Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

A falu végétöl a falu közepéig

(5. o.)

Gyümölcsérés idején

(7. o.)

fjyurr

Képregény

(4. o.)

A magyar pártós kormányküldöttség Taskentben

Taskent. (MTI). Hétfőn reggel a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség ellátogatott a taskenti textilkombinátba, Közép-Ázsia legnagyobb könnyűipari üzemébe. A gyár bejáratánál Zikrulla Abdullajev, a textilkombinát igazgatója fogadta a vendégeket, akik Sarai Rasidovnak, az Uzbég Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára kíséretében érkeztek. A párt- és a kormányküldöttség ezután bejárta a gyár műhelyeit, ahol a dolgozók mindenütt melegen üdvözölték a magyar nép küldötteit.

Ezután a küldöttség az Uzbég Tudományos Akadémia atomfizikai intézetét kereste fel. Az intézetben Ubaj Aripov, az akadémia vezetője ismertette az üzbég tudomány fejlődését. Elmondotta, hogy az októberi forradalom előtt Üzbekisztán lakosságának 98 százaléka írástudatlan volt. Mindössze 165 iskola működött a mai köztársaság területén, főiskola pedig egy sem volt. Jelenleg Üzbekisztánban az egész lakosság írástudó, kötelező a nyolcosztályos oktatás, megkezdték az áttérést a 11 osztályos politechnikai kötelező oktatásra. A köztársaság 29 főiskoláján és egyetemén több mint 200 000 hallgató tanul, s 10 000 lakosra 136 főiskolás jut, míg ez az arányszám FranciaorS*otjet—mag; Magygyíílés

Taskent (MTI). Hétfőn délután a taskenti Filharmónia zsúfolásig megtelt nagytermében szovjet— magyar barátsági nagygyűlésre jöttek össze az üzbég főváros közéletének képviselői, az üzbég üzemek legjobb dolgozói. A nagyterem színpada felett három nyelven — üzbégül, magyarul és oroszul — a következő felirat állott: „Forró szeretettel üdvözöljük a testvéri magyar néip küldötteit!”.

A nagygyűlés elnökségében Kádár János vezetésével megjelent a magyar párt- és kormányküldöttség valamennyi tagja, Saraf Rasidov első titkár vezetésével az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnökségének tagjai, valamint Ignatyij Novikov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese.

Taskent dolgozói nevében Rafik Nisanov, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, majd Ljuba Szvetasova, a taskenti textilkombinát élmunkás szövőnője köszöntötte a magyar nép küldötteit.

Ulug Guljamov atomfizikus és Mohamed Juszopov. a városi Komszomol-bizottság titkárának üdvözlő szavai után Sarai Rasi- dov mondott beszédet.

Rasidov szavaira a percekig tartó tapssal és éljenzéssel fogadott Kádár János válaszolt.

— Őszintén örülünk, hogy szovjetunióbeli látogatásunk keretében alkalmunk nyílt ellátogatni a messzi földön híres, testvéri Uzbég Szovjet Szocialista Köztársaságba ('"agunkkal hoztuk, átadjuk <" «k és ké j"’b továbbítsák a r"S”? e '■

dolgozó népének a stöciálizmus!

szágban 50, Olaszországban 36, s Iránban például kilenc.

Kádár János rövid beszédében megköszönte az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának, hogy lehetővé tette ezt az érdekes látogatást. Elismeréssel szólt üzbekisztán kulturális, tudományos fejlődéséről, majd a tudósokhoz fordulva kijelentette: nem lenne helyes, ha minden szocialista országban egymástól elszigetelve dolgoznának a tudósok azonos problémák kutatásán. Ezért igen jó, hogy a magyar- országi Központi Fizikai Kutató- intézet szorosan együttműködik a öubnai Egyesült Atomkutató Intézettel és a többi szovjet atomfizikai kutatóintézettel, egyezteti velük kutatási terveit.

Szadik Azimov akadémikus, az intézet igazgatója ismertette az 1956-ban épített intézet történetét. szerkezetét, munkáját. Mint mondotta, a reaktor 1959 óta működik teljes kapacitással. Befejezték a gyorsító berendezés csarnokának építését, az idén helyezik üzembe a ciklotront.

Azimov akadémikus ezután átadta a vendégeknek az Üzbég Tudományos Akadémia néhány újabb kutatási eredményét tartalmazó kiadványát, majd a magyar delegáció megtekintette a kutatóintézet részlegeit. .

rar barátsági Taskentben

építő magyar nép testvéri üdvözletét, jókívánságait.

