Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-11 / 160. szám

9GESÄ MEGTEI NEPÜJSAO 1963. július tí, Juli ka hazajötf.. Kikerekedett a történet. Az élet írta egy darabig, aztán hozzá­értő emberek belenyúltak az ügybe, útját állták a sorsszerűség érvényesülésének. De hiszen az is az életünkhöz tartozik, hogy a sorsok emberi irányt vegyenek. Juliba vézna, sápadt kislány volt. nem szeretett se az iskolá­ban, se otthon lenni. Csatangolni se járt. Kint laknak a város pe­remén. onnan járt iskolába. Gyógypedagógiai osztályba. De még ott se végezte el a nyolca­diknak megfelelő osztályt. Ott­hon, a mpma mellett még a nő­vére is uralkodott, az iskolában meg sose. érezte fontosnak jelen­létét. Sértette később már, hogy egyébként is olyan másodfangú- nak tartott iskolába kell neki mennie. Julika életének azért megvol­tak a maga kapcsolatit, külön világa. Ez akkor derült ki, ami­kor Julika bejelentette férjhcz- menési szándékát. Problémát csak az okozott, hogy ezt nem csupán a szülőknek kellett bejelenteni, hanem — mivel Julika 14 éves alig múlt el — a hivatalos gyám­nál is engedélyt kellett kérni a házasságkötéshez. Az előadó vi­szont nem tartotta helyesnek a terpet, mert a vőlegény meg a katonakoron innen volt, s Julika élete sem nyújtott biztosítékot arra, hogy a házasság sikerülni fog. Csakhogy, ha fiatalok valamit elhatároznak, arról, még ha hely­telen is, nagyon nehéz lebeszélni őket. Nem kaptak engedélyt, hát Julika elszökött a vőlegényhez. Úgy gondolták, így majd nyu­godtan, békésen bevárják Julika nagykorúságát, s megtarthatják az esküvőt. A szép terv azonban megint dugába dőlt. Julika szülei jelen­tették a lányuk eltűnését, a rend­őrség ráalzadt, értesítették a gyámot, s Julika sorsa tárgya Lási téma lett. A megbeszélés végén, Julika érdekében, elhatározták állami gondozásba vételét. Inté­zetben befejezheti a tanulást, emberré érhet. Julika Gyönkre került. Ujjún karikagyűrű volt. a lapjára pedig ráírták; „nevelőszülőkhöz nem he­lyezhető ki”. Aki most látja a kislányt, alig ismeri meg. Meghízott, kiteli, s az is kiderült, hogy elegendő szorgalommal bírja ő a rendes általános iskolát is, nem mariid el a többiektől. A gyönki otthon hatásos körül­ményeiről, jó nevelő-gárdájáról írtunk már. Az otthon nevelői­nek köszönhető, hogy Julika nem­csak külsőre változott meg. Vissza tud tekinteni eddigi éle­tére, és felismeri érdekét. A gyönki távolságból megítélte vő­legényét, egész addigi életét. Szeretett az otthonban, de hiá­nyoztak a szülei, az igazi ott­hona. Nem tőlük fordította el a nevelőintézet. Julika nemrégiben azt kérte az otthon vezetőjétől, engedjék haza. Kérését megbeszélték a beutalók­kal, s Julika hazajöhetett. Egye­lőre csak nyári szabadságra, amely azonban próbaidőnek is számít... Hogy újabb szökésről már nemigen lesz szó, azt a lány azzal fejezte ki, hogy a karika­gyűrűjét visszaküldte a vőlegény­nek. S ha most örülnek Julika és a szülei, örül a gyám is. örül, mert korábbi intézkedésük hasznosnak bizonyult, örül, hogy egyenesbe kerül a gondozottja, örül, hogy elejét vehették egy rossz házas­ságnak, amely nemcsak a házas­felek életét keserítette volna meg. B. K.- i. üt Közérdek, hogy szóvá tegyük A dombóvári tej- és kenyér­bolt létesítését ötömmel fogad­tuk. A munkába járók a reggeli­zést nagyszerűen meg tudják ol­dani. Ez eddig nagyon jó, csak­hogy az örömbe üröm is vegyül. Ezen kellene és lehetne is vál­toztatni. Reggel fél 8 órakor érkeznek be az autóbuszok Dombóvárra. A beutazóknak általában 20 percük van a reggelizésre és arra, hogy munkahelyükre érjenek. Rendes Tamási Vegyesipari Ktsz azonnali felvételre megfelelő gyakorlattal rendelkező főkönyvelőt keres. Jelentkezni lehet a ktsz irodájában, Tamási, Szabadság út 11. (27) körülmények között ez az idő elég is lenne, ha nem. akkor tör­ténne az áruátvétel is, ami le­köti a bolt dolgozóinak idejét. A reggelizni szándékozók állnak és várnak, legtöbbször türelmetlenül. A kiszolgálás ellen is van pa­naszuk. Télen hideg, nyáron forró a kávé, de ez még hagyján. En­nél nagyobb baj, hogy bevezet­tek egy olyan blokk-rendszert, amellyel megnehezítették a ki­szolgálást. Ahhoz, hogy valaki egy liter tejhez jusson, háront helyen kell sorbaállnia, nem be­szélve arról, ahányféle árut vesz, annyi blokkot kell váltania. Nem tudjuk, kinek jó ez, a vásárló- közönségnek semmi esetre sem. A szocialista kereskedelemtől ugyanis azt várjuk, hogy ne nehezítse, hanem könnyítse a dol­gozók bevásárlását. Vannak ki­próbált és jól bevált megoldások a vásárlás gyors lebonyolítására. Miért nem ezeket alkalmazzák — kérdezi több nődolgozó társa ne­vében — özv. Kontsagh Sánuor- né. 1. AMIRE NEM SZÁMÍTOTTAK Talán nem is lett volna olyan szörnyű, ha nem alszik ki a vil­lany. De kialudt, méghozzá csak­em abban a pillanatban, amint megmozdult a lábuk alatt a be­tonpadló. A televízió ernyőjéről a kép már előbb eltűnt, de még most is kísérteties, zöld fény vib­rált rajta. Mindez oly váratlanul történt, hogy Hazard tábornok életében először megzavarodott. Mi több, az volt az érzése, hogy a föld­alatti óvóhelyen rajta kívül senki sem maradt életben. Továbbra is a karosszékben ült az asztal mel­lett, amelyen a tv-készülékek áll­tak, de egész súlyos behemót tes­tét bénának érezte. Nem tudta, vajon a láthatatlanul beszivárgó radioaktivitás gyors, neutron- és gammasugáráramai járták-e át a testét, vagy pedig csak a rémü­let bénította meg végtagjait. Még­sem merte megmozdítani sem ke­zét, sem lábát... Pedig milyen veszélytelennek képzelte még nem is olyan régen ezt a robbanás:' Személyesen vizsgálta meg a föld alatti óvó­hely vastag bet >i: falait és a két szakaszt elválasztó acélajtót. Min­ién rendkívül sz lárdnak és ala­posan kidolgozott >ak látszod. A :egszigorúbb elleicr sem tudc it volna semmibe sem belekötni. No, meg a mélység is olyan meg­felelőnek tűnt, hogy semmi bajuk sem esne, ha történetesen a „Big Joe” robbanásának epicentruma alatt tartózkodnának. Mindaz, ami az imént történt, egyszerűen hihetetlen volt. Úgy látszik, hogy a robbanás ereje sokkal nagyobb volt, mint felté­telezték... Hazard tábornok, természetesen, nem volt olyan bátor ember, mint amilyennek látszani igyekezett, de gyávának sem lehetett tartani. Mégis, az első pillanatokban tel­jesen megzavarodott. Még az a tudat sem vigasztalta eléggé, hogy még mindig él: jóformán nem is kételkedett abban, hogy gyógyít­hatatlan syg^rt)etegséget kapott. „Vajon mí lehet a többiekkel?*’ — villan át pillanatra agyán egy Kisebbfajta aggodalom: most, amikor sorsa megpecsételő­dött, a többiek már nem nagyon érdekelték. De miután az egye­dülléttől megijedt, elhatározta, hogy mindenesetre megbizonyoso­dik, valóban csak ő van itt ele­venen eltemetve, vagy pedig még másvalaki is megmenekült? — Eddy! — hívta gyenge hang­ján adjutánsát, — Igen, sir — felelte alig hall­hatóan Eddy Old hadnagy. — Él, Eddy? — Azt hiszem, sir... Hazard megpróbálta megmozdí­tani karját. Minden további nél­kül sikerült. Ám ekkor váratla­nul enyhe hányingert kezdett érezni, ami pedig — jól tudta —, a sugárbetegség legbiztosabb jele. Persze, azt is tudta, hogy a be­tegség nem jelentkezhetett ily ha­mar, hogy vannak fejlődésének bizonyos stádiumai, de e pillanat­ban mindezt elfelejtette és az az érzése, hogy végzete beteljesedett, teljesen eluralkodott rajta. N. TOMAN:lllllllllllllllllllllllllllllllll»lllllllllllllilllHIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIII »BIG JOE « FOCLVA Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiHiiiimiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Újra közömbös lett számára minden. Többé semmiről sem kér­dezte adjutánsát, ismét előbbi dermedtségébe zuhant vissza és magatehetetlenül dőlt neki a szék támlájának. Ám rövidesen meg­hallotta, hogy az óvóhely túlsó vé­gében valaki halkan káromkodik. Úgy látszik, Eddy Old-on kívül még másvalaki is van itt. — Gyújtson meg már valamit, Sam — hallotta most Medows tompa hangját. Tehát az öreg professzor is él. Az óvóhely túlsó végéből hallat­szó káromkodásból pedig Sam Queltch-re ismert. Valami ládák­kal zörög ott. Nyilván az akku­mulátorokat keresi. A felgyulladó villanyfény oly vakítónak tűnt, hogy Hazard aka­ratlanul összerezzent és behúnyta a szemét. — Villanytelepünk bedöglött — szólalt meg Queltch a kapcsolót kattogtatva, olyan természetes hangon, mintha az égvilágon sem­mi sem történt volna. — Haszná­latba kell vennünk az akkumulá­ló okát. — Hát a televízió?... Csak azért nem működik, mert nincs árair. ? — szólalt meg ismét Medows professzor. — Valószínűleg az adó-vevőt is baj érte — felelte Queltch kissé bizonytalanul. „Hogyan tudnak ilyen semmisé­gekről fecsegni?” — bosszanko­dott Hazard tábornok. — Jobban tennék, ha megnéz­nék, mi van a szomszéd' szakasz­ban — szólalt meg fáradt hangon. — Élnek-e azok? Eddy Old, a fiatal, kikent, ki­fent hadnagyocska, aki a másik szakaszba vezető acélajtó' mellett lomotolt, sietve válaszolt a tábor­noknak: — Az ajtó alighanem a rengés­től beszorult. Emelőszerkezete nem működik. — Akkor meg kopogjon át ne­kik valamivel! — parancsolta a dühbegurult Hazard. — Magától nem tudott volna rájönni? Nem is annyira az adjutánsára volt dühös, mint inkább Medows professzorra, akinek végül is meg kell mondani, érte-e őket a beszi­várgó rádioaktív sugárzás, vagy sem? Old hadnagy valami fémtárgy- gyal verni kezdte az acélajtót. Az óvóhely tompa, monoton zajjal telt meg. Végre elhaltak a lélek­harang szavára emlékeztető han­gok. Mindnyájan feszülten figyel­tek. Eddy Old a fülét is az acél­ajtóhoz préselte. — Síri csend — szakította meg elsőnek a hallgatást a rádiótech­nikus. — Igen — mondta a hadnagy — odaátról semmi életjel sem hallatszik. — Talán ütőhullám érte őket, vagy beszivárgó rádioaktivitás? — kérdezte Queltch aggodalmas hangon. — Nem hiszem — felelte a pro­fesszor. A tábornoknak azonban úgy tűnt, hogy Medwcs kissé bizony­talan hangon mondta ez. és meg­kérdezte tőle: — Hát min Kot — Egyelőre szemcsésen meg­úsztak Elvégre, nem halljuk kat­togni a tóit a részecske-számlá­ló*. — Nem romiéit el ? — a többi mérőműszer sem n.utat egyelőre semmié A professzor körme hegyével megkocogtatta az egyik röntger- méter beüvegezatt skáláját, majd azt mondta Hazardnak, vessen egy pillantást rá, de a tábornok úgy tett, mintha a dolog nem ér­dekelné. Apátiája mintha teljesen elmúlt volna. Fürgén felemelke­dett a székről, s néhányszor vé­gigment a tágas helyiségen, olyan buzgón lazítva lábizmait, mintha legalább is egy napja ült volna már mozdulatlanul. A BOMBA FOGSÁGÁBAN... — No, tenni kellene már vala­mit — szólalt meg Hazard tábor­nok megszokott parancsnoki hangján. — Old hadnagy nézze meg, hogy állunk a kijárattal eb­ből a koporsóból. — Parancs, sir — felelte Eddy Old. — Csakhogy ez alighanem kockázatos... — Milyen értelemben? — cso­dálkozott Hazard. — Az odafenti rádioaktivitás szempontjából. — Mit szól hozzá, professzor? — A hadnagy várjon még egy kicsit — felelte Medows. — Min­'denesétre megnézem, mit mutat az óvóhelyünk feletti sziklán lévő mérőműszer. Adja csak ide a lám­pást — fordult a professzor a te­levízióval babráló rádió■:echriikus- hoz. Míg Medows beállította műsze­reit, melyek össze voltak kötve a sziklán elhelyezett rádioaktívré- szecske-számlálókkal. Hazard kö­zelebb lépett Queltch-hez. — Nos, mit állapított meg? — A tv alighanem rendben van — felelte a rádiótechnikus, s ide- oda csavargatta a hangológombo­kat. — Hozzákapcsoltam az ak­kumulátorokhoz. Áramot már kap. Lehet, hogy az antennájával tör­tént valami... De a legvalószí­nűbb, hogy a felvevő kamera ment tönkre. Hisz a robbanás szokatlan erejű volt. Bizonyára nem is számítottak ilyenre... — Rendben van, Queltch! — szakította őt félbe durva hangon a tábornok. — A többi nem tar­tozik magára. Hazard elégedetlenül elfordult a rádiótechnikusról és Medows pro­fesszor felé nézett. Még mindig a műszereivel vesződött. Úgy lát­szik, valami rosszat jelezhettek. Hazard megijedt. (Folytatjuk) r CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ: A C APU AI FENEVAD I Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, egy éjszaka Spartacus vezetésével fellázadnak a capuai gladiátorok. Kitörnek a városból, a közelben letáboroznak és még ».znap harc­ba szállnak a? utánuk küldött légionárius-csapattal. 22 Capoa lakóin aznap úprtA Lesz a PEireais.. hallottatok! a lazadók fZÓTVe/ZTÉK a u'sd rnA/Hi is at!

Next

/
Thumbnails
Contents