Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-13 / 162. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. július l#t Mezőgazdasági toll rajzok: A KOMBÁJNOS A harci Uj Élet Termelőszövet­kezet területén lévő magtári dű­lőben járunk. A szövetkezet el­nöke, amikor elcsodálkozunk az alacsony tarló miatt, rávágja. — Nincs ebben semmi különös! Premizáljuk a tarlómagasságot, így aztán a, kombájnosnak, ha alacsony tarlót vág, több a kere­sete, a szövetkezetnek pedig több szalmája lesz. Mindketten jól járunk. Kaposi elvtárs, a járási párt-, bizottság munkatársa a fürge já­rású SZK—4-es kombájnra mu­tat. — Jelen pillanatban még tartja az elsőséget a járás területén. A vezető áll a volán mellett. Olajos, barna trikót visel. Hom­lokára tolt porvédő-szemüvege alatt elevenen csillog a szeme. Csupa ideg, csupa figyelem az egész ember. Már első látásra az átlagosnál nagyobb fizikai erőt árul el. Leereszkedik a magasra épített kormány mellől és várakozó te­kintettel néz ránk. — Mikor kezdte az aratást? — Tíz nappal ezelőtt. — Mennyit vágott le? — Háromszázharminc holdat. — Hány vagonnal lett? — Negyvennel. — Mikor kezdődik a munka­napja? — Három órakof talpon va­gyok és este tízkor megyek haza. — Ért már el első helyezést? — Három évvel ezelőtt megyei első voltam. Nehezíti a munká­mat, hogy öt-tíz holdas táblákat vágok zömmel. Száz-kétszáz hol­das táblák kellenének. Akkor bárkivel kiállnék. — Mióta kombájnos? — Hét év óta. Az első év ne­héz volt. Sokat álltunk. De bele­jön az ember. Tudja, az a lé­nyeg, hogy időben észre vegye valaki a hibát. Akkor gyorsan ki tudja javítani. — Tanul valamit? — Vasárnap vizsgázom gép­kocsivezetésből. Délig dolgozom, délután vizsgázom. • — Nem drukkol? Kissé fölényesen mosolyog. — Sikerülni kell neki. — Mi a szenvedélye? — Nem iszom, nem dohány­zóm... Szeretem a családomat. — Néha akad vitája? — A harmadik szövetkezetnél dolgozom. Ha itt végzek a héten, akkor megyek a negyedik szö­vetkezet gabonatáblájára. Akad néha vitatkozni való. Tegnap az emberek másfél órás ebédidőt akartak tartani. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy csak fél óra legyen. Végül is nekem adtak igazat... — Mennyit keres? — Napi három-háromszázötven forintot. Búcsúzunk. Indul a gépéhez. Felkapaszkodik a vezetőülésbe. Kovács József, a szövetkezet párttitkára feléje mutat. — Nézzétek csak. Az ülése mellett van az élelme, akár egy űrhajósnak. Sokáig nézzük még, ahogy a széles gép szinte falja a gabonát magába. Két vontató hordja a learatott búzát. Sokasodnak a szalmakupacok. Az elnök magyarázni kezdi: — A magas teljesítmény nem­csak egyedül az ő érdeme. Ahol akadozva megy a mag elszállí­tása, ott hiába akar teljesíteni a kombájnos. Mi hat embert állí­tottunk a kiszolgálására. Renge­teg időt nyertünk ezáltal. Szeret is a mi földünkön dolgozni a Hanzi. H. T. Kétnapos tanácskozás — művelődésügyi kérdésekről Ne légy en AGRÁREGYETEMET VÉGZETT fiatalember mesélte: — Bolond vagy öregem — mondták évfo­lyamtársaim. — Elment a jódol­god, fiam? — kérdezte egyik-má­sik tanárom, amikor úgy határoz­tam, hogy termelőszövetkezetbe megyek, pontosabban, hogy ren­des tagként kívánok belépni va­lamelyik szövetkezetbe. — Miért nem mész állami gaz­daságba? — kérdezték. — Ott sok­kal jobban érvényesülhetsz, mint bármelyik szövetkezetben. A gaz­daságban parancs a szavad, a szö­vetkezetben meg könyörögnöd kell az embereknek. — No és? — Eredeti elhatározásomhoz hí­ven, beléptem a szövetkezetbe. Bár ne léptem volna be... — Miért? Talán jobb lett vol­na az állami gazdaság? — Kern mondhatnám. Jó a szö­vetkezetben. Szeretnek, becsülnek az emberek, én is őket. Igaz, eleinte bizalmatlanul fogadtak. Szeretem a rendet, a tisztaságot. A csizmám minden reggel ragyo­góra tisztítottam. Egyszer meg­hallottam a hátam mögött: — 'Ispán... — Azután, ha eljöttem hazulról, alaposan beletapostam a legelső pocsolyába. Ha valakinek nem tetszik a tiszta csizmám, ám le­gyen... — Tán csak nem ez a kifogás a szövetkezeti tagság ellen? — Nem. Hanem ha újra kezde­ném, csak alkalmazottnak jönnék a szövetkezetbe, mert a társada­lombiztosításban hátrányban va­gyunk, mi tagok, az alkalmazot­takkal szemben. Vagy például a másik ok; nem lehetünk MEDOSZ-tagok. A lakáskérdésről ne is beszéljünk. Amikor a szö­vetkezetbe kerültem, fél évig egy raktárhelyiségben laktam. Csak amikor már erélyesen követelőzni kezdtem, akkor biztosított a tsz- vezetőség lakást, amikor már azt njpndtggi, ha nem lesz lakás, me­gyek máshova... hátrány a 'yen uralkodik az a nézet, hogy gazdászr.ak, kutyának kint a he­lye. Pedig a diplomáért nekünk is annyit kellett tanulnunk, fára­doznunk, mint a pedagógusnak, az orvosnak. Mégis, ők értelmisé­giek, mi pedig... Még egy példát; mikor lesz nekünk úgy meg­adva a külföldi utazások lehető­sége? — Nekünk előbb hosszú, küz­delmes munkával kell kiharcolni — kapcsolódik a beszélgetésbe egy harmadik —, hogy tekinté­lyünk legyen, ugyanolyan, aho­gyan itt már említették, a pedagó­gusnak, vagy az orvosnak. A falu­si ‘vezetők jó része meg úgy van, ki foglalkozzék a fiatalokkal: a pedagógus. Ki foglalkozzék az isme retterjesztéssel: a pedagógus. Mindenhova csak a pedagó­gus. De hogy a mezőgazdasá­gi mérnököt hívnák, aki esetleg szabad idejében irodalommal, ze­nével foglalkozik,. vagy középis­kolás kora óta tevékenykedett if­júsági szervezetben? Ha csak mi nem megyünk, nagyon sokszor egy szót sem pazarolnának ránk. — Azért is inkább az állami gazdaságba igyekeznek az egyete­met végzett fiatalok, mert ott van lehetőség szakmai továbbképzésre, a termelőszövetkezetben viszont nincs — érvel egy negyedik. Ahány ember, annyi vélemény, gond, panasz. Egy állandóan né­pesedő falusi értelmiségi réteg megunni gondja, baja, amely az őt megillető helyet keresi a tár­sadalomban. TÍZEGYNÉHÁNY ÉVVEL EZ­ELŐTT terjedt el az a szó; agro- nómus, a mezőgazdasági szakkép­zettség jelölésére. A régi, rossz­emlékű, gazdász-kifejezés helyett. Egyformán agronómus volt mind­egyik, akár egyetemet, akár kö­tsz-tagsá zépiskolát, akár egy-két éves szakiskolát, vagy éppen néhány hónapos tanfolyamot végzett. Részben ezért van, hogy a mező- gazdasági főiskolákról, egyete­mekről kikerülő fiatalok keresik a helyüket. Nem csupán azt a helyet, ahol képességeiket a leg­jobban tudják gyümölcsöztetni, hanem azt is, amelyik a társada­lomban megilleti őket. Nyilvánvalóan igaza van azok­nak, akik egyértelműen a falusi értelmiség közé helyezik őket, hi­szen diplomájuk ugyanolyan érté- V kű, mint bármelyik más egyete­mé. Persze, elsősorban rajtuk múlik, milyen tekintélyt vívnak ki ma­guknak munkájukkal, szakértel­mükkel, és a társadalmi közössé­gi életben való részvétellel. Másfelől a községi vezetőknek sokkalta többet kell törődni a ter­melőszövetkezetekbe került fiatal agrármérnökök szociális gondjai­val, hogy véglegesen odakötődje­nek a faluba, ne váljanak ván­dormadarakká. És ne csupán azt várják tőlük, hogy munkájuk az istállókban és a -földeken merül­jön ki, mert legalább olyan súly- lyal, hatással formálhatják az em­berek gondolkodását, mint a pe­dagógusok, a többi falusi értelmi­ségi. Azonkívül országosan is intéz­kedésekre lenne szükség, hogy ne legyenek hátrányban semmilyen tekintetben azok, akik a termelő- szövetkezetekbe kerülnek, azok­kal, akik állami gazdaságban he-‘ lyezkednek el. Gondolunk itt a társadalombiztosításra, a szakszer­vezeti tagságra, lakásépítési köl­csönökre, és más intézkedésekre, amelyek sokat javítanák a falusi agrárértelmiség helyzetét. BI. Július 15-től nem tartható tanfolyam a pedagógusoknak a vakációban Kétnapos tanácskozás kezdő­dött pénteken Szekszárdon ki­lenc dunántúli megye tanácsel­nök-helyetteseinek részvételével A tanácskozáson művelődési kérdé­sekkel — a művelődési intézmé­nyek gazdálkodásával, fejlesztésé­vel — foglalkoznak. Barna Gyu- láné, a Művelődésügyi Miniszté­rium főosztályvezetője és Kocsis Kálmán, a Művelődésügyi Minisz­térium főosztályvezető-helyettese ! tartott vitaindító előadást. ELÉGGÉ MOSTOHÁN kezelnek minket — vélekedik egy másik fiatal agrármérnök. — A pedagó­gust, méginkább az orvost tárt karokkal várják, kész lakással. Nekünk pedig mindenért harcol­nunk kell. Még nagyon sok he­A pedagógusok hagyományos nyári továbbképző tanfolyamait az idén is megrendezték. Az ál­talános iskolai orosz nyelvtaná­roknak Pécsett, Szombathelyen, Győrött, Szolnokon, Debrecen­ben, Nyíregyházán, Kecskeméten és Sárospatakon, a középiskolai­I » , ; ■ ‘Cégijük <6<úneóóé, elevenné Mit érnek a pontok? — Birkapaprikás és társadalmi munka aknak Szegeden és Egerben, a német- és angol-szakosoknak a budapesti Radnóti gimnázium­ban, a francia-tanároknak ugyan­itt, továbbá Békéscsabán és Ba- latonfüreden tartottak előadá­sokat. Ezeken a tanfolyamokon külföldről érkezett csaknem 70 pedagógus foglalkozott magyar kollégáival. Értékes segítséget nyújtottak ázzál, hogy ismertet­ték az élő nyelvben bekövetke--* zett legújabb változásokat, más­részt tapasztalatcsere révén az oktatási módszerek korszerűsíté­séhez is jelentősen hozzájárul­tak. I Czakó Sándor a decsi I______________________községi KlSZ-alapszervezet titkára csen­des, megfontolt fiatalember be­nyomását kelti. Nem cáfolnak erre rá cselekedetei, sem azok a már elvégzett munkák, amelyek­ről az egyre sokasodó kérdések kapcsán szerzünk tudomást. Ö maga abban a szerencsés helyzet­ben van, hogy munkája sok pon­ton érintkezik KISZ-titkári teen­dőivel, hiszen mint a decsi já­rási művelődési ház művészeti előadója sokszor támaszkodik a fiatalokra. Az elmúlt hónapig 43 kiszes „gazdája” volt Czakó Sándor, akik — mint ahogy elmondja —, a községnek azon fiataljai, akik idehaza maradtak. Decsen egyéb­ként jóval több KlSZ-korosztá- lyú fiatal lakik, azonban ők más alapszervezetekbe vannak leiga­zolva. Ilyenek' például a közép- iskolások, akik ugyan innen jár­nak be a megyeszékhelyre tanul­ni, de természetesen az iskola alapszervezetébe tartoznak. A tervekről folyó faggatózás érdekes kezdeményezéseket vil­lant fel. — Nemrégiben indítottuk be a filmszemináriumokat, amelyet hat előadásra terveztünk. Hármat eb­ből már meg is tartottunk, iga­zán szép sikerrel. A filmszeminá- riumok látogatását KISZ-en kí­vüliek számára is lehetővé tet­tük és meg is van az eredménye. Eddig nem volt olyan előadá­sunk, amelyiken nyolcvan fiatal­nál kevesebben lettek volna. Érthető is, hiszen így szórakozva tanulnak a fiatalok és a friss élmény hatása alatt szívesebben vesznek részt a film által fel­vetett problémák megbeszélésé­ben is. — KJSZ-tagjaink ugyancsak szívesen látogatják ezeket, hiszen egy kicsit érdekük is. Mi ugyanis pontozási rendszert vezettünk be. — Hát ez vajon miből áll? — A KISZ-tagok munkáját egyénenként pontozzuk. Bizonyos számú pontot írunk jóvá egy-egy tagnak, ha részt vesz a film- ankéton, ha olvasója a József Attila-mozgalomnak, ha dolgo­zik társadalmi munkában, ha részt vesz közös kiránduláson, szellemi vetélkedőn, vagy a kul­turális szemlén. Sportköri tag­sággal ugyancsak lehet .pontokat szerezni. Akik pedig a különböző dolgokban való részvétellel a leg­több pontot elérik és ez már meg­közelítő pontossággal azt is mu­tatja, kik a legjobb közösségi életet élő fiatalok, könyvjutalom­ban részesülnek. I Negyvenhárom kisz­I ____________________ tagról be­s zéltünk az elején, akik a törzs- gárdát jelentik. Azóta lényegesen változott ez a szám, csaknem két­szeresére. — A közelmúltban ünnepélye­sen vettünk fel tagjaink sorába 41 általános iskoláját elhagyó út­törőt — folytátja Czakó Sándor. — A tiszteletükre rendezett ün­nepségen és mulatságon egy bir­kát is feláldoztunk, amelyet az Alkotmány Termelőszövetkezettől kaptunk. Ennek fejében majd az őszi betakarítási munkák során segíteni fogunk nekik. A decsi kiszesek túlnéznek fa­lujuk határán is. Ezt bizonyítja az is, hogy a környékbeli KISZ- szervezetek közül egyre többet akarnak megismerni, kapcsolatai­kat elmélyíteni. — Legutóbb a Szekszárdi Nyomda KISZ-szervezetével volt közös rendezvényünk, amelynek folytatását reméljük, ákkor, ami­kor a nyomdászfiatalok fogják lá­togatásunkat viszonozni. Ha már a környék fiataljait ismerőseink­nek, barátunknak mondhatjuk, szeretnénk a közös rendezvényeit számát növelni. Versenyszerű ve­télkedők, közös szórakozások és közös munka megszervezésére nyitna ez alkalmat. — Persze, falun belül is van megoldásra váró probléma. Itt van például az Alkotmány Ter­melőszövetkezet alapszervezete, amely a község másik KlSZ-szer- vezetét jelenti. Sajnos náluk ke­vés a fiatal és az alapszerveze­tükbe is mindössze hét fiatal tar­tozik. Érthető, hogy ilyen kevés létszámmal nekik jóval nehezebb jelentős eredményt produkálniuk. Remélem, jövőbeni megegyezések lehetővé teszik, hogy ők is csatla­kozzanak mihozzánk, hiszen a kü­lön szervezeti életnek nincs sok értelme. I A nyári programot forgatjuk kezünkben, de Czakó Sándor már a következőről be­szél. — Sikeres végrehajtása után közvéleménykutatást szeretnék tartani tagjaink között. Azokra a kérdésekre, kell választ kapnom, mi tetszett a legjobban, mi az, amit elhagyhatunk a progra­munkból, mit hiányolnak a gye­rekek. A következő programot a közvéleménykutatás alapján akar­juk összeállítani a vezetőséggel. A KISZ-titkárt hallgatva, ol­vasva a nyári program hátralévő állomásait, a VIII. kongresszuson elhangzottak látszanak valósággá érni, amely a KISZ-ről szólva cé­lul tűzi: „tegyük színessé, eleven­né a mozgalmat'’. M. M. Körülbelül kétezer résztvevője volt az általános iskolai gyakor­lati oktatást vezetők tanfolya­mainak. Itt a negyedévesek most nyerték el az erről szóló képe­sítést. A történelem-, biológia- és fizika-szakos tanárokkal együtt mintegy 3000 pedagógus vett részt az e héten végződő nyári tovább­képző tanfolyamokon, amelyek mindegyikén az ■ iskolai tanter­vekhez szorosan kapcsolódó té­mákat dolgoztak fel a hallgatók. A vonatkozó hivatalos rendel­kezés értelmében július 15-től már semmiféle tanfolyam nem rendezhető, mert augusztus 24-ig minden nevelő részére biztosítani kell a nyári szabadság zavarta­lanságát. Az ÉM. Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonárugyára dombóvári üzemébe nehéz fizikai munkára férfi segédmunkásokat alkal­maz. Étkezést és szállást biz­tosítunk. Jelentkezés a dom­bóvári üzemben. ______, (94)

Next

/
Thumbnails
Contents