Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

1963. augusztus 35. fstss wmsm 3 Legfőbb célunk a kommunizmus Moszkva (TASZSZ) A Pravda szombati számában terjedelmes cikk jelent meg ..Legfőbb célunk a kommunizmus” címmel. V. Sztyepanov, a cikk szerzője egye­bek között a következőket írja: „A marxista—leninista elmélet régen megállapította, hogy meg­szilárdulása után a szocializmus szükségszerűen kommunizmusba nő át. De hogyan, milyen konkrét utakon kell járni, mit kell tenni annak érdekében, hogy megvaló­sítsuk ezt az átalakulást — ezek­re a kérdésekre nem voltak kész válaszok, ezeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának kellett megoldania a marxista—leninista tudomány és a párt zászlaja alatt haladó nép tapasztalataira támaszkodva. A párt feltárta a kommunizmus kibontakozó építése időszakának belső tartalmát, megmutatva, hogy ez felöleli a szovjet társa­dalom életének valamennyi olda­lát — a gazdaságot, a politikát, a kultúrát, a mindennapi életet és az ideológiát. Mint legfőbb meghatározó jellegű feladatot szabta meg a párt a kommuniz­mus anyagi, technikai bázisának létrehozását, megadta tudomá­nyos jellemzését és kijelölte a szükséges gyakorlati intézkedése­ket”. A cikk szerzője megállapítja, hogy az SZKP által kitűzött fel­adatok elméleti kidolgozását el­sősorban az SZKP XXII. kong­resszusának határozataiban és ae SZKP új programjában fektették le. "Az SZKP programja a kor­szerű tudományos marxista—le­ninista elmélet legjelentősebb eredménye”. A világ haladó erői — állapítja meg Sztyepanov — jóváhagyólag és lelkesedéssel fogadták ezt a programot a testvérpártok korunk kommunista kiáltványának ne­vezték. A nemzetközi reakció, akárcsak Marx és Engels Kom­munista kiáltványa idején, min­den erejével rágalmazta a prog­ramot, pártunkat. Megjelenésé­nek napjától kezdve az SZKP programja a különböző színezetű reakciósok támadásainak célpont­jává vált. Minden csak azt erő­díti meg hogy programunk he­lyes, utunk világos”. „Az SZKP-program reakciós bírálóinak hamisan zengő kórusá­hoz csatlakoznak rosszindulatú nyilatkozataikkal a Kínai Kom­munista Párt vezetői is, akiket cseppet sem zavar, hogy milyen társaságba kerültek és kikhez A Pravda cikke csatlakoznak.” A kínai sajtó zú­golódik amiatt, hogy a szovjet lapok és folyóiratok keményen fellépnek a kínai vezetők anti- marxista,' jobboldali opportunista nézetei ellen.. Miért ez a zúgoló­dás? Erre számítani kellett, mi­vel ők kezdeményeztek nyílt har­cot az SZKP és más kommunista pártok ellen. „Az SZKP programjának el­méleti megállapításai nem elvon­tak — hangoztatja a Pravda cikk­írója. — Mögöttük áll a kommu­nizmust építő szovjet emberek millióinak élő gyakorlata. Aki az SZKP programját támadja, az lényegében a lenini párt, a szov­jet nép, a kommunista építés el­len támad.” A cikk szerzője megállapítja a- továbbiakban, hogy a nemzetközi imperializmus a kommunizmus meghamisítására és lekicsinylé­sére mozgósítja minden erejét, rámutat: A reakciós ideológia aktivitásának fokozódása össze- forrottságot, egységes cselekvést követel a kommunista mozgalom­tól. Megmagyarázhatatlanok és fan­tasztikusak a KKP vezetőinek szakadár cselekedetei, amelyek­kel gyengítik a kommunizmus erejét. Véleménynyilvánításaik a szocializmusból a kommunizmus­ba való átmenet kérdésében a kommunizmus ellenségeit segítik a marxista—leninista elmélet és a szocialista országok gyakorlata ellen folytatott harcukban. A KKP Központi Bizottságá­nak június 14-i levele lényegé­ben tagadja a különbséget a szo­cializmusba való átmenet és a kommunizmusba való átmenet között, a szocializmust nem úgy fogja fel, mint a kommunizmus első szakaszát, csupán mint a közös átmeneti időszak egy moz­zanatát, s ezzel elferdíti a szocia­lizmus és a kbmrhuiiTzmCiS 'jelle­gét egyaránt.” A cikk a továbbiakban hangoz­tatja: „A kírtai vezetők értelme­zésében a szocializmus csupán valamiféle közbeeső állomás a kapitalizmus és a kommunizmus között, átmeneti forma: „nem ka­pitalizmus és nem kommuniz­mus.” A KKP vezetői az elmélet el­ferdítése folytán nem látnak kü­lönbségeket a szocialista országok között és az új társadalom építé­sének gyakorlatában. Nem veszik figyelembe, hogy egyesek eme országok közül valóban az át­meneti szakasz feltételei között élnek, mások befejezik a szocia­lizmus építését, a Szovjetunió Kennedy a külföldi segély- program csökkentéséről Washington, (MTI). Az ameri­kai képviselőház 222 szavazattal 188 ellenében úgy határozott, hogy egymilliárd és 25 millió dollárral csökkentsék az Egyesült Államok külföldi segélyprogramjára elő­irányzott összegeket. A döntés a Kennedy-kormány eddigi legsú­lyosabb kudarca a képviselőház­ban. Kennedy pénteken a késő esti órákban nyilatkozott az amerikai rádiónak és televíziónak. Az el­nök keserű hangon, csalódottan szólt a képviselők döntéséről. El­sősorban a republikánusokra há­rította a felelősséget a — mint mondotta — „szerencsétlen, jogo­sulatlan és ésszerűtlen” határo­zatért. Hangsúlyozta, még nem volt rá példa a háború óta, hogy a „másik" azaz az éppen nem hatalmon levő párt ne támogatta volna a kormány külpolitikáját. Á republikánusok — mondotta — szűk látókörű és felelőtlen maga­tartást tanúsítottak. Kennedy fel­hívta mindkét párt tagjait, hogy a szenátus vitájában álljanak a segély-program mellé és iktassák vissza a lefaragott összegeket a külföldi segély-program terveze­tébe. ; A kommentárok rámutatnak, hogy 66 demokratapárti képviselő is a segély-program ellen szava­zott. Ezeknek túlnyomó többsége a déli államok képviselője, s ez arra mutat, hogy a Kennedy-féle „polgári jogok törvényjavaslata” amely a néger-kérdés enyhítését célozza, a faji kérdésben szélső­séges demokratákat is szembefor­dította a kormányzattal. A repub­likánusok magatartását megfigye­lők általában azzal magyarázzák, hogy az ellenzék szerint az elnök külpolitikai kérdésekben nem kéri ki megfelelőképpen véleményü­ket. Rusk amerikai külügyminiszter nyilatkozatában ugyancsak aggo­dalmát fejezte ki a segély-program tervezet csökkentése miatt. A csökkentés — mondotta — Veszé­lyezteti az Egyesült Államok biz­tonságát. Az elnök és a külügyminiszter nyilatkozatából egyébként egya­ránt kiderül hogy az amerikai segély-program elsősorban propa­ganda célokat szolgál és célja, hogy az amerikai politika szolgá­latába állítsa a gazdaságilag gyengébben fejjelt országokat. pedig, amely elsőnek lépett a szocialista útra, a kommunizmus kibontakozó építését valósítja meg. Ami Kínát illeti, világos, hogy ez az ország még egyáltalában nem zárta le az átmeneti sza­kaszt és óriási munka áll előtte a szocializmus építésében. Ez azon­ban nem jogosítja lel a kínai ve­zetőket, hogy csupán saját orszá­gúk helyzetének szempontjából értékeljék a többi országot, csu­pán saját- feladataikat nézve, fi­gyelmen kívül hagyva a nemzet­közi tapasztalatot, azt állítsák, hogy • „minden szocialista ország nagyon messze van még a kom; munizmus magasabb fokától. Nem kétséges, hogy Kína számá­ra ez egyelőre még távoli pers­pektíva. A Szovjetunió számára azonban a kommunizmus építése ma már gyakorlati programfela­dat, amely később napirendre ke­rülhet más országokban is, köz­tük Kínában. Miért kellene sze methunyni mindezek felett!” „A KKP vezetői anélkül, hogy befejezték volna a szocializmus építését, kiadták a kommuniz­musba Való átmehet jelszavát. Az átmenet legjobb szervezeti for­májaként néhány évvel ezelőtt a kommunákat jelölték ki — ma­gabiztosan állították, hogy Kíná­ban megtalálták a kommunizmus­ba való átmenet legjobb szerve­zeti formáját. Már akkor, amikor a kínai ve­zetők először vetették fel a kom­munák kérdését a kommunizmus­ba való átmenet legkiválóbb mód­jaként, világos volt, hogy hely­telen útra lépnek, eltérnek a marxizmus—leninizmustói, amely régen bírálta már a kommuniz­musban az egyenlő