Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-23 / 196. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ 1963. augusztus 33. Lényegek lényege Augustinus, a Római Hírhar­sona riportere gyakorta mártotta az élcelődés mérgébe a tollát. Különösen a hibákat ostorozta előszeretettel, a római polgárok nemtörődöm gondolkodásmódját, gyakran kelt ki a közvagyon herdálói ellen. Ezekre az írásokra aztán gyak­ran kapott válaszokat. rend­szerint kétféle tartalommal. Egyik szerint találóan pellen- gérezte ki a hibákat, és felsoro­lás következett, mit lehetne még hasonlóképpen tollvégre tűzni. A másik szerint Augustinus nem más, mint egy szószátyár pletyka­fészek, aki illetéktelenül avat- kdzik mások munkájába. Egy ízben, szokott stílusában szóvá tette, hogy az egyik fürdő építkezése nagyon lassan kezdő­dött meg. és úgy vélekedett, hogy az így teméntelen ara­nyakba kerül majd. Történetesen az szúrt, szemet, hogy túlontúl hosszú ideig tartott a munka­szünet... Nosza, erre is kapta Augusti­nus a leveleket. A munkások felügyelője, Lucretius így vála­szolt: *■— Jobb lesz, ha ezután más témát keres, nem mivelünk szó­rakozik. Irigyli tán tőlünk azt a kis pihenést? Jött volna oda, megkérdezni, miért nem dolgo­zunk. A költségeket illetően pedig bizonyára rossz álma volt, mert határidőre elvégezzük a munkát. Sertorius prokonsul hivatalos levélben válaszolt: — A cikk írója szerint a für­dőnél dolgozó munkások túlon­túl hosszú ideig sütkéreztek munka nélkül. A felületes, külső szemlélet valóban ezt mutatja. A dolgok, jelenségek lényegének megállapításánál a dolgok mé­lyébe kell hatolni, nem egymás­tól elszigetelt, egymástól függet­len tárgyak. jelenségek véletlen halmazának, hanem összefüggő, egységes egésznek, amelyben az egyes tárgyak, jelenségek szerves kapcsolatban vannak egymással, függnek egymástól és feltétele­zik egymást. Egyetlen természeti jelenség sem érthető meg, ha el­szigetelten vesszük, kikapcsolva a környező jelenségekből, mert a természet bármely területén, bármely jelenség értelmetlenné válhat, ha a környező viszonyok­ból kikapcsolva, azoktól elszakít­va vizsgáljuk és ez esetben szemléletünk formális lesz, az eredmény pedig a célnak ellent­mondó. Egyébként a fürdő nem azért lesz drágább, mert a munkások túlontúl hosszú ideig napoztak, hanem mert olyan munkák me­rültek fel. amelyeket a terv­dokumentáció nem is tartalmaz. Az eddigi feltárások szerint még további többletköltségek is me­rülnek fel. Az építő kritikát örömmel vesz- szük. de ez a cikk kevéssé szol­gálta a hibák feltárását. Augustinus a hosszú levél el­olvasása után azon morfondíro­zott, hogy nyilván a válaszolók sem hatoltak a jelenségek, a dol­gok mélyébe, tudniillik, hogy nem kell a Hírharsona minden cikkének a dolgok. jelenségek mélyébe hatolni, az összefüggé­sek bonyolultságát feltárni: a cikkírónak megadatott a jog. hogy egy vagy néhány jelenség­ből vonjon le következtetést. Majd felbontott egy újabb le­velet, amelyben röviden ez volt a lényeg: — Gyere csak, erre... Majd módját ejtjük, hogy véletlenül a nyakad közé pottyantsunk egy követ. Máskor majd nem avat­kozol a mi dolgunkba. 15. Végre az indexünkben betelt minden kocka. Az utolsó vizs­gán én jelessel mentem, Péter csak jó lett. Ügy gondoltam, arról a gyászos emlékezetű vizs­gáról ne beszéljünk többet, de az eset után néhány nap múlva Péter felhozta a témát. Lehor­dott alaposan és én semmiféle kibúvót nem tudtam lelni. Az utóbbi napokban megint órákat töltöttünk az utcán. Nem titkoltuk egymás előtt, hogy cso­dákra várunk. Ez a csoda az lesz, ha Klárikát meglátjuk újra. Hiába volt az órákig tartó séta, hiába őrködtünk, sohasem lát­tuk. IV. Eltűnt úgy, ahogy egyszer megjelent. Váratlanul, körülötte csupa izgalommal. Meg volt