Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 31 RODA LMIMELLÉKLETE IpÍ 'rr-MMwn. ■ r ■ tirryirnrrr irmrrmrtnirnrmrinmr>rrmmnrJrnrrlrn~~r‘Tri Jlicá kettett v&ína öíni Xapóíeoní P antó jóbarátom volt. Különös, nagyosoritú fiú, erős. hideg szemekkel. Gyerekkorunkbam együtt jártunk ministrálni, és délutánonként hallgatag, gyors csapatban a téglagyári gödörhöz. Pantó mindig feszes volt, fegyelmezett és egyszerű — ha beszélt, ha furcsa, ideges vonásokkal vigyorgott, ha elkért az anyámtól, vagy ha ki- feszített mozdulatokkal követ dobott a vízbe. Irigyeltem, mert szép, erős forradás volt az arcán, és egymásután kétszer átúszta a Dunát. Nehezen tudtuk megközelíteni, legyőzni nem lehetett. Amikor a második világháborúban először jelentek meg a magyar városok fölött a bombázógépek, felkapaszkodtunk a padlásra, egy zacskó homokkal és egy hordó békanyálas vízzel légósdit játszottunk. Pantó mindig megvárta az utolsó pillanatot, amikor a gyújtóbomba bevág a padlásra, összehúzta szemét, mintha valakit a fák között keresett volna, azután meghalt. Minden légitámadás alatt meghalt. Egyszerűen, lovaglásán, mert mindig őt választottuk meg halottnak. Feszesen eldőlt, mint az óriásfenyő, ő volt a katona, zuhanás közben időnként beverte a fejét, de sohase nyögött. Erős volt és fegyelmezett. Vasárnap délelőtt találkoztunk a szobornál. Megöregedett. Azt mondta, amikor felhívtam telefonon, hogy a bajuszáról megismerem. Negyedórát késtem, ő ott állt a szobor előtt mozdulatlanul, összehúzott szemmel, fegyelmezetten. jólszabott szürke ruhában, szürke bajusszal, mintha a levegőbe szimatolt volna, és tudtam, hogy kilenctől negyedtízig meg se mozdult. A presszóban egész idő alatt arfa gondoltom, hogy. ostobaság ez a kávégőz és az autóbusz-megálló piaci lármája, ide most büdös, fekete lőporfüst kellene meg egy zacskó homok, vagy pedig egy 'kicsit, idegesen, turistamódra visszasuhannánk a téglagyári gödörhöz, a puha és bizonytalan agyagfal mellé. Mindig és mindig közbe akartam szólni, hogy Pantó, Pantó, de megöregedtél, itt valami. nem stimmel, hiszen te csaltál. húsz ev alatt ilyen nagy lett közöttünk a korkülönbség, nem is igaz. de ő az asztalra könyököld fegyelmezett mozdulattal felemelte a poharat, az arcát elő-- re tolta, és tudtam, hogy nem panaszkodni akar. — Nem vagyok én jó cég. egy ezredes? — mondta zavartan, mentegetőzve, és hiába kerestem az arcán a régi tőr radart. __ Harminc évi katonai szolgálat u tán megpróbáltam nyugdíjat kérni, nem én akartam, hanem a család miatt, hogy ne mondhassák, ha meghalok, hogy nem gondoskodtam róluk, de nem adtak ... Láttam, hogy legyint, elzavarja a szája mellől a füstöt, és arról akartam beszélni, hogy ahol ó valamikor tíz és tíz kilométereket lovagolt a nyugtalan tüzérlovakon, ott most korszerű bérházak vannak, és én is ott lakom, de láttam rajta hogy nem kell előtte a korszerű bérházakról beszélni, mert nem- ismeri a korszerű fcérházak jelentőségét. — Napóleon? — kérdezte később elgondolkozva, pedig egy francia festő nevét emlegettem, és a finom ráncok megugrottak az arcán. — Pitymallatkor eldőlt Poroszország sorsa. A franciák mindjárt kezdetben nagy sikert értek el, a poroszok és a szászok visszavonulásba kezdtek, de Napóleon küzdelembe küldte Soult, Lärmes, Augereau és Ney hadtestjeinek, valamint Hurat lovasságának legjobb ezredeit.. . Az arcán szétnyíltak, összehúzódtak a vonalak' meg a mozdulatok, és nem hallotta, amikor elmondtam, hogy a kelet-angliai Norfolk megyében. Swaffham piacán tegnap nyolcvan atom- jelvényes elárverezte 54 font 10 shillingért a több száz milliós Vulkán mintájú légikötelékeket és a hidrogénbombákat. Pantó arca itt a- kávéházban is lőporfüstös volt, időnként lezárt, pontos mozdulatokkal hadonászott, mintha bármelyik pillanatban kész lett volna eldőlni, mint az óriásfenyő, azután elmondta, hogy az ezredét gyalogmenetben vezette a Hét Község Fennsíkjáról Bécsbe azután az arcomba hajolt. ' — Egyszer elhatároztam, hogy abbahagyom a dohányzást, naphosszat lovon ültem, a zsebembe dohányt szórtam, papírt tettem, és megfogadtam, hogy csak akkor gyújtok rá, ha lóháton, egy- kézzel a zsebemben meg tudtam sodorni a cigarettát... — Tudtam, hogy megtanulta, hogyan kell farmercigarettát sodorni, de én arról szerettem volna beszélni, hogy az ismerősei barátságosan köszöntik az utcán, és nem oldalognak el mellette. Szerettem volna megmondani neki, hogy a második világháborúban nem harcban esett fogságba, pedig a padláson mindig azt mondta, hogy a harcban csak győzni vagy meghalni lehet, ő önként adta meg magát Makónál, azután megint közbevágott. — Napóleon öt nappal a lemondása után a fontáinebleaui palotában elbúcsúzott Caulin- court-tól. a harci táskájából, amelyet mindig magával hordoz, ópiumos üveget vett elő, amiben az a gyorsan ható méreg volt. amit Yvan doktorral, készíttetett a malo-jarosziaveci csata után. amikor majdnem íogságoa esett, és kiitta az egészet.... A háború, öreg Pantó. a csodálatos és lovagias eidőlések a padláson, és a friss, erőteljes kar- csapások a Dunán oda és vissza. A- harminchetedik feketét ittuk. A nevek és címek már könnyedén megbillentek a levegőben, Uzsok. Papsnheim, aki ugyancsak ezredes volt, Vinyiea mellett Hitler főhadiszállása, egy miniszteri ebéd Proekurovban, azután egy nagy tartály Trinitrotoluol, uránkemencék, plutoniumművek .. . Az ötvenedik feketénél közbe akartam kiáltani, hogy hazudik, mert az oxigén nyolc protonja és nyolc neutronja sokkal több. és tisztességesebb energiát képes leadni, minta deuterium és'a lítium egyesüléséből származó halálos hidrogénenergiák, és ha el tudnánk bontani az oxigént, akkor az erőművek levegőből és tenger vizéből... Legyintett, azután valaki váratlanul az asztalunkhoz ütódött, megrezzentek a poharak, és a nehéz kávégőzből felbukkant Kubovama, a halászhajós rádiójelzése:.... 23 XBDO , .. 3335 ... APS 998 ... majd szürke körvonalakkal lezuhant egy bomba. A nagy tengerjáró hajókról és a termelésekről akartam beszélni. de a het ven negyedik fekete után már megfeledkeztem a ha- lászfregattokról és a lomha tankhajókról, elfelejtettem a termelési statisztikákat, hogy Japán évente majdnem kétmillió bruttó regiszter tonna haiótestel épít. és a világ . személygépkocsi-termelésének a fele Amerikában van. Tulajdonképpen mindenről megfeledkeztem. hogy furcsa és ideges nosztalgiák támadtak fel bennem, és éreztem, hogy nagyon hideg van. és nagyon szerettem volna Pántot a bizonytalan agyagfallal látni. — Megölték Pántot — morog tam később kedvetlenül, és a sok feketétől hányingerem volt. Az arcán összemosódtak a lő- porrüstös vonalak, a szürke ba- júsz idegesen megrándult Egy ideig furcsán, gyanakodva, hallgatott, mintha kitért volna valami elől, es a penészes dohányszagra, srap-nelickra meg lősle- rr.ekre gondolt, mert tüzér Yolt.' — Fegyverrel a kézben itt is, ott is, lovagiasan... — mondta közönnyel. és valami megint megrándult az arcán, de az is lehet, hogy valamelyik ablakot kihajtotta a szél, és egy fény rácsapott az arcára. — A lovaskatona is öl, ezredes úr... Szemrehányóan visszanézett. — Távcsővel láttam, hogv az ellenséges üteget áttelepítették egy másik tüzelőállásba, ez az üteg egy órával ezelőtt száz emberemet levert, és tudtam, hogy egy óra múlva megint tüzelni fog. Napóleon a wagrami csatában.... Hallgattam. Már este volt, izgatott, könnyű fényekkel, és a presszósnő a kötényébe nyúlt, megcsörgette az aprópénzt. — Kétszázhetvenkét forint hetven fillér ... Szerettem volna megbeszélni ezzel a fegyelmezett szürke ezredessel, akit én a gyermekkoromban Pantónak neveztem, hogy soha többé nem megyünk fel a padlásra ott Pesterzsébeten az Angyal utcában, és nem keli neki lovagiasan eldőlnie, mint az óriásfenyők, de nem lehetett beszélni. A presszósnő az aprópénzt csörgette. A villanyrendőrnél se lehetett beszélni, ahol zöld jelzésre vártunk, mert az álfát e-löre dugta, mintha a meleg gépszagban lőport üstöket keresett volna, nem is törődött velem, rövid, magabiztos mozdulatokkal biccentett, azután áttört az utca másik oldalára, minha erős karcsapásokkal a Dunát úszta volna át. Belsfúródott a gyanútlan tömegbe, vitte magával a napóleoni csaták stratégiai tervét és a hidrogénbomba képleteket. Jólszabott szürke ruhája, fegyelmezett tartása megtévesztő volt és ebben a nagytömegű, nehéz utcában csak egyedül én tudtam, hogy meg kellett volna ölni a presszóban. Most szólok. Táiery Árpád ön, kedves B. J. ■azt írja nekem levelében: bátortalanok vagyunk, majdhogynem gyávák, nem merünk belenyúlni a darázsfészekbe. Hogy milyen darázsfészekről van szó, az nem derül ki soraiból. Mindössze a végkövetkeztetés, ami elég világos. Eszerint nem alkalmazzuk a bírálatot, mert nincs a szónak rangja! Nem figyelnek fel rá. A továbbiakban viszont azt állítja: azért nem bírál, mert tartja magát a közmondáshoz... Sejtem, erre gondol: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Mindez a saját maga ügye. Joga a szó is és a hallgatás is. Az a szemlélet azonban, amit levelében megpendít, annál inkább vitatható. Mert van rangja nálunk a szónak. Nevű is kicsi. Országos és megyei szervek indítanak vizsgálatokat akkor, ha az, amit Ön. én vagy más elmondunk reális alapokon nyugszik. De mi ez a reális alap? — kérdezheti joggal. Elörebocsáta- nám: nem fétis és nem is valami olyasmi, ami nem érhető el mindenki számára, akinek szándékában áll javítani a dolgokon. Mindössze arról van itt szó. hogy mielőtt az ember kimondja azt a bizonyos bíráló szót. előbb győződjék meg róla: úgy áll-e, ahogy látja. Nézzünk egy példát leveléből. Azt írja: leváltották az állat- tenyésztési brigádvezetőt, mert egyik közgyűlésükön olyan dolgokat vagdalt a vezetők fejéhez, ami nem tetszett nekik... Ha ez így lenne, a vezetőség méltán érdemelné meg. hogy a legkeményebb szavakkal illessük. Ámde nem így történt. Amint levele alapján elkezdtük a vizsgálatot. más derült ki. Éspedig: az „ártatlanul” leváltásra került brigádvezető elkövetett egy és más dolgot. Mivel legjobb védekezés a támadás — ő is ezt alkalmazta. Égett feje fölött a ház, hát gondolta, búciúzóul okoz egy kis kellemetlenséget azoknak, akik már beszélgettek a hibáiról. Amit azon a bizonyos közgyűlésen mondott, nem volt teljesen valótlan. Több javaslatát figyelembe vették, s például a munkaszervezés vonatkozásában már be is vezették. Csakhátmég ez is kevés volt ahhoz, hogy a vezetőség, amelyik a tagságot, s így önt is képviseli, megkegyelmezzen neki, meghagyja korábbi beosztásában. És mégis a levélben elfogultsággal vádolja a vezetőket. Mint a korábbiakból kiderül: nem járhattak ei másként. Akikor is így cselekednek, ha az illető ex-brigád- vezető nem áll fel azon a közgyűlésen, s nem, szól bírálóan a vezetőség munkájáról. A színezeten persze lehet vitatkozni, mert így a közgyűlés után történt leváltásnál valóban úgy fest a dolog, hogy barátunkat azért helyezték más munkára, mert fel merte nyitni a száját.. Ez azonban csak a felszín, s ön, mivel csak erre a felszínre gondolt, csak ezt látta, teljesen elfeledkezett a körülmények mérlegeléséről. Így <t brigádvezető közösség elleni vétkeiről is. Most pedig térjünk vissza a szó. a bírálat rangjára, amit a fenti precedensből kiindulva ledegradál. Pedig pontosan az ellenkezője az igaz. Mert nézzük csak: a brigádvezető bírált, s tanácsaiból néhányat megfogadtak. Ez vajem nem azt mutatja, hogy nem hiába beszélt? Véleményem szerint igen. S itt mindjárt megcáfolja szavait a történés, a dolgok menete. De ^ a másik oldalon is ugyanazt látjuk. A brigádvezető leváltását nem az irodában, az íróasztal mellett fundálta ki néhány vezetőségi tag. vagy az elnök. Ott -már csak befejeztek egy folyamatot, ami korábban az állattenyésztés dolgozói között indult el. Maga is részese volt annak, hogy a brigád vezető egyre több bírálatot kapott. Egymás között beszéltek arról, hogy nem egészséges dolog eltitkolni a tagság előtt annak a néhány borjúnak az elhullását. Jobb. ha mindenki tud róla, A brigádvezető azonban azt mondta: minek nyugtalanítanánk az embereket És maguk a nyílt szín előtt ~haü- gattak a dologról. Egymás között azonban beszélgettek tovább. S amikor a beszélgetések eljutottak az ellenőrző bizottság füléig, akkor egyebek is kiderültek. Ekkor került napvilágra a megromlott burgonya, a begyulladt lucernakazal és más is. Állítsuk élére a kérdést: Hibázott-e a brigádvezető? Egyetért velem óbban ugye, hogy vétkessége vitathatatlan. S abban is, hogy miután hiába mondták meg neki, nem változtatott a dolgokon, hát leváltották. Mert az emberek szavának rangot kell adni. S meg is kapta, még akkor is. ha most ezt nem látja teljes világossággal. A rang akkor veszett volna el, ha a brigádvezetö marad a beosztásában, s minden marad a régiben. SZOLNOKI TS'VVÁÜ HEINZ BUSCH: KENYÉR A kenyér, amelyből eszem barna, mini a parasztok napcserzett bőre. és nyári mezők forró illatát leheli. Minden morzsáján a földet ízlelem, a drága szülőföldet. A műit kenyere bizony keserű volt. Azzá tették a könnyek és a szegények verejtéke. Nem ettem jóíziíi a háború kenyeréből, melyet bélpokiosok ieknőiben dagasztottak — börtönök kenyere, hontalanság kenyere, magány kenyere ... Ki aratott akkor a mezőkön? Ki csépelte a búzái? Ki őrölte a szemei? Sebzett földben sarjadt a hervadt szár. mini FS'irtnélkíUi Jánosok sovány ujja. De ma megcsap a szabad új életünk illata, ha török a kenyérből, mely barna, mint a parasztok napcserzett bőre ________________________________________Boldog Balázs fordítása
