Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
PosHgai Zoltánt DOHÁN VF UZES — Nem vagyunk egyformák. —1 A két mutatóujjunk se az — szólt Babos Istvánné. Öregesen kövér ölében tartotta a felfűzött dohánylevelet, s nézte, ahogy a dohányfűző tőrök sűrűn villogtak a homályban. Az irdatlan pajta nagyokat nyögött, tetejét verte a hűvös eső. Ki ülve, ki térdelve fűzte a dohányt. Egy fiatal leány a lába szárán ült, egy idős ember nyúlbőrrel takart kisszéken. — Más ember, aki magától jött ide — mondta Babos Istvánné —, megint más, akit nagyon fogni kellett, megint más, aki ugyan önszántából jött, de legutoljára. Mint az öreg Ber- náth... Utolsónak, önszántából: nem rossz, ugye? A fiatal Tálos Ida a fejével hátracsapta haját: — Nem rossz. Igazán! — Te tudod, Ida. , Babos Istvánnéból kitört a kacagás. Kövér melle rengett, viszeres térdei összekocogtak a dohány alatt, arcának sűrű ráncai szemei köré húzódtak. A sarokban szöszmötölő Ber- náth Ferencre pillantott, aztán, még mindig kacagva mondta a fiatal, szőke Tálos Idának: ■ — Mentünk a Tuba Elekhez: itthon van az Elek? A felesége azt, mondta, hogy elment a vásárra. Én meg hamar elköszöntem tőle, hogy jó vásárt kívánok! De éltem a gyanúval: hátha csak elbújt valahová az Elek? Hogy ne hívhassam ide? Mert egyszer azt mondta: majd ha a bolhából hátasló lesz, akkor lesz őbelőle kolhozba járó paraszt... Hát aztán, kifelé menet, belestem a hátsó szobájuk ablakán. Jaj, mi volt ott! Megint kitört belőle a kacagás. Csak később tudta mondani: — Hallod-e, Ida! Az egyik ágyból két, istentelenül nagy csizma ágaskodott kifelé! A dunyha alól! Más semmi! Tálos Ida visított: — A Tuba Eleké! — Hogy ne hívhassam ide. — Két csizma!... Könnyeztek a szemek a kacagástól. Babos Istvánné búbos arca pirosán égett, Tálos Ida nevettében lerázta öléből a dohányt, a csóka kinézetű Kispál- né hegyes álla félrefordulva rángatózott a nevetéstől. Valaki a térdeit csapkodta. Megint a sarokban dolgozgató Bernáth Ferencre sandítottak. Előregörnyedve ült, olykor nehezen találta el a dohánylevél csutkáját a tőrrel: szeme homályos volt, mint a pormarta, öreg ablaküveg. önmagát nyugtatgatva azt mondta: — Beszélgetésnek minden jó. Minden. — Ki így, ki úgy — mondta Tálos Ida. — Beszélgetésnek jó. •— Azért én már nem ismerek magamnál nagyobb urat a parasztok között — szólt Babos Istvánné, s már megint nevetett. Mindenen tudott nevetni. Azon is, hogy ennek a dohánynak milyen jó szaga van. — Ajaj, először egyedül jöttem ide az asszonyok közül. Egyszer az Öreg utcai menyecskék kifutottak utánam az utcára. Hátranéztem, hát láttam ám, hogy kettő a nyelvét öltögette rám. Erre én gyorsan fölemeltem a szoknyámat. Félrecsúszott a kendője, s kibújt fakó haja. Két, fiatal lány a fölfűzetlen dohányra hentere- dett, s visítva utánozta Babos Istvánnét: — Csak ide, drága leánykáim! Valaki azt mondta: — Nagyon jó! Bernáth Ferenc fölkelt, s a pajtatető közepe alá ballagott. Az ollógerendát nézte: fehérlett a fölötte ricsajozó verebek maradékától. Még esett az eső, s valahol, a közelben kifogyhatatlanul, remegve dohogott egy traktor. A sarokban nevető asz- szonyokra, lányokra pillantott, aztán elhessegette a gerendáról a verebeket. Ahogy földobta kalapját, a kupáján égnek állt egy hajfürt, akár a bíbicnek: — Hess, ne! Lerondítják a dohányt! — Csak ide, ide, aranyoskáim! — Hess! Tálos Ida Babos Istvánnéhoz hajolt, s Bernáth Ferencre mutogatott. Odasúgta neki: — Nem tetszik az öregnek, amit beszélünk. — Azt elhiszem. Mert mielőtt idejött... Megint kacagásba fulladt. — Mondja! — Mielőtt idejött, három kataszteri földet vett. Hatezer forintért. Azt hitte, magának veszi. És kié lett? — Most már hullott a dohány az öléből. Nem tudta halkra fogni szavát. Különben is: Bernáth Ferenc nem érti, nagyót hall. Mintha nevé- tőgörcsöt kapott volna. Csak később tudott szólni: — Jaj, most megint hízok öt kilót!... Szóval, földet, hatezerért. Másnap meg foglalót adott a Kondor Mátyásnak egy kis delovári szőlőre. Két hét múlva meg jött mindenki ide. De őkelme előbb kiállt az utcára, aztán beleverte a fejét a háza falába. Az ablakok közé, hihihi... — Gyalázatos férgek! — Az ablakok közé!... Amikor a veréb mind elrepült, Bernáth Ferenc visszaballagott. Rozzant térdein lötyögött a bűzös nadrág, s roppant a válla, ahogy újra a tőr. után nyúlt. Aztán Babos Istvánnét nézte. Sokáig nézte, s úgy érezte, mintha ki akart volna szaladni vele a kisszék a világból. Azt motyogta: — Meglehet, hogy a temetésemre se jöttök el? Babosné rámeredt: — Ö, miket mond! — Ti nem jöttök. Babosné szája olyan kerek maradt, mint az „O”. Gyorsan fűzni kezdte a dohányt. Valami döbbenet féle váltotta föl a nevetést az arcán. Nézte Berr náthot. Mindkettőjük arca ráncos volt, hajuk egyformán elveszítette régi, sötét színét. Min- denikük szemének redői csak úgy, félig nyíltak már föl. Babosné összerezzent a pajta nyögésére. A roppant hang emberi nyögéssé idomult a fülében: „Meglehet, hogy a temetésemre se jöttök el?...” Keményen azt mondta: — Ne beszéljen bolondokat, Ferenc! — Sok mindent tudok én, Te- ra! — Már micsodát? — Hogy az emberek milyenek! — Ó! — A gyerekek jól megférnek egymással, mert nem volt a nevükön semmi birtok a telekkönyvben. Ha volt, ast nem érik föl ésszel. Az emberek jól megférnek a temetőben, mert ott egyforma a földjük. Tudom, Tera. Mindent tudok... Nekem sincs már több jussom a világból, mint neked. De több volt. Megértem én ezt, Tera. Én is emlékszem rá, hogy több volt. Meg te is emlékszel rá, nagyon. De akkor is: minek beszélünk annyit róla? Villogtak a tőrök. És senki sem szólt. — Mondd, Tera, minek beszélünk? — Jól van — nyugtatta Tálos Ida. — Te megszenvedtél azért, ami itt van. Tudom, ezt mondod. De én talán nem szenvedtem érte? Akkor is, amikor megvettem azt a földet, hatezerért. Meg az a falat szőlőt. Én megszenvedtem úgy is, hogy Akkor miért szenvedtem, mit gondolsz? Azért, mert engem úgy tanítottak, hogy mindig meg kell venni a kínálkozó földet! Azért!... És abban élni, halni kell. És én egyszer majdnem meghaltam benne. Nézd meg, szétrúgta a ló a térdemet... Én szenvedtem úgy is, hogy gyötörtem a földön a testemet. Meg úgy is, hogy megsirattam. Lehúnyta szemét. Kint egyre sűrűbben csapko- lódott a hűvös eső. Babosné keze szaporán járt. A pajtakapu széles nyílásán át úgy látta, mintha nem is a lomha, alacsony felhők, hanem alattuk a tanya távoli épületeinek piros,, meg szürke tetői rohantak volna, a felhőkkel szemközt, zászlóként tartva a mögöttük fölnőtt, egyszem nyúlónyárfát. Aztán csak nézett kifelé, noha nem figyelt semmire. Tálos Ida meg őt nézte. Hogy az idős asszony szeme milyen nagy. Hogy talán sír is mindjárt. Aztán megérintette Babos Istvánnét: — Mi az, Tera néném? — Érzékeny a Ferenc. Érzékeny. Úgy bánt a dolog... — Csak fűzzük! — mondta Kispálné. Tálos Ida azt mondta: — Azért jó ember Bernáth Ferenc. Babosné bólintott: — Nagyon! A dohány nyersen mesen bódító illatot Bernáth Ferenc megint fölkelt, hogy elhessegesse az ollógerendáról a surrogva verebeket. is kelle- árasztott. odaröppent Ha! az isteni Színjáték kézirata? Olaszországban nagyszabású ban kell keresni. A ház Veroná- előkészületek folynak Dante tói 10 km-re Gargagnoban van, Alighieri, a nagy költő születése a nagy olasz költő sok évet töl- TOO^vfordulójának megÜnneP~ tött itt politikai száműzöttként. Egy tudományos kutatócsoport Sokáig még a sírhelye is isme- igyekszik felkutatni az Isteni rétién volt; csak 1865-ben, Dante Színjáték eredeti kéziratát. Fel- születésének 600. évfordulóján tételezik, hogy a kéziratot a költő találták meg egy ravennai kolos- egyik leszármazottjának házfala- torban. A barokk Pest-Buda élete Zoltán József tanulmánya Budát 1686. szeptember 2-án foglalták vissza a törököktől. A Pest-Buda visszavívása körülményeiről, az ezt követően kialakult város füstölgő romhalmazzá vál- helyzetről, majd sorra veszi a tozott, egyetlen ép ház nem ma- vallásos ünnepeket és szokásokat. radt benne, s a jegyzések szerint kashoz, mint városhoz tott. Buda élete újra kezdődött, egy olyan korban, amelyre a barokk hasonlíkorabeli fel- a fogadalmi szobrok, kápolnák inkább kora- építését, utána a világi ünnepségek lefolyását ismerteti, majd bemutatja, hogyan szórakozott, milyen szokásokkal élt, miben hitt a régi Pest-Buda lakója. nyomta rá bélyegét. A barokk Olyan eleven leírásokat olvasha- szó az olasz barocco származéka, tunk a könyvben, mint az 1792-es s eredetileg a szillogisztika egyik királykoronázás, a nádor esküvőalakzatát jelölte, de lényegesen többé vált, mint művészettörténeti, vagy irodalmi stílus-megjelölés: végeredményben egy életje, de megismerjük a hajdani állatviadalokat, cirkuszokat, a bálok, a szüret szokásait, s megtudjuk azt is, milyen szerencseformát jelent, sajátos szokások- játékokat űztek, milyen alkalmi látványosságban gyönyörködtek a XVIII. század magyarjai, milyen törvényeknek, igazságügyi eljárásoknak voltak alávetve. A könyv orosz, angol és német kai, eszményekkel, világszemlélettel. Természetesen nem egyformán hatott Európában, de valószínűleg több volt, mint amire a jeles olasz esztéta Benedetto Croce tartotta, aki „cattivo gus- nyelvű összefoglalást is tártál1- y- r, 1 r h » n 1 t . — — - ——— _ • 1 _ * . - _ tónak”, a rossz ízlés megnyilatkozásának nevezte, kizárólag n politikai reakciót és a vallási ellenreformációt látva benne. máz, ami egy ilyen tudományos igényű munkánál természetes. Viszont éppen ezért tartjuk feleslegesnek a „Mitológiai nevek A barokk, nemcsak építkezett, magyarázata” című fejezetet. nemcsak új irodalmi stílust teremtett, hanem megváltoztatta az élet kereteit is, s természetesen nálunk is éreztette hatását, ha szegényesebben is, mint a gazdagabb európai országokban. Zoltán József kitűnő könyve, A barokk Pest-Buda élete, amellyel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gazdagította kiadványai sorát, erről a megváltozott életformáról tudósít, pontosan, élvezetesen, bőségesen, idézve a korabeli forrásokat. Könyvéből a barokk Pest-Buda igazi, mindennapi élete bontakozik ki előttünk, s bár tudományos igényű munkáról van szó, mégis szívesebben amelyből olyan iskolás ismereteket szerezhetünk, hogy kik voltak az amazonok, mint jelent a najád szó, ki volt Jupiter, Pluto és Venus. A könyv — sajnos! — mindössze ezer példányban készült, s már a példányszám is mutatja, hogy a Szabó Ervin könyvtár kutatóknak, tanároknak szánta. Róluk viszont mégis fel lehet tételezni, hogy a görög, római mitológia elemeiben