a búcsú az intézettől. Egy esős. borús reggel Péterrel a holmin­kat ládába raktuk. Legíelülre Péter azt a képet tette, amit a céltalan várakozás napjaiban Klárikáról festett. Mégcsak félig kész a kép. de Péter azt mond­ta. hogy már eddig is rengete­get kínlódott vele. Én gyakran hevesen bíráltam. Nem elég kék a szeme és a konttyal szíveseb­ben látnám. A palettán olyan kék színt kevert, mint a ten­ger. Akkor azt mondtam, hogy a szeme most már elég kék, de a nézése igen világos. Az ő sze­me bársonyosabb, mélyebb. ti­tokzatosabb nézése van. Péter ilyenkor gorombán kiabált, és a mocskos vizet az ablakon ön­tötte ki, anélkül, hogy megnézné, ,jár-e valaki az ablak alatt. Aztán távolabb ment, sokáig nézte, s végül azt mondta: igazam van. Aztán eljött az a nap is, ami­kor utolsó sétánkat tettük a Luna mozitól a Muskátli presszóig. Pé­ter figyelmeztetett, hogy borot­válkozzam meg és menjünk sötét ruhában. Olyan ünnepélyes arc­cal lépkedett, hogy azt hittem, a végén könnyet is ejt. Eszünkbe se jutott, hogy számolnunk kelle­ne úgy, ahogy azelőtt szoktuk. Még az utolsó szakaszon is csodákra vártunk, és alig láttuk a lányok tarka szoknyáit. Péter ott, ahol Klárika zongorázott, az ab lak alatt fájdalmas arccal Chopin mazurkáit hangosan fütyülte. Utoljára a Muskátliban a szo­kásos limonádét ittuk, eljövetkor a felszolgálónőnek — Péter fel­hívására — mindketten mély kezitcsókolomot köszöntünk. Ki­jövet után egész hazáig Péter mélabúsan egy angol szövegű dalt dudorászott. It’s a long way to Typerary It's a long way to go. Hiába forgattam a dal értelme felől, Péter csak annyit mon­dott, hogy ezt szokták dalolni a tengerészek, amikor a végtelen tengerre mennek. Dúdoltam én is. Péter a hangom ellen ezúttal semmilyen kifogást nem tett! És még aznap este szürrealista plakátot festett, kék szemek, kon- I tyok, és csipkés alsószoknyák Elnökségi ülést tartott a TIT Szerdán délelőtt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Hunya­di utcai TIT klub-helyiségében elnökségi ülést tartott. Az ülésen clr. Prantner József alelnök üd­vözölte a megjelent 26 főnyi el­nökséget, majd az ülés első napi­rendi pontjaként Szállási Ernő. a TIT megyei főtitkára tartott be­számolót az első félév eredmé­nyeiről. A több, mint egy órás. részletes beszámoló kiterjedt a társulati élet minden területére és különösen az a része tartott érdeklődésre számot, amely a TIT megyei szervezetének a termelő- szövetkezetek részére nyújtott tá­mogatás kérdésével foglalkozott. Ezután a megyei ellenőrző bi­zottság májusi vizsgálatáról ké­szült anyagot ismertette dr. Tucs- ni László, az EB titkára, végül pedig Szendi János tartott elő­adást Az ideológiai offenzíva né­hány kérdése címmel. A referátumokat vita követte, amelynek végén Szállási Ernő foglalta össze a vita tanulságait, majd bejelentésekre került sor. A bejelentésekből megemlítjük, hogy a TIT megyei szervezete a központ és az ellenőrző bizottság javaslatára tagrevíziót hajtott végre, amelynek során közel 80 személy tagságát szüntette meg az elnökség. VÉGH ANTAL! HOLNAP VASÁRNAP tömkelegéből. A felirat ez volt alatta: „Isten veled Szerelmek utcája, a Luna mozitól a Mus­kátli presszóig. " Aztán eljöttünk. Utolsó nap, amikor láthattam rajta, hogy a szeme a szokottnál gyakrabban pislog azt kiáltotta, két em­ber elindul a szellem felszaba­dítására! Éljen mindenki, de halál rá, aki az emberi szándé­kok útjába áll. Még más ilyen jelszavakat is mondott, de én láttam az arcán, hogy mindezt azért teszi, mert nem akar elérzékenyülni, fél. hogy én alkalomadtán majd el­lene használom fel. A vonat ablakán Péter kitárt karokkal Ady verseket mondott. A legkisebb jelét sem mutatta többé annak a furcsa és fáradt elérzékenyülésnek. ami az utóbbi napokban engem