Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-03 / 153. szám

2 fÖLNA MEGYEI VEPŰJSX<3 1963. július 3. Éva, a KISZ-iiikár Vége a mű­szaknak, itt a váltás. A nyolc gépen minden rendben van, ezeket már át is adta váltótársá­nak. De Telkes Éva műszakja még nem ért vé­get. Nemcsak er­re a nyolc gép­re van gondja, mint ahogy nem is csak magával kell törődnie. Rá tartozik az is, hogy nem csi- nált-e ma me­gint selejtet a harmadik terem­ben dolgozó fia­tal, nem rég ide­került lány, meg­javították-e már azt a gépet, ami miatt tegnap szólt a mesternek, ki- oékült-e vőlegényével Jutka, aki tegnap olyan rossz kedvű volt és csak a KISZ-titkárnak árulta el ennek okát, teljesíti-e vállalásait az „A”-műszak négy szocialista brigádja, hogyan vizsgáztak a műszak levelező gimnazistái. A Tolnai Pamutszövőgyár legjobban működő KlSZ-alap- szervezete az „A”-műszak KISZ- szervezete. Ennek titkára a húszesztendős szövőnő. Amikor a tavasszal új lakatosok kerül­tek a gyárba, a TMK-csoport- hoz, a fiúk először Pámer Icá­hoz, a gyári KISZ-titkarhoz mentek. Kérték az átigazolásu­kat. _ Majd elosztunk bennete­ket, hogy minden alapszervezet erősödjön — így Ica. — A z nem lese jen Osszatok be bennünket a szemüveges­hez. Ott van igazi mozgalmi élet _ válaszolták. így kerül­tek valamennyien Évához. — Miből áll ez a mozgalmi élet? — Háromheten­ként tartunk tag­gyűlést, mindig ak­kor, amikor dél­előttösök vagyunk. Ilyenkor megbe­széljük a termelési problémákat, a KISZ-munkát, saj­tótájékoztatót tar­tunk, értékeljük a József Attila ol­vasómozgalom hely zetét, vagy a tár­sadalmi munkát szervezzük meg. Persze rendezünk kirándulást is, vagy csoportos mozi- látogatást — vá­laszolja. Mint megtudom, őtölük indult el a kezdeményezés, hogy a KlSZ-gyű- lésekre meg kell hívni egy-egy mes­tert is, hadd lássák, mivel fog­lalkoznak a fiatalok. így, ha valamilyen termelési probléma kerül szóba, kéznél van az il­letékes, akinek nemcsak vála­szolni, hanem intézkedni is kell. — Miről volt szó a legutóbbi KlSZ-gyülésen? — Sajtóbeszámolóval kezd­tük. Természetesen Tyeresko- váról beszélgettünk a legtöb­bet. örültünk annak, hogy végre nő is eljutott a világ­űrbe, de méginkább annak, hogy szövőnő az illető. A többiek, akikkel egy mű­szakban dolgozik, már elmen­tek. Ö is siet, de nem haza. A tanácsházán várja a másik el­foglaltság, ülést tart a tájékoz­tatási állandó bizottság, mely­nek Éva is tagja. Először sza­vazott februárban, akkor vá­lasztották a községi tanács tag­jává. ............i • ( J) Helyes úton Párttaggyűlés a Szekszárdi Nyomdában A LEGUTÓBBI PÄRTTAG- GYÜLÉS valósággal „felvillanyoz­ta” a párttagságot — vélekednek a Szekszárdi Nyomda dolgozói. A pártvezetőség beszámolója reális képet adott az üzem termelési eredményeiről, a tennivalókról. — Élüzem vagyunk, s nem fest jó képet, hogy az első negyedévben, de lehet, hogy még a félévben is tervünk százalékos túlteljesítése mellett eredmény-lemaradással számolhatunk. Ez részben a mun­ka természetéből adódik. Naptárt gyártunk. A naptárak leszállításá­ra az év második felében kerül sor. A negyedéves és féléves elto­lódások éves szinten ugyan, ki­egyenlítődnek, de mégsem árt be­szélni arról, hogy szorgalmasabb munkával, a minőség állandó javí­tásával és a takarékossággal befo­lyásolhatjuk a termelési költségek alakulását — mondotta Kettinger Károlyné, a pártszervezet titkára. Az élénk vita hű tükörképet adott a dolgozók hangulatáról, s arról, hogy a kommunisták világo­san látják, mit kell tenniök. — A szocialista brigádmozga­lomnak üzemünkben tekintélye