elosztás alap­ján történő átmenet kispolgári kí­sérletét. A kommunizmusba való átmenethez hatalmas anyagi-tech­nikai bázis megteremtésére van szükség, amely képes biztosítani a teljes bőséget, megtanítani az emberieket ía képességeik teljes kihásználásávai végzendő munká­ra. Az idő bebizonyította, hogy a kommunáknak mint a „paradi­csomba vezető lépcsőknek a rek­lámja elhamarkodott volt: a kommunák nem igazolták önma­gukat. Ez Kínában mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, és mégis te­kintet nélkül minderre, a kínai vezetők nem tartják lehetséges­nek az elkövetett hibák elemzé­sét. Megváltoztatva falun folytatott politikájukat, és lényegében el­térve a kommunáktól, a kínai ve­zetők a csaknem általános véle­ménnyel szemben mindmáig hir­detik a népi kommunák sok kárt okozott jelszavát. A cikk szerzője hangsúlyozza, hogy a KKP vezetőinek „sajátos” szektás vonala a nemzetközi kom­munista mozgalomban, távol esik a világ társadalmi fej­lődésének fő irányától, el­hajlást jelent a marxizmus— leránizmustól. Ez az irányvonal figyelmen kívül hagyva a mun­kásosztály küzdelmének világtör-, ténelmi tapasztalatait, a szocialis­ta világrendszer fejlődését, csu­pán saját tapasztalatokra számít-, va, elszigetelődéshez, a nemzeti korlátozottság zsákutcájához ve­zet”. ■ ' A Pravda cikkének szerzője be­fejezésül a következőket írja:, „A szovjet ország ma erősebb, mint valaha, erejét a nép, a párt és az állam egységének. hatalmas gazdasági és védelmi potenciál­jának. a . leninizmus diadalmas. eszméihez való hűségének köszön­heti.- . A. A kommunista pórt óriási vi­lágtörténelmi célja a kommunis­ta társadalom felépítése orszá­gunkban az egész nép céljává vált. gyakorlati feladattá, a nép mindennapos munkájának céljá­vá. E célkitűzés érdekében vívja a szovjet nép intenzív harcát csaknem fél évszázada, és ez a küzdelem teljes győzelemre ve­zeti* Zendülés a dél-vietnami hadseregben Saigon (MTI) A Reuter-iroda jelentése szerint a dél-vietnami hadsereg egyik alakulatában a napok óta tartó politikai válság nyomán zendülés tört ki. Dinh Tuong tartományban, 80 kilomé­ternyire Saigontól, a hadsereg ott állomásozó egyik csapattestónek buddhista érzelmű katonád össze­csaptak a kormányhoz húzó egy­ségekkel. Az incidens csütörtökön délután történt. Az összecsapá­sokban hatvan katona meghalt, százhúsz pedig megsebesült. A halottak között hét tiszt is van. Ezt a hírt a kormányhoz közel­álló hírforrás erősítette meg. Saigonban, mint nyugati hír- ügynökségek jelentéseiből kitű­nik. a dél-vietnami kormány dik­tatórikus intézkedései ellen küz­dő tiltakozó tömegmozgalomban a börtönbe zárt buddhista -veze­tők helyét a diákok vették át. Szombaton két heves kormány­ellenes tüntetés robbant ki; az egyik Saigonban a jogi, a másik a tanárképző egyetemen. A jogi egyetem aulájában ezer diák hallgatta meg Vu Van Mau volt | külügyminiszter beszédét, aki megbélyegezte a kormány budd­hista-ellenes intézkedéseit. A volt külügyminiszter lemon­dását egyébként Ngo Dinh Diem nem fogadta el. A dél-vietnami hírügynökség jelentése szerint az elnök három hónapi szabadságot adott neki, s engedélyezte, hogy Indiában buddhista zarándokutat tegyen. A külügyminiszter távo­zása mindazonáltal lehetővé tette Henry Cabot Lodge új amerikai nagykövetnek, hogy formaságok­ra hivatkozva, ne vegye fel' a kapcsolatot a dél-vietnami kor­mánnyal. A dél-vietnami hírügynökség pénteken közölte még, hogy Phan Thie város két megszállt budd­hista templomából a rendőrség „felforgató jellegű anyagokat” foglalt le, s negyvenhárom „gya­nús embert” letartóztatott. Washingtoni jelentés szerint a kormány intézkedései elleni til­takozásul. követve a nagykövet és a hivatalos ENSZ-mégfigyeíő pél­dáját, lemondott, a nagykövetség első titkára is. Angol lapok a dél-vietnami helyzetről London (MTI) London jóltájéko­zott politikai köreiben általános, az a vélemény, hogy küszöbön áll a dél-vietnami Ngo Dinh Diem- rendszer bukása. Kormánytiszt­viselők aggodalmuknak adnak hangot, hogy a velejéig korrupt rezsim katasztrofális összeomlása láncreakciót válthat ki a SEATO egész működési körzetében, s njeggyengítheti a Nyugat állásait, nemcsak az indokínai félszigeten, hanem a Tóyol>-Keleten általában. Befolyásos lapok sürgetik- : -áz Egyesült Államokat, hogy a Ngo Dinh Diem rendszerét haladék­talanul - írja veszteséglistára, amíg nem késő, s amíg a _ bu­kásra álló diktátor helyébe va­lamilyen „elfogadható" kormány­zatot tud állítani. A Guardian írja: „Nehéz el­képzelni, miként biztosíthatná az Egyesült Államok továbbra is támogatásáról Ngo Dinh Diemet, vagy azt, hogy az miként ma­radhatna hatalmon az amerikai támogatás nélkül. Hosszú éveken át az amerikai segély (több mint ötmilliárd dollár árán!) tartotta hatalmon Ngo Dinh Diem csa­ládi diktatúráját. Az amerikaiak azért segélyezték a dél-vietnami diktátort. mert nem találtak jobbat. Az egyetlen reménykeltő dolog, hogy Henry Cabot-Lodge, az új amerikai'nagykövét, sietve a helyszínre érkezett, Minden­esetre az amerikai külügy­minisztérium pénteki nyilatkoza­ta'. amely' a belső konfliktusra való' tekintet nélkül a kömmu- oista. gerjllák elleni harcot je­löli,.meg a legfontosabb feladat­nák. meglehetősen külöBös fon­tossági sorrendet' szab meg” •— állap ttja- meg végezetül rosszal­lóan a Guardian. A Daily Telegraph attól tart, hogy a jelenlegi dél-vietnami rendszer további támogatása vé­gül is közös frontba tömöríti a buddhistákat és a baloldali erő­ket. „Az új amerikai nagykövet helyesen járna el. ha .a leg­nagyobb eréllyel rászorítaná Ngo Dinh Diemet, hogy elejét vegyék egy ilyen végzetes fejlemény be­következésének” — hangoztatja í a Daily Telegraph. fl bonni kormánysajtő a „gaulleista alternatívával"* fenyegeti az amerikaiakat Bonn (MTI) Bonnban feltűnést keltett a hír, hogy az észak­olaszországi Cadenabbiában üdülő Adenauer kancellár csütörtökön látogatást tett a közelben tartózr kodé Stikke r . N A TO - fótit kám ál. Bár a. megbeszélésről még nem szivárogtak ki közelebbi részletek, bonni diplomáciai. körökben ösz- szefüggésbe hozzák , .Áderiaiier . és Stikker tanácskozását a . bonni diplomáciának azzal a törekvésé­vel. hogy a NATO-tanácsot- igye­kezzék felhasználni a .kelet—nyu­gati megbeszélések ütemének le­lassítására. sőt azok zsákutcába eiószakolására, ' Jellemző ezzel kapcsolatban, hogy . a. bonni ,kormánysajtó to­vábbra is nagy „diplomáciai si­kerként”. ünnepli a NATQ-tanács eheti ülését, s a. kancellári palo: tóhoz közelálló Bohner. Rund­schau vezércikkében hangsúlyozz za: „Bonnban megelégedéssel és megkönnyebbülés érzésével vet­ték tudomásul a NATO állandó tanácsa légy többi ülésének pozi­tív eredményét. A nyugati. szól vetségi rendszer platformján ezek voltak az első megbeszélések a moszkvai. egyezmény ' aláírása ■után és valóban enyhítették azt a lidércnyomást, amelyet az angol —amerikai eljárás . idézett elő Ny ugat-Nérnetországban. A 'kormánypárti Rheinische Post azt hangoztatja, hogy Bonn helyzete egyáltalán nem kilátás­talan. De Gaulle politikájában ugyanis van egy alternatíva azzal az úttal szemben., amelyre Ken­nedy lépett. Ezzel kapcsolatban a :bonni belpolitikában is' uj áramlatok jelentkeznék, új fron­tok vannak kialakulóban. - Egyre inkább ki kristályQSQdik egy an­golszász és egy francia' baráti tábor. „Aki ma a bonni beszél­getéseket hallgatja — írja a lap — azt hihetnél hogy Kennedy el­nök egyáltalán nem járt Német­országban. Nagyszabású . .látoga­tásának hatása feltűnően gyorsan eltűnt. Kenrtedynek nein .sikerül? elkergetnie De Gaulle szellemét. Ez a szellem egyre erőteljesebben jelentkezik és .nemcsak a Ct)U— CSU, konzervatív köreiben' Áláp- jában .véve gaulleista politika volt Schrődemek az az elhatáro­zása Is, hogy á NATO-tanácosal lefékezze a további szovjet—ame- rikaá tárgyalásokat'.

Next

/
Thumbnails
Contents