Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-04 / 154. szám

1963. július 4. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Emelkedők és buktatók VALAHOL OLVASTAM egy írónő vallomását: miniszteri tit­kárnő, tanácselnök és személyzetis szeretne lenni. Legalább csak né­hány hónapig, mert úgy véli, e há­rom foglalkozás közül rengeteg él­ményanyagot, emberismeretet ad­na mindegyik. Egyet lehet érteni vele. Később nemcsak megismer­kedtem, össze is barátkoztam egy termelési igazgatóság személyzeti­sével. Barátságos, udvarias ember. Különös, megkapó és lehangoló emberi sorsokról mesélt. Néhányat megjegyeztem. Valósággal tükröt tartott elém, változó világunk tü­körképét, amely láttatta és éreztet­te is, miként birkózik némely em- ner önmagával, s eközben milyen buktatók, emelkedők vannak. Sor­sok torpannak meg, vagy ívelőd­nek a magasba, néha a magasból zuhan le olyan ember,. aki már túlságosan fent érezte magát, de nagyot kell pottyannia, mert ná­lunk a magasság, a felső polc ki­zárólag annak tartatik, aki népét, pártosan képes szolgálni. De van­nak ettől eltérő történetek is. Olyanok, amelyek egy-egy ember életében is úgy tükrözik pártunk politikájának helyességét, mint ahogyan a cseppben is benne van a tenger. Egyetlen mondat és rengeteg sors fonódik köréje. „Aki nincs ellenünk, az velünk van”. Az em­berekkel foglalkozó személyzetis talán legjobban látja és érzi, hogy mit jelent ez a mondat. Nekünk a kommunista humánumot jelenti: a legmagasabbrendű eszmeiséget, amely nemcsak vallja, szellemi és gazdasági eszközeivel megteremti az osztálynélküli társadalmat. De mit jelent ez a mondat azoknak akik évekig akarták a szocializ­mus építését segíteni, de nem te­hették vélt, valódi, esetleg kita­lált múltjuk miatt. Értékes embe­rek kallódtak emiatt, ám jórészük ma már ismét a helyén van, s ha úgy tetszik, bátran „kompromittál­ta” magát, éppen a szocialista rendszer mellett. A sok közül egyiknek Szekszárdon ma már fo­galom a neve. Ez a jobb sorsra ér­demes férfi hányódott, vetődött, a benne lévő értékeket végre mégis­csak úgy használhatja fel a köz ja­vára, ahogyan rendszerünk érdeke megkívánja. Változás ez, a szemé­lyi kultusz éveihez bizony nagy változás, nem árt rajta elgondol­kodni. A MÁSIK SEGÉDMUNKÁS VOLT vagy 10 évig. Szemlélődő, nagy szellemi befogadóképességű ember lévén, örömmel figyelte a felszabadulást követő évek leta­gadhatatlan változásait. De ezt nem hitték el neki. mert múltja volt. Az ellenforradalom napjai­ban munkahelyén egy rovott múl­tú, szélhámos ragadta magához a vezetést. Összehívta az embereket és közölte, kik azok a megbízható személyek, akikkel hajlandók együtt dolgozni, s velük a vezető posztokat megosztani. Ezt az ak­kori segédmunkást is „megtisztel­te''. „ön a második emberem lesz. Kedvezmények a magyarhertelendi strandfürdőnél Mint arról a Baranya megyei Magyarhertelend község tanács- titkárától értesültünk, a község­ben lévő melegvízű strandfürdő környékét nyári táborozóhellyé fejlesztik. A táborozok részére — a táborozás idejére — ötven szá­zalékos, kedvezményes áru be­lépőjegyet adnak a 28—30, illetve 38—40 fokos vizű strandra. Egyéb csoportos látogatás esetén, ha előre bejelentik, csütörtök, pén­tek és szombati napokon felnőttek 33, gyermekek 50 százalékos ked­vezményt vehetnek igénybe. Va­sárnap nincs kedvezmény. uram” — mondta. Ilyen választ kapott: „Magával én soha nem fo­gok együttműködni”. Hát nem nagy kár volt ezt a derék embert évekig és mesterségesen visszatar­tani attól, hogy képességeinek megfelelő munkakörben dolgoz­zék. Kár volt kétségbe vonni róla, hogy esze ágában sincs szabotálni, ellenkezőleg, segíteni akar. Ma már megteheti, meg is teszi, és ki­mondottan jól érzi magát abban a környezetben, ahol beosztottjai, felettesei között egyik oldalról is, másik oldalról is vannak pártta­gok. Hűségnyilatkozat helyett dol­gozik, ez a bizonyítványa, munká­jára büszke, kicsit több benne a hiúság is, mint kellene, de az is igaz, hogy latolgatja: mivel még nem túl öreg. be kellene iratkozni az esti egyetemre, marxizmus—le- ninizmust tanulni. Ez pedig nem jelent mást, mint az értelmes em­berek rokonszenvét, a rendszer le­nyűgöző, embereket magával sod­ró erejét. A személyzetis örömmel figyeli a sorsok ilyen természetű alakulá­sát, tiszta hittel tud beszélni pár­tunk politikájáról, hiszen kevés, sőt végképp szükségtelen a hami­san csengő szó. Valamikor sokat utazott, nehezen bírja elfelejteni két feltehetően bölcs munkás be­szélgetését, akik újságolvasás köz­ben tárgyalták meg a világ dol­gait. A maguk észjárása szerint arról társalogtak, hogy a politika az mindig csak politika. A felsza­badulás előtt százezreket hurcol­tak meg ártatlanul, s mivel a köl- csönkenyér visszajár, megint csak meghurcolnak ártatlan embereket. Erről folyt közöttük a szó, 1953- ban lehetett. Az egyik'azt mondta: „Negyvenöt előtt fájt a szívem, vitték a zsidókat, pedig azok az emberek senkit ném bántottak. Most meg elvitték a szomszédo­mat, ő sem bántott senkit, de ku- lák. Hát ilyen a politika.” S mi­lyen jó, hogy ma már nem ilyen. Mert nem ilyen! Rengetegszer lehet hallani, a munkásemberek nagy többsége kétféle embert ismer: becsületeset és becstelent. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt politikájának tö­megeket mozgósító ereje jórészt ebben keresendő. Ezen a ponton minden ember képes a párttal ta­lálkozni, a sok millió párton kívüli is, hiszen pártunk szintén csak két­féle embert ismer: hazáját, népét, a szocializmus ügyét szolgáló be­csületeset, és munkátlan. az előb­biekre semmit nem adó becstelent. Ám, ezen belül az emberi sorsok ezerfélék, ritkák a végletek, rjtka, hogy valaki csak ilyen, vagy csak olyan. Sémába rázni tehát senkit sem lehet, s ma már nálunk ez is törvény. ISMEREK EGY EMBERT. Min­dig dicsérték. Érdekes típus. Sztárt csináltak belőle anélkül, hogy ér­demes lett volna rá. Afféle jó pél­da volt, értekezleteken, tanácsko­zásokon szokás volt rá hivatkozni, szinte kötelező volt .minden vala­mire váló díszelnökségbe ültetni, addig-addig, hogy végül önmagá­ról is elhitte: rendkívüli személyi­ség. Kitüntetést kapott akkor, amikor inkább büntetést érdemelt volna, mert hamis termésátlagok­kal páváskodott, stb. stb. Végül az utóbbi években ez az ember lesze­repelt. De hát mi legyen vele? Jóformán alig tehet arról, hogy sztárrá avatták. Megfürdött a mél­tatás fényében, hozzászokott az ünnepléshez, most elölről kell kez­denie mindent. Nála itt kezdődik a megrendítő, belső emberi konf­liktus: lesz-e ereje újra egyszerű emberré válni, olyanná, amilyen volt valamikor, vagy pedig örök­ké azt az időt sírja vissza, amikor ünnepelték, pedig nem szolgált rá az ünneplésre. Talán lesz bátorsá­ga szembenézni önmagával. Egye­lőre megbántott ember, mert azt hiszi, ellenségei kifúrták. Úgy ítél még mindig, ahogyan évekig élt. Rá nem lehet, nem is szabad úgy nézni, mintha nem szolgálná hittel. szívvel a szocializmus ügyét. Sorsa valósággal egyedi, de létező sors. Életútjának további egyengetéséhez türelem és nagyon sok jóindulat kell... Minden ember külön világ. A személyzetis ezt minden nap ta­pasztalja, de azt is észreveszi, hogy őszintébbek az emberek, sok­kal jobban, mint bármikor. Az ön­életrajzok többsége nem hemzseg ma már frázisoktól: a szocializ­mus ügyét akarom szolgálni, a bé­keharc első vonalában küzdők, stb. Ehelyett az önéletrajzok azt közük, ami kell. Könnyebb így szót érteni, gyakran segíteni is. nevel­ni is sokkal könnyebb. A bizalom kölcsönös. A minősítésekről, a ká­dervéleményekről lehullott a hét­pecsétes zár. S hát csoda-e, hogy ebben a megtisztult politikai lég­körben a bizalomra bizalom, az őszinteségre őszinteség a válasz. Szekulity Péter ötszáz fiatal ad számot ezekben a napokban arról, hogy a* elmúlt három esztendő alatt hogyan ta­nult, mennyire sa­játította el a vá­lasztott szakma el­méleti és gyakor­lati tudnivalóit, most tartják Szek­szárdon, az 505. sz. Helyiipari Iskolá­ban a szakmun­kásvizsgákat. Mint a vizsgázók többsége, a bony­hádi Czeglédi Im­re is szorgalmasan tanult a három év alatt, ezért nem okoz néki különö­sebb gondot a vizs­gamunkaként ka­pott rámánvarrott férficipő elkészí­tése. Amikor a tető beé<zakad különös véletlen tartja még. Ez beszakad, s tehet kezdeni az egé­I Levelet küldtek Regölyböl a ház annak idején 125 ezer fo- szét élőiről. I----------------------------------------------- rintba került. Azt panaszolták, hogy ami ott Hibát követnénk el Kazo"­________________________ban, ha Á tszervezés folytán a regölyi történik az új falatozó- eszp- földművesszövetkezet egyesült a resszó felújítása körül, az nem tamásival. A mostani felújító te- most ezért a valóban félmunká- mindennapi. A levélíró és a falu- hát a Tamási és Vidéke Körzeti ért elmarasztalnánk a Tamási és beli szóhordók szerint az épület Földművesszövetkezet. Itt Klein Vidéke Körzeti Földművesszövet- eddig már körülbelül 425 ezer fo- Istvánnal, a szövetkezet ügyveze- kezetet. A hiba ugyanis nem a rintba került, de akár ne is köl- tő elnökével beszélgettünk. El- földművesszövetkezetben van, tötték volna rá, mert hiába a mondtuk, n^it tartanak Regöly- mégcsak nem is jogelődjének mű- nagy összeg, csak félmunkát vé- ben az ott folyó munkáról s an- ködésében. Talán csak abban te­geznek . . . Nagyjából egy romot nak költségeiről. hetne elmarasztalni, hogy a ro­újítanak fel, egy olyan ócska há- — Túlzás a regölyi levélíró zoga épületet jó pénzen megvásá- zat,, amit sokkal inkább érdeme- állítása — válaszolta az elnök. — rolták. A körülmények azonban sebb lenne földig rombolni, mint A felújítási munka a tervek sze- még így is mentik mindkét szer­kitatarozni, berendezni. rint körülbelül 230 ezer forintba vet. Ők két malom között őrlőd­Dr. Wágner János, a községi kerül, s a munka az épület álla- ne^ Az egyik a lakosság igenje, tanács titkára is majdnem hason- gának felújítására terjed ici . .. Ez az oldal türelmetlen sürg' tés­ló véleményt vall. amikor azt Elsorolta mindazt, amit a terv se} vey fe] hogy vessenek véget mondja: magában foglal, s annak alapján falvakban is a „talponállós világ­— Ha az épület tetőzetét nem az iregszemcséi ktsz elvégez na^- szüntessék meg a rossz-em- csinálják meg. felesleges az egész Ezek között azonban nem szere- ]ékű kocsmákat A másik oldal felújítás. Mert hiába lesznek szé- pel a tetőzet felújítása, csak a viszont az országos szempont az pen festve a falak, s hiába tesz- legégetőbb hiányok pótlása. így országos tervek. "Ezek. különböző nek az épület homlokzatára szép azonban az egész munka alig ér anyagi bázisokra hivatkozva a cégtáblát, ha majd a télen a hó. valamit! legminimálisabbra csökkentik a szinte az egész födémzetet szét- — Szívesebben építettünk vol- tőépítkezéseket. Így aztán gvak- nyomja, beszakítja . na újat itt is és máshol is — ran kényszerül ilyen félmegoldá­AneLkül, hogy a túlzóknak iga- hangzott el a beszélgetés közben, sokra a földművesszövetkezei, zat adnank majdnem egyet kell — Erre azonban nincs módunk, a Ha azonban a tető beszakad, ejtenünk Wágner Jánossal. Még keretek nem engedik. Csak fel- vagy ezt meg sem várva felújít- akkor is, ha ^indokoltnak találjuk újításokat végezhetünk... ják az egészet, akkor a regölyi Felvetődik azonban egy problé- falatozó többe kerül majd, mini­ma. Éspedig: érdemes-e felújítani ha helyébe egy újat építettek egy olyan épületet, amire a mos- volna S ez a többlet pénz a mi tani 230 ezer forint után, hama- zisebünkből, a szövetkezeti tag- rosan megint rá kell költeni egy ság és az ország pénztárából megy csomó pénzt? Nem kell. hozzá ki. S érdemes tenne megfontolni: ugyanis szakembernek termi, hogy megéri-e nekünk, hogy a regölyi- megmondjuk: a tető nem bírja hez hasonló épületekre százezre­azt az igényt amit annak idején a regölyiek támasztottak, vagyis: hasonlóan több községhez végre nekik is tegyen olyan szórakozó­helyük. ahol kultúráltan, a mai ember kívánságainak megfelelő­en lehet eltölteni a szabad idő egy részét. k* k-™f rank, mint a tavalyi volt, akkor beli földművesszovetkezelet a szóbanforgó épület megvásárlásá­ra. Ám a vétel körül már eleve tapasztalható volt bizonyos fe­lelőtlenség. Az épület ugyanis ósdi, ki tudja hány éves paraszt­ház. Falait nagyrészben vályogból rakták, a teteje pedig elavult apatini cseréppel van befedve, s olyan, mint a tenger teteje vi­harban. Nem azért olyan, mert elszívta a nap a cserepet, hanem azért, mert a tetőszerkezet fa­anyaga korhadt, avult. | Jártunk a padláson, s láttuk: az égés?, felújítás jófor­mán semmit sem ér. ha nem cse­rélik ki sürgősen a tetőzetet. Csak mást ne említsünk: Iái tunk szarufát, amelyikből - körülbelül egy méteres darab hiányzik, s most a felújítás során, de lehet, hogy előbb, két tenyérnyi széles léccel pótolták a hiányt. Ez azon­ban a terhelést csak ideig-óráig bírja. s hamarosan leszakad majd. Máshol viszont a tetőlécek hiányoznak, s a cserepet csak Szolnoki István Befejeződtek az gimnáziumi érettségireform munkálatai A gimnáziumi érettségi­reform munkálatai befejeződtek. A tervek szerint az 1963—64-es oktatási év végén érvénybe lép. Ezzel kapcsolatban a Művelődés- ügyi Minisztérium közoktatási főosztályán elmondották: — A gimnáziumi érettségi vizs­ga egységes, tárgyai kötelezőek, választhatóan kötelezőek és sza­badon választhatók. Kötelező vizsgatárgyak: magyar, történe­lem és matematika. Ezen kívül egy választhatóan kötelező tár­gyat kell felvennie mindenkinek, a biológia, kémia, fizika, vagy pedig az orosz és a második idegen nyelv közül. Szabadon vá­lasztható még kettő, bármelyik gimnáziumban, akár a rendes, akár a rendkívüli tantárgyakból. Változatlanul megmarad az a gyakorlat.' hogy a diákok a téte­leket húzzák. Az új szabályzat megszigorítja bizonyos mértékben a vizsga feltételeit. így például előírja, hogy egy tanuló csak két póttételt kaphat. Az eddiginél nagyobb szerephez jut az érett­ségin az iskola igazgatója, az elnök feladata lényegében az el­lenőrzés Közölték továbbá, hogy meg­szüntetik azt a gyakorlatot, amely szerint a gimnázium ne­gyedik osztálya nem ad sem­milyen végzettséget. Ezentúl, aki a gimnázium negyedik osztályát elvégezte, ha valahol munkába áll. úgy tekintendő, hogy közép­fokú végzettségnek megfelelő fel­adatok ellátására alkalmas. Igv megszűnik az. hogy az érettségi vizsga letételét egzisztenciális kényszernek tartsák. Egyébként az érettségit' később is bármikor leteheti, aki akarja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents