Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-29 / 201. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 39. C I I fsr f ■ ■■ vr r _ Felelősség a jovoert k^finden új tanév új arcokat, új élményeket, s új, megnövekedett felelősséget hoz a pedagógus számára” — említette egy meghitt beszélgetés során öreg tanárom. Akkor szótlanul bólintottam, s szavainak jelentőségét, tartalmát csak mostanában kezdem elemezni, ahogy egyre közelebb kerülünk az 1963—64-es iskolai év kezdetéhez. Már megtartották az igazgatói értekezleteket, megalakultak a tantestületek, jöhet tehát a tanév, kezdődhet a munka. Az első megbeszéléseken ismertetett feladatok mutatják, hogy a pedagógusok, tanárok és tanítók nagyon fontos személyiségei társadalmunk építésének. Túlzás nélkül nevezhetjük őket kulcsembereknek, akiken nagyon sok múlik abból, milyen lesz a jövő nemzedéke, miként lépnek a szocializmust építő idősebbek nyomdokaiba a majdan kommunizmust építő fiatalok. Ez szinte alfája és ómegája korunk pedagógiájának, s mert az, a friss élmények, az új arcok mellett talán a korábbiaknál is szélesebb, kiterjedtebb felelősséget ró a pedagógusokra. Arról van szó, hogy a társadalom, a közösség érdekében tudatosan cselekedni akaró szocialista embertípus nevelését már az iskolában el kell kezdeni. S ebben egyforma súlyú felelősség hárul, a fokozatoknak megfelelően módosulva, minden iskolatípusra. Oktatási rendszerünk több év óta a forrongás, változás időszakát éli. Egyik tanügyi reform a másikat követi. Ilyen helyzetben, ahogy ez már lenni szokott, megoszlanak a vélemények. Van, aki görcsösen ragaszkodik a régi elvekhez. Pedig azok a nevelési elképzelések már elavultak. Egy régi, túlhaladott társadalom eszméit tükrözték, s ennélfogva alkalmatlanok arra, hogy új társadalmi és emberi célok kifejezői legyenek. Megtartásuk mellett egyedül csak a mechanikus megszokottság és a kényelemszeretet szól. Ez azonban érvnek kevés. Tudja ezt a pedagógusok táborából az a nagy többség, amelyik fenntartás nélkül vallja, hogy az új helyzet, a magyar iskolai oktatás világszínvonalra való emelése a múltbelitől gyökeresen különböző tanítási és nevelési alapelveket követel. K ' evésnek látszik azonban még az elvek igenlése is. A tanügyi reformok ugyanis amennyire könnyítik, legalább annyira nehezítik is a pedagógusok munkáját. Elhagynak néhány muzeális tananyagrészt, viszont fontosabb szerepet kap az egész mechanizmusban a nevelés, a tanítók és tanárok alkotó munkája. És ez korántsem egyszerű dolog. Számtalan példa bizonyítja, hogy sokkal könnyebb egy tantárgy keretében előadásokat tartani, mint annak segítségével nevelési elképzeléseket megvalósítani, a gyermek jellemét megfelelően alakítani. Az előadástartás gépies munka, a jellemformálás pedig egész embert követelő hivatás. Mivel ez az utóbbi látszik a bonyolultabbnak, természetes, hogy ez jár nagyobb felelősséggel. Makarenko, a nagy szovjet pedagógus gyakorlati és elméleti munkásságában egyaránt óriási Az. É. M. Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonárugyá- ra 2—3 éves gyakorlattal rendelkező 2 Ifi építőipari technikust valamint 1 fő műszaki rajzolót alkalmaz. Jelentkezés a vállalat főmérnökénél. Pécs, Siklósi út 10. (138) fontosságot tulajdonított annak, hogyan viszonyul a növendék az élethez, a munkához, a fennálló társadalmi rendhez. Érti-e az előbb felsoroltak értelmét, s ér- zi-e milyen feladat vár rá a holnap formálásában? Ellenfelei erőltetett uniformizálással, egyéniség nélküli embertípus kialakításának kísérletével vádolták. De a történelem Makarenkot igazolta. Napjainkban már az egész világon egyértelműen vallják a szakemberek, hogy kiváló egyéniségek csak ott fejlődnek ki, ahol nincs áthidalhatatlan szakadék az egyén és a társadalom között. Az is nyilvánvaló — ezt még a józanabb polgári szakírók is elismerik —, hogy az egyén és a társadalom legoptimálisabb harmóniáját, a szocializmus, a