Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-16 / 164. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. július íu. Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele nagyjelentőségű dokumentum minden kommunista számára BERLIN Az SZKP Központi Bizottságának a pártszervezetekhez és az összes szovjet kommunistákhoz intézett nyílt levele az NDK közvéleménye érdeklődésének középpontjában áll. A Neues Deutschland hétfőn közölte a levél teljes szövegét. VARSÓ A Trybuna Ludu hétfői száma három és fél kolumnás terjedelemben, rövidítés nélkül közölte a nyílt levél szövegét. A lap csaknem másfél kolum- nán ismertette olvasóival a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága június 14-i levelének rövidített szövegét. PRÁGA A Rudé Právo teljes szöveggel közölte az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelét. SZÓFIA A bolgár központi lapok hétfőn közölték a nyílt levél teljes szövegét. A Rabotnicseszko Delo kiemeli a le\ élnek azt a részét, amely szerint az SZKP Központi Bizottsága a békés együttélés lenini politikáját folytatja most, és a jövőben is, mivel a szovjet nép és más országok népei iránti kötelességének tartja ezt. PÁRIZS A L’Humanité hétfői száma teljes oldalon ismertette az SZKP nyílt levelét és kivonatokat közölt a Kínai Kommunista Pártnak az SZKP-hoz intézett június 14-i leveléből. — Az SZKP nyílt levele nemcsak a szovjet kommunisták, hanem az egész világ kommunistái figyelmét felhívja a kínai vezetők álláspontjának és magatartásának rendkívüli súlyosságára — írja a szélyes és kilátástalan útra lépnek, amely mindinkább eltávolítja őket a munkásosztály elméletétől és gyakorlatától. A Francia Kommunista Párt lapja rámutat: az SZKP nyílt levele rendkívül nagyjelentőségű dokumentum az összes kommunisták számára, akik a legkülönbözőbb feltételek között ugyanazért a kommunizmusért harcolnak. A kínai kommunisták üzenete megengedhetetlen támadásokat tartalmaz, nemcsak az SZKP, hanem más pártok, köztük a Francia Kommunista Párt ellen is. A kínai párt üzenete érvek híján gyalázkodásban, rágalmakban bővelkedik. — A Francia Kommunista Párt — hangoztatja a nyílt levélben kifejtett kérdésekkel kapcsolatban a L, Humanité — mindezekben a kérdésekben világosan leszögezte álláspontját a központi bizottság legutóbbi ülésén, amikor megerősítette ragaszkodását a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi nyilatkozataiban és az SZKP XX. és XXII. kongresszusa határozataiban kifejtett marxista—leninista elvekhez. OSLÓ A hétfői norvég lapok érdeklődésének középpontjában állt az SZKP Központi Bizottságának nyílt level. A lapok közölték a levél kivonatát és kommentárokat fűztek hozzá. DELHI Az indiai főváros sajtója részletesen ismertette az SZKP Központ Bizottságának válaszlevelét. A Times of India rámutat arra, hogy a Szovjetunió-fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy megszilárdítsa a nemzetközi kommulap. —- Egyben figyelmeztetés arniste és .munkásmozgalom egyaé- kínai elvtársak címére, hogy ve- gét. Terror, megfélemlítés a jogaikért küzdő amerikai négerek ellen New York, (MTI). Az Egyesült Államokban a szélsőséges fajüldözők továbbra is igyekeznek kíméletlenül leszámolni az elemi emberi jogaikért küzdő négerekkel. Tennessee állam Humbold városában vasárnap a rendőrség letartóztatott 35 négert, akik be mertek lépni a fehérek számára fenntartott városi parkba. Georgia államban is fokozódott a rendőri terror a négerekkel szemben. Americus városában szombaton 17 négert tartóztattak le, amikor azok a helyi színház épületébe akartak belépni. Savannah városában 100 fajvédő a helyi rendőrség egyik volt detek- tívjének irányításával pisztolyokkal felfegyverkezve gépkocsikon száguldottá be a város néger negyedeit, artikulátlan üvöltözéssel próbálva megfélemlíteni a néger lakosságot. A jogaikért küzdő négerek további tüntetésekkel igyekeznek felhívni az amerikai közvéleményt követeléseik jogosságára. James L. Farmer, a négerek egyenjogúsításáért küzdő faji egyenlőség kongresszusa egyik néger vezetője a Kenneth Keating republikánus szenátorral