Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-26 / 173. szám

1963. július 36. Tolna megyei nCpGjsAö 3 A portugál gyarmatok kérdésének vitája a Biztonsági Tanács előtt Jacinto Castel Borja fülöpszi-Igyarmati rendszer klasszikus pél- geti megbízott, az ülés második dája, a kizsákmányolást a civili- szónoka megbélyegezte Portugália záció terjesztésének leple alá rej- gyarmati politikáját, amely „a I ti”. Portugália afrikai politikája veszélyezteti a világ békéjét New York (MTI). A Biztonsági Tanács szerdai, második ülésén — amely magyar idő szerint késő este ment végbe — folytatta a portugál gyarmatok kérdésének vitáját. Az első felszólaló Geraldo de Carvalho Silos brazil küldött volt, aki kijelentette, hogy Portu­gália „hajthatatlan magatartása” az afrikai országok egyre fokozó­dó, ellenséges érzületét váltotta ki, s ezzel olyan feszültséget idé­zett elő, amely veszélyezteti a vi­lág békéjét és biztonságát. Brazí­lia reméli — mondotta —, hogy Portugália nem engedi tovább romlani a helyzetet és hajlandó lesz tárgyalásokat kezdeni a fenn­hatósága alatt álló területek füg­getlenségének és önrendelkezésé­nek megvalósításáról. Az ENSZ afrikai tagállamainak küldöttei tanulmányozzák azokat a határozati javaslatokat, ame­lyeknek alapján a Biztonsági Ta­nács elé kívánják terjeszteni pa­naszukat Portugália ellen. Az af­rikai küldöttek hangsúlyozni kí­vánják, hogy Portugália afrikai politikája veszélyezteti a világ bé­kéjét. A Biztonsági Tanács a hét folyamán 32 afrikai állam kéré­sére ült össze, hogy megvitassa az Angolában, Portugál-Guineában | és Mocambiqueban kialakult kri­tikus helyzetet. A tanács pénteken folytatja a vitát és a pénteki ülésen terjesz­tik elő javaslatukat az afrikai ál­lamok. Lisszaboni jelentés szerint a portugál külügyminisztérium nyi­latkozatot adott ki, amely azt hangoztatja, hogy Portugália ki­zárása az ENSZ afrikai gazdasági bizottságából „önkényes lépés” volt. Á szíriai baathisták Nasszert vádolják az arab államszövetség megteremtésének akadályozásával Damaszkusz (MTI). A szíriai baathisták élesen támadták Nasz- szer elnök hétfőn elmondott kai­rói beszédét, amelyben az Egye­sült Arab Köztársaság elnöke be­jelentette, hogy a jelenlegi körül­mények között nem hajlandó együttműködni a Baath-párttal, s nem tartja vele megvalósítha­tónak az új Egyesült Arab Köz­társaság megalapításáról szóló áp­rilis 17-i nyilatkozatot. A szíriai vezetőség merész for­dulattal Nasszer elnököt vádolja a hármas arab államszövetség megteremtésének akadályozásával. Kijelenti, hogy az április 17-i pak­tum elvetése „bűn” az arab egy­ség ellen. „Súlyos történelmi pál- fordulásnak” nevezi Nasszer el­nök bejelentését, s azt állítja, hogy a hármasszövetség paktumának „megtagadása” nem különbözik attól az 1961. szeptember 28-án bekövetkezett eseménytől, ame­lyek során a szíriai szeparatisták az Egyesült Arab Köztársaságból kiszakították Szíriát. A szíriai ve­zetők legújabb közleménye ezen a helyen elmulasztja megemlíteni, hogy az államszövetség felmon­dásának kinyilvánítói között ott voltak Szíria mostani vezetői is, közöttük Bitar elnök. A nyilatkozat azt állítja, hogy a szíriai forradalmi parancsnokság nemzeti tanácsa „tántoríthatatla- nul ragaszkodik az április 17-i hármas megállapodáshoz”, s célja „az Arab öböltől az óceánig ter­jedő arab egység eszméje.” „Nasszer elnök hétfői beszéde — ismétli a nyilatkozat — a hár­mas szövetség ellen irányuló kai­rói manőver. Nasszer elnök ép­pen úgy katasztrófának minősíti a Baath-tal való egységet, mint ahogy a szeparatisták a Nasszer- rel kötött szövetséget”. A szíriai vezetők ezek után ki­jelentik, hogy hajlandók „fátylat borítani” a csütörtökön lezajlott szíriai Nasszer-barát államcsíny- kísérletre, amelynek leverése­kor — mint ismeretes — a szíriai kormánypárti csapatok sortüzei- nek hivatalos közlemény szerint is több száz halálos áldozata volt. Július 18-a nem állhat az unió út­jába — hangoztatja a nyilatkozat, majd közli, hogy „Szíria vezetői hajlandók ismét megkezdeni a tárgyalásokat a forradalmi arab erőkkel”. A damaszkuszi rádió egyébkéht szerdán este hivatalos közleményt ismertetett a néhány órával ko­rábban lezajlott lövöldözésről. E szerint Nasszer-barát katonák és polgári személyek géppuskával lőtték Damaszkuszban az elnöki palotát, a rádió-stúdiót és a had­sereg főparancsnokságának épüle­tét. A tűzharc 45 percig tartott, több ember életét vesztette. A li­banoni fővárosba érkezett utasok szerint viszont az összecsapást a kormánycsapatok kezdeményez-' ték, amikor állítólagos Nasszer-1 barát katonai csoportokat vettek üldözőbe. I A Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és el­fogadta a földművelésügyi mi­niszter tájékoztatóját a mezőgaz­dasági munkák előrehaladásáról. Az élelmezésügyi miniszter je­lentést terjesztett elő az 1963— 64. évi gabona-felvásárlással kap­csolatosan tett intézkedésekről, a felvásárlás eddigi eredményeiről és várható további alakulásáról. A kormány a jelentést megvi­tatta és elfogadta. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a munkaügyi minisz­ternek. az egészségügyi minisz­ternek és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának a munkavé­delem egyes kérdéseiről szóló tá­jékoztató jelentést. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. Amerikai műhold­kísérlet Washington (AP). Az amerikai légierők szóvivője szerdán Wa shingtonban sajtóértekezleten je­lentette be, hogy a Vandenberg- légitámaszpontról több mint há­rom héttel ezelőtt kettős műhol­dat küldtek fel pályájára. Az egyik, amelyet június 27-én lőt­tek fel, július 1-én bocsátotta út­jára a másikat. Ez utóbbinak célja a közlemény szerint a nuk­leáris robbantások által meg­növelt rádióaktív sugárzási öve­zetek romboló hatásának vizs­gálata. Az elliptikus pályán keringő 85 kilogramm súlyú műhold 25 kilogrammos műszertartályt hor­doz. Ünnepélyesen üzembe állították a dombóvári magtisztítót Megkesdték a% új, kétssásvagonos raktár építését Egyéves, nem hivatalos üze- J meltetés után tegnap került sor a 18 millió forintos költséggel épült Dombóvári Magtisztító ün­nepélyes és hivatalos átadására. Három évvel ezelőtt kezdték építeni a létesítményt az IPAR- TER, Emődy Attila tervei alap­ján hazánk második, ötszáz vago- nos, korszerű magtisztító üzemét. A dombóvárihoz hasonló üzem lé­tesült ugyanis Orosházán. A Kom­lói Állami Építőipari Vállalat dolgozói derekas munkát végeztek. A számos rész-határidő rövidítés tette lehetővé, hogy ezelőtt már egy évvel részlegesen munkába “juthatták dél Dunántúl legna­I gyobb, s legkorszerűbb ilyen léte­sítményét. Tegnap megtörtént Dombóvár új üzemének hivatalos és ünnepé­lyes átadása. Ebből az alkalomból megjelent mintegy húsz szerv képviselője. A megjelent hivata­los személyeket — köztük Tormai Károlyt, az FM osztályvezetőjét — Pintér András, a Vetőmagtermel­tető és Ellátó Vállalat igazgatója kísérte az üzemben. A látogatás, az üzembeindítás alkalmából a községi tanács el­nöke kérte a vállalat vezetőségét, a jövőben is, amennyiben a vál- alat