— Utunk célja, hogy ismét és közelebbről megismerjük a kommunizmust építő nagy szovjet nép életét, munkáját és újabb eredményeit. Célunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk saját szocialista építőmunkánkhoz, tovább szélesítsük, bővítsük kapcsolatainkat és együttműködésünket a Szovjetunióval. Meggyőződésünk, hogy üzbekisztáni látogatásunk nagyban hozzájárult céljaink eléréséhez — mondotta többek között, majd arról beszélt,hogy Üzbekisztán és Magyar- ország internacionalista kapcsolatai nem új keletűek. Lenin hívó szavára üzbég földön harcba szállt sok ezer, akkor itt élő. volt magyar hadifogoly, a proletár- hatalom győzelméért. A magyar internacionalisták közül sokan itt járták ki a forradalmi iskolát, innen tértek haza Magyarországra és ott nagy szerepet töltöttek be az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság megteremtésében. Mások itt maradtak és a legendás hadvezér. Frunze elvtárs híres déli hadsereg-csoportjában harcoltak.

— De nemcsak a történelmi múlt, hanem a jelen valósága, közös forradalmi elveink és céljaink is összekapcsolnak minket: a szovjet és a magyar nép egyaránt a szocializmus, a kommunizmus, a béke győzelméért harcol, a halhatatlan Lenin a marxizmus—leninizmus tanai alapján — mondotta Kádár János.

Kádár János beszéde befejező részében az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelével foglalkozott,

Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez

Moszkva (TASZSZ).

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyílt levelet intézett a pártszervezetekhez, a Szovjetunió valamennyi kommunistájához. A Pravda július 14-i száma közli négy

Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy „a Szovjetunió Kommunista Pártja szoros barátságot akart, és akar most is a Kínai Kommunista Párttal.” Komoly nézeteltéréseink vannak a KKP vezetőivel, de úgy véljük, hogy a két párt, a népeink közötti kapcsolatok építésében abból kell kiindulnunk, hogy közös a célunk: az új kommunista társadalom építése, és közös az ellenségünk, az imperializmus.”

Az SZKP Központi Bizottsága a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kelt levelével kapcsolatban.,

Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg Moszkvában folyó találkozójára és sajnálattal állapítja meg. hogy „a KKP képviselői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet".

„Ennek ellenére az SZKP küldöttsége a legnagyobb türelmet és önuralmat tanúsítja, s arra törekszik, hogy a tárgyalások pozitív eredményekre vezessenek. A legközelebbi jövő megmutatja, hogy a kínai elvtársak készek-e kölcsönös kapcsolatainkat annak alapján építeni, ami- összefűz, s nem pedig ami bennünket elválaszt. Készek-e kapcsolatainkat a marxizmus—leninizmus elveinek alapján építeni.

Az SZKP Központi Bizottsága ismertette a kínai vezetőségnek az SZKP-val és a többi testvérpárttal való nézeteltérései történetét, majd megjegyezte, hogy „a KKP vezetői szembeállítják saját, külön vonalukat a kommunista mozgalom általános irányvonalával, rá akarják kényszeríteni a kommunista mozgalomra diktátumukat. korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt mélységesen hibás nézeteiket.”

Az SZKP Központi Bizottsága megemlítette, hogy „hosszú éveken át jók voltak pártjaink kapcsolatai”. De bizonyos idővel ezelőtt egyrészről a KKP, másrészről az SZKP és a többi testvérpárt között komoly nézeteltérések merültek fel.

„Az SZKP Központi Bizottságának egyre fokozódó gondot okoznak a Kínai Kommunista Párt vezetőségének megnyilatkozásai és cselekedetei, amelyek aláássák pártjaink összeforrottsá- gát, népeink barátságát”.

Az SZKP Központi Bizottsága megjegyezte, hogy a KKP Központi Bizottságának június 14-i levele „önkényesen magyarázza a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezleteinek nyilatkozatait, eltorzítja e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit”. „A KKP Központi Bizottságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a többi kommunista pártot, a XX., XXL, és XXII. kongresszusok határozatait, az SZKP programját.”

