Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 31 RODA LMIMELLÉKLETE IpÍ 'rr-MMwn. ■ r ■ tirryirnrrr irmrrmrtnirnrmrinmr>rrmmnrJrnrrlrn~~r‘Tri Jlicá kettett v&ína öíni Xapóíeoní P antó jóbarátom volt. Kü­lönös, nagyosoritú fiú, erős. hideg szemekkel. Gyerekkorunkbam együtt jártunk ministrálni, és délutánonként hallgatag, gyors csapatban a tég­lagyári gödörhöz. Pantó mindig feszes volt, fegyelmezett és egy­szerű — ha beszélt, ha furcsa, ideges vonásokkal vigyorgott, ha elkért az anyámtól, vagy ha ki- feszített mozdulatokkal követ dobott a vízbe. Irigyeltem, mert szép, erős forradás volt az arcán, és egymásután kétszer átúszta a Dunát. Nehezen tudtuk megközelí­teni, legyőzni nem lehetett. Ami­kor a második világháborúban először jelentek meg a magyar városok fölött a bombázógépek, felkapaszkodtunk a padlásra, egy zacskó homokkal és egy hordó békanyálas vízzel légósdit ját­szottunk. Pantó mindig megvárta az utolsó pillanatot, amikor a gyújtóbomba bevág a padlásra, összehúzta szemét, mintha vala­kit a fák között keresett volna, azután meghalt. Minden légitá­madás alatt meghalt. Egyszerűen, lovaglásán, mert mindig őt vá­lasztottuk meg halottnak. Feszesen eldőlt, mint az óriásfenyő, ő volt a katona, zuhanás közben időn­ként beverte a fejét, de sohase nyögött. Erős volt és fegyelme­zett. Vasárnap délelőtt találkoztunk a szobornál. Megöregedett. Azt mondta, amikor felhívtam tele­fonon, hogy a bajuszáról megis­merem. Negyedórát késtem, ő ott állt a szobor előtt mozdulat­lanul, összehúzott szemmel, fe­gyelmezetten. jólszabott szürke ruhában, szürke bajusszal, mint­ha a levegőbe szimatolt volna, és tudtam, hogy kilenctől negyed­tízig meg se mozdult. A presszó­ban egész idő alatt arfa gondol­tom, hogy. ostobaság ez a kávé­gőz és az autóbusz-megálló piaci lármája, ide most büdös, fekete lőporfüst kellene meg egy zacskó homok, vagy pedig egy 'kicsit, idegesen, turistamódra visszasu­hannánk a téglagyári gödörhöz, a puha és bizonytalan agyagfal mellé. Mindig és mindig közbe akartam szólni, hogy Pantó, Pantó, de megöregedtél, itt vala­mi. nem stimmel, hiszen te csal­tál. húsz ev alatt ilyen nagy lett közöttünk a korkülönbség, nem is igaz. de ő az asztalra könyö­köld fegyelmezett mozdulattal felemelte a poharat, az arcát elő-- re tolta, és tudtam, hogy nem panaszkodni akar. — Nem vagyok én jó cég. egy ezredes? — mondta zavartan, mentegetőzve, és hiába kerestem az arcán a régi tőr radart. __ Harminc évi katonai szolgálat u tán megpróbáltam nyugdíjat kérni, nem én akartam, hanem a család miatt, hogy ne mond­hassák, ha meghalok, hogy nem gondoskodtam róluk, de nem ad­tak ... Láttam, hogy legyint, elzavarja a szája mellől a füstöt, és arról akartam beszélni, hogy ahol ó valamikor tíz és tíz kilométereket lovagolt a nyugtalan tüzérlova­kon, ott most korszerű bérházak vannak, és én is ott lakom, de láttam rajta hogy nem kell előt­te a korszerű bérházakról beszél­ni, mert nem- ismeri a korszerű fcérházak jelentőségét. — Napóleon? — kérdezte ké­sőbb elgondolkozva, pedig egy francia festő nevét emlegettem, és a finom ráncok megugrottak az arcán. — Pitymallatkor eldőlt Poroszország sorsa. A franciák mindjárt kezdetben nagy sikert értek el, a poroszok és a szászok visszavonulásba kezdtek, de Na­póleon küzdelembe küldte Soult, Lärmes, Augereau és Ney had­testjeinek, valamint Hurat lovas­ságának legjobb ezredeit.. . Az arcán szétnyíltak, összehú­zódtak a vonalak' meg a mozdu­latok, és nem hallotta, amikor el­mondtam, hogy a kelet-angliai Norfolk megyében. Swaffham piacán tegnap nyolcvan atom- jelvényes elárverezte 54 font 10 shillingért a több száz milliós Vulkán mintájú légikötelékeket és a hidrogénbombákat. Pantó arca itt a- kávéházban is lőporfüstös volt, időnként lezárt, pontos mozdulatokkal hadoná­szott, mintha bármelyik pilla­natban kész lett volna eldőlni, mint az óriásfenyő, azután el­mondta, hogy az ezredét gya­logmenetben vezette a Hét Köz­ség Fennsíkjáról Bécsbe azután az arcomba hajolt. ' — Egyszer elhatároztam, hogy abbahagyom a dohányzást, nap­hosszat lovon ültem, a zsebembe dohányt szórtam, papírt tettem, és megfogadtam, hogy csak ak­kor gyújtok rá, ha lóháton, egy- kézzel a zsebemben meg tudtam sodorni a cigarettát... — Tudtam, hogy megtanulta, hogyan kell farmercigarettát so­dorni, de én arról szerettem vol­na beszélni, hogy az ismerősei barátságosan köszöntik az utcán, és nem oldalognak el mellette. Szerettem volna megmondani neki, hogy a második világhábo­rúban nem harcban esett fogság­ba, pedig a padláson mindig azt mondta, hogy a harcban csak győzni vagy meghalni lehet, ő önként adta meg magát Makónál, azután megint közbevágott. — Napóleon öt nappal a le­mondása után a fontáinebleaui palotában elbúcsúzott Caulin- court-tól. a harci táskájából, ame­lyet mindig magával hordoz, ópiumos üveget vett elő, amiben az a gyorsan ható méreg volt. amit Yvan doktorral, készíttetett a malo-jarosziaveci csata után. amikor majdnem íogságoa esett, és kiitta az egészet.... A háború, öreg Pantó. a csodá­latos és lovagias eidőlések a pad­láson, és a friss, erőteljes kar- csapások a Dunán oda és vissza. A- harminchetedik feketét ittuk. A nevek és címek már könnye­dén megbillentek a levegőben, Uzsok. Papsnheim, aki ugyancsak ezredes volt, Vinyiea mellett Hit­ler főhadiszállása, egy miniszteri ebéd Proekurovban, azután egy nagy tartály Trinitrotoluol, urán­kemencék, plutoniumművek .. . Az ötvenedik feketénél közbe akartam kiáltani, hogy hazudik, mert az oxigén nyolc protonja és nyolc neutronja sokkal több. és tisztességesebb energiát képes le­adni, minta deuterium és'a lítium egyesüléséből származó halálos hidrogénenergiák, és ha el tud­nánk bontani az oxigént, akkor az erőművek levegőből és ten­ger vizéből... Legyintett, azután valaki váratlanul az asztalunk­hoz ütódött, megrezzentek a po­harak, és a nehéz kávégőzből fel­bukkant Kubovama, a halászhajós rádiójelzése:.... 23 XBDO , .. 3335 ... APS 998 ... majd szürke körvonalakkal lezuhant egy bom­ba. A nagy tengerjáró hajókról és a termelésekről akartam beszél­ni. de a het ven negyedik fekete után már megfeledkeztem a ha- lászfregattokról és a lomha tank­hajókról, elfelejtettem a termelési statisztikákat, hogy Japán évente majdnem kétmillió bruttó regisz­ter tonna haiótestel épít. és a vi­lág . személygépkocsi-termelésének a fele Amerikában van. Tulaj­donképpen mindenről megfeled­keztem. hogy furcsa és ideges nosztalgiák támadtak fel bennem, és éreztem, hogy nagyon hideg van. és nagyon szerettem volna Pántot a bizonytalan agyagfallal látni. — Megölték Pántot — morog tam később kedvetlenül, és a sok feketétől hányingerem volt. Az arcán összemosódtak a lő- porrüstös vonalak, a szürke ba- júsz idegesen megrándult Egy ideig furcsán, gyanakodva, hall­gatott, mintha kitért volna vala­mi elől, es a penészes dohány­szagra, srap-nelickra