Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-12 / 161. szám

V 1 1963. július 12. tojna megyéi vfiprusAO 5 Lányok a táborban Riadóztat az Mv. 5-ös A szinte végtelenbe nyúló zöld kukoricatáblákon kékruhás lá­nyok serege dolgozik. Fürge uj­jakkal, beidegzett, gyors mozdu­latokkal törik a kukoricacímert, lendületesen haladnak előre. Szé­les karimájú szalmakalapjaik és kendőik alól barnára sült arcok villannak elő, zsibongásuk, beszél­getésük láncként fonódik össze a tábla közepén. Jónéhány száz hol­dat hagytak már a hátuk mögött, pedig a tábornak az eredeti ter­vek szerint csak ma lett volna az első munkanapja. De a kánikula keresztülhúzott minden számítást. Július 10-e he­lyett a munkát korábban kellett kezdeni, mert a napokig tartó hő­ség meggyorsította a címerek ki­fejlődését. és az a veszély állt elő, hogy ha a círrierezést nem sikerül elvégezni, sok száz holdon nem teremhet hibridkukorica. Az Mv— 5-ös, — azaz a martonvásári ötös kukorica — tehát riadóztatott Dalmandon Táviratok százai értesítették a dalmandi munkatáborba jelentke­zett diáklányokat, hogy előbb kell munkába állniuk. A riadó sike­rült, mert a legjobban veszélyez­tetett pontokon már szombaton megkezdődhetett a munka. Taná­rok, iskolaigazgatók szervezőmun­kájára volt ekkor szükség, de olyan segítség is igen értékes volt, mint Rend Ildikó tette, aki a tol­nai gimnáziumból hatvan diáktár­sát szervezte meg az útra. IvTíg a földeken folyik a munka, a Dalmandi Állami Gazdaság központjában újra tanácskozásra jön össze a vezérkar. A hibrid- üzem vezetője térképet terít ki az asztalra, amelyen zöld jelzések mutatják a több száz holdas ku­koricatáblák elhelyezkedését. Az apró jelekből az is látszik, milyen munka van már elvégezve. A tér­kép fölött összehajolnak a fejek: a főagronómusé, az üzemvezetőé, táborparancsnoké, és azt teszik mérlegre, hol van szükség legjob­ban a beavatkozásra. A megbe­szélés végén készén áll a terv: ..Holnap reggel összevonják két altábor erőit a tábla megmentése érdekében. Reggel ötre a gépko­csik is készen állnak.” A lányok közben a sorok végére érnek. Rövid pihenő után szede- lózködni kezdenek, mert időköz­ben a táborok szomszédságában a konyhákon megfőtt az ebéd, pá­,Haditanács” a térkép fölött — Tábortűz lángok nélkül rolgó húsleves és rántott szelet várja ezen a napon őket. A friss levegőn, munka közben ugyancsak megjön az étvágy Ezt bizonyítja, hogy a csoporton­ként szállingózó lányok közül so­kan az ebéd után repetáért sora­koznak. Nem várnak hiába, mert erre is lehetőség van. Beszélgeté­seink közben is a lányok elsősor­ban az ellátást dicsérik, köszönet érte a gazdaságnak. A délután pihenéssel, játékkal telik el. A pingpongasztalok ál­landóan foglaltak, néhány árnyék­ban heverő lány kezében könyv­lapok zizegnek. A minap nem volt ilyen nyu­godt a kiskondái altábor. Délután­ra segítséget kértek a gazdaság vezetői és a lányok egyöntetűen jelentkeztek a délutáni munkára is. Perceken belül felkerekedtek, és gépkocsikra szálltak, hiszen a munkával való ismerkedés során megtudták azt is. hogy hozzáállá­sukon szinte milliós értékek is múlhatnak. Ma ilyen beavatkozásra nincs szükség és Kiskondán, Nagykon­dán, meg a leperdi táborban is, amikor hat óra elmúlik, már a vacsora a téma. Vincze Mátyás táborvezető 75/ lány gondját-baját igyekszik megoldani, vigyázni rá­juk, úgy. hogy szemét állandóan a gazdaság érdekein is rajta tart­sa. Hol itt, hol ott tűnik fel, töp­reng, máshol mosolygással meg­nyugtat. Érthető, hogy csupán pár