„Mindenki aki elolvassa a KKP Központi Bizottságának levelét, látja az egységről és összefogásról szóló hangos frázisok mögött a barátságtalan. rágalmazó támadásokat pártunk és a Szovjetunió ellen, látja, hogy csökkenteni akarják annak a harcnak a történelmi jelentőségét, amelyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzelméért, a békének és a szocializmusnak világméretű diadaláért.”

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra. hogy a szovjet állam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor az ország vezetése a nagy. Lenin kezében volt, mind a mai napig, a szovjet nép önzetlenül, mindig is óriási segítséget nyújtott és nyújt minden olyan népnek, amely az imperializmus és a kolonializmus igájának lerázásáért, az új élet építéséért harcol. A kínai dolgozók, a kínai kommunisták teljes mértékben bírták a szovjet nép, az SZKP testvéri szolidaritását. A szovjet nép bőkezűen megosztotta kínai testvéreivel a szocialista építésben szerzett hosszú éves tapasztalatait, a tudomány és a technika terüleújságoldal terjedelemben az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelét a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kell levelével együtt.

tén elért eredményeit. A Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott és nyújt a népi Kína gazdaságának fejlesztéséhez.

„Minderről nem azért beszélünk, hogy dicsekedjünk, hanem csupán azért, mert a KKP vezetői az utóbbi időben megpróbálják lekicsinyelni a szovjet segítség jelentőségét. De mi nem feledkezünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköztársaságtól szintén kapott olyan javakat, amelyekre szüksége van” — hangzik az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele.

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy „1960 áprilisában a kínai elvtársak nyíltan feltárták nézeteltéréseiket á kommunista világ- mozgalommal, úgy, hogy - »Éljen a leninizmus!« címmel cikkgyűjteményt adtak közre. Ez a gyűjtemény olyan tételeket tartalmaz, amely lényegében az 1957. évi moszkvai értekezlet nyilatkozatának alapelvei ellen irányul, pedig ezt a nyilatkozatot a KKP nevében aláírta Mao Ce-tung elvtárs.”

Az SZKP Központi Bizottsága emlékeztet arra, hogy a 81 kommunista párt 1960. novemberi moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség „makacsul védelmezte a maga külön nézeteit ék csak akkor írta alá a nyilatkozatot, amikor kitűnt teljes elszigetelődésének veszélye”.

„Ma már teljesen világos, hogy a KKP vezetői csupán manőverezésből írták alá az 1960. évi nyilatkozatot" — állapítja meg a levél.

Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban megírja, hogy a KKP vezetői „a testvérpártokkal fennálló ideológiai nézeteltéréseket tovább mélyítve kiterjesztették ezeket az államközi kapcsolatokra is. Kínai szervek kezdték korlátozni Kína gazdasági és' kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott kereskedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csökkentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csökkentették, mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésére.”

„A kínai vezetők nem mondták meg népüknek az igazat, nem mondták meg, hogy ezek a kapcsolatok kinek a hibájából szűkültek. Nagyarányú propagandát indítottak, a kínai kommunisták, sőt az egész nép körében, hogy rontsák az SZKP bel- és külpolitikájának hitelét, szovjetellenes érzelmeket korbácsoljanak fel.

Eközben „a kínai vezetők minduntalan figyelmen kívül hagyták az SZKP elvtársi figyelmeztetéseit, s így tovább súlyosbították a kínai- szovjet kapcsolatokat.”

Az SZKP Központi Bizottságának levele elmondja. hogy 1961. végén a kínai képviselők nyíltan hozzáláttak ahhoz, hogy nemzetközi demokratikus szervezetekben elfogadtassák téves nézeteiket. Rátérve a KKP-nek az SZKP-vel és a nemzetközi kommunista mozgalommal való nézeteltérései lényegére, az SZKP Központi Bizottsága kijelenti: „A vita középpontjában a népek létérdekeit érintő kérdések állnak, ezek: a háború és a béke kérdései, a szocialista világrendszer szerepének és fejlődésének kérdései, a »személyi kultusz« ideológiája és gyakorlata elleni harc kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc stratégiájának és taktikájának kérdései.”

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a háború és béke kérdéseinek megítélésében a Kínai Kommunista Párt vezetőségének elvi nézeteltérései támadtak az SZKP-vel és a kommunista világmozgalommal. Ezeknek a nézeteltéréseknek az a lényege, hogy homlokegyenest ellenkezően ítélnek meg olyan nagyjelentőségű kérdéseket, mint a termonukleáris háború megelőzésének lehetősége, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a kölcsö- (Folytatás a 2. oldalon)