kommunizmus építése közben lehet megteremteni. Ebből következik, hogy a pedagógusok munkája szoros kapcsolatban áll az új társadalom építésének gyakorlatával. Ennek az új társadalmi rendnek az építése a történetileg megszokottól lényegében és hatékonyságában is gyökeresen különböző munkát jelent. Olyat, amit nem kínos kötelezettségnek, hanem szinte lelkiismereti kényszernek érez az ember. Ezt az életérzést azonban senki sem hozza magával a bölcsőből, hanem többnyire a körülmények alakítják ki benne. A körülmények között viszont jelentős helyet foglal el az iskola. Tulajdonképpen itt oltódik bele az emberbe először az a tudat, hogy társadalmunkban minden ember csak annyit ér, amennyit dolgozik, s becsülete, egyéni és társadalmi érvényesülése attól függ, mennyi és milyen munkát végez a közösség hasznára. A legutóbbi néhány év bő- ven kínál tapasztalatokat. Ma már elenyésző azoknak a száma, akik tagadják például a munkaoktatás (közismertebb nevén; politechnikai képzés) hasznát. Sikerrel biztat az előbbinek továbbfejlesztett változata, a szakközépiskolai oktatás is. De ezek a tapasztalatok egyben abban a régi igazságban is megerősítenek, hogy a munka önmagában csak holt folyamat. Ennélfogva: ha a munkaoktatás bármelyik formája nem egészül ki megfelelő neveléssel, csak fél eredményekről, részsikerekről beszélhetünk. A két tényező kapcsolatának erősítésében, szilárdításában óriási feladatok várnak a pedagógusokra. Különböző fórumokon sokszor elhangzott már, hogy a tanítók és tanárok nevelő, emberformáló munkája túlterjed a tanításra fordított órákon. S ezt akárhányszor mondjuk el, nem tűnik ismétlésnek. Mert ahogy haladunk előre, az előrehaladásnak megfelelő arányban jelentkeznek újabb és újabb feladatok az iskolán kívüli népművelésben. Ezek elvégzésének oroszlánrésze is a pedagógusokra vár. El kell azonban oszlatni egy félreértést, ami különösen a falusi munkában okoz néha gondot. Találkoztunk olyan jelenséggel, amikor szinte minden munkát a tanítók, a tantestület nyakába akasztottak. Pedig sem egyik, sem másik nem mindenes. Az ő feladatuk az általános nevelési feladatok megtervezése, a művelődési otthonok megfelelő működésének biztosítása, s nem az, hogy népművelésre hivatkozva őket bízzák meg például légoltalmi tanfolyamok, vagy éppenséggel foglalkozásuktól idegen előadássorozatok megszervezésével és vezetésével. Ahol így történik, ott a tanító, vagy tanár elaprózza magát. Ha megfeszül sem képes olyan eredményeket elérni, amilyeneket ő és a közösség is joggal elvárna. A kapkodás mindig zűrzavart szül, a káosz pedig csökkenti az emberek kedvét, lendületét. Amikor tehát a falusi népművelés nagyon fontos tennivalói kerülnek szóba, gondolni kell arra, hogy csak olyan feladatokat vállaljon mindenki, amit el is tud végezni. Mert a félmunka megbosszulja magát. A pedagógusok felelősségéről ** összegezést adni nehéz feladat. Munkájuk, tennivalójuk megítélésében abból kell kiindulnunk, hogy a néhány nap múlva kezdődő tanévben oktatási rendszerünk újabb lépéseket tesz afelé, hogy a mostaninál is „magasabb osztályba” lépjen. Ebből eredően növekszik a felelősség súlya. A dolog természeténél fogva nem az oktatást irányító felsőbb szervek, hanem a jövő előtt, azelőtt a nemzedék előtt, amelyik az iskolapadokban ül, de holnap már az új társadalom tevékeny építője lesz. S hogy milyen lesz, abból nagyon sok múlik iskoláink minden fokozatán, s minden pedagóguson. Szolnoki István Hőgyészi fiú a moszkvai egyetemen Komoly, szőke fiú Bardócz Egy baráti találkozón kapta. László. Meséltek az idegeneknek a ma- A kellemesen hűvös szobában gyár diákok életéről. Szinte na- könyvet olvas. Szakkönyv, orosz ponta rendeznek ilyen találkozót nyelvű. Még most, a szünidőben Moszkvában. sem tud elszakadni a tanulástól. Sokszor előfordul, hogy egv- A moszkvai Geodéziai és Kar- egy kifejezéshez keresi a magyar tográfiai Egyetem hallgatója, szavakat. Most már könnyebb elsőéves. Nagy rajongással beszél oroszul. A tankönyvek is, az előaz egyetemről, a Szovjetunióról. — A mienk „kisebb” egyetem adások is mind orosz nyelvűek. A könyveket nem kell megvenni, — mondja —, ötezer hallgatója az egyetem könyvtárából kölcsö- van. Első időben sokat ijedez- nözhetik. tünk. A mellettünk lévő iskolának az utcában volt a kísérleti terme, ahonnan ágyúdörejszerű hangokat hallottunk. Később tud- A Szovjetunióban tanuló magya- tuk meg, hogy elektromos kisülé- roknak külön KISZ-bizottságuk, A KlSZ-munka sem szünetel. sekkel kísérleteznek. sőt újságjuk is van. Hónaponként Nehéz volt az első hónapokban, egyszer, vasárnap gyűlnek össze A magyar konyhához szokott tanácskozni. gyomor nehezen viselte el a vaj- Pár napja van csak itthon Hő- jal, olajjal főzött ételeket. Per- gyészen. Kéthónapos nyári gyászé, a nyelvet sem beszélték tö- korlaton vett részt Tarusszkájá- kéletesen. Fényképeket mutat. ban. Fényképezés, térképkészítés, — Ez a „holt lelkek” című kép rajzolás a fő anyag. Laci majd — bök az egyikre. Három elkese- térkép-nyomdában szeretne mér- redett képű, bánatos magyar fia- nökösködni, de ahhoz még spetalembert ábrázol. U is van. — Az első hónapban — mondja. — Semmi sem ment indexében. Három társa is hason- úgy, ahogy kellett volna. El vol- lóan végzett. Ha a visszalévő köztük ciális tárgyakat is kell tanulnia. Egy év eltelt, jó eredménnyel, készült Négyesek, ötösök büszkélkednek időt is ilyen komoly tanulással töltik el, néhány év múlva négy kiváló mérnökkel büszkélkedhet Kónya József tunk keseredve. Négy magyar fiú tanul az egyetemen. Sokat voltak együtt, na- , gyón idegennek érezték magukat Vázánk es a moszk^a^ ^gy^tern a hatalmas városban, a sok ezer idegen között. Mikor megkívánták a jó magyar ételt, maguk főztek a kollégium gázrezsóin. Aztán megszokták. Az utóbbi időben már nem is lakott együtt a négy magyar. Megbarátkoztak a nyelvvel, a világ minden tájáról itt lévő diákokkal. Jól érezték magukat. — Sokat jártunk moziba, színházba. A 70 rubeles ösztöndíjból erre is futotta. Moszkva csodálatos. Néhányszor már megbámultuk a Kreml gigászi épületeit, az őrségváltást a Lenin-mauzóleum előtt, de nem lehet betelni ezzel a látvánnyal. Moszkva mindig új és új arcot mutat. Sokat építkeznek a városban. Talán egész Magyarországon nem dolgozik annyi daru, mint itt Moszkvában. Igazi orosz vodkát hoz elő, megkínál. Várja az eredményt. — Ugye, jó? Mi is ezt isszuk, ha összejövünk egy-egy születésnapra. A magyar ünnepeket is megtartjuk, de azért olyankor is bejárunk az egyetemre. Hatalmas fotóalbumot mutat. Elfogadták a bírálatot „Buszmegálló Tamásiban” című cikkünkre válasz érkezett. A községi tanács az autóbuszmegálló rendbehozatala ügyében megkereste az AKÖV forgalmi osztályát, megbeszélték, hogy a tanács feltölteni a gidres-gödrös megálló pályáját — s ez a munka már folyik is. Az AKÖV viszont gondoskodik a forgalom irányításáról, s ezzel elejét veszik sok alkalmi vitának, az utasok kényelmetlenségeinek. Előfordult ugyanis, hogy az útirányjelző táblákat a megállóban érkezés után kicserélték a buszokon, s a közönség már a felszállás után értesült arról, hogy egy másik kocsi szállítja őket a kívánt irányba. Megszűnik tehát a tülekedés, az ebből fakadó jelenetek, amelyek közben a nagy forgalom miatt baleset is adódott. Molnár Márton tudósító ■ A TANULÓÉVEK UTÁN, 1953- ban szabadult fel. A vasas-szakmában azonnal el tudott helyezkedni és mint szakmunkás fiatal létére, szépen keresett. Fizetéséből jól élt ízlésének megfelelően, divatosan öltözködött és kedve szerint szórakozott. A kereset sok mindenre csábít különösen vonzza a barátokat, bocsátott készülékre Egy jól kereső „havernak” sok nehéz találni. Újabb Letelt a próbaidő P. 1963. március ni merték a bizalmat P. számára. — Egyelőre próbaidőre vettük fel. Dolgozzék becsületesen, a többit majd meglátjuk — mondta az igazgató. A párttitkáron sem látszott ajánlották a barátok és a továb- lábra helyezték jó biakat, P.-re bízták. 23-án szabadult. Mielőtt a bőr- különösebb meglepődés, amikor és Vevőt az értéken alul áruba tönt elhagyta az ügyeletes ezek- megtudta, hogy P. honnan jött. nem volt kel a szavakkal bocsátotta útjára. A részletekre, miért volt bün- barátokat — Igyekezzék elfelejteni a tör- tetve, nem volt kíváncsi. Ami volt, a múlté. Számindent elnéznek, ha szórakozás- úgyszintén. Amíg a pénz tartott, ténteket és minél előbb álljon ról van szó, és az fizet. Tetszett P.-nek, hogy a „haverok között” hangadó lehetett. Nekik hármójuknak nem volt jó zem az adósságot a munkásszállás. Egy szépen be- minden nappal kijebb rendezett albérleti szobában laktak. Barátok voltak jóban, rossz- fillérig elfogyott, ban, legalábbis P. úgy érezte. A BÍRÓSÁG ELÉ Mindig együtt lehetett őket látni, mindennap nagyszerűen szóra- munkába. munkra az érdekes, most hogyan koztak. Hiába volt meg P. részé- Öröménél a szégyenérzete volt viseli magát és hogyan dolgozik ről az elhatározás — ma rende- nagyobb. Néhány napig otthon — mondta. a „ma” volt, nem mert az utcára kimoz- A PRÓBAIDŐ LEJÁRT. Az tolódott, dúlni. Nehéz volt megtenni az üzem egy évre szerződést kötött mígnem a tv-ért kapott pénz egy első lépéseket, a munkába állás- P.-vel, aki helyén érzi magát. ra. „Ajánlólevele” bemutatása Tanult szakmájában dolgozik, s ÄLLITOT- után — amely a közkegyelemről órabérét a szerződéskötés után 7 TÁK P.-t, és csalás vétségében szólt — a felvételi irodában, ahol forintra emelték. Ismét szépen s nem riadtak vissza a költséges bűnösnek mondták ki. Jogerő- csak jelentkezett, arra hivatkoz- keres, de szerényen és beosztás- szórakozásoktól. Hárman határoz- sen nyolchónapi szabadságvesz- tak, „sajnos nincs létszámkere- sál él. Az üzem brigádszállásán tere ítélték. A szabad, könnyel- tünk”. Másutt azzal bocsátották lakik, barátai magához hasonló, ra- el: „Majd értesítjük”. És az ér- szerény fiatalok. Mintha csak boskodás. A divatos öltözködés tesítés késett. megismétlődne a múlt, hárman magunk- után nehezére esett a csíkos rab- — Keserves tanulópénzt fizet- vannak együtt, de milyen más Alig várta, hogy tem. Szégyellem, hogy a szüleim körülmények között. Életükből beosszák valamilyen munkára és nyakán élek. Miért nem bíznak kikapcsolták a nagyvonalúságot, a börtön nyomasztó bennem, miért nem kapok mun- a költekezést, levegőjéből. kát? Szakmunkás létemre most Egyenesbe jutott P. VisszakeTizenkilenc napot töltött a már segédmunkásnak is elmen- rült a rendes emberek sorába, vált és a részletfizetés is kényei- börtönben, amikor megjelent a nék. csak dolgozhassak végre Munkája után az üzemben megbe- metlen volt. A barátok kiléptek Magyar Népköztársaság Elnöki valahol — panaszkodott a Szék- csülik. Néha még elfogja a szé- a „buliból”. Az egyik bevonult Tanácsának a közkegyelem gya- szárdi Járási Pártbizottság ügye- gyenérzet, de ilyenkor jól esik katonának, a másik munkahelyet korlásáról szóló 1963. évi 4. szá- letesének, ahol elhelyezkedési arra gondolni, amit a párttitkár változtatott és a városból is el- mú törvényerejű rendelete, ügyében kért segítséget. mondott: „Ami volt, az a múlté, költözött. P.-re magára maradt a amely P. számára is szabadulást Dolgozzon becsületesen és igyejói berendezett lakás bérének fi- hozott. A fiatalember mentesült AZ ÜZEMBEN, ahova a járási kezzék elfelejteni a rossz emlé- zetése és a tv-részlet törlesztése, a szabadsá»vesztés további vég- pártbizottság segítségével két hó- keket, hisz maga még olyan fia- — El kellene adni a tv-t — rehajtásától, s azonnal szabad- nappal ezelőtt felvették, előlegez- tál." Pozsonyi Ignácné ták el azt is, hogy unaloműzőnek egy tv-készüléket vásárolnak mű élet után nehéz volt a részletre. — Megengedhetjük nak, hogy a kultúrát a házhoz ruhát viselni, szállítva élvezzük — mondották és OTP hitelre megvették a ké- kikerüljön szüléket. A tv-nézés hamarosan unottá