járatosak. Ez a megjegyzés azonban mellékes dolgot érint. A szerző és a könyv nagy érdeme, hogy egy hasonlítjuk egy regényes leírás- elhanyagolt kutatási területről ad hoz. Mert a szemtanuk vallomásának ez a kitűnő csoportosítása felér egy regénnyel, elénk rajátfogó, teljes képet. A Szabó Ervin könyvtár gondoskodott a szép kiállításról, gazzolva egy olyan kort, amelyet dag il]usztrációs ^yagot melléeddig a kutatás meglehetősen elhanyagolt. Zoltán József, lépésről lépésre halad; előbb rövid áttekintést ad kelve a könyvhöz, viszont egy keményebb kötés elkelt volna. Csányi László A Nemzetek Színházának ez évi díjai A párizsi „Nemzetek Színháza” pino de Filippo kapta: „Egy utcai 1963. évi 10. idényének befejez- énekes átváltozásai” című darab tével a 24 kritikusból álló nem- rendezéséért. A legjobb komikus zetközi bizottság a következő dí- színésznek a szovjet V. A. Ljep- jakat ítélte oda: kot, a moszkvai Majakovszkij A nagydíjat az angol Royal színház tagját minősítették „A Shakespeare Company kapta a Poloska” című Majakovszkij da- Lear király előadásáért és egy rabban nyújtott alakításáért. Charles Chilton szerezte musicalt tüntettek ki vele, amelyet a lonA táncművészek közül egy doni Worskhop színház adott elő. holland és egy spanyol balettán- A legjobb rendezés díját Pép- cos kapott kitüntetést. Xíengeri kaland is- túl hangosan. Egyszer a zelből disznóröfögés hal- Friss húsuk kellemesen majd az étRichard Katz, az _ __ _ mert német utanó és fülkéjének az ajtaja fö- látszott. Mintha kígyó élénkíti jótollú író mesélte egy- lőtt volt a jelzőcsengő, csípte volna meg, úgy rendet! szer nagyapámnak, aki- máskor meg tigrist szál- ült fel ágyában és meg- nek kollégája volt az lítottak a melbournei nyomta a csengőt. Ullstein kiadóvállalat- állatkertnek és szó sem _ . nál hoav milyen nehéz lehetett alvásról. uisznooioan ura — támadt a belépő ste- wardra. Az fölényes gésáin nagy gyakorlatra útja előtt gondosan ta- nyugalomra^jiézctt a tett szert és kipróbálta nulmanyozta a hajó az összes számba jöhető tervrajzát, mielőtt kiiá- JZ-nirrn, ynmi „ SZnm- — ordította —. hogy dolog kitanulni a hajó- Rossz tapasztalatai fo- utazás összes fortélyait, kozott elővigyázctosság- Noha hosszú világcsavar- ra ösztönözték. Újabb — Ez lehetetlen — felelte arcizomrándulás nélkül a hajópincér. — A művésznő ezer fontra biztosította a számot. A steward nyugalma teljesen kihozta sodrából a világjáró írót. — Vegye tudomásul nációk hajójáratait, nem lasztotta a talált olyan bárkát, Megelégedetten távozott Fer0ni a híres ar vagy úszó palotát ame- az irodából es biz<£odva üstan5 és ’ a másodi1 lyen nyugodt alomra szalu a hajora. Ezuttal &gyat kíhérelte idomi tott malacai számára. halk hangon közölte kabiniát Katz-cál, hogy a szom- — ordította Kamnjai. szédos mkében utazik feljelentem a hajót a... Nem fejezhette be második mondatát, mert kopoghajthatta volna a fejét, nemérhette meglepetés. Hol a bár volt túl közel Dekáiig, hogy lepihent, és áthallatszott a jazz, első este hangosat ri- _ Hogy hol egy W.C. éjjeli költött egy papagáj. A _ pattog forgalma zavarta a második rikoltásra ku- — Panaszt nyugalmát, vagy a fe- 'tyaugatás válaszolt. - „ öle°délzeten sétáló szerelmes Még - fel sem ocsúdott, lek ^a kapitánynál, uie.^ párok csókjai cuppantak amikor közvetlen kö- se le ezeket a dogokét. képzeli ezt a felbőszült emetak a falon és megszólalt egy szemrehányó női hang: — Az isten szerelmére, hagyja végre aludni szegény állataimat... BOLDOG BALÁZS
