Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-12 / 161. szám
V 1 1963. július 12. tojna megyéi vfiprusAO 5 Lányok a táborban Riadóztat az Mv. 5-ös A szinte végtelenbe nyúló zöld kukoricatáblákon kékruhás lányok serege dolgozik. Fürge ujjakkal, beidegzett, gyors mozdulatokkal törik a kukoricacímert, lendületesen haladnak előre. Széles karimájú szalmakalapjaik és kendőik alól barnára sült arcok villannak elő, zsibongásuk, beszélgetésük láncként fonódik össze a tábla közepén. Jónéhány száz holdat hagytak már a hátuk mögött, pedig a tábornak az eredeti tervek szerint csak ma lett volna az első munkanapja. De a kánikula keresztülhúzott minden számítást. Július 10-e helyett a munkát korábban kellett kezdeni, mert a napokig tartó hőség meggyorsította a címerek kifejlődését. és az a veszély állt elő, hogy ha a círrierezést nem sikerül elvégezni, sok száz holdon nem teremhet hibridkukorica. Az Mv— 5-ös, — azaz a martonvásári ötös kukorica — tehát riadóztatott Dalmandon Táviratok százai értesítették a dalmandi munkatáborba jelentkezett diáklányokat, hogy előbb kell munkába állniuk. A riadó sikerült, mert a legjobban veszélyeztetett pontokon már szombaton megkezdődhetett a munka. Tanárok, iskolaigazgatók szervezőmunkájára volt ekkor szükség, de olyan segítség is igen értékes volt, mint Rend Ildikó tette, aki a tolnai gimnáziumból hatvan diáktársát szervezte meg az útra. IvTíg a földeken folyik a munka, a Dalmandi Állami Gazdaság központjában újra tanácskozásra jön össze a vezérkar. A hibrid- üzem vezetője térképet terít ki az asztalra, amelyen zöld jelzések mutatják a több száz holdas kukoricatáblák elhelyezkedését. Az apró jelekből az is látszik, milyen munka van már elvégezve. A térkép fölött összehajolnak a fejek: a főagronómusé, az üzemvezetőé, táborparancsnoké, és azt teszik mérlegre, hol van szükség legjobban a beavatkozásra. A megbeszélés végén készén áll a terv: ..Holnap reggel összevonják két altábor erőit a tábla megmentése érdekében. Reggel ötre a gépkocsik is készen állnak.” A lányok közben a sorok végére érnek. Rövid pihenő után szede- lózködni kezdenek, mert időközben a táborok szomszédságában a konyhákon megfőtt az ebéd, pá,Haditanács” a térkép fölött — Tábortűz lángok nélkül rolgó húsleves és rántott szelet várja ezen a napon őket. A friss levegőn, munka közben ugyancsak megjön az étvágy Ezt bizonyítja, hogy a csoportonként szállingózó lányok közül sokan az ebéd után repetáért sorakoznak. Nem várnak hiába, mert erre is lehetőség van. Beszélgetéseink közben is a lányok elsősorban az ellátást dicsérik, köszönet érte a gazdaságnak. A délután pihenéssel, játékkal telik el. A pingpongasztalok állandóan foglaltak, néhány árnyékban heverő lány kezében könyvlapok zizegnek. A minap nem volt ilyen nyugodt a kiskondái altábor. Délutánra segítséget kértek a gazdaság vezetői és a lányok egyöntetűen jelentkeztek a délutáni munkára is. Perceken belül felkerekedtek, és gépkocsikra szálltak, hiszen a munkával való ismerkedés során megtudták azt is. hogy hozzáállásukon szinte milliós értékek is múlhatnak. Ma ilyen beavatkozásra nincs szükség és Kiskondán, Nagykondán, meg a leperdi táborban is, amikor hat óra elmúlik, már a vacsora a téma. Vincze Mátyás táborvezető 75/ lány gondját-baját igyekszik megoldani, vigyázni rájuk, úgy. hogy szemét állandóan a gazdaság érdekein is rajta tartsa. Hol itt, hol ott tűnik fel, töpreng, máshol mosolygással megnyugtat. Érthető, hogy csupán pár szóra lehet elkapni, aztán máris tovább megy. — Csak már túl legyünk a munka nehezén. Az időjárás többszörös erőfeszítést követel a gyerekektől, tőlünk is. De aztán bizakodva folytatja: — A munkakedv jó, és ezt hamarosan honorálni is fogjuk. Több lesz a szórakozás, a filmvetítés, a pihenés. Most a gazdaság is tűzött ki jutalmakat a legjobbaknak A legjobb teljesítményt elérő munkacsapat 3600 forint jutalmat kap, a második 1800-at, a harmadik kilenc- százat. Ezek a harminchat fős munkacsapatok. A 12 fős brigádok célprémiuma 1200. 600 és 300 forint. Lassan besötétedik. A kiskondái táborban, ahol a tatabányai Árpád gimnázium lányai vannak elszállásolva, tábortűzre készülődnek. Már együtt áll a hatalmas rőzserakás. azonban a szél feltámad. és a sátrak felé fúj, ma nem lehet meggyújtani. Ez mégsem szegi kedvüket a lányoknak. A parancsnoki sátor előtt sátorlap-köpenyeikbe burkolózva a földre telepednek. Itt hallgatják végig a napi értékelést, taps és ujjongás között veszik át a legjobbak a kis ajándékokat. Az est fénypontja a táborindu- ló-választás. A vezető tanárnő egymás után szólítja a brigádokat. és az odatartozó lányok énekelni kezdik saját költésű, adott dallamra írt indulóikat. Egy-egy csattanó, vagy csipkelődő sor után felcsendül a kacagás, amely mesz- szire elhallatszik a táborból, egészen a lecímerezett kukorica-sorokig. Monostori Miklós Magyar—bolgár baráti est Bogyiszlóit Nagy-nagy készülődés, lelkes nére is zsúfolásig megtöltötték az fogadtatás várta csütörtökön dél- érdeklődők. Sokan be sem fértek után a magyar—bolgár estre ér- a terembe. kező bolgár vendégeket, dr. Ka- a meleg baráti légkört még szavetov Marint, a bolgár követ- csak fűtötte az úttörők köszöntése^ első titkárát, Pesev Marint, a se_ elhalmozták virágcsokrokkal a Bolgár Kultúra igazgatóját, Ma- vendégeket. Ezután Harmat Jó- rinova Bojkat, a Bolgár Kultúra zsef, a Szekszárdi Járási Pártbi- titkarat es kíséretüket. Ott volt zottság munkatársa mondott üd- Szeiencses Janos, a Külügymi- vözlő beszédet. Erre válaszolt dr. nisztenum képviseletében és szá- Kaszavetov Marin elvtárs. A zú- mos járási és községi párt, álla- nagy taps sokszor szakította mi, szövetkezeti, népfront és más félbe beszédét tömegszervezeti vezető. Reményi Rezső, a bogyiszlói Az ünnepség második részében termelőszövetkezet elnöke köszön- Faragó András énekelt magyar tötte a vendégeket, majd elkalau- nótákat. Kedves jelenet adódott, zolta őket a szövetkezet határába, amikor egy bolgár dal eléneklése az állattenyésztés egyes telephe- után Pesev Marin elvtárs az éne- lyeire. Különösen nagy tetszést kest a közönség tapsvihara közaratott a szarvasmarha-állomány, ben átölelte és a barátság jeleként amelyből külföldre is exportál a a kapott virágcsokrot adta át neszövetkezet. tó. Már a fogadtatás is, de mégin- A jól sikerült est befejezése- kább az esti baráti találkozó meg- ként filmeken láthatták a résztve- mutatta. milyen mélyen él né- vök a bolgár nép életének, mun- pünkben a bolgár nép iránt ér- kájának egyes részleteit. A ven- zett megbecsülés, tisztelet és sze- dégek ezután fehér asztal mellett retet. A modern művelődési ház is tapasztalhatták a magyaros nagytermét a nagy munkák eile- vendégszeretetet. A besegítő brigád Mások az ő helyében régen kedvüket vesztették volna. Pohál Józsefné egy olyan brigád sorsát igazgatja, melynek tagjai három fele dolgoznak. Egyrészük a cérnázóban, a másik a szövődében, a többi meg éppen ott segít, ahol legjobban „szorít” a tervteljesítés. Egyszóval ahányan vannak, majdnem annyi felé, attól függően, mikor, hol van rájuk szükség. — Cérnázók voltunk valameny- nyieit, frtost meg amolyan' besegítő brigáddá alakultunk át. De hát mit tehetnénk, amikor a gyár érdeke így kívánja — mondja Pohálné, a brigád vezetője. Valóban, a gyár érdeke tette szükségessé a cérnázó brigád „felosztását”. Ezt is azért, mert az ügyes kezű lányokat, asszonyokat több helyen is fel tudják használni. Mekli Máriát például a szövődé örökbe akarja fogadni, a szorgos munkáslány annyira begyakorolta magát besegítés közben, hogy munkája felér a tapasztaltabb szövőnőkével. Görcs Viktóriát az előkészítőben dicsérik, pedig ő is a cérnázók kollektívájába tartozik eredetileg. Nem is Több mint százezer forint forgalom fél nap alatt A megye legmodernebb bútorüzlete nyílt meg Dunaföldváron csoda, mind a két lány kiváló dolgozó. — Kezünk alatt nevelődtek azzá, s bár hiányoljuk őket nagyon, egy kicsit azért büszkék is vagyunk rájuk, hogy másutt is megállják a helyüket — vélekedik a brigádvezető. Hogy a két lány és a többiek is helytállnak, ahhoz egy kis köze Pohál József- nének is van. Ö kezdeményezte a brigád alakítását, buzdítására kapcsolódtak be a vetélkedésbe, a szocialista cím megszerzéséért, s az ő áldozatvállalásának köszönhető, hogy a brigád még ma sem oszlott fel. Pedig alakulásuk után alig fél évre már megbolygatták őket. Eleinte tiltakoztak, mondták is. így lemondanak a versenyről. Másként döntöttek, kü- lön-külön is megvívták a maguk versenyét, s ez év tavaszán megszerezték a cím mellé a szocialista brigádoknak járó selyemzászlót. Hogy csinálták? Erről legtöbbet a brigadéros tudna beszélni, de ő hallgat érdemeiről. Az asszonyok mesélik, hogy Pohálné minden műszak után meglátogatta őket, fél és egy órát sem sajnált, hogy elbeszélgessen velük. Figyelemmel kísérte teljesítményüket, s az eredményeket naplójában is vezette. — Sokan macerálták érte. — Felesleges munkát végzel — mondták néhányan. S hogy menynyire nem így volt. az már azóta beigazolódott — mondja Pohálné. Amikor az év elején sor került a szocialista brigádok vetélkedésének értékelésére, a Tolnai Selyemgyár vezetői is zavarban voltak. Hogy értékeljék egy olyan brigád munkáját, amelynek tagjai három üzemrészben is dolgoznak? Milyen nagy hasznát vette i Pohálné a brigádtagok munkájáról vezetett naplónak. Bizonyította és bizonyíttatta, hogy mennyiségben és minőségben is hozták amire vállalkoztak. És teljesítették az egyéb feltételeket is. Bár gyáron belül szétszóródtak, de a gyárkapun kívül még szorosabbá fonódott barátságuk. A rendszeres találkozóhely a brigádvezető otthona volt, de ha úgy tartotta kedvük, a szórakozóhelyeket is szívesen látogatták. Nemcsak az asszonyok, általuk a családok is összebarátkoztak, s ez megannyi előnnyel jár. A közös feladatok megoldásába, a brigád társadalmi munkájába besegítenek a családtagok is. Egy brigádban vannak és mégsem együtt, egyedüli példa ez a Tolnai Selyemgyárban. Egyedüli és követendő az a nagy akaraterő is, amely együvé tartja őket. Róluk már elmondhatjuk, hogy a szocialista együttélés feltételeit megteremtették. Ráez I,ászióné Alig akad talpalatnyi hely, ahol meghúzódhat az, aki nem vásárolni jött, hanem csak a kíváncsiság hozta el Dunaföldvár újonnan megnyitott bútorüzletébe. Nyitás után fél órával már megtelt az üzlet, többen a fuvarost és a rakodómunkásokat is magukkal hozták, hogy az „üzlet” megkötése után azonnal birtokukba is vegyék a kiválasztott bútort. — De melyik legyen az? Nehéz a döntés. Erdélyi Ferenc és felesége is úgy indult el otthonról, hogy hálószobabútorral térnek haza. S lám, hogy alaposan körülnéztek, a tízezer forintos lengyel kombinált garnitúra mellett döntöttek. Gál Ilona, a nagykarácsonyi termelőszövetkezet dolgozója nem sokat töpreng. Az első pillanatban megnyerte tetszését a régóta áhított konyhabútor, máris siet a pénztárhoz, leolvassa a huszonkilenc darab százast és melléje tizenkét forintot. — Na, végre — sóhajt fel megkönnyebbülten, mint aki kedves ajándékhoz jutott. Az lenne való báni — Saját pénzemen vásároltam, harmadik hónapja gyűjtögetem — mondja. A sikeres vásárlás örömében még azt is közli, honnan a pénz forrása. A termelőszövetkezet jól fizetett előleget azoknak, akik rendszeresen részt vettek a közös munkában. — Most aztán kezdhetem elölről a gyűjtést, mert az NDK hálószoba-garnitúra is nagyon megnyerte tetszésemet. Igaz, egy kicsit világos, meg újvonalú, de hát mi már túljutottunk a sötét diófa-hálón... Bár az is lehet, hogy a kombinált mellett döntök majd, igazán nagyon szép — mondja töprengve. Nemcsak Gál Ilonkát, az új bútorüzlet valamennyi látogatóját elkapja a bizonytalanság a modern, ízléses berendezések láttán. Valamennyien a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a Duna- földvári Földművesszövetkezetről, hogy létrehozták a megye legmodernebb bútorüzletét. Persze, azt már kevesen tudják, hogy menynyi utánjárással. A község -központjában, a bútorüzlet helyén Öt halastavat építenek a tamási Vörös Szikra Tsz-ben óvodai napközi és egy magánkisiparos működött. A földművesszövetkezet a községi tanács segítségével szabadította fel a helyiséget — az óvodát jobb helyre költöztette — és 70 ezer forintos beruházással alakította át. No, de hát a vásárlás első napján ez meg is bocsátható, hogy az ilyen irányú érdeklődés elmaradt. Érthető, hogy Dunaföldvár és a környékbeli községek lakóinak figyelmét a vásárlás kötötte le. És még valami. — Van-e utánpótlás, mikor érkeznek újabb bútorok? — ostromolták kérdéseikkel Kőbányai Jánost, az üzlet vezetőjét. — Csak pénzzel győzzék — válaszol nevetve az üzletvezető. A nyitás napján — július 10-én 560 ezer forint értékű árukészlettel rendelkeztek. Az újabb szállítmány azóta már meg is érkezett. Előrelátóak voltak az üzlet vezetői, hisz raktárkészletük már az első nap alaposan lecsökkeni. Alig négy óra leforgása alatt több. mint százezer forint értékű bú - ] tor talált gazdára. R. M. Az eddig terméketlen Gonosz- di-völgyet hasznosítja a tamási Vörö6 Szikra Tsz. A völgyben öt halastavat épít a szövetkezetnek a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság. Négy lánctalpas és egy gumikerekű nagy traktor jelenleg a töltéseket rakja szkréperrel. Mintegy harmincezer köbméter föl det építenek be hat töltésbe. Zsih- pes víztárolót és „halágyat" is építenek, amelyben összegyűjtik majd halászáskor a halakat. A halastavakat a gonoszdi és az iregi patak vízével töltik meg. Az építést augusztus húszadikáig fejezik be, Szóró László munkavezető tájékoztatása szerint. Hozott anyagból készít női, lányka kisruhát, kiskosztümöt, blúzt, szoknyát a méretes részlegünk, ezen felül mindennemű fehérnemű javítást és szemfelszedést ugyanezen a helyen vállalunk. Minden igényt tó tudunk elégíteni a megnővekedett létszámmal. Kérjük keresse fel a szolgáltató részlegünket gyors és pontos kiszolgálást biztosítunk. Paks, Dósa György u. 24. (81)