meg lősle- rr.ekre gondolt, mert tüzér Yolt.' — Fegyverrel a kézben itt is, ott is, lovagiasan... — mondta közönnyel. és valami megint megrándult az arcán, de az is lehet, hogy valamelyik ablakot kihajtotta a szél, és egy fény rácsapott az arcára. — A lovaskatona is öl, ezredes úr... Szemrehányóan visszanézett. — Távcsővel láttam, hogv az ellenséges üteget áttelepítették egy másik tüzelőállásba, ez az üteg egy órával ezelőtt száz embere­met levert, és tudtam, hogy egy óra múlva megint tüzelni fog. Napóleon a wagrami csatában.... Hallgattam. Már este volt, izgatott, könnyű fényekkel, és a presszósnő a kötényébe nyúlt, megcsörgette az aprópénzt. — Kétszázhetvenkét forint het­ven fillér ... Szerettem volna megbeszélni ezzel a fegyelmezett szürke ez­redessel, akit én a gyermekko­romban Pantónak neveztem, hogy soha többé nem megyünk fel a padlásra ott Pesterzsébeten az Angyal utcában, és nem keli neki lovagiasan eldőlnie, mint az óriásfenyők, de nem lehetett beszélni. A presszósnő az apró­pénzt csörgette. A villanyrendőr­nél se lehetett beszélni, ahol zöld jelzésre vártunk, mert az álfát e-löre dugta, mintha a me­leg gépszagban lőport üstöket ke­resett volna, nem is törődött velem, rövid, magabiztos mozdu­latokkal biccentett, azután át­tört az utca másik oldalára, minha erős karcsapásokkal a Du­nát úszta volna át. Belsfúródott a gyanútlan tömegbe, vitte ma­gával a napóleoni csaták straté­giai tervét és a hidrogénbomba képleteket. Jólszabott szürke ruhája, fegyelmezett tartása meg­tévesztő volt és ebben a nagy­tömegű, nehéz utcában csak egyedül én tudtam, hogy meg kellett volna ölni a presszóban. Most szólok. Táiery Árpád ön, kedves B. J. ■azt írja nekem le­velében: bátorta­lanok vagyunk, majdhogynem gyá­vák, nem merünk belenyúlni a da­rázsfészekbe. Hogy milyen darázsfészekről van szó, az nem derül ki soraiból. Mind­össze a végkövetkeztetés, ami elég világos. Eszerint nem al­kalmazzuk a bírálatot, mert nincs a szónak rangja! Nem fi­gyelnek fel rá. A továbbiakban viszont azt állítja: azért nem bírál, mert tartja magát a köz­mondáshoz... Sejtem, erre gondol: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Mindez a saját maga ügye. Joga a szó is és a hallgatás is. Az a szemlélet azonban, amit levelében megpendít, annál in­kább vitatható. Mert van rangja nálunk a szónak. Nevű is kicsi. Országos és megyei szervek in­dítanak vizsgálatokat akkor, ha az, amit Ön. én vagy más el­mondunk reális alapokon nyug­szik. De mi ez a reális alap? — kérdezheti joggal. Elörebocsáta- nám: nem fétis és nem is valami olyasmi, ami nem érhető el mindenki számára, akinek szán­dékában áll javítani a dolgokon. Mindössze arról van itt szó. hogy mielőtt az ember kimondja azt a bizonyos bíráló szót. előbb győződ­jék meg róla: úgy áll-e, ahogy látja. Nézzünk egy példát leveléből. Azt írja: leváltották az állat- tenyésztési brigádvezetőt, mert egyik közgyűlésükön olyan dol­gokat vagdalt a vezetők fejé­hez, ami nem tetszett nekik... Ha ez így lenne, a vezetőség méltán érdemelné meg. hogy a legkeményebb szavakkal illessük. Ámde nem így történt. Amint levele alapján elkezdtük a vizs­gálatot. más derült ki. Éspedig: az „ártatlanul” leváltásra ke­rült brigádvezető elkövetett egy és más dolgot. Mivel legjobb védekezés a támadás — ő is ezt alkalmazta. Égett feje fölött a ház, hát gondolta, búciúzóul okoz egy kis kellemetlenséget azoknak, akik már beszélgettek a hibáiról. Amit azon a bizonyos köz­gyűlésen mondott, nem volt tel­jesen valótlan. Több javaslatát figyelembe vették, s például a munkaszervezés vonatkozásában már be is vezették. Csakhátmég ez is kevés volt ahhoz, hogy a vezetőség, amelyik a tagságot, s így önt is képviseli, meg­kegyelmezzen neki, meghagyja korábbi beosztásában. És mégis a levélben elfogult­sággal vádolja a vezetőket. Mint a korábbiakból kiderül: nem járhattak ei másként. Akikor is így cseleked­nek, ha az il­lető ex-brigád- vezető nem áll fel azon a köz­gyűlésen, s nem, szól bírálóan a vezetőség mun­kájáról. A színezeten persze lehet vi­tatkozni, mert így a közgyűlés után történt leváltásnál valóban úgy fest a dolog, hogy barátun­kat azért helyezték más mun­kára, mert fel merte nyitni a száját.. Ez azonban csak a fel­szín, s ön, mivel csak erre a felszínre gondolt, csak ezt látta, teljesen elfeledkezett a körülmé­nyek mérlegeléséről. Így <t bri­gádvezető közösség elleni vétkei­ről is. Most pedig térjünk vissza a szó. a bírálat rangjára, amit a fenti precedensből kiindulva le­degradál. Pedig pontosan az el­lenkezője az igaz. Mert nézzük csak: a brigádvezető bírált, s tanácsaiból néhányat megfogad­tak. Ez vajem nem azt mutatja, hogy nem hiába beszélt? Véle­ményem szerint igen. S itt mind­járt megcáfolja szavait a tör­ténés, a dolgok menete. De ^ a másik oldalon is ugyanazt lát­juk. A brigádvezető leváltását nem az irodában, az íróasztal mellett fundálta ki néhány ve­zetőségi tag. vagy az elnök. Ott -már csak befejeztek egy folya­matot, ami korábban az állat­tenyésztés dolgozói között indult el. Maga is részese volt annak, hogy a brigád vezető egyre több bírálatot kapott. Egymás között beszéltek arról, hogy nem egész­séges dolog eltitkolni a tagság előtt annak a néhány borjúnak az elhullását. Jobb. ha mindenki tud róla, A brigádvezető azon­ban azt mondta: minek nyug­talanítanánk az embereket És maguk a nyílt szín előtt ~haü- gattak a dologról. Egymás kö­zött azonban beszélgettek tovább. S amikor a beszélgetések eljutot­tak az ellenőrző bizottság füléig, akkor egyebek is kiderültek. Ekkor került napvilágra a meg­romlott burgonya, a begyulladt lucernakazal és más is. Állítsuk élére a kérdést: Hi­bázott-e a brigádvezető? Egyet­ért velem óbban ugye, hogy vétkessége vitathatatlan. S abban is, hogy miután hiába mondták meg neki, nem változtatott a dolgokon, hát leváltották. Mert az emberek szavának rangot kell adni. S meg is kapta, még akkor is. ha most ezt nem látja teljes világossággal. A rang akkor ve­szett volna el, ha a brigádvezetö marad a beosztásában, s minden marad a régiben. SZOLNOKI TS'VVÁÜ HEINZ BUSCH: KENYÉR A kenyér, amelyből eszem barna, mini a parasztok napcserzett bőre. és nyári mezők forró illatát leheli. Minden morzsáján a földet ízlelem, a drága szülőföldet. A műit kenyere bizony keserű volt. Azzá tették a könnyek és a szegények verejtéke. Nem ettem jóíziíi a háború kenyeréből, melyet bélpokiosok ieknőiben dagasztottak — börtönök kenyere, hontalanság kenyere, magány kenyere ... Ki aratott akkor a mezőkön? Ki csépelte a búzái? Ki őrölte a szemei? Sebzett földben sarjadt a hervadt szár. mini FS'irtnélkíUi Jánosok sovány ujja. De ma megcsap a szabad új életünk illata, ha török a kenyérből, mely barna, mint a parasztok napcserzett bőre ________________________________________Boldog Balázs fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents