Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-04 / 154. szám

\ tOLNA MEGYEI NEPÜJRAd 1963. július 4. r Érdemes epidemiológus Az idegen szó dr. Zsirkó László járványügyi főorvos fog­lalkozását jelöli, megyénk leg­újabb Érdemes orvosa. Tartok attól, hogy nem is találom munkahelyén, a KÖJÁLÉ szek­szárdi hivatalában, mert hiszen a kitüntetéssel formaságok is járnak, és nem feltételezem, hogy az Érdemes orvos más­nap éppúgy megjelenik irodá­jában. De a főorvos ott ül író­asztalánál előtte a sokszorosí­tott jegyzet, azt tanulmányozza. — Csak nem a kitüntetésem miatt keresett fel? Mert nem dl esek ed hetem se felfedezések­kel, se más, nagy horderejű munkákkal. Dolgoztunk, dolgo­zunk becsületesen. Jól esik az elismerés, de azt hiszem sok hozzám hasonló orvos is meg­érdemelte volna. Akik ismerik a megye jár­ványügyi helyzetét, tudják mit jelent, milyen eredményt ho­zott dr. Zsirkó László működé­se. De a beszélgetésből is ki­derül ez. — Milyen járványos megbe­tegedés ellen küzdenek most, mi a fő feladatuk? Babonás szokás szerint le­kopogja az asztalon, mielőtt mondaná: — Nincsen járványos meg­betegedés. S ez eredmény. Tolna megyé­ben, mint mezőgazdasági jel­legű vidéken nyáron sok tífu- szos megbetegedés fordult elő. Sikerült megszüntetni. Azelőtt egy évben 30—40 diftériás be­tegről szólt a statisztika. Már két éve, hogy egyetlenegyről sem tudnak. A félelmetes gyer­mekbénulás sem pusztít. — Az általános kultúrúlódás megnyilvánulása ez, — mondja a főorvos, — a mi érdemünk csak annyiban, hogy a védőol­tásokról intézkedtünk, szem előtt tartottuk a betegség-meg­előzést. De épp ebből a jegyzet­ből látóm, hogy más megyében is hasonló eredményekről ad­nak számot. Dr. Zsirkó László olyan terü­leten dolgozik, ahol a munká­nak akkor van látszata, ha nem történik semmi, ha nincsen jár­vány. Több mint tíz esztendő kitartó, szívós, irányító munká­jával érte el ezt, és az Érdemes orvosi címet. (ez) Epizódok a „játékországból" — Fagylalt! Fagylaltot vegye­nek! — kiabálja a fehér kötényes, cukrászsapkás Jancsi. A gyere­kek — kisfiúk, kislányok — kö- riilállják a fagylaltoskocsit. Jan­csi szakszerűen adagolja a „ját­szási” fagylaltot, ahogy azt a cukrászdában a felnőttektől látta. Józsika balatoni vitorlás-kirán­dulásra invitálja játszótársait. A kormánynál áll és felelőssége tu­datában figyelmezteti Antit, a jegyellenőrt, hogy 15 utasnál többet ne engedjen fel a hajóra, mert becsap a víz és a hajó el­süllyed. A fűzfavesszőből font vitorlás ugyan egy helyben áll, de a kiscsoportosok az utazás iz­galmával várják az ind.'ilást. A kislányok a babaházban sü- rögnek-forognak. Juliska harmad­magával főz. Sietnek, hogy mire a hajó kiköt és megérkeznek a vendégek, kész ebéddel várják az elfáradt utasokat. A nagycsoportos fiúk a konyha­kertben kapálnak, s ha véletle­nül elvágják egy-egy karalábé gyökerét, az óvó néni igazságosan elosztja a termést és a kertészet dolgozói közösen fogyasztják el. A várdombi községi óvodában önfeledten játszanak a gyerekek. Olyan az óvoda, mint egy játék- ország. ahol a gyermekek a napi életben tapasztaltakat, látottakat játsszák. Bitai Endréné vezető óvónő és munkatársai, Hajnal Gyuláné. Thész Lajosné sok sze­retettel, ötlettel és leleményesség­gel foglalkoznak a gondjukra bí­zott gyermekekkel, Bitai Endre- né kifogyhatatlan az ötletekből, amelyeknek megvalósításában szá­míthat a tanács és az óvodai szülői munkaközösség segítségé­re. A babaház építésénél 1000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a szülők. Vida István festő és mázoló ipari tanuló — az óvó néni egykori óvodása — végezte el a festő és mázoló munkát a babaházon. A Vár­dombi Gépállomás a tűzhely, a fagylaltoskocsi, a hinta és más játékok elkészítésével segítette az óvodát. — A várdombi szülők sok se­gítséget adnak munkánkhoz, és szívesen hoznak áldozatot, hogy gyermekük jól érezze magát az óvodában. Elsősorban a szülők érdeme az, hogy óvodánk ilyen jól fel van szerelve, mai nevelő módszerünknek megfelelően hasz­nos játékokkal. A szülőknek leg­többször tetszik az ötlet és ön­zetlenül segítenek az elgondolá­sok megvalósításában hárítja el magától az elismerést Bitai End­réné. Úgy gondoljuk azonban, nem árt az ügynek, ha a nyil­vánosság előtt is hangot adunk elismerésünknek. Nem lebecsü­lendő az, amit az óvónő és munkatársai, valamint a szülői munkaközösség a várdombi óvo- ' dában szinte fillérekből létre- I hozott. Az ötlet és a kivitelezés egyesítésével olyan játékokkal szórakoznak a gyerekek, amelyek összefüggnek az élettel. De az sem lebecsülendő dolog, hogy az elmúlt évben gyermekenként 510 forint értékű társadalmi munkát végzett a szülői munkaközösség az óvoda szebbé tételére. POZSONYI 1CNÁCNÉ Az üzemi KISZ-szervezet előle­gezi neki a bizalmat, mert rövi­desen az alapszervezet szervező- titkára lesz. Sajnos komoly hibát követtek el, amikor múltját, csa­ládi viszonyait,; magánéletét nem vizsgálták meg. S az üzemben hogyan viselke­dett? Közvetlen főnöke, az olaj- raktár vezetője így válaszol kér­désemre: — Tibi rendesen dolgozott, nem volt vele semmi baj. Sajnáltam családi helyzete miatt. Egyszer fel is kerestem az aoját. de az nagyon kelletlenül fogadott. A fiút ki akartam vonni az otthoni környe- •’•'tből, és szer^tt^m volna, ha a fiammal összejárnának, de... erre már nem kerülhetett sor. — S az nem tűnt fel maguk­nak, hogy a fiú augusztus 15-én minden előzetes bejelentés nélkül nem jelent meg a munkahelvén, s utána sem jelentkezett többé — kérdezem a részvéttől csöpögő fő­nököt. — Tízen, de mi nem gondoltunk semmi rosszra. — Érdeklődtek iránta? — Nem, de küldtünk neki eey írásbeli felszólítást, hogy vegye fel a munkát. — Személyesen nem mentek ki a lakosára? — Nem, A főnök tehát napokig — egé­szen addig, amíg ez eseményről az újságokból értesült —, nem gon­dolt semmi rosszra, sőt még a KISZ-szervezet sem. arhelynek pe­dig alapszervi szervező titkára volt. Ma sem tudom megérteni, miért nem hiányolták. Pedig hol járt már akkor Tibi? Ha tudták volna, hogy azokban a napokban már minden hidat fel­égetett maga mögött és búcsút mondott a munkáséletnek. Vajon n'-m lehetett vo'^-e ez illetéke­seknek ezt a . hi'déget?"t” meg­akadályozni? Például a KTSZ-szer- vezet nem mozgósíthatott volna még kellő időben egy-két aktívát? Lehet, hogy már nem értek volna el eredményt, de mégis, miért n-»m kísérelték meg? Az üzemben egyetlen munka­társnak hiányzott csak: Mariká­nak, a kis segédmunkásnőnek, aki­nek Tibi udvarolni kezdett, s időn­ként hazakísérte. Marika előtt a gáncsnélküli lova", a hős szerepé­ben tetszelgett, Á'látszó hazugsá­gokkal akart bizalmába férkőzni. Marikát is kihallgatom a tár­gyaláson. — Soha nem gondoltam volna Tibiről semmi rosszat — mondja a lánv szemlesütés. — S maga mindent elhitt neki, amit mondott? Hiszen olyan nyil­vánvaló hazugságokat tálalt fel magának, amiket ma már egy ti­zenhat éves kislány sem hihet el. — Néha ugyan gondoltam rá', hogy nem mond igazat, de olyan szépen tudott beszélni, és olyan jó volt hallgatni. Nekem a becsüle­tessége tetszett legjobban. Soha nem akart tőlem semmit. Persze azt Marika nem tudta, ho°y Tibi már akkor hosszú ideje tartott fenn nemi kapcsolatot Györgyivel, egy másik lánnval. De ezt nem mondtam meg neki a tár­gyaláson. nem akartam illúzióit szétrombolni. Ma is tűnődöm magamban, SZEKERES KÁROLY: EGY BÍRÓ NAPLÓJÁBÓL ahány hely, annyiféle arcot muta­tott Varró Tibi, mindig az adott helyzet követelményeinek megfe­lelően. Mi kellett ’7olna ahhoz, hogy őszinte emberré váljon? Mindenesetre egy bizonyos: a csa­ládi élet ziláltsága, az apa erkölcs­telensége, az any a i ieggyengesége jelentős mértekben befolyásolta az amúgy is gyónja jellemű, cinikus, hazudó, színészkedésre hajlamos fiút. S akkor már nem volt megál­lás. Most már rendszeresen talál­kozik Jóskával, aki csaknem ugyanazon a napon maradt ki a munkából. Kölcsönösen meggyőzik egymást, hogy nem érdemes dol­gozni. Jóskának még van pénze, mert ő nemrégiben vette fel a já­randóságát. Egyelőre szórakozni fognak, aztán majd csak kiötlenek valamit. Égy éjszaka öt szórako­zóhelyet járnak végig. Mindenho­vá taxin mennek. Gyorsan nyaká­ra hágnak Jóska pénzének. Sürget az idő, most már pénzt kell sze­rezni. De hogyan? A döntést ké­sőbbre halasztiák. mert időközben Györgyi meghívja őket egy jó „há­zibulira”. Györgvi szülei ugyanis ki «öccsével együtt a Balaton mel­lé utaztak nyaralni. A szülők a lányt bőséges élelemmel és pénz­zel is ellátták erre az időre. A lánv azzal bújt ki a nyaralás elől. hogy az üzemből nem engedik el. Ennek valóságáról a lány szülei nem győződtek meg. Tev héf —-'--d volt a vásár. Egv ió házi1- u1” meCTszervezésének minden feltétele biztosítva v’ S a „kitűnően” sikerült „házi­buli” hogyan folvt le? Evői Jóska és Tibi is csak igen szűkszavúan vallanak. így csupán találgatások­ra vagyok utalva. Csak Györgyi unokaöccse kottyantotta el magát, amikor elmondta, hogy a buli után Tibi és Györgyi egy szobában aludtak. Talán a legjellemzőbb, amit er­ről a házibuliról Jóska mondott el a tárgyaláson: — Ez a házibuli igen jól sike­rült. Jobban nem is sikerülhetett volna. — S meddig tartott? — kérde­zem. — Három napig — vágja rá mo­solyogva Jóska. Egyébként Jóska valóban nem hazudott: az aranjuezi szép napok valóban három napig tartottak, mindaddig, amíg a ..házikisasz- szonynak” a pénzéből és az élel­miszerből tellett. S vajon Jóska és Tibi a sok föl­di jót. szives vendéglátást mivel hálálták meg Györgyinek? Ezt is elmondom most, mert pz ügy tény­állásához. hozzátartozik és rávilá­gít a két jóbarát gátlástalan ma­gatartására. Már harmadnapon. amikor Györgyi a KÖZÉRT-be ment te­jért. Tibi előállt tervével: meg kell szerezni a munkás pisztolyát. Ö tudja, hogy a fegyvert az íróasz­talban hol tartja, sőt azt is kipu­hatolta, hogy az íróasztal kulcsai egy zippzáras aktatáskában, az íróasztalon vannak. Jóskának vi­szont az öngyújtók és a golyóstol­lak kellenek, amelyeket Györgyi előző nap mutogatott neki. De miért kell Tibinek a pisz­toly? Ezt még Jóska sem tudja. — Ne törődj vele. Most csele­kedni kell — mondja Tibi rejté­lyes mosollyal. Hozzálátnak a „munkához”. A terv azonban meghiúsul, mert Jós­ka jelzi az erkélyről, hogy Györgyi már jön vissza a KÖZÉRT-bő!. Mindent gyorsan visszaraknak az íróasztalba. Tibi azonban nem ad­ja fel a tervet. Az íróasztal kul­csait zakójába helyezi, hogy ké­sőbb nyugodtan „dolgozni" tud­jon. Még a délelőtt folyamán vala­milyen ürüggyel elmennek, aztán Györgyit telefonon lecsalják a parkba. Most sikerül a tervet vég­rehajtani. Tibi kezében a pisztolyt tartalmazó zöld kazettával rohan a Körtér felé. Jóska alig tudja kö­vetni. A fontos, hogy meg van a zsákmány. A zöld dobozt felteszi-, tik, Tibi övébe dugja a pisztolyt, magához vesz néhány tárat, két tárat Jóskának is ad. Ott, a Körtéren megszületik a végleges terv is: erőszak árán gép­kocsit szereznek, aztán Nyugatra disszidálnak. Jóskának rokona van Szombathelyen, az majd segít. S ha ellenállásra találnának, ott van kezükben a fegyver, keresztúllö- vik. aki ellenszegül. S most vessünk ismét egy pil­lantást a két fiú otthonára. A fiúk már napok óta távol vannak. Va­jon nem hiányoznak otthon? A tárgyalás adatai alapján a követ­kező kép alakul ki bennem': Tibi távollétét senki sem hiá­nyolja. Anyja kórházban van. A mostohaapa pedig nőügyeit bonyo­lítja. Szinte jól jön neki, hogy Ti­bi nine* otthon. Majd csak előke­rül. És ha nem?... Akkor sem tör­ténik nagy baj. legalább nem okoz több gondot. Az apa és a szom­szédok tanúvallomása alapján ezt a következtetést vonom le. S Jóska szülei, akik pedig ren­des emberek, nem hiányolják a fiukat? Az apa nem ér rá ezzel a „kér­déssel” foglalkozni, annyira leköti a munkája. Precíz ember, nála van bizonyos fontossági sorrend. Be nem ütemezett „problémákkal” nem tud foglalkozni. Az anya vi­szont egyfolytában aggódik, de sehová nem fordul. Már hozzászo­kott Jóska csavargásához. Igaz ugyan, hogy ilyen hosszú ideig még sosem maradt el hazulról. Vi­szont sok problémával küszködő férjét sem akarja az ilyesmivel zaklatni. Az anya végül is azzal nyugtatja meg magát, hogy Jóska élelmes gyerek, biztosan nem al­szik az utcán. (Folytatjuk) ~L CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben egy éjszaka, összeverekednek a rapuai gladiátorok. Az őrség beavatko­zik, mire a verekedők dühe a katonák ellen fordul. Spartacus nagy vezéri rátermettséggel úgy irányítja a küzdelmet, hogy a lázadóknak végül sikerül kitörniök a gladiátor-laktanyából. 16 X

Next

/
Thumbnails
Contents