van. Ennek örülhetünk — mon­dotta Széli István igazgató —, de van egy szépséghibánk, amelyet úgy korrigálhatnánk, hogy előrébb kellene lépni, tovább kellene szé­lesíteni a brigádmozgalmat. A Ga­garin brigád elnyerte a szocialis­ta brigád címet. A Vosztok—2 és a Béke brigádban is érvényesülnek a szocialista brigádokra jellemző tulajdonságok. A brigádtagok ér­zik, hogy elkötelezték magukat. Közös gondjuk a termelés és a művelődés. Abban kellene elő­rébb lépni, hogy a betanított mun­kások — gondolva az idősebbekre is — tegyenek segédvizsgát. Az üzem a tanulás lehetőségét bizto­sítja,, c|fk élni kell.yele — java­solta’.1 — A gépteremben és a szedőte­remben is van mozgolódás — kap­csolódott a vitába Szűcs Nándor, majd így folytatta. — A kezdemé­nyezéseket fel kell karolni és se­gíteni kell, hogy a szocialista bri­gádmozgalommal együtt a dolgo­zók között egészséges versenyszel­lem alakuljon ki. Sokat kell fog­lalkoznunk az újonnan bekerült fiatalokkal. A KISZ részéről jó az a kezdeményezés, hogy részükre TIT-előadókkal előadásokat tarta­nak. Úgy tervezzük, hogy a párt- szervezet részéről is tartunk tájé­koztatót a fiatalok számára az üzem rendjéről, a munkáról, a munkavédelemről. Ez azért is in­kább szükséges, mivel a fiatalok többsége az iskolapadból került az üzembe. Azt akarjuk, hogy jó üze­mi munkásokká váljanak. A párt- szervezet segíti az ifjúságot — mondotta Szűcs Nándor, akinek ilyen irányú munkájáról dicséret­tel emlékezett meg a pártvezető­ség beszámolója. A VITAZÓK fesztelenül mond­ták el véleményüket és szépítgetés nélkül beszéltek a hibákról is. — Nem akartam a Müller Péter ügyet előhozni. Egy olyan pártta­gunkról van szó, aki nincs jelen taggyűlésünkön. Könnyen kelthet olyan látszatot, hogy háta mögött bíráljuk. Úgy vélem, káros lenne, ha a legközelebbi taggyűlésig vár­nánk azzal, amit mondani akarok. Elvtársunk, annak ellenére, hogy párttag, és fiatal, nem végez jó munkát, sőt kifejezetten gyenge a teljesítménye. Nem használja ki a munkaidőt. Egy évvel ezelőtt volt hasonló tapasztalatunk. Akkor megbíráltuk, majd adott esetekben személyesen beszélgettünk vele, hogy jobb belátásra bírjuk. Lát­szólag nem érdekli a munka oly­annyira, hogy azzal sem törődik, ha kevesebb á keresete, mint a ná­A háztáji gazdaságok takarmány-szükségletéről Reflektorfényben három termelőszövetkezet Megyénk termelőszövetkezetei közül felkértünk néhány elnö­köt, tájékoztassák szerkesztőségünket, hogyan biztosítják tagjaik háztáji állatállományának a takarmány-szükségletét. Az elmúlt évek rossz gyakorlatától eltérően, tanúi lehetünk annak — ami­ről az elnökök is beszámolnak —, hogy a közös gazdasagok ta­karmánybázisának biztosítása mellett nagy gondot fordítanak a tagok egyéni gazdaságaiban lévő állatok ellátásáról is. Valameny- nyi válaszlevélből kitűnik az, hogy a tsz vezetősége tudatában van annak, hogy nagy szükség van még a háztáji állatállomány fejlesztésére, s ennek megfelelően terveik elkészítésekor tanács­kozásokat folytattak a tsz parasztjaival, hogyan tudják legjob­ban kielégíteni a tagok ezirányú igényeit. A pincehelyi Vörösmarty Tsz elnöke, Szügyi Elek írja: — Vezetőségünk különös gon­dot fordít mind a közös gazda­ság, mind a háztáji gazdaságok takarmány-termesztésére. S öröm­mel számolhatok be arról, hogy évről évre egyre több eredmény van e téren. Növekszik a közös gazdaság állatállományának mi­nősége, de emellett egy pillanat­ra sem feledkezünk meg az egyé­nek tulajdonában lévő állatok el­látottságáról sem. Ez évi termelé­si terv elkészítése során megvi­tattuk tagjainkkal a lehetősége­ket. Ezek a beszélgetések pozití­van éreztetik hatásukat. Eddig is jelentős mennyiségű takarmányt kaptak a tagok a közös gazda­ságból. Azok, akik a lucernaszé­na kaszálásában, összegyűjtésében és a kazalba hordásánál részt vettek, a termés 20 százalékát kapták meg. Az első kaszáláskor, a jóminőségű lucernából több mint 9 vagont vittünk a tagok portájára. A réti szénát harmadá­illetve az állatállomány részére abrak- és szálastakarmányt elszá­molási áron a tsz-től a tagok megvásárolhatják. Több éves gya­korlat alapján egy-egy tagra át­lagosan 15—20 mázsa csöves- kukoricát, 2—4 mázsa árpát, 7— 10 mázsa burgonyát, valamint a szükséges takarmányrépát, lucer­nát, zöldtakarmányt stb. kapnak a közös gazdaságtól. Ezen felül van még a háztáji földnek a ter­mése is, valamint az útszéli széna is teljes egészében a tagoké. Ná­lunk — írja Horvátli elvtárs — egész évre biztosított a háztáji' állomány takarmány-szükséglete. legeltetése, amiért meghatározott bért fizetnek, valamint jóminősé­gű rétiszénát is vásárolhatnak a tsz-től, vagy pedig részbeni ka­szálás útján kaphatják meg. A juttatások révén kielégítő a ház­táji állatok takarmány-szükség­lete. Hasonló formában oldják meg a háztáji gazdaságok takarmány- szükségletét az őcsényi Kossuth Tsz-ben, a bátaapáti Aranykalász Tsz-ben, valamint a fürgedi Dó­zsa Tsz-ben is, mint arról leve­likben a tsz elnökei beszámoltak. la jóval fiatalabb szakmunkások­nak. Azért hoztam elő, beszéljük meg, mitévők legyünk. Úgy látom, reménytelen eset. Nála minden eddigi beszélgetés és fegyelmezés eredménytelen volt — mondotta idős Soós Sándor, a szedőterem művezetője. Érdekes volt a párttagok véle­ménye, s az, ahogy vitába szálltak a művezetővel. — Adminisztratív módszerrel .*■ egyszerűbben és könnyebben in­tézkedhetnénk, de kár lenne elha­markodni a dolgot. Fiatal emberről van szó, akit nevelnünk kell. Ja­vasolta Szűcs elvtárs. — Mi már megpróbáltuk — hangzott a közbevetés. — Nem szabad elveszítenünk a türelmünket egy olyan fiatalem­berrel szemben, aki a szülői ház­ból új környezetbe került. Hasz­nosnak látnám, ha a szülőkön ke­resztül — akiket szeret és hajlik a szavukra, — hatnánk a fiatalra — védte álláspontját. — Mint ipari tanuló jól dolgo­zott. Később — talán az új kör­nyezet hatására — valahol megre­kedt. Ezt kellene közelebbről megnézni és segítenünk abban, hogy újra magára találjon — kel­tek többen a fiatal védelmére. AZ EMLÉKEZETES PABT- TAGGYÜLÉS óta három hét telt el. Valóban igazuk van azoknak, akik úgy vélekednek — a taggyű­lés „felvillanyozta” a kommunistá­kat. Az igazgató kérésének eleget tévé, előrelépés történt a szocia­lista brigádmozgalom szélesítésé­ben. A gépterem Hámán Kató ne­vet viselő brigádját az idősebb szakmunkások közül Haász Jakab gépmester, a PVC-üzem Béke bri­gádját Berger Mihály, a könyvkö­tészet Vosztok—2 brigádját Ha­raszti Ferenc üb-elnök patronálja. Soós Sándor művezető sem látja olyan reménytelennek Müller Pé­ter ügyét, ahogy arról a taggyűlé­sen beszélt. — Azóta, hogy Nővé Istvánná elbeszélgetett a fiatallal, gyökeres változást tapasztaltunk. Mégis csak használt nála a jó szó — mondotta. Szégyellte, amikor az elvtársnő arról beszélt vele, mint ipari tanulónak, jobb terme­lési százaléka volt, mint amit az utóbbi hónapokban el tudott érni. — Valamikor büszkék voltunk magára. Fáj, hogy már másodszor kellett ügyével elmarasztalóan foglalkozni a taggyűlésen — kor- i holta Novéné a fiatalt. A taggyűlésen helyesen döntöt­tek, amikor a nehezebb megoldást, a nevelés módszerét választották. Nem vitás, könnyebb lett volna a fiatal ügyét reménytelen esetnek nyilvánítani és sorsára bízni. De mennyivel emberibb és kommu­nistákhoz méltóbb tett az, amikor egy embert vissza tudunk téríteni a helyes útra. Pozsonyi Ignácné ban kaszálták le, s ez is körül­belül 15—20 vagon takarmányt # teveii tat|1 gén őszi takarmánykeverékből is juttattunk a tagságnak. Ezenkí­vül külön legelőterületet adtunk ahol a háztáji tehenek legelnek. Tudvalevő dolog az — írja to­vábbá levelében Szűcs elvtárs —, hogy a kukoricaszár időbeni be­takarítása esetén elég jó tápérté­kű, s ebből is bizonyos mennyisé­get biztosítunk a tagok részére, valamint alomszénát, is a szük­ségletnek megfelelően. A dalmandi Béke Tsz-ben — írja Horváth Ferenc elnök — a meglévő háztáji állattállomány mellett figyelembe vettük ter­vünk elkészítésekor azt is, hogy milyen szaporulatra lehet számí­tani, ennek alapján terveztük a tagok állatainak szükségletét. A mi szövetkezetünkben évek óta már csak pénzbeli részesedést fi­zetünk, azonban á tagok család­jának szükséges kenyérgabonát, Jándi József a következőkben számolt be a tagok háztáji állo­mányában lévő állatok takarmá­nyának biztosításáról: — Tudatában vagyunk annak — írja —, hogy a háztáji állat- állomány növelése még fontos része az ország ellátásának, de azt is tudjuk, hogy a takarmány előállítása a tsz feladata. A le­hetőségen belül igyekszünk ezt minél jobban, a tagok egyetérté­sével megvalósítani. A háztáji földek egy részét adják a szük­ségletnek, tavaly például 75 va­gon kukoricát takarítottak be a tagok. Ezenkívül 17 vagon pré­mium kukoricát kaptak, vala­mint 9 vagon árpát. S ezentúl a a munkaegységre jutó természet­beni juttatást ami szintén tekin­télyes mennyiséget jelentett; 30 kh. jóminőségű lucernaterületet osztottunk ki, aminek valamennyi kaszálása a tagoké lett. Ezentúl biztosítva van a szarvasmarha Láncügyben reklamálunk Feljelentettek egy traktorost Dalmandon. Azt mondták: sza­bálytalanul közlekedett az or­szágúton, mert vontatójáról hiány­zott a tartólánc. És a feljelen­tést tevő szolgálatos rendőrnek igaza volt, rpert ha leszakad a pótkocsi, előre nem látható sze­rencsétlenség következhet be. Csakhát a traktoros viszont nem véttees. Hogyan is lenne ludas ebben az ügyben, amikor ö legjobb akarata mellett sem tudott volna láncot tenni arra a vontatóra. Miért? Azért, mert még lánc­ügyben is igaz a közmondás, hogy „ahol nincs, onnan még az isten sem vesz”. Márpedig lánc nincs... Sem itt, sem ott, sem amott... Azaz, álljunk meg egy kis idő­re. Van lánc, csak kevés. A Dalmandi Gépállomás az első negyedévben kapott Dombóvárott 220 kilót. Ezt aztán úgy szét­kapkodták, mint cukorhiányos időben az ezerédest. A második negyedévben nemhogy egy kilót, de még egy szemet sem kaptak. Szárítót tmár a cipő nagyon, ezért Pintér György, a gépállo­más anyagbeszerzője kisebb or­szágjáró körútra indult. Láncot azonban nem hozott. Ebben nem a szándék akadályozta, hanem más körülmény. Kaposvárott ugyanis talált 400 kilóra valót, ebből a keresett cikkből. De nem noznatta el, mert mire ő odaért, akkorra kimerült a közületi ke­ret! Készpénzzel viszont csak egy bizonyos határig fizethet min­den anyagbeszerző. Lánc tehát volt és mégsem volt. Pintér György nem a leg­jobb hangulatban érkezett haza Dalmandra, s rossz kedve még fokozódott, amikor hallotta, hogy feljelentettek egy 'traktorost... Most már csak egy kérdés hiányzik: ki a hibás láncügy­ben. s egy kiesé alaposabb terve­zéssel nem lehetne-e segíteni, mondjuk az ipar részéről? sz. i.

Next

/
Thumbnails
Contents