Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-11 / 160. szám

®63. jűiriK n. fOTTNA ivrecm NfPCjsTB S ^Közelebb magunkhoz... PANASZOKAT HALLOTTAM a szekszárdi Bőrdíszmű üzem tan­műhelyéből. A tanulókkal úgy bánnak, beszélnek az oktatók, ahogy az ma már nem szokás, sőt rossz nevelési módszernek számít. Az egyik kislány, betegsége után. mivel a többiek azalatt új mun­kát tanultak, nem tudott rögtön beilleszkedni annak menetébe. A mester rászólt, szó szót követett, míg végül azt vágta a gyerek fe­jéhez: — Ha nem tetszik, elmehetsz, kapunk helyetted mást. Nem lenne érdemes szóvá ten­ni a kifakadást, ha csak egyszer fordult volna elő. De a sok ehhez hasonló, sőt drasztikusabb fenyí­tés oda vezetett, hogy az ipari ta­nulók nem szeretnek az üzemben, nem érzik jól magukat. Mennyi­ben hibásak ebben? Nem egyfor­mák. Van közöttük olyan, aki más körülmények között sem bizonyul­na igényes tanulónak. De termé­szetesen igyekvő, becsületes lá­nyok. fiúk is tartoznak a gárdá­hoz. Igyekezetüket nem méltá­nyolják, önérzetükben megsértik őket, s így. a sz.íkmn elsajátításá­hoz nekik sem sok kedvük van. Nehéz foglalkozni olyan korú gyerekekkel, mint ők, mert hiszen éppen a nevelésre szorulnak rá. Szakmai oktató sem lehet meg velük valamelyes pedagógiai, ér­zék nélkül, mert, ahogy itt is tör­tént, csak elvadítja őket, hibáik nemhogy csiszolódnának, mégin- kább kiütköznek, lehetetlenné vá­lik az oktató és a tanítvány együttműködése. Tetézi a bajt, hogy a másik oktató túl fiatal, nem tud tekintélyt tartani. Az ilyen állapot következménye, hogy a felszabadulok nem akarnak az üzemben maradni. Simontornyá- ra mennének majd dolgozni, mi­után az üzem kitaníttatta őket. Vajon mindegy ez a vállalatnak? BESZÉLGETEK ERRŐL a párt­titkárral. Tudják, hogy nem meg­felelőek az oktatók, hogy sem szakmai, sem pedagógiai szem­pontból nem éppen rátermettek munkakörükre. De mit tehetné­nek? — Művezetői nem helyezhetné­nek át? — Szükség van rájuk a terme­lésben. — Nincsen olyan szakemberük, akit kinevezhetnének művezető­nek? — Nincsen. — Tehát kellene az utánpótlás? — Nagyon. Ilyen kői bentopogás viszont nem viszi előbbre a szakember- képzést. A megoldás az lenne, ha lejönne az anyavállalattól egy jó szakember oktatónak. De, ha lenne is vállalkozó, lakást nem adhatnak neki, így aztán nem is számíthatnak erre. Jövőre, ha nem változik a helyzet, nem is szer­ződtetnek tanulókat. De a párttit­kár, aki művezető is, azt mond­ja. nem kell felfújni az ügyet, nincsen nagy vész azért. Igen, ahogy mondani szokás, megy a verkli. S ha nagy üggyé fújni nem is akarom a dolgot, a példánál azért érdemes megállni egy kicsit. EMBEREK ÉLNEK széles e ha­zában. emberek, akik napi gon­dokkal küszködnek, s akik része­sei a társadalmi átalakulásnak, akik, ha dolgoznak, önkéntelenül is azt szolgálják. De, hogy tuda­tosan tegyék, arra egyre inkább, egyre nagyobb szükség van. Az emberek formálódása lassúbb, az újtípusú embernek míg csak a vonásaival találkozunk, egy-egy jellemzőjével. Megvannak ezek az említett oktatókban is. biztos, hogy megvannak. Csak kerülné­nek közelebb önmagukhoz. De sajnos, lejátszódott ez a jelenet is: — Kérem, a gyerek szorgalmas, igyekvő, nem is figyelmetlen és panaszkodik, hogy rosszul bán­nak itt vele — mondta egy szülő Csábráki Ferencnek, a mesternek. — Nézze, asszonyom, ha én szó­lok a kollégának, annak a levét a gyerek fogja meginni... Az ilyen reagálásra azt mond­juk: emberek vagyunk. Mikor avul el a régi pszichológia? A LEGNAGYOBB FELADAT önmagunkat formálni. S ehhez ta­lajt. lendületet éppen a mi vilá­gunk. célkitűzéseink adhatnának. Sokfajta, élő probléma miatt ne tartsuk naivnak az ilyen felada­tot. Közelebb magunkhoz, úgy ér­zem ez azt is jelenti, közelebb a szocialista embertípushoz. Erre is felhívja a figyelmet a panaszlott tanulónevelés. B. K. A perspektíva a fontos Mesterember a tsz-ben _. Azt "a. két szarufát adják fel, emberek — haitik a tetőről H. Vajda József kőművesmester hangja. S a két ember, akik ed­dig a toknélküli ablakon lapát­tal dobálták be a földet a helyi­ség padlózatának feltöltéséhez, most a szarufákat tolják fel a tetőre. Sűrű kopácsolás közben alakul a födém fenn, már csak a cserepeket tartó lécek és maga a cserép hiányzik, s kezdődhet az épület teljes befejezése. ' — Ismét gazdagabbak leszünk egy épülettel — mondja Vajda József, a gerjeni Rákóczi Ter­melőszövetkezet tagja. — Sokat jelent a szövetkezet­nek a brigád munkája — teszi hozzá magyarázatképpen.— Látja ott szemben azt a több mint 60 férőhelyes tehénistállót? — mu­tat átellenben egy épületre. — Mostanában fejeztük be, s a pad­lását raktárnak csináltuk meg. Már van is rajta 15 vagon árpa. — De nézzen csak egy kicsit odább — irányítja a tekintete­met egy mellette álló nádtetős növendékistállóra. — Azt nem mi csináltuk, s ez a korszerűbb épü­let is körülbelül annyiban van a szövetkezetnek, mint az a nád­tetős és még magtár sincs a padlásán. — Ez, amit most építünk, ez a daráló és takarmány-előkészítő lesz. — Ennek a terveit is mind a brigád vezetője, maga készí­tette, s a 10 emberrel gyorsan, ügyesen megépítik, mégha az anyagbeszerzéssel néha hiba is van. — Nem kapunk meszet — mondja —, de nem esünk két­ségbe, látja, azért állnak a falak. További tervük? — Akad itt munka — mondja —, csak győz­zük. Már félig kész egy 36 mé­ter hosszú dohánypajta, előre­gyártottuk egy 25 méteres kuko- ricagóré anyagát is. Már csak össze kell állítani. Tudja, úgy vagyunk vele — magyarázza —, hogy a sok munka közül mindig azt végezzük, amelyik a legfon­tosabb. A dohánypajta, a góré most még néhány hétig ráér. Je­lenleg ez a daráló a legfontosabb, hogy ' állattenyésztés is fejlőd Kiessen. Lám, már erre is gondol, ma­gáénak érzi a szövetkezetei, pe­dig csak a tavasz óta tag. — Megpróbáltam én — mondja — egyénileg is. A sok gond miatt elmentem vállalathoz is. Ott meg a távoliét, a sok csavargás nem tetszett. Itt itthon vagyok, a csa­lád körében, s ahogy papírt, ce­ruzát vettem elő, úgy gondoltam, megtalálom számításomat itt is. És nem csalódtam. — De nem is ez a fontos — mondja búcsúzóul, fellépve a lét­ra felsőr fokára —, hanem a pers­pektíva. Remélem, hamarosan a mi szövetkezetünk is elérheti az 50—60 forintot munkaegységen­ként. Rajtunk nem fog múlni — teszi hozzá —, mi a tsz-nek és a lakosságnak is maradéktalanul eleget akarunk tenni. (i—e) A megyei borverseny részletes eredményei A megyei borversenyen össze­állították a szektoronkénti ered ményeket is. Az állami gazdaságok verse­nyében vörös boroknál az el­ső négy helyezést a Szekszár­di Állami Gazdaság bora ér­te el 18.4, 18.3. 18.28. 17.8 ponttal. ötödik helyezett az Állami Bor- pincészet paksi bora lett 17.4 ponttal a hatodik helyezett pedig ugyancsak a Szekszárdi Állami Gazdaság 17.25 ponttal. A tsz-ek és szakcsoportok versenyében első a sárpilisi Uj Március Tsz vörös bora 17.5, második a paksi Vörös Sugár Tsz bora 15.7. harmadik a szek­szárdi szőlőtermelő szakcsoport bora 15.4 és negyedik a duna- szientgyörgyi Ezüstkalász Tsz bo­ra 14.4 ponttal. Az egyéni termelők verse­nyében a vörös boroknál első helyezett Horváth János sió­agárdi lakos bora 17.5. második Dombai Gyula szekszár­di lakos bora 17.3, harmadik Maj- sai József szekszárdi lakos bora 16.7. negyedik Budai József szek­szárdi lakos bora 16.5, ötödik Deák Dénes simontornyai lakos bora 15.5, hatodik Takács Béla simontornyai lakos bora 15.3. he­tedik Tam József szekszárdi la­kos bora 15.1, nyolcadik Klézli József szekszárdi lakos bora 15.1. kilencedik Mozolai István deosi lakos bora 13.7, tizedik B. Nagy É. M. Komlói Állami Építő­ipari Vállalat ^g/yg52 1947—48. évben született fia­talokat, ács szakmában ipari tanúiénak Jelentkezni lehet felvételi vizsgára 1963. július hó 12-én. 8 órakor az 505. sz_j Ady Endre Ipar i Tanuló In­tézetnél, Szekszárdon. Fel­vételi vizsgára iskolai bizo­nyítványt, valamint szüle- iési anyakönyvi kivonatot hozzák magukkal. Felvétel csak akkor lehetséges, ha naponta haza tudnak utazni. (62) Sándor nagyszokolyi lakos bora !3.5 ponttal. A fehér borok versenyében az állami gazdaságoknál első a Szekszárdi Állami Gazdaság bora 16.6, második az Állami Borpincészet paksi bora 16.4, harmadik és ne­gyedik a Szekszárdi Állami Gaz­daság bora 15.7 és 15.6. ötödik a Kan ácsi Állami Gazdaság bora 15.5 ponttal. A tsz-ek versenyében a fe­hér boroknál első a szekszár­di szőlőtermelő szakcsoport bora 17.5. második. harmadik, negyedik, ötödik a dunaszentgyörgyi Ezüst­kalász Tsz bora 16.3, 16.3, 16.2 és 14.5 ponttal. Az egyéni termelők versenyé­ben a vörös boroknál első Gutái Ferenc l'addi lakos bo­ra 16.7, második Budai Mátyás szekszárdi lakos bora 16.3. harmadik Há­romházi György szekszárdi lakos bora 15.9, negyedik Hoffmann János dunaföldvári lakos bora 15.8. ötödik Helics Jánosné duna­földvári lakos bora 15.7. hatodik Hovanyovszki László dunaföldvá­ri lakos bora 15.7, hetedik Ko­vács Mihály sióagárdi lakos bora 15.5, nyolcadik Eszteri József szekszárdi lakos bora 15.3. kilen­cedik Konrád Ferenc dunaföldvá­ri lakos bora 15.3 és tizedik Ta­kács Béla simontornyai lakos 15.2 ponttal. A Tolna megyei Malom­ipari és Terményforgalmi Vállalat tamási kirendelt­ségéhez azonnali belépéssel keres felvásárlási ügyinté­zői munkakörbe, felvásár­lási munkakörben jártas, i»e/t*gaada#ági terményeket ismerő dolgosót Jelentkezés a vállalat köz­pontjában : Szekszárd, Szé­chenyi u. 37—39. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. (72) yfMtjutíWtítiád, agya# éd egyetek — Válaszok egy rímes levélre — Ha valaki valakit kö­szönteni akar, meg­róni valamiért, vagy egyszerűen csak üdvözölni, küld az illető­nek egy levelet. A levelezésnek ritkább formája az, amikor gon­dolatait versbe foglalja, s rímek­kel, a vers sajátos szerkesztésé­vel próbál kihangsúlyozni egy- egy fontos dolgot. Ezt a ritka le­velezési formát választotta Soly­már Ottó szekszárdi olvasónk, s Rímes Szekszárd címmel versben tűzött tollhegyre néhány dolgot. Nincs minden humor nélkül az írás, közlésére is vállalkoznánk, ha kedélyesen csipkelődő hangu­lata mellett nem nélkülözné a tárgyilagosságot. De nélkülözi. Rosszindulatot persze így sem tételezünk fel Solymár Ottó ré­széről. Mindössze úgy véljük: türelmetlen. Szeretné ha váro­sunk, Szekszárd, a legkisebb megyeszékhely, gyorsabban fej­lődne, szépülne. Idáig rendben is lenne a do­log, ám nehéz elképzelni, hogy a fejlődés. szépülés valamilyen csoda folytán mehet végbe. Ah­hoz például, hogy a versben em­lített Szabadság-szállót és étter­met megfelelően rendbehozzák anyagi erőforrások is szüksége­sek. A városvezetés ezekkel az erőforrásokkal megfelelően gaz­dálkodik: Rendelkezésére áll egy bizonyos összeg, amiből a köve­telményeknek megfelelőbb ven­déglátó helyiséget próbál kiala­kítani. Ezt írja Solymár Ottó: „Renoválják a Szabadságot, (A Nap is elbújt, hogy ne lássa) Az embernek jó sokáig (Nem is lesz ott snapszszúrása.)” Mosolyogtató a felvetés, de van ennek komoly oldala is. Az a kisebbik a dologban, hogy boros polgártársainknak máshova kell menni. A többi: Szekszárd köz­ismerten szegény módon van el­eresztve szálloda-ügyben. Ezen a szegénységen próbálnak elsősor­ban segíteni, no és azon, hogy a régi — tegyük hozzá rosszhírű — Szabadságnak még az emléke is eltűnjön, ___________ e mbert egyáltalán nem ér meg­Szekszárdi lepetésszerűen, ha egy nagyobb esőzés után a Garay téren iszap­fürdőt lehet venni, s az sem, ha — sajnos — a vízvezetékből néha sárga, sőt rozsdaszínű víz folyik. Ilyenkor gondol egy két furcsa dolgot, talán még szitkozódik is. Vagy kedélyesen anekdotázik róla, mint levélírónk teszi. Vi­szont azért vigyáz arra is, hogy az éle, az anekdota mellett is figyelembe vegye a város sajátos adottságait. Egyelőre ott tartunk, hogy képtelenek vagyunk meg­akadályozni a Kálvária ..kopá­sát”. Szeretnénk, de nem tudjuk. Kétségtelenül segítene a helyze­ten valamilyen betonágyas csa­tornázás, nagyobb beton védőgát, dehát erre ismét csak pénz kell és nem is kevés. Ami pedig a vizet illeti. Soly­már Ottóval együtt bosszanko­dunk magunk is, ha a csapból a „Sárga folyó vízét” látjuk cso­rogni. Bosszúságunkat azonban feltétlenül csökkenti, hogy a helyzetet is ismerjük. A város víznyerő-helyei és vezetékei el­avultak, korszerűtlenek. Épül ugyan a Kálvária oldalában egy 500 köbméteres víztartály a régi mellé, ez azonban csak enyhíti, de nem oldja meg a problémát. Végleges megoldást az jelentene, ha más, nagyobb városokhoz ha­sonlóan folyóból, felszíni víznye­rés útján oldanák meg a víz­ellátást. és a KIK-en szinte mind­annyian kö­szörültük már nyelvünket és toliunkat. A csarnok megnyílt, s nagyobb városokból is megnéz­hetik. A KIK-kel kapcsolatban annyit: ahhoz, hogy jobban dol­gozzon nem csak a vállalat mun­kájának kell javulni, hanem ma­gunknak is. Például jobban meg­becsülhetnénk az állami lakóhá­zakat. Solymár- Ottó minden félveté­sére e helyütt nem tudunk vá­laszolni. Mielőtt azonban végét szabnánk ennek a válasznak h vásárcsarnokon szánt írásnak, ejtsünk szót arról is, amit mi tehetnénk. Elöljáró­ban jegyezzük meg: helyes és szükséges a bírálat még abban a formában is, ahogy írásunk sze­replője teszi, mert a közvélemény segítségével olyan hibák is elő­bukkanhatnak. amelyek elkerül­ték eddig a figyelmet. De leg­alább ennyire, vagy talán még jobban szükséges az, hogy ne csak szeressük Szekszárdot, ha­nem segítsük is fejlődésében. Nem hiábavaló remény például az, hogy társadalmi megmozdu­lással rendezettebbé tehetnénk a város mellékutcáit. De az sem. hogy a meglévő gyönyörű par­kunkra a mostaninál jobban vi­gyázzunk. olvastam a Kék sziget című fantasz tikus regényt. Abban egyebek között szó volt arról, hogy a szi­get több lakója kifogásolta: az egyik üzem konyháján nem jól mosogat a gép. Elmarasztaltak érte néhány embert. Az illetők persze nem haragudtak meg, ha­nem leültek, s az illetőkkel együtt keresték a megoldást, a jobb mosogatógépet. Talán ezt kellene tenni nálunk is. Solymár Ottónak és másnak is, hiszen ez a város, még így agyagosán, po­rosán és vízszegényen is a m ánk s olyan lesz. amilyenné mi for­máljuk. SZOLNOKI ISTVÁN Jé régen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents