a vetőmaggal, a csávázással, a műtrágyával, a védekező sze­rek beszerzésével stb. Minden se­gítőszándékú hozzászólásnak he­lye van a Tolna megyei Népúj­ságban, mert az a cél, hogy vég­re a gabonatermesztés területén bekövetkezzék a döntő változás, A leszerelés az összes jóakaratú ember erőfeszítésétől függ Hruscsov válaszai japán újságírók kérdéseire Moszkva (TASZSZ) A Mezsdu- narodnaja Zsizny legfrissebb szá­ma közzé tette azokat a válaszo­kat, amelyeket Hruscsov szovjet miniszterelnök adott a japán lap- szerkesztők és kiadók egyesülete képviselőinek kérdéseire. A nukleáris kísérletek részle­ges tilalmát kimondó egyezmény­nyel kapcsolatban Hruscsov ki­jelentette: ,,Az emberek most vi­lágszerte örömüket fejezik ki annak láttán, hogy végre meg­valósult a nukleáris kísérletek három fajtájának betiltása. Tud­juk, hogy ez a tény különösen nagy örömet okozott a japán nép­nek, amelynek nagy szerencsét­lenség jutott osztályrészül — át kellett élnie egy barbár atom­bombázás katasztrofális következ­ményeit”. Ez az egyezmény — állapította meg a továbbiakban a szovjet kormányfő — megnyitja az utat újabb megállapodások előtt a nagyjelentőségű nemzetközi kér­désekben, mindenekelőtt a le­szerelés kérdésében és a német kérdés békés rendezésében. „Rea­lista módon kell megközelíteni a problémákat és meg kell érte­ni, hogy a nukleáris kísérletek betiltása önmagában még nem hárítja el a háborús veszélyt, mivel nem jelenti a fegyverke­zési hajsza befejezését, még ke­vésbé a leszerelést. A szovjet kormány kész erő­feszítéseit külpolitikai téren az alapvető nemzetközi prob­lémák mielőbbi megoldásáért folytatott küzdelemre össz­pontosítani”. A leszerelés távlataira vonat­kozó kérdésre adott válaszában Hruscsov rámutatott: „Vajon megvalósul-e a leszerelés, és ha igen, mikor? — E kérdés eldön­tése mindenekelőtt az összes nép, az összes jóakaratú ember erő­feszítéseitől függ. Ha ők szerve­zettséget, állhatatosságot tanúsí­tanak, ha olyan politikát követel­nek kormányaiktól, amely bizto­síthatja a leszerelési egyezmény megvalósítását, ha leváltják azo­kat a kormányokat, amelyek nem hajlandók erre, és új embereket állítanak helyettük — már pedig a nép mindenre képes, a néptol függ minden —, nos tehát, ha a népek képesek ilyen állhatatosságot, megértést és céltudatosságot tanúsítani, akkor a leszerelési egyez­mény valósággá válik. A japán lapszerkesztők és ki­adók képviselői megkérdezték a szovjet miniszterelnököt, mi a véleménye a két ország kormá­nya között a területi kérdések­ben fennálló nézeteltérésekről. A szovjet kormányfő emlékeztetett arra, hogy „a jelenlegi helyzet az idevágó nemzetközi egyezménye­ken, köztük a san-franciscói bé­keszerződésen alapul, amelyben Japán fenntartások nélkül le­mondott a Kurili-szigetekre vo­natkozó minden jogáról és jog­alapjáról. Vajon ez az okmány már nem kötelező erejű Japánra nézve? Nem nehéz belátni, hogy az úgynevezett területi kérdést Japánban és az Óceánon túl azok a körök erőszakolják, amelyek félnek a szovjet—japán kapcso­latok javulásától, nem óhajtják, hogy országaink között megszi­lárduljon a béke, a kölcsönös bi­zalom és a barátság”. „A szovjet kormányt a két or­szág közötti jóviszony érdekei vezették — hangoztatta a továb­biakban Hruscsov —, amikor az 1956-os szovjet—japán közös nyi­latkozatban kifejezte készségét, hogy békeszerződés alapján át­adja Japánnak Habomai és Si- kotan szigeteket. Ha a japán kor­mány betartaná