szóra lehet elkapni, aztán máris tovább megy. — Csak már túl legyünk a munka nehezén. Az időjárás több­szörös erőfeszítést követel a gye­rekektől, tőlünk is. De aztán bizakodva folytatja: — A munkakedv jó, és ezt ha­marosan honorálni is fogjuk. Több lesz a szórakozás, a filmvetítés, a pihenés. Most a gazdaság is tűzött ki jutalmakat a legjobbaknak A legjobb teljesítményt elérő munkacsapat 3600 forint jutalmat kap, a má­sodik 1800-at, a harmadik kilenc- százat. Ezek a harminchat fős munkacsapatok. A 12 fős brigá­dok célprémiuma 1200. 600 és 300 forint. Lassan besötétedik. A kiskondái táborban, ahol a tatabányai Ár­pád gimnázium lányai vannak el­szállásolva, tábortűzre készülőd­nek. Már együtt áll a hatalmas rőzserakás. azonban a szél feltá­mad. és a sátrak felé fúj, ma nem lehet meggyújtani. Ez mégsem szegi kedvüket a lá­nyoknak. A parancsnoki sátor előtt sátorlap-köpenyeikbe burko­lózva a földre telepednek. Itt hall­gatják végig a napi értékelést, taps és ujjongás között veszik át a legjobbak a kis ajándékokat. Az est fénypontja a táborindu- ló-választás. A vezető tanárnő egymás után szólítja a brigádo­kat. és az odatartozó lányok éne­kelni kezdik saját költésű, adott dallamra írt indulóikat. Egy-egy csattanó, vagy csipkelődő sor után felcsendül a kacagás, amely mesz- szire elhallatszik a táborból, egé­szen a lecímerezett kukorica-so­rokig. Monostori Miklós Magyar—bolgár baráti est Bogyiszlóit Nagy-nagy készülődés, lelkes nére is zsúfolásig megtöltötték az fogadtatás várta csütörtökön dél- érdeklődők. Sokan be sem fértek után a magyar—bolgár estre ér- a terembe. kező bolgár vendégeket, dr. Ka- a meleg baráti légkört még szavetov Marint, a bolgár követ- csak fűtötte az úttörők köszönté­se^ első titkárát, Pesev Marint, a se_ elhalmozták virágcsokrokkal a Bolgár Kultúra igazgatóját, Ma- vendégeket. Ezután Harmat Jó- rinova Bojkat, a Bolgár Kultúra zsef, a Szekszárdi Járási Pártbi- titkarat es kíséretüket. Ott volt zottság munkatársa mondott üd- Szeiencses Janos, a Külügymi- vözlő beszédet. Erre válaszolt dr. nisztenum képviseletében és szá- Kaszavetov Marin elvtárs. A zú- mos járási és községi párt, álla- nagy taps sokszor szakította mi, szövetkezeti, népfront és más félbe beszédét tömegszervezeti vezető. Reményi Rezső, a bogyiszlói Az ünnepség második részében termelőszövetkezet elnöke köszön- Faragó András énekelt magyar tötte a vendégeket, majd elkalau- nótákat. Kedves jelenet adódott, zolta őket a szövetkezet határába, amikor egy bolgár dal eléneklése az állattenyésztés egyes telephe- után Pesev Marin elvtárs az éne- lyeire. Különösen nagy tetszést kest a közönség tapsvihara köz­aratott a szarvasmarha-állomány, ben átölelte és a barátság jeleként amelyből külföldre is exportál a a kapott virágcsokrot adta át ne­szövetkezet. tó. Már a fogadtatás is, de mégin- A jól sikerült est befejezése- kább az esti baráti találkozó meg- ként filmeken láthatták a résztve- mutatta. milyen mélyen él né- vök a bolgár nép életének, mun- pünkben a bolgár nép iránt ér- kájának egyes részleteit. A ven- zett megbecsülés, tisztelet és sze- dégek ezután fehér asztal mellett retet. A modern művelődési ház is tapasztalhatták a magyaros nagytermét a nagy munkák eile- vendégszeretetet. A besegítő brigád Mások az ő helyében régen kedvüket vesztették volna. Pohál Józsefné egy olyan brigád sorsát igazgatja, melynek tagjai három fele dolgoznak. Egyrészük a cérnázóban, a másik a szövődé­ben, a többi meg éppen ott segít, ahol legjobban „szorít” a terv­teljesítés. Egyszóval ahányan van­nak, majdnem annyi felé, attól függően, mikor, hol van rájuk szükség. — Cérnázók voltunk valameny- nyieit, frtost meg amolyan' bese­gítő brigáddá alakultunk át. De hát mit tehetnénk, amikor a gyár érdeke így kívánja — mondja Pohálné, a brigád vezetője. Valóban, a gyár érdeke tette szükségessé a cérnázó brigád „felosztását”. Ezt is azért, mert az ügyes kezű lányokat, asszo­nyokat több helyen is fel tudják használni. Mekli Máriát például a szövődé örökbe akarja fogadni, a szorgos munkáslány annyira begyakorolta magát besegítés közben, hogy munkája felér a tapasztaltabb szövőnőkével. Görcs Viktóriát az előkészítőben dicsérik, pedig ő is a cérnázók kollektívá­jába tartozik eredetileg. Nem is Több mint százezer forint forgalom fél nap alatt A megye legmodernebb bútorüzlete nyílt meg Dunaföldváron csoda, mind a két lány kiváló dolgozó. — Kezünk alatt nevelődtek azzá, s bár hiányoljuk őket na­gyon, egy kicsit azért büszkék is vagyunk rájuk, hogy másutt is megállják a helyüket — véleke­dik a brigádvezető. Hogy a két lány és a többiek is helytállnak, ah­hoz egy kis köze Pohál József- nének is van. Ö kezdeményezte a brigád alakítását, buzdítására kapcsolódtak be a vetélkedésbe, a szocialista cím megszerzéséért, s az ő áldozatvállalásának köszön­hető, hogy a brigád még ma sem oszlott fel. Pedig alakulásuk után alig fél évre már megbolygatták őket. Eleinte tiltakoztak, mond­ták is. így lemondanak a ver­senyről. Másként döntöttek, kü- lön-külön is megvívták a maguk versenyét, s ez év tavaszán meg­szerezték a cím mellé a szocia­lista brigádoknak járó selyem­zászlót. Hogy csinálták? Erről legtöbbet a brigadéros tud­na beszélni, de ő hallgat érde­meiről. Az asszonyok mesélik, hogy Pohálné minden műszak után meglátogatta őket, fél és egy órát sem sajnált, hogy elbe­szélgessen velük. Figyelemmel kí­sérte teljesítményüket, s az ered­ményeket naplójában is vezette. — Sokan macerálták érte. — Felesleges munkát végzel — mondták néhányan. S hogy meny­nyire nem így volt. az már azóta beigazolódott — mondja Pohálné. Amikor az év elején sor ke­rült a szocialista brigádok vetél­kedésének értékelésére, a Tolnai Selyemgyár vezetői is zavarban voltak. Hogy értékeljék egy olyan brigád munkáját, amelynek tagjai három üzemrészben is dol­goznak? Milyen nagy hasznát vette i Pohálné a brigádtagok munkájáról vezetett naplónak. Bizonyította és bizonyíttatta, hogy mennyiségben és minőségben is hozták amire vállalkoztak. És teljesítették az egyéb feltételeket is. Bár gyá­ron belül szétszóródtak, de a gyárkapun kívül még szorosabbá fonódott barátságuk. A rendsze­res találkozóhely a brigádvezető otthona volt, de ha úgy tartotta kedvük, a szórakozóhelyeket is szívesen látogatták. Nemcsak az asszonyok, általuk a családok is összebarátkoztak, s ez megannyi előnnyel jár. A közös feladatok megoldásába, a brigád társadal­mi munkájába besegítenek a csa­ládtagok is. Egy brigádban vannak és még­sem együtt, egyedüli példa ez a Tolnai Selyemgyárban. Egyedüli és követendő az a nagy akarat­erő is, amely együvé tartja őket. Róluk már elmondhatjuk, hogy a szocialista együttélés feltételeit megteremtették. Ráez I,ászióné Alig akad talpalatnyi hely, ahol meghúzódhat az, aki nem vásárol­ni jött, hanem csak a kíváncsiság hozta el Dunaföldvár újonnan megnyitott bútorüzletébe. Nyitás után fél órával már megtelt az üzlet, többen a fuvarost és a ra­kodómunkásokat is magukkal hozták, hogy az „üzlet” megköté­se után azonnal birtokukba is ve­gyék a kiválasztott bútort. — De melyik legyen az? Ne­héz a döntés. Erdélyi Ferenc és felesége is úgy indult el otthon­ról, hogy hálószobabútorral tér­nek haza. S lám, hogy alaposan körülnéztek, a tízezer forintos lengyel kombinált garnitúra mel­lett döntöttek. Gál Ilona, a nagy­karácsonyi termelőszövetkezet dolgozója nem sokat töpreng. Az első pillanatban megnyerte tet­szését a régóta áhított konyhabú­tor, máris siet a pénztárhoz, leol­vassa a huszonkilenc darab szá­zast és melléje tizenkét forintot. — Na, végre — sóhajt fel meg­könnyebbülten, mint aki kedves ajándékhoz jutott. Az lenne való báni — Saját pénzemen vásároltam, harmadik hónapja gyűjtögetem — mondja. A sikeres vásárlás örö­mében még azt is közli, honnan a pénz forrása. A termelőszövet­kezet jól fizetett előleget azoknak, akik rendszeresen részt vettek a közös munkában. — Most aztán kezdhetem elöl­ről a gyűjtést, mert az NDK há­lószoba-garnitúra is nagyon meg­nyerte tetszésemet. Igaz, egy ki­csit világos, meg újvonalú, de hát mi már túljutottunk a sötét dió­fa-hálón... Bár az is lehet, hogy a kombinált mellett döntök majd, igazán nagyon szép — mondja töprengve. Nemcsak Gál Ilonkát, az új bú­torüzlet valamennyi látogatóját elkapja a bizonytalanság a mo­dern, ízléses berendezések láttán. Valamennyien a legnagyobb elis­meréssel nyilatkoznak a Duna- földvári Földművesszövetkezetről, hogy létrehozták a megye legmo­dernebb bútorüzletét. Persze, azt már kevesen tudják, hogy meny­nyi utánjárással. A község -köz­pontjában, a bútorüzlet helyén Öt halastavat építenek a tamási Vörös Szikra Tsz-ben óvodai napközi és egy magánkis­iparos működött. A földműves­szövetkezet a községi tanács se­gítségével szabadította fel a helyi­séget — az óvodát jobb helyre költöztette — és 70 ezer forintos beruházással alakította át. No, de hát a vásárlás első nap­ján ez meg is bocsátható, hogy az ilyen irányú érdeklődés elmaradt. Érthető, hogy Dunaföldvár és a környékbeli községek lakóinak fi­gyelmét a vásárlás kötötte le. És még valami. — Van-e utánpótlás, mikor ér­keznek újabb bútorok? — ostro­molták kérdéseikkel Kőbányai Já­nost, az üzlet vezetőjét. — Csak pénzzel győzzék — vá­laszol nevetve az üzletvezető. A nyitás napján — július 10-én 560 ezer forint értékű árukészlet­tel rendelkeztek. Az újabb szál­lítmány azóta már meg is érke­zett. Előrelátóak voltak az üzlet vezetői, hisz raktárkészletük már az első nap alaposan lecsökkeni. Alig négy óra leforgása alatt több. mint százezer forint értékű bú - ] tor talált gazdára. R. M. Az eddig terméketlen Gonosz- di-völgyet hasznosítja a tamási Vörö6 Szikra Tsz. A völgyben öt halastavat épít a szövetkezetnek a Középdunántúli Vízügyi Igaz­gatóság. Négy lánctalpas és egy gumikerekű nagy traktor jelenleg a töltéseket rakja szkréperrel. Mintegy harmincezer köbméter föl det építenek be hat töltésbe. Zsih- pes víztárolót és „halágyat" is épí­tenek, amelyben összegyűjtik majd halászáskor a halakat. A halas­tavakat a gonoszdi és az iregi patak vízével töltik meg. Az épí­tést augusztus húszadikáig feje­zik be, Szóró László munkaveze­tő tájékoztatása szerint. Hozott anyagból készít női, lányka kisruhát, kiskosztümöt, blúzt, szoknyát a méretes részlegünk, ezen felül mindennemű fehérnemű javítást és szemfelszedést ugyanezen a helyen vállalunk. Minden igényt tó tudunk elégíteni a megnővekedett lét­számmal. Kérjük keresse fel a szolgáltató részlegünket gyors és pontos kiszolgálást biztosítunk. Paks, Dósa György u. 24. (81)

Next

/
Thumbnails
Contents