Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-03 / 153. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 153. szám. ARA 60 FILLÉR Szerda, 1963. július 3. U Thant a Magyar Tudományos Akadémián (3. o.) Szennyes bűnügy nyomasztó légköre a fűtőházon (5. o.) Tömeges mérgezést okozott a permetezőszér <8. o.) J A német kérdés rendezéséről, a nemzetközi helyzetről beszélt Hruscsov elvtárs a berlini nagygyűlésen Berlin (MTI). Zsúfolásig megtelt kedden délután a berlini hatalmas Werner Seelenbinder Halle: a Német Demokratikus Köztársaság fővárosának népe nagy számban jött le ide, hogy meghallgassa a nagygyűlés szónokainak, N. Sz. Hruscsovnak és Walter Ulbrichtnak beszédét. Igen sokan be sem fértek a sportcsarnokba és az épület előtti téren mikrofonon kereszh'il követték a gyűlés lefolyását. Benn a sportcsarnokban az elnöki emelvény mögött Marx, Engels és Lenin képe mellett a következő szövegű felírás volt olvasható: „örök barátság és együttműködés az NDK és a Szovjetunió között”. A jelenlévők hatalmas tapssal, „Druzsba!”-, „FreundschaftT-kiál- tásokkal köszöntötték N. Sz. Hruscsovot, Zsivkovot, Fajont, Fteimannt, Ulbrichtot, valamint a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának, az NDK államtanácsának és minisztertanácsának tagjait, akik 16,05 órakor foglalták el helyüket az elnökségben. Paul Verner, a Néfnet Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a nagyberlini párt- szervezet első titkára nyitotta meg a gyűlést és a i hallgatóság óriási tapsvihara középette átadta a szót N. Sz. Hruscsovnak. IV. Sz. Hruscsov beszéde Hruscsov bevezetőben az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége, a szovjet kormány, a szovjet nép és a maga nevében szívből jó egészséget, munkájához pedig sok sikert kívánt Walter Ulbrichtnak. A német kommunistáknak, az NDK dolgozóinak ’ hasonló jókívánságait tolmácsolta a szocializmus építéséhez. — Őszintén örülünk — mondotta —, hogy az Önök köztársaságában jól mennek a dolgok és sikeresen megkezdték az általánosan kibontakozó szocialista építés programjának végrehajtását. Hruscsov elismeréssel szólt az n NDK gazdasági eredményeiről, I majd a következőket hangoztatta: — A szocialista országok sikeres fejlődése folytán jelenleg meg vannak a lehetőségeink ahhoz, hogy alaposabban összehangoljuk gazdasági terveinket, így a szocialista országokkal megvalósuló együttműködés nemT csak, hogy teljes mértékben pótolni fogja a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország felbomlott gazdasági kapcsolatait, hanem az NDK gazdasága ráadásul még kiapadhatatlan erőforrásokhoz és lehetőségekhez is jut a nyersanyag ellátás terén és ipari tekintetben újabb nagy sikerek eléréséhez. A szocialista országok gazdasági együttműködésének elmélyítése közös előrehaladásunkat meggyorsító, hathatós tényező. — Ebből kiindulva — jelentette ki a szovjet’ kormányfő —, feltételezhetőleg nincs messze az az idő, amikor a Német Demokratikus Köztársaság kezdi túlszárnyalni majd Nyugat-Német- országot, minden főbb gazdasági mutató tekintetében. Ez nem tévedés; ismétlem: a Német Demokratikus Köztársaság tényleg meg fogja előzni Nyugat-Németorezágot. S már közeledik ez az idő. Az önök köztársaságánali dolgozói ezzel erőteljesen előrelendítik majd a szocialista közösség harcát, nagymértékben megkönnyítik közösségünk számára, hogy legyőzze a kapitalista világot a gazdasági versenyben. Figyeimeztejtük és figyelmeztetjük ellenségeinket: akárhogy erőlködnek js, végül a szocialista országok mögött fognak kullogni! A háború vége óta — folytatta Hruscsov — 18 év telt el. A háború okozta sebek azonban sok év múlva is emlékeztetni fognak magukra. A sebek valamennyire már begyógyultak; a fájdalom, amit a háború okozott az embé- reknek, már kissé elcsitult. A szovjet és a német népnek, Európa minden népének, a világ népeinek