ezt a nyilatko­zatot, amely meghirdette a Szov­jetunió és Japán között a jószom­szédi. baráti kapcsolatok kiala­kítását, és hozzájárult volna a békeszerződés megkötéséhez, ak­kor e szigetek problémája már rendezve lenne. Ha Japán vezető körei intézkedéseket tennének a japán területen lévő, az ország valamennyi szomszédja számára hábocús veszély forrását jelentő külföldi katonai. támaszpontok megszüntetésére, és visszatérnének a szovjet—ja­pán nyilatkozatba foglalt, a két ország közötti békés és jószomszédi kapcsolatokat szem előtt tartó irányvonalra ezzel kétségkívül új helyzetet teremthetnének az országa­ink közötti problémák ren­dezéséhez". A szovjet—japán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődé­séről Nyikita Hruscsov elmon­dotta, hogy e kapcsolatok kiépí­tésének feltételei igen kedvezőek. A szovjet—japán kereskedelem jelentős növeléséhez vezethetnek a közeli években a szovjet mi­niszterelnök szavai szerint, „egy­részről Szibéria és a.Távol-Kelet rohamos gazdasági fejlődése, másrészről a japán gazdaság eredményei”. „Kölcsönös érdeklő­désre tarthat számot véleményem szerint — folytatta Hruscsov — a japán technikai berendezések és egyéb anyagok felhasználása a szibériai és távol-keleti iparfej­lesztésben. Mi hajlandók lennénk ezen a területen olyan üzeme­ket létesíteni, amelyeknek ter­mékeire Japánnak szüksége van, ha a japán társaságok részlet­visszafizetés alapján rendelkezé­sünkre bocsátják az ehhez szük­séges műszaki eszközöket és egyéb anyagokat". Nyikita Hruscsov hozzáfűzte, hogy egyéb területen is nagy le­hetőségei vannak a szovjet—japán gazdasági együttműködésnek, pél­dául a halászatban és általában a tengeri iparágak tekintetében. A két ország közötti kulturális kapcsolatokra vonatkozó kérdé­sekre válaszolva a szovjet kor­mányfő rámutatott: hasznosnak tartják egy széleskörű kulturális egyezmény megkötését, amely hozzájárulna a szovjet—japán kulturális csere további növelé­séhez. A laoszi helyzetről szólva a szovjet kormányfő megállapí­totta, hogy egyes országok sajná­latosan megsértik a saját maguk által is aláírt genfi egyezménye­ket, amelyek jó alapot szolgál­tatnak Laosz békés és semleges fejlődéséhez. A KKP. valamint az SZKP és más kommunista pártok kö­zötti nézeteltérésekről Nyikita Hruscsov a következőket mon­dotta: ,,Mi a magunk részéről meg­tettünk, és a jövőben is megte­szünk mindent annak érdekében) hogy tekintet nélkül a fennálló véleménykülönbségekre, megálla­podjunk és megszilárdítsuk az SZKP és a KKP. a szovjet és a kínai nép közötti kapcsolatokat.” A szíriai és izraeli panasz a Biztonsági Tanács előtt New York (MTI): Szerdán — magyar idő szerint néhány perc­cel 16.00 óra előtt — ismét össze­ült a Biztonsági Tanács, hogy folytassa a vitát a Szíria ellet] benyújtott izraeli, illetve az Iz­rael ellen benyújtott szíriai pa­naszról. Elsőnek U Thant, az ENSZ fő­titkára szólalt fel. A szíriai—iz­raeli határra küldött ENSZ-meg- figyelők jelentésére hivatkozva a főtitkár hangoztatta, hogy mind Izrael, mind pedig Szíria „általá­nosságban” betartja a tűzszüne­tet. Mint mondotta, az ENSZ- megfigyélők sem a demilitarizált övezetben, sem a két ország vé­delmi zónájában nem észleltek olyan csapatösszevonásokat, ame­lyek ellentétben állnának az 1949. évi fegyverszüneti egyezmény ren­delkezéseivel. Szidi Baba, a Biztonsági Tanács egyetlen arab tagjának. Marok­kónak képviselője a szíriai állás­pontot támogatta, és sorozatos agressziók elkövetésével vádolta Izraelt. Hangoztatta, Marokkót olyan szoros kapcsolatok fűzik az arab országokhoz, hogy az elle­nük irányuló bármilyen izraeli fenyegetés Marokkó lépéseit is maga után vonná. Az ülés utolsó szónoka Ste­venson, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezetője, Izrael pártját fogta és követelte, hQgy a Biztonsági Tanács eré­lyesen bélyegezze meg Szíriát az augusztus 19-i határincidens miatt. Azt állította, hogy a tények nem támasztják alá az Izrael ellen emelt szíriai vádat. At amerikai küldött felszóla­lása után az elnöklő Nielsen (Norvégia) berekesztette az ülést. A Biztonsági Tanács szerdán délután — magyar idő szerint az esti órákban — folytatta a vitát az izraeli—szíriai határviszály kérdéséről. Felszólalásra jelent­kezett Izrael. Szíria, Anglia és Brazília képviselőié. „A megegyezés a levegőben lóg" A Frankfurter Rundschau Hruscsov üzenetéről Bonn, (MTI). A Frankfurter Rundschau szerdán vezércikkben foglalkozik azzal, hogy Hruscsov miniszterelnök levelet intézett Kennedy elnökhöz. A lap hang­súlyozza, hogy az atomcsend- egyezmény megkötése után sem állt be szélcsend a világpolitiká­ban. „Egyre világosabban kiala­kul a következő időbeli menet­rend” — írja a lap. „Ez a menetrend ugyan még nem mond semmit a tárgyaló­program sikerének tényleges ki­látásairól. De mindkét fél annyi­ra csökkentette már maximális követeléseit, hogy a megegyezés a levegőben lóg. egy olyan kompro­misszum, mely szükségszerűen iránymutató lesz az egész kelet— nyugati politika számára ... Bár­mi álljon is az enyhülésért fo­lyó fáradozások végén, egy bizo­nyos: Hruscsov üzenete ismét a legnagyobb sebességre kapcsolja a nemzetközi diplomácia motor­ját. A bonni kormány jól tenné, ha igyekeznék kihasználni az enyhülési fáradozásokat. Az olyan aggodalmak, hogy minden kelet- nyugati szerződés szükségszerűen magával hozná az NDK felérté­kelését és elismerését, .csak meg bénítja saját kezdeményezésün­ket. és politikai manőverezési te­rünket a propagandára és ár- nyékbokszolásra korlátozzák. ..Anglia és Amerika immár nem azzal a céllal tárgyal, hogy kapitulációra késztesse tárgyaló partnerét, vagy kitérjen a tár­gyalási éredmény elől — írja végül a lap. A hidegháború baj­nokainak az a kilátása, hogy Hruscsov menetiránya az atom- csendegyezménytől az ellenőr­zési megegyezéseken át, a kato­nailag ritkított övezetek, ezzel az NSZK katonai semlegesítéséig vezet, s veszélyes politikai kö­vetkezményekkel jár maid, leg­feljebb csak szomszédunknál, De Gaulle-nál talál visszhangra. Washingtonban és Londonban azonban másképpen látják a dolgokat.” Szakszervezeti vezetőket tartóztattak le Leopoldvilleben Leopoldville (MTI) A kongói, hatóságok letartóztattak két szak- szervezeti vezetőt. Remy Siwa-t, a kongói dolgozók általános szö­vetségének szövetségi titkárát és Valentin Chimangát, a szervezet végrehajtó titkárát. A vád szerint „lázító” röpcédulákat osztogattak egy Leopoldville közelében fekvő katonai táborban, s a lázadás­ra való izgatást a kongói törvé­nyek halállal büntetik. A két szakszervezeti vezető ta­gadta, hogy részt vett volna e röplapok szétosztásában, hangsú­lyozták, hogy az ő röpcéduláik elsősorban a szakszervezetek bér- követeléseit ismertették. A szak- szervezetek tiltakoztak a letartóz­tatások ellen ós közölték, egyelő­re nem hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni a kormánnyal.

Next

/
Thumbnails
Contents