Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-13 / 162. szám

$963. július 13. fOT.VA MFC,TFI VÍPÜJSA0 3 Mindenütt tüntetőkkel találta szemben magát a görög királyi pár London (MTI). Amikor a gö­rög királyi pár csütörtökön este díszlakomát adott a londoni Claridge szállodában az angol ki­rályi család tiszteletére, ismét gyászruhás és fekete öves tün­tetők álltak a szálloda környé­kén, amelynek bejáratát szokás szerint sokszoros rendőrsorfal zárta el. Az autóbuszokon és motorkerékpárokon érkezett to­vábbi rendőralakulatok a tünte­tőket próbálták félretaszigálni. A lakomára érkező vendégeket, akik­nek autóit motorkerékpáros rend­őrök vették körül, pisszegés, húr- rogás és „amnesztiát” kiáltások fogadták. A rendőrök csavarták ki a tüntetők kezeiből a felírásokat és zászlókat. Motorkerékpáros rend­őrök a környező utcákba kerget­ték a tüntetőket. Ugyanakkor az atomleszerelési mozgalom 500 hí­ve a Trafalgár-téren gyülekezett, hogy a szálloda elé vonuljon. A rendőrség hosszú dulakodás után szétverte a tüntetőket és üldözőbe vette a kordonon átszivárgóit cso­portot. A csütörtök esti „harcok” során a rendőrök 75 tüntetőt tar­tóztattak le. Bertrand Russel, a világhírű angol tudós és filozófus kijelen­tette: „Reméljük, hogy a londoni tüntetések tovább folynak, mig a görög kormány nem ad megbíz­ható, szilárd biztosítékot arra. hogy valamennyi politikai foglyot szabadon bocsátanak, kellő kár­térítéssel. Betty Ambatielos beszélgetése a görög miniszterelnökkel Betty Ambatielos csütörtökön 45 percig tartó beszélgetést folytatott Pipinelisz görög miniszterelnökkel a görög nagykövetségen, két mun­káspárti képviselő: Awbery és Lipton jelenlétében, akik szerdán délután egy fogadtatáson hosszan beszélgettek a görög miniszterei* nőkkel, és , nyilván előkészítették a talajt a találkozáshoz. Betty Ambatielos utólag kijelentette, át­nyújtotta a miniszterelnöknek a görög királyhoz intézett levelét, amelyben férje és a többi politi­kai fogoly szabadon bocsátását kér­te, és sürgette a királyt, hogy az emberiesség és az angol—görög barátság érdekében gyakorolja al­kotmányos kegyelmi jogát. Kije­lentette még, hogy a miniszterel­nök nagy figyelemmel hallgatta szavait. Arra a kérdésre, hogy. to­vább folynak-e majd a tünteté­sek, Betty Ambatielos ezt felelte: „Azt hiszem, az angol népnek to­vább kell küzdeni a politikai fog­lyok szabadon bocsátásáért az em­beriesség érdekében”: Pipinelisz megígérte, hogy a gö­rög királyhoz fogja juttatni a le­velet. Elutazott Londonból a görög királyi pár A görög királyi pár pénteken befejezte angliai látogatását és délben repülőgéppel elutazott Londonból. A rendőrség a londo­ni repülőtéren is rendkívüli biz­tonsági' intézkedéseket foganatosí­tott. A hivatalos búcsúztatást a repülőtér régi csarnokában ren­dezték meg, ahol minden egyes vendégre több rendőr, követségi és repülőtéri tisztviselő jutott. (AP, Reuter). A magyar párt- és kormáay­kiilditlseg a moszkvai repüiőgépiyárlaB (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági együttműködését, a szo­cialista munkamegosztást. Ebben iátjuk a gyorsabb építő munka és népeinek életszín von ala eníélésé- nek egyik , legfontosabb feltételét. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikájának kidolgozá­sában nagy segítséget jelentett a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa, az 1957-es és 1960-as moszkvai közös nyi­latkozat*. Ez a politika növelte meg a bizalmat pártunk iránt, ez tet­te lehetővé, hogy megnyerjük az egész dolgozó nép támoga­tását szocialista építőmun­kánkhoz. — Az .