Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-22 / 195. szám
&SG3. augusztus 22. TOI, NA SIEG TE! NEPŰJSAO 3 A szovjet kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet kormány megállapítja, hogy — amint a Kínai Nép- köztársaság kormánya képviselőjének augusztus 15-i nyilatkozatából kitűnik — „a kínai vezetők rendkívül haragszanak a Szovjetunióra azért, mert nem szállított Kínának atomfegyvereket”. „Hasonlóképpen a bosszúság vezérli a kínai vezetőket, amikor a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak az atomfegyverek terjesztését ellenző politikája kapcsán támadják a Szovjetunió külpolitikai lépéseit a nemzetközi feszültség csökkentésére és a béke erősítésére. Kiváltképpen ezzel magyarázható kirohanásaik az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről szóló szerződés ellen”. A szovjet kormány — olvashatjuk a nyilatkozatban — már számtalanszor megpróbálkozott azzal, hogy meggyőzze a kínai kormányt: az atomfegyver terjesztésének megakadályozása megfelel a béke és valamennyi szocialista ország, többek között a Kínai Népköztársaság érdekeinek. A nyilatkozat aláhúzza: amint a Szovjetunió egész külpolitikájával bizonyította: atomereje megbízhatóan védelmezi a társadalmi és nemzeti felszabadulásért küzdő népek érdekeit. Az, hogy az atomhatalmak között eggyel, vagy néhánnyal több szocialista ország foglal helyet, nem hoz lényeges változást a szocialista tábor védelmi képességében, persze csak akkor, ha a szocialista tábort egységes egésznek tekintjük. Ugyanakkor azonban minden olyan eset, amikor egy újabb kapitalista állam jut az atomfegyver birtokába, növeli a nukleáris háború veszélyét. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a szovjet kormány feltétel nélkül elítélte a „sokoldalú NATO-atomerő’' létrehozásának tervét. „A szovjet kormány lankadatlan erőfeszítésekkel törekszik arra, hogy meggyőzze a nyugati hatalmakat is: az atomfegyver terjesztésének politikája, amely ezt a fegyvert bármilyen formában is Nyugat-Németország rendelkezésére kívánja bocsátani — mélységesen elhibázott és a világot nagy veszélyekkel fenyegető politika”. A kínai kormány pozícióját — hangsúlyozza a nyilatkozat — „csak olyan értelemben lehet megérteni, hogy a kínai vezetőknek nem fontos, miképpen terjed az atomfegyver a kapitalista országok között, hanem csak az a lényeg, hogy kitapinthassák, milyen is az az atombomba”, „A Kínai Népköztársaság még nincs felkészülve arra, hogy nagymennyiségben atomfegyvert gyártson. Ha a KNK két-három bombát készítene is, az se oldaná meg számára a kérdést, viszont nagyon megterhelné Kína gazdaságát”. A nyilatkozat megjegyzi, hogy a Kínai Népköztársaság „most támaszkodhat azokra a védelmi eszközökre, amelyeket a szovjet nép hozott létre, s amelyek remény- teljesen szolgálják a szocialista államközösség védelmének céljait”. Éppen ezért a Kínai Népköztársaság számára a jelenlegi körülmények között a leghelyesebb politika az lenne, ha minden erőfeszítését gazdaságának fejlesztésére összpontosítaná. ,.A kínai vezetők azért becs- mérlik a Szovjetuniót, mert atomfegyvere van, a KNK-nak pedig nincs” — hangzik a nyilatkozat. De mondhatják-e a KNK vezetői szívükre tett kézzel, hogy a Szovjetunió atomhatalma nélkül, anélkül a hatalom nélkül, amely éveken át minden szocialista ország érdekét szolgálta, a Szovjetunió békepolitikája és az agreszszív erők megzabolázása nélkül, foglalkozhatna-e ma Kína nyugodtan a gazdasági és, államépítés belső feladatainak megoldásával? Azt a fényűzést is, hogy az atomcsend-szerződést ellenezzék és durván támadják a Szovjetuniót és az SZKP-t, a kínai vezetők csakis annak következtében engedhetik meg maguknak, hogy Kína külső biztonságát a Szovjetunió és az egész szocialista közösség hatalma védelmezi. A szovjet kormány kijelenti: az atomfegyverek korszakában végzetes hiba lenne bármely szocialista ország részéről, ha védelmének biztosításában csak saját erejére számítana, annál is inkább, mert nem minden ország rendelkezik ehhez elég erővel. A szocialista országok, közte a Kínai Népköztársaság is, hiába állítják az ellenkezőjét, védelmüket a Szovjetunió nukleáris erejével számolva építik ki, mert ez az erő meg tudja fékezni a nyugati hatalmak támadó köreit. A kínai vezetőik azt állítják, hogy a Szovjetunió csupán a saját boldogulásával törődik és az atomesend-szerződés megkötésével a pillanatnyi nyugalmat hajszolva évszázados szenvedésre kárhoztat embereket. j Ha a KNK kormánynyilatkozatának szerzői a nyugalom alatt azt értik, hogy nincs háború — hangzik a szovjet nyilatkozat — akkor mi valóban mindig síkra- 6zálltunk és a jövőben is síkra- szállunk az ilyen nyugalomért. A szovjet kormány nyilatkozatában rámutat: a KNK kormánya visszaélve a szocialista országok közötti bizalmas jellegű kapcsolatokkal, olyan titkos okmányok tartalmát fecsegi ki amelyek érintik a szocialista közösség országainak védelmét. A KNK kormányának eme eljárása után többé aligha hisz valaki ígérgetéseinek őszinteségében és közöl vele védelmi jellegű adatokat. Természetes, hogy a szovjet kormány erre vonatkozólag levonja a megfelelő következtetéseket — hangzik a nyilatkozat. Minden lenini elveket valló kommunistának undorral kell visszautasítania a nukleáris háború kérdésének ilyenfajta felvetését: semmi az, ha elpusztul az emberiség fele, ha elpusztul 300 millió kínai, ezzel szemben eltörlik a föld színéről a imperializmust s az életben maradottal: a romokon állítólag gyors ütemben az eddiginél ezenszerte magasabb civilizációt teremtenek. Ez az elképzelés többször jutott kifejezésre magasrangú kínai képviselők nyilatkozataiban. Tegyen a KNK kormánya nem két, hanem 102 nyilatkozatot arról, hogy ég az atomfegyver-betiltásának és megsemmisítésének vágyától, hogy csak a népek érdekeivel törődik. nem moshatja le magáról a szégyent, hogy egy nukleáris háborúban milliók és milliók, közte kínaiak, feláldozásával számol. A KNK vezetőségének legutóbbi nyilatkozata ismételten bizonyítja, hogy külpolitikájában ma is eféle antimarxista—antileninis- ta és embertelen elkéozelés felé orientálódik — hangzik a szovjet kormány nyilatkozata. Ellenezzük ezt a kegyetlen koncepciót — jelenti ki a szovjet kormány —. Továbbra is a szocializmus és a kommunizmus humánus Ideáljaihoz méltó módszerekkel küzdünk a marxi—lenini eszmék diadaláért, azért, hogy a népeket felszabadítsuk minden kizsákmányolás és elnyomás alól, azért, hogy a munka győzzön a tőke felett. Ha egyesek Pekingben hajlandók feláldozni az ország lakosságának felét, vagy az egész emberiség felét — hangzik a nyilatkozat — az SZKP Központi Bizottsága számára, a szovjet kormány számára minden egyes szovjet ember élete drága. A kínai vezetők azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha Ázsia, Afrika és Latin-Amerika elnyomott népeinek nevében beszélnének, mintha az ő sajátos szócsöveik lennének. „A kínai vezetők felhívásain messziről érezhető a demagógia és a kalandorság” — hangsúlyozza a nyilatkozat. Rá akarják kényszeríteni az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai népekre azt a gondolatot, mintha a moszkvai szerződés és a nemzetközi feszültség enyhítését célzó több más intézkedés akadályozná nemzeti felszabadító harcuk kibontakozását. „Az ehhez hasonló állítás — félrevezetés” — jelenti ki a szovjet kormány. A nyilatkozat mutatja, mennyire nem meggyőző a kínai vezetők ama próbálkozása, hogy úgy tüntessék fel a dolgot, mintha szabadalmuk lenne az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek érzéseinek és törekvéseinek magyarázására. „A legjobb bizonyíték, hogy a kínai vezetők pozíciója összeegyeztethetetlen e népek érdekeivel, éppen az, hogy az atomkísérletek beszüntetéséről szóló szerződéssel szembeni támadásaik ellenére is az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai államok egymás után csatlakoztak ehhez a szerződéshez.” A Kínai Népköztársaság kormánya csupán „a trockista csoportokat egyesítő úgynevezett 