bővítése kerül szóba, gon­doljanak erre a déldunántúli Inagyforgalmú, kedvező adottsá­gokkal rendelkező községre... A vállalat igazgatója az üzem­szemle végén bejelentette, hogy megkezdték egy kétszázvagonos magtár építését, melyet még az idén átadnak rendeltetésének. A távolabbi jövő terveiben egy újabb 300 vagonos magtár építése szerepel a jelenlegi 500 vagonos, és a most építés alatt lévő 200 va­gonos magtár mellé. A mostani technikai berendezés évenként mintegy 1200 mázsa terménymag feldolgozását teszi lehetővé, amennyiben elkészül a két emlí­tett magtár, úgy az évi kétezer mázsás feldolgozási kapacitást is túlhaladják. Nagyaktíva-ülés Szekszárdoxt Csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel az MSZMP Tolna me­gyei Bizottságának székhazában nagyaktíva-iilést tartottak, ame­lyen Soczó Józsefnek, a megyei pártbizottság első titkárának meg­nyitó szavai után Benke Valéria, a Központi Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle főszerkesztője tartott tájékoztatót az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Üf a leszereléshez 3. A második világháború azon­ban egészen más eredményt ho­zott, mint amit az imperialista hatalmak vártak. Megalakultak a népi demokratikus országok, majd létrejött a szocialista or­szágok erősödő rendszere, a ko­rábbi gyarmati, félgyarmati sor­ban élő népek pedig egymás után a szabadság és függetlenség útjá­ra léptek, s legtöbbjük az aktív semlegesség tömbön kívüli poli­tikáját folytatja. Ez ugyancsak az imperializmus erejét gyengíti. Ebben az új világhelyzetben az imperializmus a fegyverzet sza­kadatlan növelését tűzte ki célul, s bár ez a folyamat még ma sem ért véget, az évek során teljesen megsemmisültek azok a remé­nyek, hogy fegyveres erővel hó­dításokat lehessen végrehajtani. Ugyanakkor a Szovjetunió kez­dettől fogva a leszerelésért, a fegyvermentes világért szállt síkra, s ennek a következetes politikának tudható be, ha ma valamennyire is közelebb jutot­tunk ehhez a célhoz. Karl Liebknecht még a század elején azt írta, legfőbb felada­tainak egyike annak elérése, hogy a háború és béke kérdésében az egész nép adjon választ. Félév­század múltán — a történelem­ben először — valóban a nép, a nagy tömegek hallathatták sza­vukat, s a válasz egyértelműen a háború ellen szólt. S ha a meg­egyezés mindeddig késett, csak azzal magyarázható, hogy az im­perialista körök nem voltak haj­landók tudomásul venni a máso­dik világháború után bekövetke­zett új helyzetet, s minden erő­vel igyekeznek akadályozni a né­pek függetlenségi harcait. A leszerelés kérdése már az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában szerepel, mert a világszervezet egyik feladata a leszerelés és a fegyverzet szabá­lyozása alapelveinek megvizsgá­lása. 1946. december 14-én a köz­gyűlés egyhangú határozatot ho­zott a leszerelés szükségességéről, egy bizottság az atom-, másik pedig a hagyományos fegyverek­kel foglalkozva, meg is kezdte a tanácskozásokat. Eredmény azon­ban nem jött létre. Amikor 1946-ban a Szovjetunió az atomfegyverek eltiltását java­solta, az Egvesült Államok az úgynevezett Baruch-terwel állt elő, amely az atomenergia ellen­őrzését javasolta, az atomfegyver eltiltása nélkül. Ez a terv azóta többször ismétlődött a nyugatiak politikájában, s lényegében ezt ismételték meg az 1955-ös genfi négyhatalmi kormányfői érte­kezleten is, amikor a katonai ér­tesülések kicserélését és a köl­csönös légi fényképezés beveze­tését javasolták. Mindennek azon­ban semmi köze nem volt a le­szereléshez, sőt csak arra lett volna alkalmas, hogy fokozza a fegyverkezési hajszát. A Szovjet­unió ezzel szemben a gyakorlati útra lépett: 1955—1958 között több mint 2 millióval csökken­tette fegyveres erőinek számát, 1958 tavaszán egyoldalúan be­szüntette a nukleáris kísérlete­ket, remélve, hogy a példa köve­tésre talál. Ugyanakkor a szocia­lista országok is csökkentették fegyveres erőiket. Az egyoldalú akciók nem hoz­ták meg a várt eredményt. Ezért Hruscsov 1959. szeptember 18-án az ENSZ közgyűlésén a szó igazi értelmében történelmi javaslatot tett, amikor benyújtotta az álta­lános és teljes leszerelés szovjet tervét. Ezt követte a Szovjetunió újabb egyoldalú akciója, amikor fegyveres erőit egyharmaddal csökkentette. Nem sokkal Hrus­csov javaslatának elhangzása után a négy nagyhatalom előbb tíz- majd tizennyolchatalmi bi­zottságot alakított, a leszerelés kérdéseinek megvitatására, amely még ma is ülésezik, az álláspon­tok azonban csak lassan közeled­nek egymáshoz. A nyugati hatalmak nem csi­nálnak titkot abból, hogy ellen­zői a leszerelésnek, s legfőbb köz- gazdasági érvük, hogy a leszere­lés megbénítaná a nyugati orszá­gok gazdasági életét. Nem két­séges, hogy a leszerelésnek mesz- szeható gazdasági következmé­nyei lennének, s éppen ezért máról holnapra aligha valósít­ható meg. Az átállás azonban olyan gazdasági erőket szabadí­tana fel, amelyek hasznát az Egyesült Államok népe is látná. A világ jelenleg évi 120 milliárd dollárt költ fegyverkezésre. Ha ehhez hozzávesszük azt az ame­rikai közgazdászok által beis­mert tényt, hogy az Egyesült Államokban jelenleg 30 millió ember él 'a nyomor szintjén, ak­kor a fegyverkezésre költött Összeg e 30 millió sinylődőnek el­látására ‘ nem is olyan magas összeg. Ugyancsak hivatalos ame­rikai adat: a kulturális és szociá­lis ellátás megjavítására az Egye­sült Államokban 330 milliárd dollárt kellene beruházni. Ha­sonló a helyzet a gazdaságilag fejletlen országok esetében is. Ahhoz, hogy ezekben az orszá­gokban az egy főre jutó nemzeti jövedelmet évi 200 dollárra emel­jék, ami végeredményben nem magas összeg, 85 milliárd dol­lárt kellene fordítani. A leszerelésnek tehát nem len­ne semmi olyan hatása, hogy csődbe juttatna egy-egy országot, bár kétségtelen, hogy a gazdaság szerkezetének átállítása kisebb nehézségeket okozhatna. Ez ma­gyarázza, hogy máról holnapra nem lehet megvalósítani, de meg­valósításához el lehet jutni. A kérdés azonban az, hogy el­juthat-e az emberiség ebbe az állapotba? A korábbi társadal­makban rejtőző kibékíthetetlen ellentmondások lehetetlenné tet­ték, s az örök békét a fantázia birodalmába utalták. A mai vi­lághelyzetben azonban, mint ezt a moszkvai nyilatkozatok is le­szögezték, s a Szovjetunió és a szocialista országok egész politi­kája igazolja, megvalósítható. Az emberiség félelemmentes, a há­ború fenyegetésétől megszabadí­tott világot akar, midőn az em­ber és az emberi munka értéke nincs kitéve az esztelen pusztí­tásnak. Ez a tény roppant erőt rejt magában. Ma már az is nyilvánvaló, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlan fo­galmak. Az emberiség éppen ezért nézi reménykedve azokat az őszinte erőfeszítéseket, amiket a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok tesznek a béke fenntartásá­ért és a leszerelésért. A remény­ségnek jogos alapja a közelmúlt­ban kezdődött moszkvai három- "talmi tárgyalások bízta+ó lég­köre, de a megegyezés, egy bíztató lépést tett az emberiség a béke, a leszerelés felé.

Next

/
Thumbnails
Contents