építőmunkában elért eredményeink következtében je­lentősen nőtt a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tekintélye is. Népköztársaságunk arra törek­szik, ' hogy szoros szövetségben a Szovjetunióval, a Varsói Szerző­dés többi tagállamával, a szocia­lista világrendszer valamennyi or­szágával a nemzetközi életben elősegítse a béke és a társadalmi haladás erőinek előretörését. — Napjainkban a béke, a hala­dás, a szocializmus és a kommu­nizmus sikeres építésének legfőbb biztosítéka a szocialista tábor or­szágai, a nemzetközi kommunista mozgalom egyesített ereje. A nemzetközi munkásmozga­lom egységének alapja az 1957-es és 1960-as moszkvai nyi latkoz at. amelyek mindenki szá mára félreérthetetlenül fogal­mazzák meg a kommunista- és munkáspártok állásfoglalását a legfontosabb nemzetközi kérdésekben Egyebek között határozottan ki­mondják, hogy napjainkban már reális lehetőség nyílik a háború kirobbantásának megakadályozá­sára, s leszögezik, hogy a kom­munista pártok, a kommunizmus eszméinek nincs szükségük arra, hogy háborúval hódítsanak. — Úgy gondoljuk, ez az egyetlen helyes politika a kom­munista- és munkáspártok szá­mára, éppen ezért ragaszkodunk e politika következetes Végigvite- léhez. Azokat a kísérleteket, ame­lyek e politikát meg akarják vál­toztatni, , s önkényes álláspontot próbálnak meg rákényszeríteni a nemzetközi munkásmozgalomra, a leghatározottabban el kell ítél­ni,, mint; olyat, amely ellentétes a forradalmi munkásmozgalom, s ao. egész emberiség érdekeivel. — Meggyőződésünk, hogy kül­döttségünk jelenlegi látogatása újabb lépést jelent közös céljaink megvalósítása felé, Újabb talál­kozásunk a szovjet néppel, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány vezetőivel elő­segíti a testvéri barátság további erősödését, ezzel a béke, a hala­dás erőinek megszilárdulását — mondotta beszéde befejező részé­ben Kádár János, majd a Szov­jetunió Kommunista Pártja és az N. Sz. Hruscsov vezette Központi Bizottság, a szovjet nép. a ma­gyar és szovjet nép megbontha­tatlan barátsága, a kommunizmus és a béke éltetésével fejezte be hosszantartó nagy tapssal foga­dott beszédét. A gyűlés után a párt- és kor­mányküldöttség tagjai ismét ba­ráti beszélgetésre jöttek össze a gyár vezetőivel az igazgatói iro­dán. Voronyin igazgató a jelen­levők nagy tapsa közepette az IL—18-as repülőgép gyönyörű modelljével ajándékozta meg Ká­dár Jánost és feleségét. A gyár igazgatója, a Moszkvai Népgazda­sági Tanács elnöke, a kerületi pártbizottság titkára rövid pohár- köszöntőt mondott, majd Kádár János válaszolt az üdvözlésekre. A küldöttség ezután, búcsút vett a gyár vezetőitől és dolgozóitól. A küldöttség kocsioszlopa 19 motorkerékpáros díszkíséretében ezután a Kremlbe indult. Kádár János Frei Kezlovnál Moszkva, (MTI). Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke felkereste betegágyánál Frol Kozlovot, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, a párt elnökségének tag­ját és szívélyes, baráti beszélge­tést folytatott vele. Hazaérkezett Lengyelországból a magyar katonai küldöttség A magyar néphadsereg küldött­sége, amely Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi miniszter ve­zetésével baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban, pén­teken délelőtt visszaérkezett Bu­dapestre. A delegáció fogadtatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent So­mogyi Miklós, -az- MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, Pap Já­nos belügyminiszter, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, Szarka Ká­roly külügyminiszter-helyettes, Úszta Gyula altábornagy, Csémi Károly vezérőrnagy, Kaszás Fe­renc vezérőrnagy és Lakatos Bé­la vezérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettesek, továbbá a ma­gyar néphadsereg több vezető be­osztású tábornoka és tisztje. Jelen volt a fogadtatásnál Hen­ryk Grochulski, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagykövete, K. I. Provalov vezérezredes, az ideiglenesen Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok főpa­rancsnoka és a parancsnokság más, magasrangú képviselői, ott volt több Budapesten akkreditált katonai attasé is. (MTI). Folytatódik Globke pere Berlin (TASZSZ). A Német De­mokratikus Köztársaság Legfelső Bírósága