mindent meg kell tenniök, hogy a sebek örökké a múlté legyenek és a fájdalom örökre eltűnjék. , A történelem tele van olyan példákkal, hogy a háborús vereséget szenvedő államok minden erejükkel egyetlen célra törekedtek: revansot akartak, vissza akarták szerezni, amit elvesztettek, s még idegen javakat is akartak hozzászerezni. így keletkezett a háborús összeütközések végtelen láncolata. De a történelem azt tanítja, hogy a revans- politika nem ad semmit a népeknek, újabb szenvedésen és nélkülözésen kívül. A Szovjetunió — hangoztatta Hruscsov — testvéri kapcsolatokat tart fenn a Német Demokratikus Köztársasággal, diplomáciai viszonyban van a Német Szövetségi Köztársasággal. Országunk, hűen békeszerető politikájához, érdekének tekinti, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németor- szág kapcsolatai a bizalom és az együttműködés utján. ,o,; lód jenek. Úgy vélem, a német népnek is mélységesen érdeke, hogy országunkkal és az összes többi szocialista országgal szilárd, baráti kapcsolatokat tartson fenn. Ha visszapillantunk a nem is olyan távoli múltba, találunk példát a Szovjetunió és Németország közötti kapcsolatok efajta fejlődésére. Az első világháború után volt olyan időszak, amikor a német állam vezetői találtak magukban elegendő erőt ahhoz, hogy bátran beismerjék, Németország és a Szovjetunió baráti kapcsolatai hasznosak mindkét országnak, mindkét népnek. Meg tudták oldani a versaillesi békeszerződés minden buktatóját és országaink között jó kapcsolatok alakultak ki. Ez érett államférfiúi cselekedet volt. y Milyen kárt okozott ez Németországnak, gazdaságának? Semmijét. Ellenkezőleg a német ipar rendeléseket kapott a Szovjetuniótól és ez lehetőséget adott arra, hogy helyreállítsa és fejlessze Németország gazdaságát. A kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok létrejötte a Szovjetunióval lehetővé tette Németországnak, hogy nagyobb százalékkal foglalkoztassa iparát, munkát adjon a német dolgozóknak. A német kérdés Hruscsov beszédének további részében a németkérdéssel foglalkozott. A népek — hangoztatta — a németkérdés megoldását várják, hogy ily módon létre lehessen hozni a népek együttműködésének, barátságának békés fejlődéséhez szükséges még kedvezőbb feltételeket. Mit kell tenni az európai és következésképpen az egész világ békéjének megszilárdítása céljából? Fel kell számolni a második világháború maradványait és békeszerződést kell kötni Németországgal. A Németországgal kötendő békeszerződés aláírása nemcsak a Szovjetunió népei, hanem a békés politika mellett állástfoglaló többi ország számára is előnyös lenne. A békeszerződésre szüksége van a többi európai országnak is, az egész világ népeinek; a békeszerződés aláírása különösen megfelelne Nyugat-Németország lakossága érdekeinek és óhajainak. Mit javasol a Szovjetunió, amikor a második világháború maradványainak mielőbbi felszámolását sürgeti? Mi semmi olyat nem indítványozunk, ami megváltoztatná a jelenleg fennálló és a hitleri Németország szétzúzása következtében létrejött feltételeket és helyzetet. Csupán jogilag akarjuk rögzíteni a kialakult helyzetet, hogy ilymódon megfékezhessük a re- vansistákat az új háború kirobbantásának előkészítésében. Józanul kell szemlélni a dolgokat. Meg kell érteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem mítosz, hanem létező állam, amelynek megvan a maga kormánya, társadalmi rendje, törvényei, és határai. A revansisták és a békeszerződés A revansista körök hallani sem akarnak a békeszerződés megkötéséről. Céljukul tűzték ki, hogy felszámolják, elnyelik az NDK-t. Világosan látják azonban, hogy ezt saját erejükből nemérhetik el. Nem elég erős a gyomruk ahhoz, hogy ezt a falatot megeméssze, no meg torkukon is akadna ekkora falat. Ezért igyekeztek annyira belépni a NATO-ba, a nyugati hatalmak agresszív katonai tömbjébe. A