folytatott, televízión is közvetített beszélgetés során kijelentette, hogy mozgalma más haladó szervezetekkel együttműködve az Egyesült Államok egész területén megszervezi azoknak az áruházaknak, vállalatoknak és szórakozóhelyeknek a bojkottját, amelyek vezetői faji megkülönböztetést alkalmaznak. Az általános bojkottra az augusztus 28-ra tervezett nagy néger megmozdulás után kerül sor. Augusztus 28-án az Egyesült Államok minden részéből négerek vonulnak Washingtonba, hogy követeljék az őket sújtó megkülönböztető intézkedések megszűntetését. Atomparádé és tüntető gyűlések Párizsban július 14-én Párizs (MTI). A július 14-i nemzeti ünnepen Párizsban nagyszabású katonai díszszemle volt, amely nemcsak méreteiben különbözött az eddigiektől, hanem abban is, hogy Franciaország atomfegyverkezését segített propagálni. A Champs Elysées-n első ízben vonult fel De Gaulle előtt egy teljes páncélos dandár, köztük a francia hadsereg AMX jelzésű 30 tonnás új harckocsijai, amelyek a francia katonai szakértők szerint védelmet nyújtanak az atomsugárzás és a rádióaktív csapadékok ellen. A páncélos dandárt De Boissieu ezredes. De Gaulle veje vezényelte. A légi parádéban többek között részt vettek az épülő francia atomerő gerincét képező Mirage—4 típusú bombázó repülőgépek első példányai. A nagy francia forradalom évfordulóját a lakosság egy része nemcsak vidám utcai bál-ikon ünnepelte, hanem sok helyütt, különösen Párizs külvárosaiban tiltakozó gyűléseket tartottak. St. Derűsben, Puteaux-ban Nanterre- ban a baloldali pártok ás a szak- szervezetek felhívására sok ezer főnyi tömeg tüntetett a kormány sztrájkellenes törvényjavas'a a és a községi önkormányzat kor I látozása ellen. (Folytatás az 1. oldalról) nos összefüggés a békéért vívott harc és a világ forradalmi mozgalmának fejlődése között. „Mi reálisan ítéljük meg a világban fennálló erőviszonyokat és azt a megállapítást vonjuk le, hogy bár az imperializmus természete nem változott meg, és nem szűnt meg a háború kitörésének veszélye, a mai viszonyok között közös erőfeszítéssel megakadályozhatják az új világháborút a béke erői, amelyeknek fő bástyája a szocialista államok hatalmas közössége” — állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága és hozzáfűzi: „a kommunisták történelmi feladata az, hogy szervezzék és vezessék a népek harcát a termonukleáris világháború elhárításáért. Az új világháború elhárítása teljesen reális, megvalósítható feladat”. A KKP vezetőségének tézisei — amelyek szerint mindaddig nem lehet vógetvetni a háborúnak, amíg van imperializmus; a békés együttélés ábránd, és nem általános vezérelve a szocialista országok külpolitikájának; a békéért vívott harc akadályozza a forradalmi harcot — azt jelentik, hogy a kínai elvtársak a háború és béke kérdéseiben szembefordulnak a kommunista világmozgalom általános irányvonalával. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy „a kínai elvtársak nyilvánvalóan lebecsülik a termonukleáris háború egész veszélyét.” „Az atombomba nem más, mint papírtigris, s egyáltalán nem borzalmas” — állítják. — A fő dolog ugyebár az, hogy véget kell vetni az imperializmusnak, amilyen gyorsan csak léhet, de az már nyilvánvalóan másodrendű kérdés, hogy ézt hogyan, milyen veszteségek árán lehet elérni. De joggal feltehető a kérdés, kinek a számára másodrendű dolog ez? Az emberek százmillióinak-e, akikre biztos halál vár, ha kirobban a termonukleáris háború? Azoknak az államoknak-e, amelyeket az ilyen háborúnak már az első óráiban letörölnek a föld színéről? A KKP Központi Bizottságának június 14-én kelt levele sokat beszél az állítólag a forradalom nevében hozandó „elkerülhetetlen áldozatokról”. Egyes felelős kínai vezetők beszéltek annak a lehetőségéről is, hogy háború esetén százmilliókat kell feláldozni. „A szétzúzott imperializmus romjain a győzedehnes népek igen gyors ütemben építenek majd fel a kapitalista rendszernél ezerszer magasabb civilizációt, felépítik majd valóban ragyogó jövőjüket” — olvasható az „Éljen a leni- nizmus!” című cikkgyűjteményben, amelyet jóváhagyott a KKP Központi Bizottsága. Joggal kérdezhetjük a kínai elvtársakat, tisztában vännak-e azzal, hogy miféle „romokat” hagyna maga után egy nukleáris rakéta-világháború? Az SZKP Központi Bizottsága — s meggyőződésünk, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép egy emberként támogat ebben bennünket —, nem oszthatja a kínai vezetőknek azt a nézetét, hogy emberek százmillióinak holttestén „ezerszer magasabb civilizációt” lehet felépíteni. Az ilyen nézetek durván ellentmondanak a marxizmus—leninizmus eszméinek. „Nyilvánvaló — hangsúlyozza a levél —, hogy azok, akik a termonukleáris fegyvert „papírtigrisnek” tekintik, nincsenek tisztában teljes mértékben e fegyver romboló erejével. „Mi józanul ítéljük meg ezt az erőt. Mi magunk is gyártunk termonukleáris fegyvereket, mégpedig elegendő mennyiségben. Nagyon jól ismerjük romboló erejét. Ha az imperializmus háborút robbant ki ellenünk, nem fogunk habozni, hogy felhasználjuk ezt a félelmetes fegyvert az agresszor ellen, ha azonban nem támadnak meg bennünket, nem fogjuk elsőként alkalmazni ezt a fegyvert”. „Minden olyan pártnak, amelynek számára a nép érdekei valóban drágák, tudatában kell lennie annak, milyen felelősség hárul rá az újabb világháború elkerüléséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének biztosításáért folyó harcban.” „A békés együttélés lenini politikáját folytattuk, folytatjuk, és fogjuk folytatni a jövőben is — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Pártunk a szovjet nép és minden más ország népe iránti kötelességének tekinti ezt. A béke biztosítása jelenti a leghatékonyabb hozzájárulást a szocialista rendszer megszilárdításához, és következésképpen ahhoz, hogy növekedjék befolyása a felszabadító harc egész menetére, a világ-forradalom folyamatára.” Az SZKP Központi Bizottsága rámutat, hogy a KKP vezetőinek az SZKP-vel és más marxista—leninista pártokkal való mélyreható nézeteltérései, a háború és béke és a békés együttélés kérdésében különösen szembetűnőkké váltak az 1962. évi karib-tengeri válság idején. „Ez éles nemzetközi válság volt: az emberiség korábban sohasem került olyan közel a termonukleáris háború szakadékához, mint tavaly októberben.” „Hála a Szovjetunió bátor, és messzetekintő álláspontjának, a hős kubai nép és kormánya szilárdságának és önuralmának, a szocializmus és béke erői bebizonyították, hogy képesek megfékezni az imperializmus agresszív erőit, békét kényszeríteni a háborús uszítókra. Ez a józan ész politikájának, a béke és a szocializmus erőinek nagy győzelme, az imperializmus erőinek, a háborús hazárdjáték politikájának veresége volt — mondja a nyílt levél. „És mi volt a KKP vezetőségének vonala a karib-tengeri válság idején? Bizonyos sajátos elképzeléseiktől vezettetve a bírálat tüzét nem annyira az Egyesült Államok agresszív imperializmusára, hanem az SZKP-ra és a Szovjetunióra irányították.” A kritikus módjára, nem pedig a harcostárs és az elvtárs módjára viselkedtek. „Azokban a napokban a kínai vezetőktől senki sem hallott egyetlen nyilatkozatot arról, milyen gyakorlati lépést tesznek a kubai forradalom védelmében. EZzel szemben a kínai vezetők nyíltan súlyosbítani igyekeztek a már amúgy is feszült helyzetet a karb-tengeri övezetben, olajat öntve a konfliktus parazsára” — mondja az SZKP iíözponti Bizottsága nyílt levelében. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy „a KKP vezetőinek igazi álláspontja nagyon világosan megmutatkozik a háború és béke kérdéseiben, a leszerelésért vívott harc túlzott lebecsülésében, sőt tudatos semmibevevésében.” „A kínai elvtársak még azt is ellenzik, hogy kommunisták egyáltalán felvessék ezt a kérdést, s ugyanakkor hivatkoznak a marxizmus—leni- nizmusra, s minduntalan azt állítják, hogy a leszerelés egyfelől »»megvalósíthatatlan", másfelől pedig szükségtelen. Amikor a békéért harcolunk és felvetjük az egyetemes leszerelés jelszavát — hangzik a levél — a népek létérdekeiből indulunk ki, tekintetbe vesszük a tényleges helyzetet és nem húnyunk szemet a nehézségek előtt. Az. imperialisták természetesen mindent megtesznek, hogy halogassák és zátonyra juttassák a leszerelési megegyezést — ezzel nyerni akarnak. De vajon nekünk az árral leéli haladnunk, az imperializmus nyomát kell követnünk és el kell utasítanunk az összes erők mozgósítását a béke biztosításáért, a leszerelésért vívott harcra? Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti: „az ilyen magatartás egyértelmű az agresszív erők, a militaristák és az imperialisták előtti behódolás- sal. Mi pedig azon az állásponton vagyunk, hogy a munkásosztály, a világ dolgozói rá tudják kényszeríteni az imperialista kormányokat a leszerelés elfogadására, meg tudják akadályozni a háborút. Ehhez mindenekelőtt tisztában kell lennünk saját erőnkkel, össze kell fognunk”. „A leszerelésért vívott harc a háború megakadályozásának legfontosabb tényezője; tényleges harc az imperializmus ellen. Ebben a harcban a szocialista tábor mellett áll az emberiség abszolút többsége”. Az SZKP Központi Bizottsága megjegyzi, hogy a kínai elvtársak felvették a „fegyvert fegyver ellen” jelszót, szembeállítva ezt a többi szocialista országnak a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború megszüntetésére irányuló politikájával, majd hangsúlyozza: „Ez a jelszó a valóságban a szakadék szélén való táncolás politikáját valló imperialisták malmára hajtja a vizet, segíti a fegyverkezési verseny híveit.” Az a benyomás alakult ki, hogy a KKP vezetői előnyösnek látják a nemzetközi feszültség fennállását és súlyosbodását, különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszonylatban. Nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy a Szovjetuniónak provokációra provokációval kell felelnie, az imperialista tábor „veszettel” által állított csapdákba kell esnie. Erre az útra lépni egyértelmű a békének és a népek biztonságának veszélyeztetésével — állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának levele. Azok a kommunisták, akik szívükön viselik a népek érdekeit, sohasem tehetik ezt. Az SZKP Központi Bizottságának levele hangsúlyozza, hogy a békéért és a békés együttélésért vívott harc gyengíti az imperializmus frontját, elszigeteli a népi tömegektől az imperializmus legagresszívabb erőit, segíti a munkás- osztály forradalmi harcát és a népek nemzeti felszabadító harcát. Az SZKP Központi Bizottsága „valóban gyalázatos koholmánynak és a testvérpórtok megrá- gaimazásának minősíti a KKP Központi Bizottsága június 14-én kelt levelében foglalt ama vádakat, amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését kiterjesztik a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak, az elnyomott és az elnyomó osztályok, a dolgozó tömegek és az imperialisták közötti kapcsolatokra. „A békés együttélés elve természetesen nem terjeszthető ki a kapitalista államokon belül az antagonisztikus osztályok közötti viszonyra, nem terjeszthető ki a munkásosztálynak a maga osztályérdekeiért a burzsoázia ellen vívott harcára, az elnyomott népeknek a gyarmatosítók ellen vívott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Az SZKP határozottan ellenzi a békés együttélést az ideológia területén. Ez olyan közismert tény, amelyet mindenkinek ismernie kellene, aki magát marxista—leninistának tartja.” Mint az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele megjegyzi, „a KKP-nek komoly nézeteltérései vannak az SZKP-vel és más marxista—leninista pártokkal a sztálini személyi kultusz következményei ellen vívott harc kérdésében”. A „KKP vezetői magukra vállalták a személyi kultusz védelmezőinek, „Sztálin téves nézetei házalóinak szerepét. Rá akarják kényszeríteni a többi pártra azokat a feltételeket, azt az ideológiát és morált, a vezetésnek azokat a formáit és módszereit, amelyek a személyi kultusz időszakában virágoztak, őszintén szólva, ez nem irigylésre méltó szerep, nem hoz sem megbecsülést, sem dicsőséget. Senki sem tudja rábírni a marxista— leninistákat, a haladó emberiséget, hogy a személyi kultusz védelmének útjára lépjen!” Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet társadalom valóban nagyszerű eredményeket ért el, az SZKP XX., XXI., és (Folytatás a 3. oldalon)