4. internacionálé határozatával büszkélkedhet”. Szó se róla — „méltó” partner a „proletár-internacionalizmushoz” — olvashatjuk a szovjet kormány nyilatkozatában. Az atomk'serietek beszüntetéséről szóló szerződés elleni hangzavart Pekingben felhasználják az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek érdekeinek „különít ges” összefonódásáról szóló ösa- szetákolt elmélet propagálására. „A kínai vezetők — olvashatjuk a nyilatkozatban — néhány ázsiai afrikai és latin-amerikai ország személyiségeinek nacionalista érzéseit felhasználva tüntetőén aláhúzzák e három kontinens érdekeinek azonosságát, de nem szólnak egy szót sem arról, mennyire szükséges erősíteni e földrészek szolidaritását a szocialista országok népeivel, a világ forradalmi munkásmozgalmával”. A szovjet kormány kijelenti, hogy „az afro-ázsiai szolidaritás ilyen értelmezésben nem annyira az imperializmus elleni harc fegyvere, mint inkább eszköz e földrész^' népeinek elszigetelésére a szocialista államoktól és sok más békeszerető országtól. Kinek kedvező ez a cselekvési mód. ha nem az imperialistáknak?” „Mi csak örülnénk, jelenti ki a szovjet kormány, ha a lefegyverzésért folyó nagy harcban a népi Kína kormánya egy sorban haladna a Szovietunióval, az ösz- szes szocialista országgal.” „Sajnos, ma ez nem így van — álllapítja meg a Szovjetunió kormánya.” „A Kínai Népköztársaság kormánya éppen ellenkezőleg cselekszik, mint ami kívánatos egy szocialista ország kormányától — hangzik a szovjet nyilatkozat. — Igyekszik megtéveszteni a népeket, megfosztani őket helyes tájékozódási pontjuktól a béke megszilárdításáért folyó harcban, vagyis aláásni a népek offenzívá- ját ebben a küzdelemben”. A szovjet kormány nem mond le arról a reményről, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői még egyszer mérlegelik a szocialista országok összeforrottsága és a béke érdekeinek ellentmondó jelenlegi politikájuk minden következményét és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a Kínai Népköztársaság ismét elfoglalja helyét a nukleáris háború megakadályozásáért, a békés egymás mellett élésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért lankadatlanul küzdő államok sorában. Hruscsov beszédet mondott a rakovicai kombinátban Belgrád (MTI): N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és az SZKP Központi Bizottságának első titkára Jugoszláviai vendégeskedésének második napja a rakovicai motor- és traktorkombinát megtekintésével kezdődött. N. Sz. Hruscsov, Nyina Petrovna asszony, valamint Hruscsov kíséretének tagjai 10 órakor érkeztek Rakovicára. N. Sz. Hruscsovot Rakovicán M. Neoricsics, a belgrádi városi népbizottság elnöke, D. Gyurica, a csukarieai népbizottság elnöke, R. Sztanojevics, a rakovicai ipari kombinát vezérigazgatója és mások üdvözölték. Az üdvözletek elhangzása után Hruscsov belépett a nagy ipari üzem szovjet és jugoszláv zászlókkal ékesített udvarára, ahol hatalmas jelszó hirdeti: „N. Sz. Hruscsov a béke kimagasló harcosa”. Hruscsovnak a gyár munkásnői virágcsokrokat nyújtottak át. Hruscsov a kombinátban lezajlott gyűlésen mondott beszédében mindenekelőtt üdvözölte a gyár dolgozóit. Kijelentette, már nem egyszer volt alkalma beszélni arról, milyen nagy történelmi küldetés jutott a munkásosztály hatalmas hadseregének. A munkásosztály ugyanis a társadalom legélenjáróbb és legszervezettebb ereje és így a történelem a munkásosztályra rótta azt a feladatot, hogy tépje szét a kapitalista rabszolgaság láncát és vezesse el az emberiséget az új élethez, a kommunizmushoz. . A proletámemzetköziség szálaival összefűzött munkásosztály- törekvései kifejezésre juttatják valamennyi dolgozó évszázados vágyait, a munkásosztály viszi a népek felszabadító mozgalmába is a legélenjáróbb eszméket, a magasfokú szervezettséget, az ál- hatatosságot, a nehézségek leküzdését. — A Szovjetunió és Jugoszlávia népeit összefűző barátság gyökerei messze a múltba nyúlnak vissza — mondotta a továbbiakban Hruscsov az összegyűltekhez fordulva. — Barátságunk a szó szoros értelmében megerősödött és megedződött a második világháború tűzében, amely háborúból népeink győztesként kerültek ki. Mint mondani szokták, nincsen dal szöveg nélkül, ilyenformán amikor népeink barátságáról beszélek, feltétlenül emlékeztetnem leéli arra is, hogy kapcsolatainkban voltak sötét foltok. Amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja megindította a harcot Sztálin személyi kultusza és ennek káros következményei ellen, a párt központi bizottsága kötelességének tartotta, hogy meglegyen mindent, ami a Szovjetunió Kora- nvmsta Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti viszony, a szovjet—jugoszláv kapcsolatok rendezéséhez szükséges. — Ma megelégedéssel elmondhatjuk, hogy a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi köztársaság kapcsolatai jól fejlődnek és e kapcsolatok további perspektívája szintén jó. Meggyőződésünk, hogy népeink ! barátsága nemcsak országaink érdekeit szolgálja, hanem a szocializmus és a kommunizmus érdekeit is, elősegíti az összes antiimperialista erők gyarapodását. A Szovjetunió és Jugoszlávia kormányának álláspontja sok nagyfontosságú nemzetközi problémát illetően megegyezik, vagy közeláll egymáshoz — mondotta a továbbiakban Hruscsov. — Az utóbbi években országaink között jó gazdasági kapcsolatok is kialakultak. Az 1955. évihez viszonyítva árucsereforgalmunk körülbelül hatszorosára növekedett. Országaink 1963-ban 50 százalékkal több árut szállítottak kölcsönösen egymásnak, mint a múlt évben. Az együttműködés nemcsak gazdasági előnyökkel jár, az együttműködés során kölcsönösen kicseréljük tapasztalatainkat, erősödik népeink, s mindenekelőtt a Szovjetunió és Jugoszlávia munkásosztályának barátsága. Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy a két ország viszonya és sokoldalú együttműködése a továbbiakban még sikeresebben fog fejlődni. Nyugat-Németország is aláírta a moszkvai atomcsend- egyezményt A moszkvai atomcsend-szerződést hétfőn Moszkvában aláírta a Német Szövetségi Köztársaság kormányának megbízásából Günther Scholl ügyvivő. Hétfőn a szovjet fővárosban a Szomáli Köztársaság, a Jordániái Királyság és Algéria nagykövete is aláírta a szerződést. Ezzel 57-re emelkedett a száma azoknak az országoknak, amelyek a szovjet fővárosban csatlakoztak a moszkvai szerződéshez . Hétfőn Washingtonban a Német Szövetségi Köztársaság és a Szomáli Köztársaság nagykövete aláírta a moszkvai atomcsend-szerződést, s ezzel 62-re emelkedett azoknak az államoknak a száma, amelyeknek diplomáciai képviselői Washingtonban írták alá a szerződést. Az NDK kormányának nyilatkozata Berlin (MTI). Az NDK kormánya szerdán közzétett nyilatkozatában megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a nyugatnémet kormány a közvélemény nyomására kénytelen volt feladni ellenállását és aláírta a részleges atomcsend-egyezményről kötött moszkvai megállapodást. Az NDK kormánya e tényben további lehetőséget lát a szerződés egyetemes jellegének érvényesüléséhez. A nyugatnémet kormány azonban — mutat rá az NDK kormányának nyilatkozata — arra használta fel a moszkvai szerződés aláírását, hogy újabb feszültséget teremtsen és megmérgezze (a nemzetközi légkört. Attól tart- ' va, hogy atomfegyverkezését és jrevanspolitikáját a nemzetközi feszültség további enyhülése meggátolhatja, szembeszegül a további leszerelési és biztonsági intézkedésekkel és ellenzi egy megnemtámadási szerződés aláírását a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között. A moszkvai szerződés aláírásával párhuzamosan ismertetett bonni kormánynyilatkozatban a nyugatnémet kormány a nemzetközi joggal ellentétben igényt támaszt arra, hogy az egész német nép nevében beszéljen és revansista bekebelezési követeléseket nyilvánít. Az NDK kormánya rámutat, hogy a nyugatnémet kormánynak ez a kísérlete, támadás a moszkvai szerződés lényege ellen, összeegyeztethetetlen a német nép érdekeivel, éppen ezért kudarcra van ítélve.