megmaradt hitleristák úgy látták, hogy a NATO lehetőséget nyújt nekik ábrándjuk valóra váltásához, s végül revansot vehetnek a második világháborúban elszenvedett vereségért. A Nyugat agresszív körei pedig a fő ütőerőnek akarták felhasználni Nyugat-Németorszá- got a szocialista országok ellen. E rabló tervek platformján találkoztak a nyugati agresszív körök és a német revansisták érdekei — jelentette ki Hruscsov. Megértjük azokat a németeket — folytatta —, akik szeretnék, ha hazájuk egyesülne, s megszületne az egységes, békeszerető demokratikus német állam. Ez természetes és jogos óhaj. A béke és együttműködés politikája közelebb hozza, a háború és a revans politikája pedig távolabbi időre halasztja e cél megvalósítását. Látnunk kell — hangoztatta —, hogy az imperialista erők saját érdekükben próbálják kijátszani a németek e természetes óhaját, s a Német Demokratikus Köztársaság felszámolására törekednek. De korunkban nem lehet így megoldani a németkérdésl. Ez a polgárháború, a világháború útja. Márpedig tudjuk, mit jelent a háború ma, amikor rendelkezésre állnak a nukleáris rákétafegyve- rek. Még Adenauer kancellár is, akit pedig mindenki másnál erősebben mételyezett meg a revan- sizmus, megérti, hogy ha megkezdődik a háború, először Nyugat- Németország ég el. Még a kapitalizmus legféktelenebb képviselői is látni kezdik, hogy a háború ma öngyilkosság bármely agresszor számára. — hangoztatta Nyikita Hruscsov. Igen, Hitler ezeket a célokat akarta elérni, de dicstelenül elbukott. Hogy ha a revansisták Hitler eszméivel akarnak élni, ugyanaz a sors fogja őket is érni. így hát jobb lenne, ha minél előbb higgadt, realista álláspontra helyezkednének. Ahogy a távozó kancellár dicstelenül fejezi be pályafutását, mert nem volt képes észszerűen értékelni a világhelyzetet, az új kancellárra is ugyanez a sors vár, ha nincs elegendő ereje, hogy reális vágányra álljon. Kennedy európai útja Kennedy nyugat-berlini látogatásában egymagában nincs semmi rossz. Üdvözölni lehetne a látogatást, ha jószándékú lett volna. De azok, akik az elnököt meghívták, természetesen nem jóindulatból tették ezt. Esztelen revansista törekvéseikhez akartak megerősítést kapni. Sajtójelentésekből ítélve,' az amerikai elnök nem mindjárt egyezett bele abba, hogy a távozó kancellár társaságában utazzék Nyugat-Berlinbe. Szemmel láthatóan felismerte, hogy ez a társaság mindenképpen rossz fényt vet utazására. Az a mód, ahogy Kennedy a nyugatnémet revansisták törekvései elé sietett, mindenképpen elszomorítja azokat, akik az elnöknek a washingtoni egyetemen tartott legutóbbi beszédét szerették volna megerősítve látni. Ez a beszéd a nemzetközi helyzet józan értékelésével emelkedett ki a többi közül. Tizenhárom nappal azután, hogy az elnök említett beszéde elhangzott, Kennedy megérkezett Nyu- gat-Németországba, azután pedig Nyugat-Berlinbe, és egészen más szavakat mondott. Ha elolvassuk Kennedy elnök Nyugat-Németor- szágban, különösen pedig Nyugat- Berlinben elmondott szavait és összehasonlítjuk ezeket a washingtoni egyetemen mondott beszéddel, azt gondolhatnánk, hogy két különböző elnök mondta azokat. Az Egyesült Államok - elnöke Franciaország elnökével versengve próbálja elnyerni az „agg nyugatnémet özvegy” kegyeit. Mindketten meg akarják hódítani kihűlt szívét, amely gyakran sugall- maz tulajdonosának teljességgel kártékony gondolatokat. S ha ennek az özvegynek úgy fognak udvarolni, ahogy azt ez az két udvarló teszi, amelyek közül mindegyik saját szívéhez próbálja kötni őt, akkor az özvegy még azt gondolhatja, hogy lényegében tőle függ a világra szóló problémák megoldása. Pedig a valóságban már igen kevés múlik rajta. Az efajta udvarlás csak feszültséget idéz elő, éspedig igen feszült világhelyzetet. Hruscsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a lobbi szó (Folytatás a 3. oldalon)
