Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-26 / 173. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAXü 1963. július 26. Az ideológiai offenzív a kibontakozásával kapcsolatos feladatok V. Pártunk VIII. kongresszusa azt a ' célt tűzte ki, hogy úgy dol- . gozzunk, hogy ezek a normák társadalmi méretekben váljanak uralkodóvá. Tehát ezek nem a párttagok normái (azoknak ennél magasabb fokra kell emelkedni a világnézeti tudatosság fokára), ezek a normák a szocialista haza minden állampolgárának normáivá kell válniuk. E normáknak a tudatos elfogadói és gyakorlatban való alkalmazói a szocialista erkölcs, de egyben a szocialista tudat hordozói is. Az persze természetes, hogy a szocialista erkölcs normáinak elfogadása, alkalmazása egyben jelentősen fejleszti az emberek világnézeti, ideológiai tudatosságát is, azonban látnunk kell, hogy a szocialista tudat, bár része és alapja, de mégsem egyelő a kommunista tudattal, vagy világnézettel. A kommunista tudat szélesebb, bővebb, mint a szocialista tudat. A kommunista tudat szilárd, marxista—materialista világnézetet Is jelent. Pártunk VIII. kongresszusa ideológiai' munkánkban fontos feladatként jelöli meg a nacionalista maradványok elleni küzdelmet is. Az elmúlt években a nacionalista maradványok elleni küzdelemben értünk el eredményeket. A különböző nemzetiségiek közötti kapcsolatok egyre inkább szocialista jelleget öltenek. Évről évre fokozódik a vegyes házasságok száma is. Bár ezek a nacionalizmus elleni küzdelem jelentős állomásai — mégis azt kell mondanunk, hogy e téren még csak az első lépéseket tettük meg. A nacionalizmusnak csak egyik, vagy másik megnyilvánulását szorítottuk vissza — de le nem küzdöttük. Ezt mutatja az a tény is, hogy most új formában jelentkezik. Ideológiai munkánkban a nacionalizmus megnyilvánulásai ellen nincs kellő fellépés. Több helyen tapasztalható, hogy a régi megnyilvánulási formák alapján próbálnak küzdeni ellene, sok elvtársunk nehezen ismeri fel, hogy a nacionalizmus is „idomul” az új helyzethez. Ahogy sokasodnak szocialista vívmányaink, ahogy erősödik a szocialista táboron belüli összefogás, úgy a nacionalista nézetek, ha nem küzdünk ellene megfelelően, egyre jobban fognak jelentkezni. E változott formájú nacionalista nézetek nem maradnak meg egyszerűen ideológiai területen. Nagyon súlyos gyakorlati kihatásai lehetnek. Szólni kell egy másik problémáról, a vallásról is. Pártunk VIII. kongresszusának útmutatása alapján fő feladatunk a széles dolgozó tömegeket a szocializmus tel- , jes felépítésére mozgósítani. A vallásos világnézet elleni harc pedig ennek alá van rendelve. Az alárendelés természetesen nem jelenti azt, hogy e téren nem tevékenykednénk. A párton belül küzdeni kell a vallásos világnézet maradványai ellen. Félreérthetetlenül le kell szögezni, hogy a vallás a párton belül nem magánügy. A párttagoknak a valláshoz való viszonyukat rendezniük kell. A vázolt problémák jelzik, hogy milyen komoly feladatok megoldását kell segítenie ideológiai munkánknak, a marxizmus eszmei offenzívájának. E kérdések előre- vitele párttagjaink felkészültségén, tevékenységén áll, vagy bukik. Éppen ebből a szempontból van különösen nagy jelentősége a pártoktatásnak. Pártoktatásunknak az elkövetkező években lényegesen magasabb színvonalon kell oktatni, mint az elmúlt években. Propagandamunkánk színvonala pedig a propagandisták fel- készültségén áll, vaey bukik. A magasankép'c'.t ’•••onartindis- ták gárdájának ' '-•», már nem elegendő az 1 2 hetes továbbképző tanfolyamok rendszere. A propagandista-képzés bázisává a most meginduló marxista —leninista középiskolákon keresztül az esti egyetem rendes és szakosított tanfolyamait kell tenni. Ezek a formák a legalkalmasabbak arra, hogy kiképezzék azokat a propagandistákat, kik nélkül elképzelhetetlen a szocialista tudat kialakításának nagy munkája. Pártunk VIII. kongresszusa meghatározta azokat az alapvető feladatokat, amelyek a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatosak. A kongresszus által meghatározott feladatok magukba foglalják az ideológiai munka célját, irányát. Az ideológiai offen- zíva kibontakoztatása most a pártbizottságok és pártszervezetek munkájának színvonalától függ döntően. Az ideológiai nevelőmunka vitelébe aktívan be kell kapcsolni az összes tömegszervezeteket, tömegmozgalmakat, az állami és gazdasági vezetőket egyaránt. A munka gyakorlatában meg kell szilárdítanunk azt a felfogást, hogy nincs „pusztán ideológiai” és nincs „pusztán szervező”, „pusztán gazdasági” munka. E munkákat nem lehet szétválasztani anélkül, hogy az emberek nevelése kárt ne szenvedne. Szocialista építésünk jelenlegi szakaszában az ideológiai offen- zíva széles méretű kibontakozása elengedhetetlenül igényli, hogy erősítsük a világnézeti nevelőmunka pártirányítását. A világnézeti nevelőmunka pártirányításának erősítése, valamint a munka széles körű kibontakoztatása ösz- szefüggésben van a párt vezetőszerepének növekedésével. A párt vezető szerepének növekedése szükségszerű, objektív tényezőkön nyugszik. A párt vezető szerepe szorosan összefügg pártszervezeteink erejével, munkájuk hatékonyságával, és minden kommunista munkájával. A párt vezető szerepének növekedése nagyobb követelményeket támaszt, megnöveli pártszervezeteink egészének és minden egyes kommunista felelősségét, hogy eredményesen dolgozzunk a szocializmus teljes felépítéséért, és híven szolgáljuk dolgozó népünket. A szocialista építőmunkában törvényszerűen együtt jár a párt vezető szerepének növekedése, ez azonban nincs ellentétben a pár- tonkívüliek szerepének, felelősségének növekedésével. Egyes elvtársak szélsőséges nézeteket hangoztatnak a pártonkí- vüliek szerepének növelésével kapcsolatosan. Azt vetik fel, hogy az utóbbi időben többet beszélünk a pártonkívüliekről, mint a párttagokról, hogy jobban elismerjük a pártonkívüliek munkáját, mint a párttagokét, jobban megbecsüljük a pártonkívülieket, udvarolunk a pártonkívülieknek, úgy néz ki, mintha a párttagság hátrányt jelentene. Még azt is mondják, hogy mások számára kikapartuk a gesztenyét a tűzből. Az ilyen szélsőséges, helytelen nézetek hangoztatása leszerelőleg hatnak a párttagság soraiban és lazítják a párt tömegkapcsolatát, mert taszítólag hatnak a párton kívüli tömegekre. A munkásosztály marxista— leninista pártja létrejöttének kezdetétől fogva az egész nép érdekeiért küzd. A párt akkor is a dolgozó tömegek érdekeiért küzdött, amikor még sokan nem értették, nem tették magukévá a párt eszméit, céljait. A párt történetének egyetlen időszakában sem voltak csakis a párttagok érdekeivel kapcsolatos célkitűzései. Az illegalitás körülményei között hátrányt jelentett a párttag- s"a, mert üldözték, börtönbe zár- ' n kommunistákat és nem egyszer a kommunistákkal szimpatizálókat is feketelistára tették, még a kenyérkereseti lehetőséget is megvonták tőlük. A felszabadulás után és különösen napjainkban, amikor a mi pártunk a társadalom vezető ereje, a párttagság nyilvánvaló, hogy nem jelenthet hátrányt. De ahogy a felszabadulás előtt nem volt a pártnak a munkásosztály érdekeitől eltérő érdeke, ugyanúgy a felszabadulás után sem. Az igazság az, hogy a pártonkívüliek látják és elismerik a kommunisták odaadó, élenjáró, népet szolgáló munkáját, megbecsüléssel tekintenek a párttagságra, és tevékenységében követik példáját. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy a fennhéjázó, embereket lebecsülő magatartás, a helyenként megnyilvánuló kommunista gőg még megtalálható. A pártonkívüliekhez való viszonyunk alapvető tartalma és célja, hogy meggyőző politikai munkával felsorakoztassuk őket a szocializmus építésére, hogy a párton kívüli tömegek épp úgy, mint a kommunisták, magukévá tegyék a szocializmus eszméit és sajátjukénak tekintsék, védjék szocialista építésünk eddig elért eredményeit. Tehát a feléjük folytatott politikai tevékenységünk azt célozza, hogy felemeljük dolgozó népünket a munkásosztály, a párttagság színvonalára, nem pedig az, hogy rögzítsük a pártonkívüliek jelenlegi politikai színvonalát. Mélységesen téves az a felfogás, amely udvarlásnak nevezi a párttagok, általában a párt politikai nevelő munkáját, a pártonkívüliek felé. Pártunk VIII. kongresszusa a párt vezető szerepét elemezve érthetően fejezte ki, hogy pártunk marxista módon értelmezi hivatását, nem uralkodik, hanem vezet, irányít. Egyáltalán nem törekszik arra, hogy korlátozza, vagy átvegye az állami szervek, vagy tömegszervek szerepét, a feladatok megvalósításában. A párt vezető szerepe azt is jelenti, hogy a proletárdiktatúra egész mechanizmusa, az állami, társadalmi és tömegszervezetek minél aktívabban dolgozzanak a szocializmus építése, feladatai megoldásán, minél hatékonyabban közvetítsék a párt politikáját, a dolgozó tömegek felé. A párt irányító munkájának alapvető követelménye, hogy a pártszervezetek, a párt vezető szervei, a marxizmus—leninizmus eszméinek szellemében, helyesen mérjék fel a társadalom előtt álló feladatokat és a helyes irányt megjelölve szervezzék, mozgósítsák a tömegeket a feladatok végrehajtására, majd pedig ellenőrizze, segítse a végrehajtást. A pártmunkánk gyakorlatában fő törekvésünknek kell lennie, hogy a helyzetet sokoldalúan megismerjük és felhasználjuk mindazokat a jó tapasztalatokat, amelyek társadalmi és gazdasági vonatkozásban egyaránt előbbre viszik szocialista építőmunkánkat. A szocializmus teljes felépítése bonyolult, nagy feladatot jelent számunkra, amely teljes egészében forradalmi, harci feladat. A feladatok végrehajtásában aktívan részt venni, forradalmi cselekvést jelent. Párttagságunknak hivatása magaslatán kell állnia, ma épp úgy, mint az elmúlt időkben tette. Napjainkban a küzdelem gazdasági és ideológiai területre tevődött át elsősorban. Mindebből következően elsőrendű forradalmi és harci cselekedet aktívan részt venni a gazdasági építőmunkában és az emberek gondolkodásában, tudatában a marxista világnézet uralkodóvá tételében. Napjainkban is forradalmi időszakot élünk. A szocializmus eszméi gyakorlatban kerülnek megvalósításra, tehát élő valósággá tesszük — ez pedig forradalmi cselekedeteket Történelmi látogatás V éget ért a történelmi látogatás, küldetés. Hazatért, eredményes munkát végzett küldöttségünk. S ha valaki azt hinné ezzel le is zárult e történelmi látogatás, téved, mert ennek hatását hosszú évekig érezzük, emlékezünk e látogatás minden, örökké felejthetetlen mozzanatára. A mi esetünkben kétszeresen hasznos ez, hisz egyben pártjaink vezetői is ültek az asztalnál, hogy kicseréljék véleményüket a hazai, külföldi kérdésekről, egész sor nemzetközi kérdésről. A hatalmas Szovjetuniótól megszoktuk- már, hogy egyenrangú félként tárgyal nemcsak velünk, hanem a világ bármely, légyen a legkisebb, avagy a legnagyobb területű, létszámú állam képviselőivel. Küldöttségünk, mely közös nyilatkozatban mondotta el véleményét, s nyilván hazai körökben is sok értékelés követi e nyilatkozat megállapításait, reálisan mérlegelte a különböző kérdéseket, mondott Ítéletet. Természetesen elsősorban korunk nagy, s égető problémáiról hangzottak el ismét, most talán pontosabban megfogalmazott formában nyilatkozatok. Mindent elkövetünk a békés egymás mellett élés megvalósításáért — állapítja meg a nyilatkozat, de hozzáteszi: következetes harcot folytatunk az ideológiai békés egymás mellett élés minden megnyilvánulása ellen. gjrséges a nyilatkozat aláíróinak véleménye a különböző külpolitikai kérdésekben is. Hangsúlyozottan követelik Korea és Vietnam egyesítését, sürgetik a német kérdés rendezését, kiemeli a nyilatkozat az atom- és hidrogénbomba-mentes övezetek létesítésének szükségességét, a félelem nélküli élet megteremtésének fontosságát. Mint várható, a nyilatkozat is sákraszáll amellett, hogy szüntessenek be minden jellegű, típusú 'nukleáris kísérletet. A két ország vezető egyéniségei ismételten figyelmeztetik a világot, e háború minden szörnyűségére, ugyanakkor elmondja a nyilatkozat, hogy e háború elkerülhető. Bár a nyugati hatalmak különE T bözö körmönfont diplomáciai manőverei még csak a kezdeti lépéseket engedik tenni a leszerelés, az atomcsend ügyében, de nyilvánvaló előbb utóbb változik véleményük, hisz a népek kényszeríteni fogják majd az imperialista hatalmakat erre. A nyilatkozat jelentős része foglalkozik az SZKP és az MSZMP viszonyával. Megállapítja a közös közlemény, a két párt nézeteinek teljes azonosságát a kommunista és a szocialista építőmunka, a külpolitikai helyzet a munkásmozgalom kérdéseiben. A nyilatkozat ismételten hangsúlyozza a két ország vezető pártjának nézetazonosságát S ezekben a feszült napokban nem lényegtelen ennek ismételt megállapítása. érmészetesen, mint ez már szokás egy-egy ilyen történelminek mondható látogatás nemosak politikai jellegű, hanem gazdasági jelentősége is szinte felmérhetetlen, mindkét fél számára. A két országot érintő gazdasági kérdések is teljes részletességben szerepeltek a tárgyalások során, bár erről a nyilatkozat csak a főbb tényeket rögzíti, s az már gazdasági szakemberek dolga, hogy tovább erősítsék, mélyítsék a két ország közötti gazdasági kapcsolatot. Bizonyára érezzük ennek hatását majd a mezőgazdaság és ipar fejlesztésének gyorsabb ütemében. És végezetül szólni kell arról is, amint a nyilatkozat is .jelentős teret ad ennek: az okmány aláírói újból hangsúlyozzák az 1957-es, az 1960-as moszkvai értekezleten — a kommunista és munkáspártok vezetőinek értekezletén — elfogadott nyilatkozat fontosságát és mostani érvényességét. Újból kinyilatkoztatta a két párt küldöttsége, hogy megingathatatlan elhatározásuk, hogy következetesen védeni fogják a marxista-leninista eá&nék tisztaságát ... A párt- és kormányküldöttségünk szovjetimióbeli két hetes látogatása történelmi küldetés volt, melynek hatását máris érezzük, de a jövőben méginkább kihat országunk fejlődésére a két ország kapcsolatának mélyítésére, a két ország pártjainak testvéri együttműködéséré. Sikeres volt a Ganz-MAVAG új motorvonatának próbaútja ,4, A Ganz—MÄVAG négy kocsiból álló, helyi jellegű forgalomra tervezett motorvonatot exportál a Szovjetunióba. A két motorkocsiba összesen 1500 lóerős Diesel-motorokat szereltek, a szerelvény maximális sebessége óránként 126 kilométer. Ez az első olyan exportvonat, amelybe az úgynevezett Hidroganz rendszerű hidromechanikus sebességváltót építettek be. Ezzel egyszerűbben és simábban, zökkenőmentesen lehet indítani és gyorsítani. Beépített automatikus vezérlőberendezéssel működik. A képen: a motorvonat a próbaút alatt. MTI Foto — Járai Rudolf felvétele kíván a mindennapi munkában és küzdelemben. Az ideológiai offenzíva azt követeli, hogy minden kommunista legyen a párt aktív harcosa, eszméink szilárd hirdetője. A pártnak az ideológiai munka területén bátor harcosokra van szüksége, akik nem bürokratikus, hanem alkotó módon végzik nevelő tevékenységüket. A megyei pártbizottság számit minden elvtárs alkotó, segítő tevékenységére, amelynek nyomán a jövőben újabb eredményeket és sikereket tudunk elérni. (Folytatjuk)