Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
I A TOLNA MEGYEI NEPU1SÁG 1» J* ODALMI MELLEKLETE HAJNALI TELEFON 12 óra. Leengedte a könyvet a kezéből és hunyorgó szemmel vizs- gálgatta az asztalon zakatoló óra számlapját: igen, már éjfél. Csend volt, csak a gyerek nyögött fel a másik szobában, és hogy elhallgatott, a csend még riasztóbb és idegesítőbb lett. Az olvasólámpa sárga fénye kis kört világított csak meg a szobából. a körön túl elveszett minden a homályban, mintha a falakat valami titkos varázsló kéz tüntette volna el, hogy ösz- szefolyjon a felmérhetetlen messzeségbe hömpölygő, parttalan sötétség a szoba éjjelével. Lakatlan sziget, vagy inkább gyenge világítótorony, őrével, az asszonnyal, aki maga alá húzott lábakkal kucorog a csöppnyi fényforrás mellett, kezében könyv, és időnként nagyot sóhajtva belemereszti szemét a nagy ürességbe: hátha hallja a kapu csattanását, a léptek kopogását. De az éjszaka hallgatott, hullámai csak csendet vertek a sezlon-sziget partjain és valami furcsa, megnevezhetetlen félelmet, amire gondolni sem jó, még kevésbé arra, hogy miért fészkelődik ez a félelem, ott belül, ahová senki sem lát, de ahol mindent érez. Az országút sötét. Suhan az autó, a gépkocsivezető elbóbiskol, és a következő pillanatban... nem, nem kell rémeket festeni a falra, nem kell ott keresni 'á szörnyeket, ahol nincsenek. Belelapozott újból a könyvbe, a szavak, betűk makacsul igyekeztek kisiklani értelme ujjai közül, hogy keményen, összeszorított szájjal kellett őket megragadnia, szinte belegyömöszölnie agyába. Ez a birkózás egy időre lekötötte figyelmét, bizsergető, furcsa játéknak tűnt, az értelem és az értelmetlenség között, amelyben csak mint néző, vagy mint inkább bíró, valahogy személytelenül vett részt. — ...érdekes, és sohasem izgultál, hogy mi van a férjeddel ha későn érkezik? Kácsné megrántotta a vállát, S vékony, vértelen száján grimasszá torzult mosoly jelent meg. — Megszokja az ember. Sok mindent meg kell szoknia az asszonynak. Amikor először jött haza későn, sírva öleltem meg, hogy hazajött, hogy él... Amikor másodszor, elátkoztam még azt a pillanatot, is hogy megszületett. Amikor századszor, azt se tudtam, hogy mikor jött haza. Aludtam. Minek izgassam magam. Úgysem tudom, mikor van külszolgálaton, s mikor van valami maszek útja... Beletörődik az ember, mint láb a cipőbe... Aj, akkor még hátra van, de mennyi van hátra. S egyáltalán, minek nős embernek külszolgálat? Akinek családja van, gyereke. Otthona. Bármi történhet, azazhogy történhetne. Mert miért is történne? Biztos sokáig eltartott az értekezlet, utána megittak egy pohár sört, valami baja is lehet útközben a kocsinak, haza meg nem repülhet. Fordított a lapokon: — Adj két ásót, lapátot, meg egy lepedőt — kérte Grigoríj, — El akarod temetni? — kérdezte Prohor. — El. — Ne bajmolódj vele, Grigo- rij Pantyelejevics. Elnyargalok a kozákokért. Azok majd koporsót is csinálnak, takaros kis sírt ásnak neki... Szegény Szása apó — sóhajtott fel egy kanca miatt ölték meg. Ennyit ér az emberi élet. A2ért borzasztó. És az órára nézett: fél egy. Az óra most úgy nézett ki, mint valami lábatlan gnóm, mutatói félrecsúszott szájak, talán Szása apónak állhatott így, a halál görcsébe görbülve, amikor... Most már itthon kellene lennie. Mindenképpen itthon. Felült és úgy hallgatózott, de semmi zaj nem törte meg a csendet, sem autózúgás, sem léptek kopogása. Valami baja történhetett. Annyit hall az ember mostanában karambolról, sok az autó, még több az olyan ember, akinek autója van, de vezetni csak papíron tud. Meg a kivilágítatlan szekerek. És mi kell, hogy megtörténjék a tragédia? Csak egy másodperccel később lépni a fékre, csak egy szemmel alig látható, hibás mozdulat a kormányon és neki a fának. Az éjszaka sötét. S ott hevernek a kocsiban, véresen, takaros kis sírra várva... Elöntötte a verejték. Sikolta- ni szeretett volna. Látta, valósággal látta az autót, amint hátára fordulva fekszik az út szélén, kereke forog, egyre forog, es ez az egyetlen mozgás, mert benn a kocsiban összetörve, félrehúzott szájjal, ott hever a férje... — Ne idegeskedj, szívem, mire jó az... Ha valami közbejön, úgyis telefonálok... Ha meg nem, akkor nem jön közbe semmi. Ha nem jött közbe semmi, és mégis szól a telefon, altkor a mentők azok... — Leszel szíves, és buta szellemeskedéseidet másutt süsd el... És örülj neki, hogy izgulok érted. Nem vágyóit különösebben oda ezekért a hetenkénti kiszállásokért, a napidíjat úgyis elköltőd, ha nem többet, én meg csak izgulok érted... Ezek szerint ráadásul még feleslegesen is... — Gyerek vagy. Hát a munkámhoz tartozik^ hogy hetenként ellenőrizzem a kirendeltségeket... Tudod te azt nagyon jól. Nem? Na, ugye. Nem kell mindig rémeket látni... Legyintett, aztán megrázta a fejét. Már, úgy látszik, magában is beszél, de hát Őrjítő ez az egyedüllét, ez a bizonytalanság, tényleg minden rosszra gondolhat az ember, hiszen már egy óra is elmúlt. Nem, ezt nem csinálja többé. Vagy otthagyja az állást, ahol minden héten egyszer, de néha kétszer is kötelező, hogy itthon idegeskedjék, vagy elválik. Nem teszi tönkre magát, még a végén bolondok házába kerülne. Csak a telefon ne szóljon már. Csak az ne. Jaj, csak az ne. — ...ha nem jött közbe semmi, és mégis szól a telefon, akkor a mentők azok... És most már csak a mentők telefonálhatnak, vagy a rendőrség: — Szabó lakás... Kedves asz- szonyom, sajnálattal kell közölnünk, hogy férje... Hát ebbe bele lehet őrülni. Borzasztó ez az egyedüllét, ez a biztosat jelentő bizonytalanság. Eddig sohasem maradt ki, ilyen későn még soha. Még soha. Felszisszent a fájdalomtól, körmei olyan mélyen martak bele saját tenyerébe. Olyan hirtelen csördült fel a telefon, hogy halkan felsikoltott a rémülettől, de már ugrott is. futott, aztán megtorpant a készülék előtt. A telefon hosszú ■ csörgésekkel, meg-megszakítva i követelte, hőgy emeljék már fel [ végre... * — Anyu. telefon — ébredt fel [ a gyerek, és rögtön felült az t ágyban, kikerekedő szemmel. * Remegve, lassan nyúlt a kagy- | lóért, a füléhez emelte, és in- i kább csak suttogta, mint mond- J la, i — Halló... itt Szabó lakás. — Te vagy az, szívem?... Csak ! azért szólok, hogy ne izgulj... • Mondtam, hogy vagy én, vagy J a mentők... összeakadtam két i régi, jó cimborámmal, és._ ! Halló... Halló.™ HallóNem tudott válaszolni, csak J lassan visszaengedte a kagylót t a kezéből és rettenetesen fá- i radtnak, összetörtnek érezte J «ingát. i Most határozottan gyűlölte a J _ „Ingyen néni dal gozom — jegyzik meg sokan, ha megkérik, vagy felszólítják őket arra, hogy végezzenek társadalmi munkát. Igaz, hogy a társadalmi munka „ingyen munka”? Kívánja valaki, hogy ténylegesen ingyen dolgozzanak az emberek? Senki! Igaz, a munkát a munkavégzés minősége, mértéke. gyorsasága, s.b. szerint meg kell fizetni. De nem is itt van a baj, hiszen tudunk esetekről, amikor nem pénzzel fizetik a munkavállalót, hanem pl. terménnyel. A kérdés lényege tehát a hasznosság körül van! De hasznos-e otthon rendet csinálni, ha mondjuk késik, vagy beteg a feleségünk és a munkából hazatérve nem találjuk egészen rendbenlévőnek a lakást? Nyugodtan azt válaszolhatjuk, hogy igen, hasznos, mert utána jól érezzük magunkat. Éppen így vart az ember a társadalmi munkával. Csakhogy sokan nem gondolják végig a társadalmi munka valódi hasznát, azt, ami rájuk is visszahat! A főnöknek végzett „szívesség- munka”, nem társadalmi munka , még akkor sem, ha ezt egyes helyeken aként könyvelik el! A társadalmi munkát minden kötelezettség nélkül a társadalom egyenrangú tagjai végzik, a társadalom hasznára. Egyéni és közös hasznára! Talán jobban érthető lesz ez, ha elmondunk eqy esetet a társadalmi munkáról. Nemrégiben az egyik község tanácselnökével beszélgettünk a társadalmi munka szerepéről. Mi azt gyanítottuk, hogy falun talán nehezebb ilyen dologban szót érteni az emberekkel. Azért, mert a falvak lakóinak főrésze — városközel- ben különösen — igazán csak * hét két utolsó napján tartózkodik otthon. Mikor ezt megmondtuk, a tanácselnök nevetett és azt felelte: — Nem így áll a dolog! Mindenütt, városon, falun azon múlik a siker, hogyan fognak hozzá az illetékesek a társadalmi munka megszervezéséhez. El tudják-e érni azt. hogy az emberek maguktól jöjjenek rá. olyan munkáról van szó, ami megtérül, hasznunkra lesz. Ezek után tanácselnök-ismerősünk elmondta a történetet. Tavaly ősszel, még az őszitéli esőzések előtt meghívták a község lakóit, egy nyilvános tanácsülésre. Az iskola legnagyobb osztályterme zsúfolva volt. hiszen hamarosan híre futott, hogy miről ikell dönteni. Amikor már többen nem fértek a terembe, a tanácselnök felállt és azt mondta: — Mindenki szeretné megóvni a gyerekei és a maga cipőjét a sártól. a víztől Nyakunkon van nak már a» esős hónapok. Meg kell csináltatni a járdákat. De egy a bökkenő; vagy csak a járdák felét tudjuk betonkockákkal lerakatni, mert kevés a pénz, vagy veszünk annyi betonkockát, hogy a község valamennyi fontos járdájára jusson... És itt jön a de..., ugyanis arra már nem jut a költség- vetésből, hogy ezt a rengeteg betonlapot le is rakassuk, amit egyébként a falu lakói egy délután szakemberek irányításával egy-két óra alatt elvégezhetnek... A teremben mozgolódás kezdődött a szavakra. Az elnök zavartalanul folytatta, mondván, hogy a szavai után mindenki elmondhatja a véleményét. Ezután ismertette, hogy a munka — aminek teljes elvégzésére másként csak a jövő évben lenne pénz —, mit jelent. Azt jelenít, hogy a gyerekek már az idén sár nélkül juthatnak az iskolába, az asz- szonyok nem sáros cipőben térnek haza mindennapi be- vásárló-útjukról, mert az üzletekhez is a járdán lehetne elfutni, a faluból a városba járók szintén betonjárdán mehetnének az autóbusz-megállóig, vagy a vasútállomásra. (Ekkor már egy pisszenés sem hallatszott a teremben). Csak — emelte fel hangját az elnök —, hiába, az idén vagy a fele anyagra és ahhoz a munkabérre, vagy a teljes anyagra jut pénzt, de már a készítésre nem... — majd széttárta a karját, s szavai nyomá-n támadt csendben leült. Nemsokára suttogás indult, majd erősödött a zaj, amit időnként egy-egy elhatapott hangos szó tört át. Az elnök ivott néü&Wy korty vizet, majd felállt és bejelentette a következő napirendi pontot... Ekkor valaki felállt és azt mondta: — Hova sietünk? Nem hajt a tatár. Én azt mondom... — itt megakadt és körülnézett, mintegy meg akart bizonyosodni, hogy a ráirányuló pillantásokban van-e elég bíztatás? Úgy látszik, hogy volt, mert egy nagyobb lélegzet- vétel után. emeltebb hangon folytatta. — ....Én azt mondom, hogy meg kell venni az összes betonkockát, az én házam elölt lerakja az én családom.., máshol meg... szóval megegyezünk! Megtapsolták, aztán egy hét múlva le is rakták az egész faluban a betonlapokat, pedig a gyűlésen ki se mondták azt a szót, hogy társadalmi munka. Vigyáznak rá, hiszen ők építették, Lassan eltelik egy év, jól tartja magát a járda, becsületes. szép munkát végeztek építői. CSERHAT JÓZSEF; Számoljunk örömökéi Esernyőváz a főz? De már huzatja van’ Fölragyogó napunk örömét tündökli a rét; virága — mint az arany. Mennyi öröm! A gesztenyefában, abban a zsongó zöld toronyban mennyi külön kis torony robban, mennyi virág! (Mintha kicsiny fái: lepnék el a hatalmas vén fát.) Irigyen fűrészt hajt a torma? Nem remeg az örömök tornya, gyalogút szalad a napon, s odalent — mint nagy, csodás égboltszülte csobogás —« csobog a Balaton. ürülj, hogy apró örömeink madara kelt ki megint, legyen övé a kék magasság. Gondjaink is, akár a nyuiak, barázdáinkban lapuljanak, de az örömöt ropogtassák? (Ez az öröm a venyigéken bajuszát pödri éppen .. J Kölyökkutyák döcögve lépnek, örülnek a szekérkeréknek, bebújnak a küllők közén át, szaglásszák a tavalyi szénái« meg-megüzik a kisesibéketa a tehén borjára bőghet. Ürömök. Számoljuk őket. ÉBLI KATALIN: Kössetek ki... GuwliP Géza Ez itt a csillagok szigete; ege fénylő, bársony-fekete. Kössetek ki hajók, éjszakák! Az édes, híg alkony elesöppen. megalvad a víz az öblökben. Kössetek ki hajók, éjszakák! Szurkot főz az ördög: a Hold. (Tegnap még kutyaként csaholt.) Kössetek ki hajók, éjszakák! Az élesre köszörült partok elmetszik a fényt. Mit akartok? Kössetek ki hajók, éjszakák! A sötétség felhői gomolyognak, nincs már szigetük a csillagoknak. Hol fogtok kikötni hajók, éjszakák? * ■V*-**.» se » m. sg.se * an.« «p»------------------4 v
