Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
Í3G3. július 28. •TOLNA MEGYEI SfEPÜJSXS 7 Napirenden Sióagárd A vér nem válik vízzé Lent a völgyben örökös készenlétben élt ez a falu, hol a víztől, hol az aszálytól kellett rettegnie. Ha nagyon kedvezett az idő a szőlőnek, akkor sem volt teljes az öröm, mert ilyenkor rendszerint a gabona fizetett gyengén. Egyetlen dolog nyugtatta csak meg a sióagárdi polgárt, a munkába való belefelej tkezés. Érdekes, az asz- szonyok még ma sem tudnak tétlenül ülni, a termelőszövetkezeti közgyűlésre is viszik magukkal a horgolótűt és a cérnát. A mun- kátlanság kárhozatos bűnnek számított, de annak számított az is, ha valaki rosszul használta az eszét, és nem volt képes úgy spekulálni, hogy a kevésből sok legyen, minden fillérnek, minden forintnak szeme legyen. Ebben a belső mozdulatlanságban a község népét elég váratlanul érte annak idején az átszervezés. Megalakult ugyan a tsz, de ösz- szekuszálódott, feje tetejére állt az íratlan ősi rend: a munka egyik napról a másikra elveszítette rangját és helyébe nyomult, de már hatványozottabban, az azelőtt létkérdésnek számító spekuláció. Főleg abban nyilvánult meg, hogy az élelmes ember ebben az új helyzetben akkor számított csak élelmesnek, ha szerezni tudott, szerezni pedig kizárólag a közösből lehetett. Valósággal törvényesítve lett az önlopás. Mert végeredményben a magukét vitték, de nehezen akarták megérteni, hogy a magukét viszik. Ezen ma már túljutottak. A tavalyi és a régebbi bajokat tetézte a vezetők néhány melléfogása. A közös gazdaság lezüllött. A járás irányító szervei ez év tavaszán, még inkább tél végén kezdték meg a tagok segítségével az okos és célravezető megszilár- dítási munkát. Uj agronómus került a közös gazdaságba, új elnököt választottak a tagok. Tavaly még olyan híre volt a községnek, hogy Sióagárdon tehetetlenek, do- logtalanok az emberek, nincs közöttük megértés, nem lehet velük értelmesen beszélni és rájuk is fér, hogy leszegényedjenek, mert addig úgysem térnek észhez. A községi tanács két vezetője eközben váltig hangoztatta: ne hibáztassák a sióagárdi parasztságot. Nem igaz, hogy ez a falu ellensége a haladásnak. Nehéz terhet hoztak magukkal a múltból, a létért való örökös küzdelem, az. elemektől való rettegés tette őket azzá, amilyenek, de az alaptermészetük más... S ennek az esztendőnek a nyarára kezd beigazolódni, hogy a sióagárdi parasztság alaptermészete valóban más, s valóban élni tudnak a nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségekkel. Pár nappal ezelőtt ismét a községben jártam és tapasztaltam, hogy kezd a régi kerékvágásba billenni az élet. A vér nem válik vízzé. A munka is * * mét visszaszerezte rangját, tekintélyét. Ezt a határ árulja el legjobban: szép, gondozott. Az emberek kezdik belátni, hogy a szövetkezés nem valami újabb istencsapás, ami ellen védekezni kell, ellenkezőleg: ezen a gazdag vidéken valósággal istenáldás, ha egész szívvel, és kitartóan csinálják. Az átmenet korszaka úgy látszik, ebben az évben lezárul. Polgárjogot nyernek az új törvények, de még mindig nagyon sok a tennivaló a tudatváltozás terén. Ahogy mondani szokás, nagyon kell vigyázni, nehogy most boruljon ki a tejföl. Erre vigyázni pedig az emberi tudat állandó változtatásával lehet. A „nagyon nehéz emberek” létezése ne tévessze meg a tsz vezetőit, s ne ragadtassa őket általánosító, ingerült, önérzetet sértő, esetleg minden eddigi eredményt felborítható kifa- kadásra. Akad még néhány nagyon nehéz ember. Bejár az irodára az egyik tsz-tag. Beteg. Eltartást kér, követel a közösségtől. A szociális bizottság megállapította számára a segély mértékét, ő azonban többet akar. Anyagi helyzete viszont olyan, hogy nem jár neki több. Közölték vele már sokszor, de nem akarja megérteni. De ha még tízszer megy az irodára követelőzni, akkor is érvényesüljön vele szemben az emberi hang, mert ilyen alkalommal veszítheti el az elnök, vagy a főkönyvelő legkönnyebben a fejét. S ha egyszer az ár elszabadul, akkor tudjuk, mivel szokott végződni. Hallani arról is a faluban, hogy egyik másik vezetőt túl gyakran látják a pincesoron. Az ilyen kijelentésekre vigyázni kell, mert elindítója .lehet egy nem kívánatos szakadásnak, a tagok és a vezetők között. Ha viszont valóban úgy áll a dolog, ahogy a mendemonda szól, akkor a pincesor gyakori látogatásával fel kell hagyni. Kár lenne azzal intézni el a dolgot, hogy a tagok is mennek. Létezik egy olyan felfogás, hogy jelenleg Sióagárdon „az egyéni érdek mindenáron való érvényesítése” nehezíti legjobban a megszilárdulást. Vezetőségi üléseken fordul elő: egy-egy határozat meghozatalánál addig nincs semmi baj, amíg a határozat nem érinti a vezetőség valamelyik tagjának egyéni érdekét. Ha érinti, akkor a vezetőségi tag rendszerint elveszíti egyensúlyérzékét és már nem a tsz-t, hanem kizárólag önmagát képviseli. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Higgadtan, türelmesen magyarázni. Nemrég az uborka megművelése körül különféle viták voltak. Az asszonyok két pártra szakadtak. Ennek megfelelően az uborkát kétféle bérezés szerint művelik. Néhány asszony viszont sem az egyik, sem a másik bérezéssel nincs megelégedve. Felesbe kérték az uborkát. A vezetőség ebben az Baleseti krónika Több balesetet okozott ismét az ittasság. Baksics Ferenc ka- kasdi lakos ittasan vezette motorját Szentgálpusztáról Kakasd- ra. Közben letért az útról és felborult. Súlyos sérülést szenvedett. * „Csak” 15 pohár sört ivott — bevallása szerint — Molnár Lajos szekszárdi lakos a Csörge- tónál. Ekkor bejött a DEDASZ telepére, elvitte a vállalat motorját és vissza akart menni a Csör- ge-tóra. Közben egy kanyart nem tudott bevenni és a sajtgyár környékén az út melletti korlátnak ment. Utasával együtt súlyos sérülést szenvedett. Figyelmeztetés ez a vállalat részére is: hogyan vihet el a vállalattól egy jogosítvánnyal nem rendelkező, ittas személy egy motort. * A közlekedési szervek idejében észrevették, hogy Igari János szekszárdi lakos erősen ittas állapotban vezet. Nem történt baleset, mert vezetői igazolványát bevonták és nem engedték tovább. Az eljárást így is megindították ellene, hiszen a közlekedés szabályai ellen vétett. • Nem volt vezetői igazolványa Hajdú Lajos lápafői lakosnak sem, aki Dombóvárról Lápafőre akart hazamenni. Eközben elütött egy gyalogost. Mindketten súlyos sérülést szenvedtek. A rendőrség az eljárást megindította, esetben egyértelműen a közös érdekeket tartotta szem előtt, nem engedett, képtelenségnek minősítette a feles művelést. Erre elhangzott néhány olyan kijelentés: „a vezetőség az asszonyok ellensége”. Pedig dehogy ellensége, csupán arra ügyel, hogy növekedjék a közösben a kiosztható jövedelem, mert ha nő, akkor a tagok is jól járnak, persze ki-ki szorgalma és munkája szerint. Dehát csoda-e, hogy némelyik asszony ezt még nem érti? Nem csoda, hiszen van vezetőségi tag is, aki még nem mindig érti. Ezért viszont kár lenne elítélni az ottani tsz-tagokat. Érvelni, magyarázni — erre van szükség, s ezért valóban igaz: Sióagárdon a szakvezetők népnevelők is egyben, ha képesek sokat változtatni az emberek tudatán. Ez a nehezebb, hiszen a kisüzemi szemlélet érvényesülése miatt fordulhat elő, hogy az egyik szerelőt le kellene váltani, mert hanyagolja a közös munkát, de nehéz dolog őt leváltani, mert „nagy a rokonság”. Odáig Sióagárdon már eljutottak az emberek, hogy megfogták a dolog nehezebbik végét. Ha nem lesz baj a betakarításkor, akkor nyertek, és eljutnak — a jövedelmet illetően — még messzebbre. Az egészséges és biztató változás tehát megkezdődött. Az előrehaladás továbbra is rajtuk múlik. Szekulity Péter A hosszú Kovács következett. Felnyújtotta hatalmas, hosszú kezét. Mint karó. úgy magasodott keze a fejek fölé. Meglóbálta, pattintott száraz, nagy ujjaival. A főúr felfigyelt a kalapácssuhintásra hasonlító zajra, bólintott, és vendégét otthagyva rohant. Mert rohanni kell, ha a hosszú Kovács keze a levegőben lóbá- lódzik. — Igenis, uraim, méltóztatnak ismételten egy beöntést... az aszongya, hogy négy korsó, egy fröccs. Fehér és hideg. Repülök. És elviharzott olyan sebesen, ahogy jött. A sörlétől lucskos terítő rátapadt az asztalra. Cigarettahamu máladozott Nagy Tóni előtt, játszott vele, ismét meg- hengergette a sörlében, vigyázott rá, a hamu szét ne essen. — Azután ma is, amikor a csuklós tengelyhez fogott, akkor — a brigád legfiatalabbja, két éve lett szakmunkás Nagy Jóska, Tóni öccse beszélt — fura- kodtam hozzá, jobbra is, meg balra is. Nem láttam, mint köszörüli a kést. Úgy állt, mint a kocsmáros, ha pohárba bort tölt, hogy ne lássa a kuncsaft, mennyi, és mi kerül a pohárba. Hát én sem láttam semmit. Azután figyeltem. Két órát is ment tán a gép, amikor levette ismét a kést — én akkor már harmadszor köszörültem. — Mert ügyetlen vagy. — Vélemény ez is Jóskáról, de nem olyan, hogy abbahagyja. — Amikor másodszor köszörült, felmásztam oda az ablakba, mintha a felső táblát nyitnám. Piszmogtam, motyorogtam vele, de szemem állandóan ott volt a köszörűnél. Néztem az öreget. Néztem, mint csinálja. Hát, tudjátok, gyerekjáték az egész... — Tessék uraim, a négy korsó, egy nagyfröccs... — A fenébe! Menjen már, mit kuvikol itt — a pincérre förmedt az örökké morgó Molnár Péter — mi az ördögöt figyel?! _ a pincér a karjára teríti a törlőruhát és elmegy kaszírozni... — Mit gyötörtük mi magunkat azokkal a rohadt kések!: o' Ez meg. fogja a kezébe, nekiRekordtermés ■ jt i • ii 11 ^ ******' w Jr A tamási Vörös Szikra Tsz 10 holdas fiatal barackosa az idén rekordtermést adott: holdanként 100 mázsa barackot. A felvétel akkor készült, amikor a Német Demokratikus Köztársaságba indítottak útnak 70 mázsa barackot. Pénteken tart ülést a megyei tanács végrehajtó bizottsága Pénteken, augusztus 2-án tartja ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsága Szekszárdon, a megyei tanács üléstermében. Az ülésen Lux Sándor, a fel- vásárlási osztály vezetője számol be az 1963. év első felének fel- vásárlási tervteljesítéséről és az éves tervek végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. Bertha Kálmán, a megyei tanács tervoszlöki, és máris kész az egyik fele. Aztán fordít egyet rajta, megint odalöki a kőhöz, szikrázik az acél, látom ám, hogy fordul jobbra a szikracsóva... Na megállj, vén pupák, mondtam magamba, tudom már a titkot! — Aztán az, hogy jobbra fordítja? — Csak a csóvát? — Balra fordítja a kést, a szikra meg jobbra hull. Már érted? — Nem. Nem értem, hogyan fordulhat jobbra, ha előbb balra? — Amilyen nehéz fejed van, nem is csodálkozom. Különben idefigyelj — és kezébe vette a söröskorsót — itt a tengely közepe. mondjuk ez a kés, ez a TITOK kés tengelyének közepe, a teteje elfordul jobbra, az alja meg balra. Már értéd? — Nem, bizisten nem értem. Hát a késnek a végét, nem a közepét köszörülöd! — Ez igaz, de itt jön a titok. Csak annyit fordítani, hogy alig észrevehető legyen, de nagy szikrát csapjon, ami azt jelenti, hogy jó szögbe, olyan 28 fokba fordul. Különben meg is mérheted a fokot. Ezzel ni. — És elővett feneketlen zsebéből egy hegyes fadarabot, mellé egy másik szögleteset. — Hát így ni, így fordítod, így húzod egy kicsit. — És odatolta a söröskorsó oldalához, mintha az lenne a köszörűkő. — Látod már? Érted? Értitek? Bólogattak valamennyien. Értették a titkot. — Na, akkor holnap mi is így csináljuk. összekoccantották még poharaikat, akkurátusán, az asztal közepére rakták. Fülével az asz- t~l közepe felé állt négy korsó, V---0 e6ry pohár. f izettek és elmentek. tályának vezetője a beruházások és vállalati felújítások tervteljesítésének első félévi tapasztalatairól ad számot. Szabópál Antal, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke a VB feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű VB határozatok végrehajtásáról tesz jelentést. Reggel, amikor Nándi bácsi, az öreg portás a brigád első emberének szalutált a kapuban, nem álltá meg szó nélkül; hogy ne kérdezze a vezértől: — .Miért egyedül? A vezér csak bólintott, tömören válaszolt: — Csak... — rá- zöttyentette a kártyára a bélyegzőóra fogantyúját, beakasztotta a táblába és ment az öltözőbe sietett. Sietett a műhelybe is. Elővette a régi kést. Nézte, passzítgat- ta a munkához. Aztán a kőhöz lépett. A nagy műhely csendjébe a köszörű villanymotorja si- koltott, a kés, a jófajta vídia. mint vesszősöprű szára, olyan szikracsóvát hullatott. Egyenesen, le a földre. Azután elindult a csóva kicsit jobbra, majd kissé bátrabban fordult jobbra. Visszament az öltözőbe, rágyújtott, s várta a többieket. Jöttek, szinte egyszerre. — Akkor ma újmódon köszörülünk. Úgy, ahogy az öreg. Igaza van a gyereknek. Gyertek, majd megmutatom. Körülállták az öreg Siemensköszörűt. — Na, figyeljetek — bekapcsolta a gépet. Amikor felgyorsult a motor, nekilódította a kést. A szikraeső lefelé vágódott. — így köszörültünk eddig. Azután kézbe vett egy másik kést. A szikracsóva elindult lefelé, lassan fordult jobbra, aztán megállt, jobboldalt... — Ezentúl így köszörülünk. Na, álljatok neki... És hozta mindegyik a kését, odaálltak a gép mellé, és köszörültek. Az öreg ott állt a műhelyajtóban. Nézte a jobbraforduló szikraesőt. Először egy ideges rángás, azután mosoly futott szét arcán... — Betyár kőikéi... — csak ennyit morgott orra alatt. Délután a Sarki kocsmában együtt volt ismét a brigád. A pincér öt korsó sört, meg é-v fröccsöt hozott. Mert itt volt már az asztalnál, a brigádban Dani bácsi, az arom-k-ní. titkolózó esztergályos is. Pálkovács Jenő