is elfogott. Ügy ahogy Péter, most már én is tel­jesen szabadnak és könnyűnek éreztem a lelkem. Ilyen érzésekkel érkeztünk haza. Lila fátyolként lebeg a békák esti zenéje a falu felett. Végre itthon vagyunk. Péter, meg én. Nézzük a lányokat, amint estére tejeskannával a csarnokba men­nek. — Vedd tudomásul — süket pók — vág hátba Péter, — itt bámulás nincs! Itthon vagyunk, azontúl mindketten tanítók íj let­tünk. itt már a bámulás is ko­moly erkölcsi kihágás számba megy ezentúl! . v* a. c-l És a lányokat ezentúl nem is fogjuk nézni? — Nézni lehet, de nem ahogy te szoktad, bámulni, arcátlanul! Különben is, mit néjel rajtuk? Mindegyiken pulóver, előttük kö­tény, azt sem látja az ember, hogy mozog-e valami bent. túl a pulóveren, s még azon is túl! — Szokatlan és káros jelen­ségnek minősítem! — Minősítő aminek akarod, a helyzeten nem változtatsz. — Ezután te mindig így képze­led el? Akár vonuljunk kolostor­ba, vagy fogadjunk örök szüzessé­get, mert tanítók lettünk? — Először a helyzetet fel kell majd mérjük, utána közös közle­ményt adunk ki. csak aztán lehet valamihez is kezdenünk, de rend­kívül óvatosan. Majd vasárnap a lányok könnyű ruhában lesznek, akkor érdemes lesz szétnézni köz­tük! Megyünk az utcán Péterrel, s akaratunk ellenére is a lányokat nézzük. Péter úgy. ahogyan szok­ta — hirtelen a karomba csíp. Egy lány jön velünk szemben, a haja két nagy copfban a fülénél lóg. A ruhán, pulóverén és kék kartonkötényén keresztül is lát­szik, amit mi mindig bámulni szoktunk. Formásak, duzzadok, s megtörnek minden vonalat moz­gásuk közben. — Istenedre mond meg, te sü­ket pók, valaha is láttál-e ilyet a Luna mozitól a Muskátli presszó­ig? És mond meg azt is, hogy mi fedte, és mégis mit mutatott! Tudod-e, hogy rendesen öltözve egy nylonkombinéval, egy csikós kötött blúzban mi lenne ez? — Költemény barátom, lírai költemény, modern, európai szin­ten! — Péter esküszik rá, hogy a szépség meghatározásával kap­csolatban minden, de minden, amit eddig tett. hiábavaló, immár, s ezentúl csakis ebből a nem min­dennapi jelenségből szabad kiin­dulni! — No, ez nem fog előlünk el­tűnni! — Ne kísértsd Klárika emlékét orcátlanul! — Nem arról van szó, de em­lékekből ráér élni az ember hat­vanon túl is! Megyünk az utcán Péterrel — selymes az este. Megyünk ki az erdő alá, a juhtanyára, ott, ahol apám birkákat őriz. A faluvégen Jiéj, el az út, utána ösvényen lé­pünk. Csillagos az est és a hold­fény az arcunkba világít. jr ííái .mQSt az ösvényen Klári jönne szemben vélünk! — s én ezt Péternek hangosan mondom. — Szűnjön meg agyad abnor- mis fantáziája! Itt az ösvényen velünk szembe nem jöhet senki, ő a legkevésbbé sem! — Csak úgy mondtam! — Mondj mást. amiben dúsabb a szellem! Itt az ösvényen ve­lünk szembe legfeljebb csak apád kutyája szaladhat elénk! Aztán hangtalanul lépünk az ösvényen messze az erdő felé. Az est csendje zúg a fülünkbe. Egy­szer csak apám juhainak kolomp- ja szól, az erdő felől. Apám úgy áll a juhok közt, mintha alacsony házak mögött, magasra nyúló, nagy torony áll­na. A kutyákat a hodályhoz ker­geti, s nekünk a kunyhóban he­lyet csinál. — A tanító urak! — Tanítók, urak nélkül — mondja Péter, s apámmal úgy* mint régen, vígan paroláz. (Folytatjuk) Augusztus 24-től szeptember 4-ig bákölúMb&áb Szekszárdon, Dunaföldváron, Pakson, Tolnán, Dombóváron, Gyönkön, Simontomyán, Tamásiban és Bonyhádon {el a MloUat! A kiskereskedelem gazdag áruválasztékkal készült fel az iskolaszezonra! Időben szerezze be gyermekének iskolafelszerelését 1 Fiú és lányka készruhák, iskolaköpenyek, iskolakötények, kötött áruk, egy- és kétrészes munkaruhák, cipók, és tornacipők, sportfelszerelések, iskdlafüzetek, tanszerek, iskolatáskák n Q 9 7 Választékban! ma» ms

Next

/
Thumbnails
Contents