Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-23 / 196. szám
1963. angusTfu«: 28. tolna megyei NEpűjsAG s A bútorellátás és az igények „Sajnos, elfogyott“ — Tanuljuk meg a törökülést? A télen terjedelmes cikket írtunk arról, hogyan könnyítik meg a lakosság részére a bútor- vásárlást, milyen tervek vannak az ellátás megjavítására. Sok adat mutatta a javulást, és mi természetesen örömmel üdvözöltük ezeket. Most azonban annál nagyobb szomorúsággal fogunk tollat a kezünkbe, mert a helyzetkép kicsit sem örömteljes. A bútorvásárlási lehetőségek közel sem olyan kedvezőek, mint amilyet akkoriban kilátásba helyeztek. Nézzük, mi is a probléma. A megyei tanács kereskedelmi osztályán ezzel kezdték a tájéke ztatót: — Megközelítően sem tudjuk kielégíteni az igényeket bútorból. Főként nem kapható a modern bútor. Ezekből a fővárosban nagyon sok van, sőt, megfelelő a választék is, a mi ellátásunk azonban összehasonlíthatatlanab- bul rosszabb. Talán egy üzletben sem kell annyiszor' elmondani az eladóknak, hogy „Sajnos elfogyott”, mint a bútorüzletekben. — Talán nem tudják a központi szervek, hogy itt vidéken mi az igény? — Ugyan... Nem múlik el ezzel kapcsolatban tanácskozás, hogy el ne mondanánk sérelmeinket. Persze, papíron is közöljük az igényeket, mégsincs megfelelő változás. Ezúttal OLYAN PROBLÉMÁVAL ÁLLUNK SZEMBEN, amit természetszerűleg nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Ezt azonban nem is várta és várja senki. Az igazság az. hogy nem egy nap, nem is egykét hónap állt rendelkezésre. A kereskedelem már évekkel ezelőtt felfigyelt a nagy bútorvásárlási lázra. A háború idején, majd a háború utáni években az emberek vállát általában más súlyosabb gondok terhelték, mint a bútorvásárlás. Ennél sokkal előrébbrevaló volt a napi élelem, majd pedig a ruházkodás. Az ötvenes évek elején sem voltak olyanok az életkörülmények, hogy túl sok jutott volna bútorvásárlásra Ebből adódott aztán, hogy a háztartásokban, lakásokban talán semmi sem avult el annyira, mint a bútor. A kisebb befektetést igénylő ruházatot könnyebben fel tudták újítani, ez általában nem maradt el a korszerűségtől, divattól. Sőt. elszaporodtak a mosógépek is. A bútorzat viszont legtöbb helyen maradt a régi. 1956 után következett a nagy gazdasági fellendülés, gyorsan javultak az emberek életkörülményei, olyannyira, hogy most már a bútorok felújításához is hozzáfoghattak. Bontakozni kezdett a bútorvásárlási láz. nyilvánvaló volt. hogy mindenki igyekszik a legrövidebb időn belül új bútort vásárolni. Ezt a nyilvánvaló dolgot azonban — az az érzése az embernek — kevésbé vették figyelembe az illetékesek. Volt ugyán évről évre javulás — ez vitathatatlan — de ez meg sem közelítette az igényeket. Talán egy szakma sem kullog epnyire az igények mögött, mint éppen a bútor-szakma. Hozzá kell tenni, elsősorban nem az árakkal van baj. még akkor sem. ha meglehetősen magasak, hanem az ellátással. . . A SZEKSZÁRDI BÚTORÜZLETBEN Dömötör Istvánná üzletvezetővel beszélgettünk. Forint értékben ugyan évről évre több árut kapnak, dé a válaseték olyan, mintha nem is az itteni lakosság igényeit akarnák kielégíteni. — Tessék idejönni! — így Dö- mötörné. — Mi ismerjük az igényeket és természetesen annak alapján rendelünk. Rendelésünknek azonban a legjobb esetben is csak kis hányadát elégítik ki. Itt van. igényeltünk 20 Mecsek háló- bútort, visszaigazoltak hetet. Pedig ezt vinnék, mint a cukrot, mert tetszetős, az ára is 8000 forint alatt van. Világos Hangulatszobából hatot kértünk, egyet kapunk. Nagyon keresett a szóló- rekam'ié. Kértünk 18-at. Ebből visszaigazoltak hármat. Ugyanígy vagyunk a Kékes és az Ideál garnitúrával, és egy sor más bútorral. Bármennyire is különösen hat, ilyen elemi dolgok is a bútorüzlet hiánycikkei közé tartoznak, mint az olcsóbb székek. Vagy talán született egy olyan újítási javaslat, hogy rá kell szoktatni a lakosságot a törökülésre? A bútorellátási zavarokat tetézi, hogy sokszor még AZ SEM ADHATÓ EL. AMI EGYÉBKÉNT MEGVAN. — Tessék nézni, az asztalom tele van készülő jegyzőkönyvekkel. Szállítás közben tönkre megy a bútor egy része. Most is érkezett két kombináltszekrény de úgy, hogy az egyiknek a hátulján be lehet lépni. Körülbelül 150—200 ezer forint értékű meghibásodott áru van raktárainkban. A vasút úgy szállít, hogy alig érkezik olyan áru, amelyik ne hibásodna meg. Erre persze mindenki azt mondja, hogy ki kell javítani a meghibásodott bútorokat. Ez igaz. A bútorüzlet asztalosai ki is javítják a kisebb hibákat, nagyobb javításra azonban nincsenek berendezkedve. — Megpróbáltuk az ilyen nagyjavításokat elvégeztetni a Faipari Vállalattal. Nem vállalta. Hasonlóan elutasítottak