folytatja a Globke-ügy tárgyalását. » A Legfelső Bíróság meghallgat­ta már 23 német, csehszlovák, francia, izraeli szemtanú vallomá­sát a faji törvényeknek és ezek Globke-féle „értelmezésének” bor­zalmas következményeiről, a zsi­dók tömeges kiirtásáról, a náci orvosok embertelen sterilizációs „kísérleteiről”. A pernek változatlanul nagy a nemzetközi visszhangja. A Cité című belga katolikus lap hangsú­lyozza, hogy „Nyugat-Németór- szágban nem tagadhatják a Glob­ke ellen emelt vádakat”. A Gaze- ta de Noticias című brazil lap rá­mutat arra, hogy a nürnbergi tör­vényektől egyenes út vezetett az európai zsidóság kiirtásához. Globke pedig Adenauer egyik ! viselő, aki a királyság mellett állt közvetlen munkatársa, azok közé ki! és a Habshurg-ügy Ilyen zilált politikai körülmé­nyek között az egyre szenilisebbé váló Ferenc József, a 48-as tö­meggyilkos-, közjogi sakkhúzá­sokkal próbálta fenntartani a monarchia egységét, s közben a Rudolf öngyilkossága után trón­örökössé avanzsált Ferenc Fer­dinand igazi katonai diktatúrát készített előre arra az időre, ha végre trónra kerül. Ferenc Ferdinand egyesítette m&gában a Habsburgok minden rossz tulajdonságát: pontos ada­taink vannak féktelen szadizmu- sáról, amikor a vadászat ürügyén ezrével' ölt meg minden útjába kerülő állatot, így készülve az uralkodásra; fel van jegyezve ró­la, hogy állhatatlan volt, igazság­talan, gyanakvó, akinek soha nem volt egyetlen igaz barátja. Politikai terveiben a monarchia népeinek megalázó szerepet szánt, mert a tökéletes beolvasztó poli­tika konok híve volt. Pusztulá­sát is ez okozta: amikor Szaraje­vóba eldördült Princip és társai­nak fegyvere, a szerb hazafiak a monarchia minden népének nevé­ben ítélkeztek, s nemcsak a trón­örökös és felesége életét oltották ki, hanem halálos ítéletet mond­tak a Habsburg-uralom felett is. Ami ezután következett, már csak az epilógus volt, igaz, hogy véres epilógus de az első vi­lágháború pontot tett az évszá­zados Habsburg-elnyomás végére. Ferenc József 1916-ban bekövet­kezett halála után a jelentéktelen és alkoholista IV. Károly rövid uralkodása a végső akkord: 1918. novemberében a részeges ural­kodót megfosztották trónjától. Névlegesen ugyan fennmaradt Magyarországon a királyság, s Habsburg-család „ápolta” a trón­örökös Ottó magyar kapcsolatait. Magyarországról szerzetespapok, elsősorban bencések jártak portu­gáliai száműzetésükbe, hogy Ottó magyar növelést kapjon. Ámde, míg a legitimisták egy-nésaaOttá visszatérését várta, másik részük Albrecht főherceg útját egyenget­te, s a Horthy-korszak politikai tényezőként is emlegetett evangé­likus püspöke Albrecht fogadása alkalmával nem kis izgalmat kel­tett ezzel a bibliai idézettel: Te vagy az, aki eljövendő ... Míg a legitimisták Ottó és Alb­recht megkoronázásának lehető­ségét készítették elő, Horthy sem tétlenkedett, s maga is dinaszti­kus álmokat ringatott. Az 1920- as törvény még meglehetősen korlá tozta alkormányzói jogokat, 1936- ban azonban jelentősen kiterjesz­tették, úgy, hogy Horthy úgy élezte, elérkezett az idő, amikor dinasztiát alapíthat. Fiának, Horthy Istvánnak kormányzó­helyettesi kinevezése már ezt a célt szolgálta, bár az igazi váro­mányos a Horthy-unoka volt. Áz idő azonban nem állt meg. Ha Férenc József minden megér­tést. józanságot, politikai előrelá­tást nélkülöző politikája óhatat­lanul háborút váltott ki, ugyan­ez fokozottan áll Horthyra, aki végeredményben Ferenc József epigonja volt. A háború aztán el­söpörte a legitimisták, tartoztak legyen bármilyen irányzathoz, minden álmát, s a kialakult új helyzet végképp anakronizmussá változtatta a királyság intézmé­nyét. Ez természetesen nem jelenti a végleges megoldást is. Magyar- országon már 1848-ban túlnőtte a társadalmi fejlődés a királyság intézményét, a történelemben azonban mindig jelen vannak, sőt ^hatnak is a fejlődést gátló erők. 48 után ezek az erők tudták fenn­tartani a Habsburg-uralmat, s az 1918-as trónfosztás után ezek az erők próbálták meg visszacsem­pészni a koronás királyt, sőt még az 1945-ös országgvü lésen is, amely kimondta a köztársasági államformát, akadt egyetlen kép­a bűnösök közé tartozik, akik ma Nyugat-Németországban szabadon élnek. Ausztria, a második világhábo­rú után kimondta, hogy a Habs­burgok nem térhetnek vissza az országba, sőt ez az osztrák állam- szerződésnek is része, hisz Habs­burg Ottó visszaszivárgása, birto­kainak visszaadása óhatatlanul feléleszti a legitimista mozgal­makat, ez pedig olyan helyzetet teremthet Ausztriában, amely felrúgja az osztrák semlegességi nyilatkozatot, s ezzel veszélyes nemzetközi helyzetet is teremt­het. A Habsburg-ügy, amelyet Ottó és osztrák szálláscsinálói most feltámasztottak, így már távol­ról sem Ausztria belügye, s külö­nösen érdekel bennünket, magya­rokat Is, hisz Habsburg Ottó tá­volabbi terveiben Magyarország is szerepel. Nemcsak arról van szó, hogy Habsburg Ottó az 1956- os ellenforradalom napjaiban egy pillanatra úgy érezhette, elérke­zett az ideje, s fényképeket kö- zöltetett magáról az újságokban, amint feleségével „népéért'’ imád­kozik, s zagyva nyilatkozatot tett a magyar nép „szenvedéseiről'’. Az ellenforradalmi idők tömény­telen szennyet hoztak felszínre, s mi sem természetesebb, hogy a zavarosban megpróbált Habsburg Ottó is halászni. Reményei né­hány nap alatt szertefoszlottak, s a világpolitikai helyzet, a szo­cialista országok szakadatlan erő­södése is arra figyelmeztette, hogy más vizekre evezzen. Ezért kísérletezik most azon, hogy visszacsempéssze magát Auszt­riába, tervei azonban messzebb mutatnak ennél. Mert a nemzetközi életnek ez a szánalmas bohóca „teoretikus” is, s beszédekben, könyvekben, nyilatkozatokban bőségesen kifej­tette, hogy mit tekint céljának. Ausztriai visszaszivárgása ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy magánemberként szeretne élni valahol az osztrák hegyekben. Első lépésnek azt tekinti, hogy a kancellár felett álló kormányzó­szerepet kapjon, olyan hatalmat, amellyel megvétózhatja a kor- • «n&éngj--intézkedéseit. Erről nyíl­tan beszélt Pittermann alkancellár, hangsúlyozva, hogy az „igaz­ság kancellárja'’ elnevezés nem­csak belpolitikai válságot terem­tene, hanem nemzetközi bonyodal­makat is. Márpedig Ottó úr ki­fejezetten nemzetközi bonyodal­makra törekszik, meghazudtolva saját lemondási nyilatkozatát. Ennek bizonyítására elegendő, ha egyik könyvéből, amely A holnap társadalmi rendje prófétikus cí­met viseli, egy mondatot idézünk. Habsburg Ottó szószé rint ezeket írja: „Az atomkorszakban csak úgy gondoskodhatunk biztonsá­gunkról, ha minden fajta Euró­pán kívüli befolyás alól felsza­badítjuk a Kárpátok medencé­jét és a Balkánt”. A megfogal­mazás önmagában is árulkodó. Az „Európán kívüli” befolyások­tól való felszabadítás épp az atomkorszakban hangzik nevetsé­gesen, de ez a kisebbik része a dolognak. Habsburg Ottó immár egységben látja a Kárpátok me­dencéjét és a Balkánt, amint az volt távolról sem dicső emlékű Ferenc József uralkodása alatt a boszniai occupatívó után. Vegyük ehhez hozzá egy másik elménc- kedésének, a Döntés Európáról című könyvnek egy passzusát. A fellengzős cím nagyhatalmi hó­bortról tanúskodik, s ez sem ér­dektelen. Itt Habsburg Ottó többek között azt bizonygatja, hogy Európának legdicsőbb kor­szaka a Római Szent Birodalom ideje volt, mintegy példaként állítva Európa népei elé azt az abszolutizmust, amelynek feltá­masztásét Habsburg Ottó vállal­ja. Idézzük még az osztrák Volksstimme című lapot is, amely Habsburg Ottó zavaros elképze­léseit taglalva ezt írja: „Ma adva varrnak azok a technikai lehető­ségek, amelyek révén egyetlen őrült is megsemmisítheti a vilá­got. Habsburg Ottó erre a sze­repre vállalkozik”. Javítsuk ki a Volksstimmét: szeretne vállal­kozni. ami lényeges különbség. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents