Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-11 / 160. szám
9GESÄ MEGTEI NEPÜJSAO 1963. július tí, Juli ka hazajötf.. Kikerekedett a történet. Az élet írta egy darabig, aztán hozzáértő emberek belenyúltak az ügybe, útját állták a sorsszerűség érvényesülésének. De hiszen az is az életünkhöz tartozik, hogy a sorsok emberi irányt vegyenek. Juliba vézna, sápadt kislány volt. nem szeretett se az iskolában, se otthon lenni. Csatangolni se járt. Kint laknak a város peremén. onnan járt iskolába. Gyógypedagógiai osztályba. De még ott se végezte el a nyolcadiknak megfelelő osztályt. Otthon, a mpma mellett még a nővére is uralkodott, az iskolában meg sose. érezte fontosnak jelenlétét. Sértette később már, hogy egyébként is olyan másodfangú- nak tartott iskolába kell neki mennie. Julika életének azért megvoltak a maga kapcsolatit, külön világa. Ez akkor derült ki, amikor Julika bejelentette férjhcz- menési szándékát. Problémát csak az okozott, hogy ezt nem csupán a szülőknek kellett bejelenteni, hanem — mivel Julika 14 éves alig múlt el — a hivatalos gyámnál is engedélyt kellett kérni a házasságkötéshez. Az előadó viszont nem tartotta helyesnek a terpet, mert a vőlegény meg a katonakoron innen volt, s Julika élete sem nyújtott biztosítékot arra, hogy a házasság sikerülni fog. Csakhogy, ha fiatalok valamit elhatároznak, arról, még ha helytelen is, nagyon nehéz lebeszélni őket. Nem kaptak engedélyt, hát Julika elszökött a vőlegényhez. Úgy gondolták, így majd nyugodtan, békésen bevárják Julika nagykorúságát, s megtarthatják az esküvőt. A szép terv azonban megint dugába dőlt. Julika szülei jelentették a lányuk eltűnését, a rendőrség ráalzadt, értesítették a gyámot, s Julika sorsa tárgya Lási téma lett. A megbeszélés végén, Julika érdekében, elhatározták állami gondozásba vételét. Intézetben befejezheti a tanulást, emberré érhet. Julika Gyönkre került. Ujjún karikagyűrű volt. a lapjára pedig ráírták; „nevelőszülőkhöz nem helyezhető ki”. Aki most látja a kislányt, alig ismeri meg. Meghízott, kiteli, s az is kiderült, hogy elegendő szorgalommal bírja ő a rendes általános iskolát is, nem mariid el a többiektől. A gyönki otthon hatásos körülményeiről, jó nevelő-gárdájáról írtunk már. Az otthon nevelőinek köszönhető, hogy Julika nemcsak külsőre változott meg. Vissza tud tekinteni eddigi életére, és felismeri érdekét. A gyönki távolságból megítélte vőlegényét, egész addigi életét. Szeretett az otthonban, de hiányoztak a szülei, az igazi otthona. Nem tőlük fordította el a nevelőintézet. Julika nemrégiben azt kérte az otthon vezetőjétől, engedjék haza. Kérését megbeszélték a beutalókkal, s Julika hazajöhetett. Egyelőre csak nyári szabadságra, amely azonban próbaidőnek is számít... Hogy újabb szökésről már nemigen lesz szó, azt a lány azzal fejezte ki, hogy a karikagyűrűjét visszaküldte a vőlegénynek. S ha most örülnek Julika és a szülei, örül a gyám is. örül, mert korábbi intézkedésük hasznosnak bizonyult, örül, hogy egyenesbe kerül a gondozottja, örül, hogy elejét vehették egy rossz házasságnak, amely nemcsak a házasfelek életét keserítette volna meg. B. K.- i. üt Közérdek, hogy szóvá tegyük A dombóvári tej- és kenyérbolt létesítését ötömmel fogadtuk. A munkába járók a reggelizést nagyszerűen meg tudják oldani. Ez eddig nagyon jó, csakhogy az örömbe üröm is vegyül. Ezen kellene és lehetne is változtatni. Reggel fél 8 órakor érkeznek be az autóbuszok Dombóvárra. A beutazóknak általában 20 percük van a reggelizésre és arra, hogy munkahelyükre érjenek. Rendes Tamási Vegyesipari Ktsz azonnali felvételre megfelelő gyakorlattal rendelkező főkönyvelőt keres. Jelentkezni lehet a ktsz irodájában, Tamási, Szabadság út 11. (27) körülmények között ez az idő elég is lenne, ha nem. akkor történne az áruátvétel is, ami leköti a bolt dolgozóinak idejét. A reggelizni szándékozók állnak és várnak, legtöbbször türelmetlenül. A kiszolgálás ellen is van panaszuk. Télen hideg, nyáron forró a kávé, de ez még hagyján. Ennél nagyobb baj, hogy bevezettek egy olyan blokk-rendszert, amellyel megnehezítették a kiszolgálást. Ahhoz, hogy valaki egy liter tejhez jusson, háront helyen kell sorbaállnia, nem beszélve arról, ahányféle árut vesz, annyi blokkot kell váltania. Nem tudjuk, kinek jó ez, a vásárló- közönségnek semmi esetre sem. A szocialista kereskedelemtől ugyanis azt várjuk, hogy ne nehezítse, hanem könnyítse a dolgozók bevásárlását. Vannak kipróbált és jól bevált megoldások a vásárlás gyors lebonyolítására. Miért nem ezeket alkalmazzák — kérdezi több nődolgozó társa nevében — özv. Kontsagh Sánuor- né. 1. AMIRE NEM SZÁMÍTOTTAK Talán nem is lett volna olyan szörnyű, ha nem alszik ki a villany. De kialudt, méghozzá csakem abban a pillanatban, amint megmozdult a lábuk alatt a betonpadló. A televízió ernyőjéről a kép már előbb eltűnt, de még most is kísérteties, zöld fény vibrált rajta. Mindez oly váratlanul történt, hogy Hazard tábornok életében először megzavarodott. Mi több, az volt az érzése, hogy a földalatti óvóhelyen rajta kívül senki sem maradt életben. Továbbra is a karosszékben ült az asztal mellett, amelyen a tv-készülékek álltak, de egész súlyos behemót testét bénának érezte. Nem tudta, vajon a láthatatlanul beszivárgó radioaktivitás gyors, neutron- és gammasugáráramai járták-e át a testét, vagy pedig csak a rémület bénította meg végtagjait. Mégsem merte megmozdítani sem kezét, sem lábát... Pedig milyen veszélytelennek képzelte még nem is olyan régen ezt a robbanás:' Személyesen vizsgálta meg a föld alatti óvóhely vastag bet >i: falait és a két szakaszt elválasztó acélajtót. Minién rendkívül sz lárdnak és alaposan kidolgozott >ak látszod. A :egszigorúbb elleicr sem tudc it volna semmibe sem belekötni. No, meg a mélység is olyan megfelelőnek tűnt, hogy semmi bajuk sem esne, ha történetesen a „Big Joe” robbanásának epicentruma alatt tartózkodnának. Mindaz, ami az imént történt, egyszerűen hihetetlen volt. Úgy látszik, hogy a robbanás ereje sokkal nagyobb volt, mint feltételezték... Hazard tábornok, természetesen, nem volt olyan bátor ember, mint amilyennek látszani igyekezett, de gyávának sem lehetett tartani. Mégis, az első pillanatokban teljesen megzavarodott. Még az a tudat sem vigasztalta eléggé, hogy még mindig él: jóformán nem is kételkedett abban, hogy gyógyíthatatlan syg^rt)etegséget kapott. „Vajon mí lehet a többiekkel?*’ — villan át pillanatra agyán egy Kisebbfajta aggodalom: most, amikor sorsa megpecsételődött, a többiek már nem nagyon érdekelték. De miután az egyedülléttől megijedt, elhatározta, hogy mindenesetre megbizonyosodik, valóban csak ő van itt elevenen eltemetve, vagy pedig még másvalaki is megmenekült? — Eddy! — hívta gyenge hangján adjutánsát, — Igen, sir — felelte alig hallhatóan Eddy Old hadnagy. — Él, Eddy? — Azt hiszem, sir... Hazard megpróbálta megmozdítani karját. Minden további nélkül sikerült. Ám ekkor váratlanul enyhe hányingert kezdett érezni, ami pedig — jól tudta —, a sugárbetegség legbiztosabb jele. Persze, azt is tudta, hogy a betegség nem jelentkezhetett ily hamar, hogy vannak fejlődésének bizonyos stádiumai, de e pillanatban mindezt elfelejtette és az az érzése, hogy végzete beteljesedett, teljesen eluralkodott rajta. N. TOMAN:lllllllllllllllllllllllllllllllll»lllllllllllllilllHIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIII »BIG JOE « FOCLVA Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiHiiiimiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Újra közömbös lett számára minden. Többé semmiről sem kérdezte adjutánsát, ismét előbbi dermedtségébe zuhant vissza és magatehetetlenül dőlt neki a szék támlájának. Ám rövidesen meghallotta, hogy az óvóhely túlsó végében valaki halkan káromkodik. Úgy látszik, Eddy Old-on kívül még másvalaki is van itt. — Gyújtson meg már valamit, Sam — hallotta most Medows tompa hangját. Tehát az öreg professzor is él. Az óvóhely túlsó végéből hallatszó káromkodásból pedig Sam Queltch-re ismert. Valami ládákkal zörög ott. Nyilván az akkumulátorokat keresi. A felgyulladó villanyfény oly vakítónak tűnt, hogy Hazard akaratlanul összerezzent és behúnyta a szemét. — Villanytelepünk bedöglött — szólalt meg Queltch a kapcsolót kattogtatva, olyan természetes hangon, mintha az égvilágon semmi sem történt volna. — Használatba kell vennünk az akkumuláló okát. — Hát a televízió?... Csak azért nem működik, mert nincs árair. ? — szólalt meg ismét Medows professzor. — Valószínűleg az adó-vevőt is baj érte — felelte Queltch kissé bizonytalanul. „Hogyan tudnak ilyen semmiségekről fecsegni?” — bosszankodott Hazard tábornok. — Jobban tennék, ha megnéznék, mi van a szomszéd' szakaszban — szólalt meg fáradt hangon. — Élnek-e azok? Eddy Old, a fiatal, kikent, kifent hadnagyocska, aki a másik szakaszba vezető acélajtó' mellett lomotolt, sietve válaszolt a tábornoknak: — Az ajtó alighanem a rengéstől beszorult. Emelőszerkezete nem működik. — Akkor meg kopogjon át nekik valamivel! — parancsolta a dühbegurult Hazard. — Magától nem tudott volna rájönni? Nem is annyira az adjutánsára volt dühös, mint inkább Medows professzorra, akinek végül is meg kell mondani, érte-e őket a beszivárgó rádioaktív sugárzás, vagy sem? Old hadnagy valami fémtárgy- gyal verni kezdte az acélajtót. Az óvóhely tompa, monoton zajjal telt meg. Végre elhaltak a lélekharang szavára emlékeztető hangok. Mindnyájan feszülten figyeltek. Eddy Old a fülét is az acélajtóhoz préselte. — Síri csend — szakította meg elsőnek a hallgatást a rádiótechnikus. — Igen — mondta a hadnagy — odaátról semmi életjel sem hallatszik. — Talán ütőhullám érte őket, vagy beszivárgó rádioaktivitás? — kérdezte Queltch aggodalmas hangon. — Nem hiszem — felelte a professzor. A tábornoknak azonban úgy tűnt, hogy Medwcs kissé bizonytalan hangon mondta ez. és megkérdezte tőle: — Hát min Kot — Egyelőre szemcsésen megúsztak Elvégre, nem halljuk kattogni a tóit a részecske-számláló*. — Nem romiéit el ? — a többi mérőműszer sem n.utat egyelőre semmié A professzor körme hegyével megkocogtatta az egyik röntger- méter beüvegezatt skáláját, majd azt mondta Hazardnak, vessen egy pillantást rá, de a tábornok úgy tett, mintha a dolog nem érdekelné. Apátiája mintha teljesen elmúlt volna. Fürgén felemelkedett a székről, s néhányszor végigment a tágas helyiségen, olyan buzgón lazítva lábizmait, mintha legalább is egy napja ült volna már mozdulatlanul. A BOMBA FOGSÁGÁBAN... — No, tenni kellene már valamit — szólalt meg Hazard tábornok megszokott parancsnoki hangján. — Old hadnagy nézze meg, hogy állunk a kijárattal ebből a koporsóból. — Parancs, sir — felelte Eddy Old. — Csakhogy ez alighanem kockázatos... — Milyen értelemben? — csodálkozott Hazard. — Az odafenti rádioaktivitás szempontjából. — Mit szól hozzá, professzor? — A hadnagy várjon még egy kicsit — felelte Medows. — Min'denesétre megnézem, mit mutat az óvóhelyünk feletti sziklán lévő mérőműszer. Adja csak ide a lámpást — fordult a professzor a televízióval babráló rádió■:echriikus- hoz. Míg Medows beállította műszereit, melyek össze voltak kötve a sziklán elhelyezett rádioaktívré- szecske-számlálókkal. Hazard közelebb lépett Queltch-hez. — Nos, mit állapított meg? — A tv alighanem rendben van — felelte a rádiótechnikus, s ide- oda csavargatta a hangológombokat. — Hozzákapcsoltam az akkumulátorokhoz. Áramot már kap. Lehet, hogy az antennájával történt valami... De a legvalószínűbb, hogy a felvevő kamera ment tönkre. Hisz a robbanás szokatlan erejű volt. Bizonyára nem is számítottak ilyenre... — Rendben van, Queltch! — szakította őt félbe durva hangon a tábornok. — A többi nem tartozik magára. Hazard elégedetlenül elfordult a rádiótechnikusról és Medows professzor felé nézett. Még mindig a műszereivel vesződött. Úgy látszik, valami rosszat jelezhettek. Hazard megijedt. (Folytatjuk) r CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ: A C APU AI FENEVAD I Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, egy éjszaka Spartacus vezetésével fellázadnak a capuai gladiátorok. Kitörnek a városból, a közelben letáboroznak és még ».znap harcba szállnak a? utánuk küldött légionárius-csapattal. 22 Capoa lakóin aznap úprtA Lesz a PEireais.. hallottatok! a lazadók fZÓTVe/ZTÉK a u'sd rnA/Hi is at!