bennünket a Faipari Ktsz-től is, ők sem vállalták. Most aztán itt állunk, még azt sem tudjuk eladni, ami megérkezett. : — A kilátások? — Pénteken Pestre kellett volna hriehnem. hogy kiválasszak egy rakományra valót és megrendeljem, de visszatelefonáltak, hogy hiába megyek, nem tudnak adni semmit, legfeljebb olyat, ami itt is van és nem igen keresik. Mindez arra int, hogy jó lenne bútor-ügyben is érdemleges intézkedéseket tenni. Az nem megnyugtató, hogy „fejlődés van az előző évhez képest”. mert ez roppant kevés. Olyan intézkedéseket kellene tenni, ami az eddiginél sokkal jobban tükrözi az igényeket. Boda Ferenc Széljegyzet egy kiállításhoz Még a meghívók szétküldésére sem volt idő s a plakátok is csak megkésve kerülhettek ki a falakra. Az újságban is csupán egy nyúlfarknyi hír jelezte, hogy a szekszárdi múzeumban megnyílik László Gyula kiállítása. Váratlanul érkezett a vándorkiállítás anyaga, úgy hogy megnyitó megszervezésére, meghívók nyomtatására nem is volt idő. Elmaradt hál az előzetes hírverés, de ha bárki emiatt elhalasztani a tárlat megtekintését, feltétlenül vesztes lenne. László Gyula professzor kiállítása ugyanis olyan élményt ígér és nyújt, amilyent ritkán kaphat a szekszárdi múzeumlátogató. Képzőművészeti kiállítások hiánya miatt igazán nem panaszkodhatunk. az ilyen jellegű tárlatok száma évről évre örvendetesen növekszik, de az ilyen egységes, tiszta hangulatú gyűjtemény valóban ritkának mondható. Az alkotó bemutatása önmagában érdekes. László Gyula professzori ugyanis elsősorban régész tudósként tarlják számon. A népvándorlás-kor ismert nevű kutatója, munkáját olyan művek fémjelzik, mint a Honfoglaló magyarok története. Az avarkor társadalma címűek. Mini képzőművész író is jelentős. 1946-ban kiadott munkája a Forradalmak az újkori művészetben című tanulmánya és Medgyessy Ferencről szóló értékelése máig is forrásmunkának számit. Ez a kiállítás László Gyulát a képzőművészt mutatja be. Finomművű ceruza, tus. tinta és ezüstrajzai sokoldalú, állandó alkotásban élő művész ember portréját sejtetik. Egy-egy cím alatt összefoglalt grafikái lazán összefűzött versciklusokra emlékeztetnek. A családról szólnak meleg hangon az Édesapám, Édesanyám. Mórica olvas. Zoltán hegedül című rajzok, de hasonlóképpen meg- kapóak a Jegyzetek az emberről cím alatt összefoglalt tinta és tus rajzok is. A látogatók számára talán a Kortársaim című sorozat .portréi a legérdekesebbek nemcsak megrajzolásuk miatt, hinein azért is. mert nagynevű művészbarátokról szólnak közvetlen hangon. Illyés Gyula. Kassák Lajos. Kós Károly. Tersánszky. Weöres Sándor. Kodály Zoltán néz ránk a rajzokról, és amit egyszer-egyszer nem mond el maga a ra)Z. arról szól az oda vetett pár sor baráti csipkelődése. vagy más megállapítása. László Gyula professzor rajzai érintő közeibe hozzák az ismert nevű és ismeretlen modelleket. de ugyanilyen közeibe kerülhet a látogató az alkotóval is. ha rászánja magát a tárlat megtekintésére, amely a hónap végéig tart nyitva a szekszárdi múzeumban. R M. M. Üzleti érzésből jeles, eJőrelátásból elégtelen Harminc sorház épül Dombóvá- rott. Itt is szorgalmazzák a lakás-\ építkezést, csakúgy, mint másutt. Ez azonban mégsem vet egyértelműen jó fényt a tanácsra, mert amikor kimérték a telkeket, olyan árat szabtak meg négyszögölenként. mintha a terület már köz- művesítve lenne. Négyszögölenként negyvenöt forintot számoltak fel. Ugyanakkor kiderült, hogy a község e részén még nyoma sincs a közművesítésnek. A legszükségesebb a villanyvilágítás, de ez sincs. Ugyanakkor az épületek nemsokára teljesen elkészülnek. Az átadása határidő szeptember 20-a. A villanyt legjobb esetben is csak a következő évben tudják megépíteni — kivéve, ha valami csoda nem történik. Ennek pedig az a magyarázata. hogy a DÉDASZ és az Építőipari Vállalat a kései megrendelés miatt nem tudott időben anyagot biztosítani. A beruházások jelenlegi rendszere szerint — amint az közismert — meglehetősen sok idő szükséges a kivitelezés előkészületeihez. Az épületek területét még 1961-ben kimérték, a közművesítéssel kapcsolatos intézkedéseket azonban nem tették meg időben: mindenekelőtt későn rendelték meg a kivitelezést, ami aztán késlelteti a vil- ’ lanyhálózat építését. Tehát üzleti érzékből jeles, előrelátásból azonban elégtelen. a-c, 1 Új búzát őröl a malom A bátaszéki hengermalom 476 vagon gabonát őröl az idén. Ebből 347 vagon új liszt lesz. Sorra érkeznek a búzát szállító kocsik, autók, és így pillanatig sem járnak üresen a bengerszékek. A dara lefolyását ellenőrzi a csőpadon Weigert János. Faragó iAÉÍn az új lisztet rakja az elszállításra váró zsák* sorhoz. (Erb János képriportja.) jfS»'
