Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-12 / 161. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPtUSAO

1963, július 12,

Tervek és emberek

Amikor elkészüli a terv*

tépték és papírkosárba dobták az egészet. Pedig szép családi ház tervrajzai voltak ezek, csakhát mire elkészült, a tervezők úgy vélték, hogy lehetne annál még szebbet és jobbat is készíteni.

A következő terv hasonló sorsra; jutott.

Néhány nappal ezelőtt már készen állt a következő terv, de, hogy ez is nem került-e azóta a papírkosárba, nem tudom.

— Nálunk ez gyakori — így Lfjrinczy Gyula, a Tolna megyei tervezőiroda mérnöke. — Amikor szóba került ez az ifjúsági házépítési akció, mindenekelőtt abból indultunk ki, hogy a lehető legkevesebbe kerüljön. Senkinek sem, de egy kezdő házaspárnak különösen nem mindég}', hogy 150 000 forintba, vagy csak 110 000 forintba kerül egy családi ház. Mi is érdekelve vagyunk benne, mert építeni szeretnénk, így aztán vállaltuk az akció részére a tervkészítést, társadalmi munkában.

Váczi Imre tervezőmérnök is bekapcsolódik:

— Az emberben megszületik egy elképzelés. Mire azonban azt papírra rögzíti, többnyire saját maga is rájön, hogy annál okosabb megoldás is lett volna.

— Négyzetméterekért küzdöttünk — veszi át a szót ismét Lő- rinczy.

Ha belegondolunk, ez érthető is: egy-egy négyzetméter alap- területre körülbelül 1400 forint költség esik. így aztán persze, hogy küzd a lelkiismeretes tervező az alapterület csökkentéséért. Természetesen nem úgy, hogy az a használhatóság rovására menjen. A szóbanforgó lakóépületnél az eredeti elgondolások- szerint 13—14 négyzetméter alap- területű volt a konyha. Ez — normális körülményeket'figyelembe véve — feleslegesen nagy. Ezért lecsökkentették a konyha területét 10 négyzetméterre.

I Aztán rájöttek hogy az

|

_____________*_______ előszobán

ál sem szükséges bővelkedni, mert kisebb méretű éppen úgy megfelel a célnak. Az épület többi részében is volt ésszerűsítési lehetőség: az úgynevezett nappali szobát 23 négyzetméterre tervezték, hogy akkor se kelljen szoronkodni, ha vendégek jönnek. A hálószobának viszont már nem szükséges nagynak lenni, azt kisebbre tervezték.

A hagyományos helyett új építőanyagot terveztek: tufaelemeket. Ezt Borsodból szállítják ide, de még így is megéri, mert olcsóbb, könnyebb, gyorsabban halad vele az építkezés.

— Az építési költségeket eddig sikerült leszorítanunk 105 000 forintra.

Körülbelül ez történt, egy kis létesítmény tervezésénél. Persze ugyanez játszódik le nagyban is, s ez a magyarázata annak, hogy 1-‘gy-egy terv néha már akkor elavul, mielőtt megvalósítanák. Maguk a tervezők teszik elavúlttá.

Szilágyi Kálmán, aki már régebb óta dolgozik a tervezőirodában, a tervezők megbecsülését tette szóvá:

— Az iroda dolgozói nagy áldozatot vállalnak, sokat dolgoznak. De néha úgy érezzük, hogy egyes rétegekhez képest nem kap- r.ak. kellő megbecsülést. Képzeld el, itt egy fiatal mérnök nagyszerűen megtervez eg}/ orvoslakást rendelővel. Aztán megtudja, hogy a kiszemelt orvos nem fogadta el a kihelyezést, mert' kért még egy autót is, de azt már nem vásárolták meg részére.

Én is hallottam már ilyesmiről. Vitathatatlan, itt némi ellentmondás mutatkozik: az arány nem tökéletes. Lehet vitatkozni azon. hogy helyes-e egyes orvosok túlzott követelése. Azt hiszem, legtöbben erre nemmel válaszolunk. Azt viszont már nem lehet vitatni, hogy drága pénzen korszerű egészségügyi körülményeket biztosítanak — orvoslakással együtt. A „hiba” inkább az, hogy ma még nem tudunk minden intézményt s ember ilyen korszerű körülmények közé helyezni.

I A tervezőiroda ,möst

szerű irodaházat kap. Már láttam a terveit. Egymillió-nyolcszázezer forintot fordítanak erre. A Beze- rédj és Munkácsy utca között épül majd meg. A tervet az iroda tervezői készítették. Kiderült, azonban, hogy ez sem tökéletes, még lehetne rajta korrigálni. Pedig sokan beleadták szívüket, lelkűket. Nos, az egyes rétegek megbecsülésénél is vannak Vitát- hatq pontok. Sőt, lesznek is. Itt 'iá törekszenek a tökéletesre, ott is. Ha már itt tartunk, a meg- becsülési arányok javításához tar- tozítc’ áz irodaház is, mért ezzel megszűnik a tervezők több éves vándorlása és szűk, korszerűtlen helyiségekben való kuporgása. Persze még ezután is lesz vitatható pont.

De hát Lőrinczyék és Vácziék hányszor korrigálták még azt a tervet is, amihez közvetlen érdekeltségük fűződik... És még mindig nem tökéletes... De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy áldozattal, szívvel, akaraterővel már 105 000 forintnál tartanak a költségek csökkentésénél. És a meg- becsülési arányoknál sem a jogtalanul követelődző orvos a kiindulás. A többi elsősorban hivatástudó, áldozatkészen dolgozik, mondjuk abban a rendelőben, amit itt terveztek.

Persze, ez is lehetne jobb, az is. Hiszem, hogy jobb is lesz, amire az a biztosíték, hogy a tervezők is, orvosok is mindig túl akarják szárnyalni önmagukat, kicsit elavultnak tartják azt, amit tegnap csináltak. Holnap annál már többet akarnak produkálni.

BODA FERENC'

2.

—No, meddig akar még ott hó- kusz-pókuszolni, professzor? — kérdezte tréfásan, ezzel akarván leplezni aggodalmát.

— Csodálatos dolog, tábornok — vont vállat Medows. — A számlálók olyan rád’oaktivitást jeleznek, amilyennek nem volna szabad sziklánk körül tenni . Több, mint ezer röntgent’

— Lehet, hogy a maga számlálói... — kezdte Hazard, de Medows gyorsan félbeszakította:

— Nem, nem. a számlálókkal nincs semmi baj. Csak azok romlottak el. amelyek közel voltak az epicentrumhoz.

— Ezer röntgen! De hisz az pokolian sok! — kiáltott fel ijedten a tábornok adjutánsa.

— Jó sok — mondta Medows nem minden gúny nélkül —. de ia figyelembe vesszük, hogy hat- 'záz röntgennyi adag már csaknem halálosnak számít.

Eddy Old hadnagy még jobban -lsápadt, s egy szót sem tudott szólni.

— De hisz. ez azt jelenti... — kezdte Queltch, aki közben kikapcsolta a televíziót és szintén Me- dowshoz lépett, de a professzor maga fejezte be gondolatát:

— Ezt azt jelenti, hogy a ,,Big Toe” foglyai vagyunk.

A horgas orrú. sánadt arcú oro- fesszor ódivatú ősz kecskeszakál- lával, magas, ösztövér alakiával, csontos ujjú kariáival csodálatos módon Mefisztó baljós figurájára emlékeztette most a tábornokot.

— Hogy-hogy a foglvai? — kiáltott fel csodálkozva Hazard, s ismét hányingert érzett.

— Nagyon egyszerűen — moso- lyodott el a professzor sötéten és jzakállát simogatta. — Míg a gammasugárzás nem csökken le legalább száz röntgenig, sértetlenül kimenni innen, lehetetlen.

— S ez meddig tarthat?

— Tovább annál, mint ameddig ' mf ‘kétten élünk — legyintett Meiows reménytelenül. — Minden attól függ, milyen radioaktív termékek borítják sziklánk felületét. A stroncium—90 felezése például körülbelül harminc évig tart, a cézium—137-é harminchárom

évig, a technécium—99-é egymillió évig.

— De nem lehet itt oly sok hasadási termék, amelynek ilyen hosszadalmas a felezési ideje.

— De nem is kevés. Körülbelül húsz százaléknyi, ami pedig egyötöde.

— Viszont, ha jól tudom, a többiek rádioaktivitásának a robbanást követő hét óra alatt tizedré- szére kell csökkennie — heveske- dett még mindig a tábornok. — Negyvenkilenc óra múlva pedig a századára.

— Majd meglátjuk — felelte határozatlanul a professzor. Nem akarta idő előtt kiábrándítani a ,Big Joe” foglyait, akik naív reménykedéssel csüggtek rajta.

— Hát az induktív radioaktivitás? — kérdezte váratlanul Queltch. — Azt nem veszi számításba?

A tábornok csodálkozva nézett a rádiótechnikusra. Honnan tudja az ilyesmit? Ö már teljesen megN. TOMAN: lllllllllllillllilllllllllllllllliillllllllllllllillllllllIillHlllllllllllIt

A »BIG J0E«

Kisregény Fordította: Sárközi Gyula

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimmiiiiiimiiii

feledkezett arról, hogy neutronáramlatok hatására a talajban lévő vegyi elemek radioaktívvá válnak...

— Nem hinném, hogy sziklánk felszínén cink, kobald, nátrium és mangán lenne, de szilícium és kalcium kétségkívül van — felelte Medows professzor Queltch megjegyzésére. — Valóban radioaktívvá válhatnak, gamma és be- tasugarakat bocsáthatnak ki magukból.

Hazard jól tudta, hogy az alfa és betasugarak kis hatósugarúak és könnyen elnyelik őket a különböző anyagok, köztük a levegő is. Külső hatásuk a szervezetre aránylag kicsi. A gammasugarak azonban nagy hatóképességűek és az ember bármely szervét megfertőznél ik.

Csupán ettől az egy gondolattol ide.res remegős futott végig Hazard tábornok testén. Más dalos, amikor az ember tudja, hogy a gammasugarak a szervezetbe hatolva együttműködésbe lépnek atomjaival, előidézik felbomlásukat ionokra és elektronokra, viszont egészen más dolog, mikor az ember maga válik kíséreti nyállá hasonló kísérleteknél..

Ám az is lehet, hogy Medows professzor eltúlozza a veszélyt? Az atomfizika nagyszerű szakembere, ezért is osztották a kísérleti csoportba, de halvány sejtelme sincs arról, milyen bombát robbantottak fel az imént. Ez a kísérletek résztvevőinek nagy többsége számára titok Talán még a tervezői számára is...

— Mégis,, miféle bombát. zDftb-t bántották fel a mai napon? — kérdezte Eddy Old remegő hangon, aki rémülten hallgatta.aprof es szór és Hazard tábornok beszélgetését.

— A hadügyminisztériumban mindent olyan titokban tartanak, kedves Old — sóhajtott fel Medows, — hogy még nekem sincs halvány sejtelmem róla. Csupán annyit tudok, hogy a „Big Joe"’ fedőnevű, teljesen új szuperbomba volt.

— Hát ez nem „tiszta bomba”?

— kérdezte Queltch.

— Mit jelent az, hogy „tiszta”?

— fordult felé csodálkozva Eddi Old.

Medows-nak azonban Old csodálkozása mesterkéltnek tűnt. Jóllehet nem értette, miért kell ilyen naivnak tettetnie magát. Hisz mindenki tudta, mit jelent a „tiszta” bomba. Eleget cikkeztek róla az utóbbi időben az ösz- szes lapok.

— Miért tőlem kérdi ezt, Eddy?

— vont vállat Queltch. — A professzor és a tábornok jobban tudják, hogy mi az.

— Maga talán nem tudja, mister Old? — nézett a professzor fürkészően a fiatal hadnagy szemébe, de nem látott benne semmi ravaszságot. — „Tisztának”

nevezik nálunk a hidrogénbombát, mivelhogy robbanóerejét főképpen a termonukleáris folyamatok határozzák meg, nem pedig a hasadás, mint az atombombáét. Az ilyen bomba felrobbanásakor a radioaktív termékek mennyisége kicsi szokott lenni.

— De engedje meg — vágott csodálkozó képet a rádiótechnikus

— mi váltja ki ezt a termonukleáris folyamatot? Hisz ahhoz több millió fokos hő szükséges, amit pedig tudomásom szerint a hidrogénbomba belsejében lévő atombomba felrobbantásával érnek el. Miféle „tisztaságról” lehet ebben az esetben szó?

— Amíg atombomba a „gyutacs”, bizonyos hasadási termék- mennyiség természetesen elkerülhetetlen — mondta egyetértőén Medows.

Félbe kellene szakítani ezt a társalgást, gondolta a tábornok, aztán mégis úgy döntött, hadd beszélgessenek inkább, mintsem komor gondolatokba merüljenek.

Teljesen „tisztát” egyelőre még nem sikerült előállítani? — kérdezte Eddy Old.

— Most dolgoznak rajta — felelte Medows. — Egyes tudományos tanácsadóink elhitetik a kormánnyal, hogy már most elkészíthető a kilencvenöt százalékos „tiszta” bomba. A továbbiakban pedig, ha a hidrogénbombák atomdetonátorait rendes robbanóanyagok gyújtó tölteteivel helyettesítik, talán sikerül előállítani a teljesen „tiszta” bombát.

A professzor különben kételkedett ebben. Általában mindenféle hidrogénbombát ..piszkosnak'’ tartott, s nem hitt abban, hogy előállítható olyan termonukleáris bdfflb'á';''amelynek' Fbbbanását ne kísérné radioaktív izotópok képződése.

— Azt mondja, hogy még sok év kell a „tiszta” bomba létrehozásához? — kérdezte Queltch, s közelebb ült a professzorhoz. — S addig, amíg meg nem találjuk ezt a bombát, állandóan kísérletezni fogunk? S ezt mindannyiszor valami váratlan dolog fogja kísérni, olyasmi, mint például amikor az első háromfázisú hidrogénbombát próbálták ki?

— Minden lehetséges — felelte beleegyezően Medows professzor.

— Az első háromfázisú, illetve háromrétegű bombánk bizonyos mértékben felülmúlta minden várakozásunkat, s voltak, akik alaposan megitták a levét.

— Én azt mondom, hogy ezek a pokoli bombák csaknem mindig hoznak valamilyen meglepetést,

— jegyezte meg Queltch rosszmá- júan. — Hisz akkor mindnyájan azt hitték, hogy urán 235-ön kívül csupán nehéz és igen nehéz vízzel van töltve, aztán kiderült* hogy még más anyagokkal is.

(Folytatjuk)

CS. HORVÄTH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ:

\ CAPUAI FENEVAD |

Előzmények: Az időszámításunk előtti 14. esztendőben, egy éjszaka Spartacus vezetésével fellázadnak a capuai gladiátorok. Kitörnek a városból. a közelben letáboroznak és még aznap harcba szállnak a? utánuk küldött légionárius-csapattal.

23

l