Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-25 / 172. szám

4 fÓT.NA MEGYEI VEPÜJ8AG 1963. július 36. Napirenden: íi. Tűzfészkek meggondolatlanságból — Van-e határa egyes embe­rek meggondolatlanságának, mond hatjuk felelőtlenségének? — kér­deztem magamtól. Elképed az ember, mit lát egyes helyeken. S ekkor érlelődik meg a feltett kérdésre a válasz: nincs! Mert mi is a helyzet. Néhol ágii néz ki, mintha — tisztelet a kivételnek —, talán szintszándék­kal tennék ki a megtermelt ja­vakat tűzveszélynek. Így alakul­nak ki a megye számos helyén, megnondolatlansp^bol. nemtörő­dömségből. va’óságos tűzfészkek, ü egy óvat’en pillanat, máris egy egész év munkája megy tönkre, válik semmivé, hamuvá, pernyévé. Nagyon jól tudták például az alsónyéki tsz-ben. hogy a vas- 1 út meVetH földlükön a gabonát j legalább 60 méterre a sínektől kell lerakni, mégsem tették m^n. Azt is jól tudták, hogy védő- szántást kell alkalmazni, mégis elmulasztották. Szerencsére baj nem történt, mert az illetékesek ideiében észrevették a hibát. De miért csak az utasításra tudták megtenni a védőintézkedést? Példája a nemtörődömségnek az alsópéli eset is. Nem elég, hogy a Hoffher-traktort 2 mé­terre állították és működtették a botsókazoitól. két szikrafogó he­lyett csak egyet alkalmaztak, de még a kipufogó terelőkupakot is a kazal felé fordulva hagyták. Egy szikra és lángba borul a kazal. De miért csak az ellenőrzés és utasítás után lehetett hosszabb szíjjal távolabbra vinni a trak­tort, a másik szikrafogút is fel­szerelni és a terelökupakot is elfordítani a kazaltól? Egy kicsit nagyobb gond, körültekintés, a népvagyon megőrzése csak az ellenőrző szervek feladata? Ugyanitt egy kombájnossal esett meg a következő: a szikra­fogó nem volt rendben. Mi tör­tént volna, ha egy szikrától lángra lobban a környező ga­bona, a gép? A kombájnos ugyanis azt sem tudta, hogyan fogja kezébe a kézi oltót. Az ellenőrzés során kel lett erre ki­oktatni. Addig tehát egy tűz­fészek járta a határt. Már írtunk arról. mennyire vigyázni kell a motorokkal. Min­den kezelő tudja, hogy 5 méte­res körzetben egy szál szalmát sem szabad hagyni és a földet is fel kell locsolni. Az elmúlt napokban mégis a závodi tsz- ben terítve volt a motor alja a könnyen gyűlő szalmával. És még víz sem volt a közelben. Az sem közömbös, hogy ha a baj már megtörtént, milyen gyor­san lehet segítségért folyamodni. Ebben nagy felelősség hárul a postákra. És nem maradéktalan a munkájuk, mint ezt a bony­hádi járásban Mucsi és Kisvejke esetében is többször tapasztal­ták. Elég azonban a példákból, csak most már elégnek kellene lenni a nemtörődömségből is. Mindenüvé az ellenőrző szervek sem tudnak eljutni, ezért kell társadalmi üggyé tenni az ilyen tűzfészkek megszüntetését. (i-e) Csontváry közönsége A századelő nagy rrvagyírjtmü* 'fy&rrfüVészek', színházt rendezők, zsenijének most rendezték meg kiállítását Székesfehérvárott, a Csók Isttxín Galériában. A kiál­lítás közönsége Budapestről, Mis­kolcról Pécsről Szegedről, úgyszól­ván az ország minden részéből érkezik, a vendégkönyv tanú­sága szerint. Tolna megyéből ez idő szerint még nem találni ér­deklődőket, s taián azért is helye van e néhány sornak. 'Nem nagy ez a kiállítás. De a hatalmas méretű, monumentá­lis alkotások, Csontváry lázas színei harmóniát, igazságot, tel­jességet kereső festményei — ahogy egyik látogató jellemezte őket —. rapszódiái lenyűgöző hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Nem is találni a ven­dégkönyvben elmarasztaló be­jegyzést, s hogy egy valaki el­veti Csontváry művészetét, a következő beíró heves vitába száll vele a könyvben. Jártak a fehérvári galériában í A Déldunántúli Áramszol- | "áltató Vállalat Szekszárdi Üzletigazgatósága változó | munkahelyre felvesz villanyszerelőket, betanított és segédmunkásokat i Fizetés a törvényes rendel- ! kezes szerint. Útiköltséget ; felvétel esetén térítünk. (156) 18 éven aluli I ifjúmunkást felveszünk V egyianyag-lerakat Szekszárd (167) festők, akik benyomásaikat meg­őrizték és csupán a nevüket je­gyezték be a látogatók könyvé­be. De a közönség többsége azonnal közölni kívánta a ma­gasrendű élmény adta gondola­tait s ezért telt meg rövid idő alatt két vendégkönyv is. A nyár, igaz, nem a tárlatok ideje. De Fehérvár szerencsés helyzetben van, hiszen a bala­toni vonatok mind erre futnak át. S a Balatonra tőlünk is sokan utaznak. Ne sajnálják a fárad­ságot, szakítsák meg útjukat néhány órára, mert megéri. Meg­éri, annak ellenére, hogy a Csók István Galériát nehéz megtalálni az óváros labirintusában, s kevés az útbaigazító tábla, a kiállítást ismerő, számontartó fehérvári járókelő. Előfordulhatott az is, hogy a helyi tanács a sok fi­gyelmeztetés miatt már gondos­kodott az odajutás megkönnyíté­séről. (bk) A lucerna és a vöröshere jó közepes magtermést ígér (Tudósítónktól). A növényvédő állomás és a vetőmagtermeltető vállalat szakemberei megvizsgál­ták a magfogásra szerződött lu­cerna- és vöröshere-területeket az aranka-fertőzés mérvének megál­lapítása céljából. A szakértői szemle 2586 holdból 85 holdat erős fertőzés miatt kizárt a magfogás­ból. A bizottság 1804 hold lucer­nát, vörösherét, aranka-fertőzéstől mentesnek talált. A többi közepes, és gyenge fertőzöttségű területe­ken a szemlék után nyomban megkezdték a védekezést, öt kö­zös gazdaságban a vezetők ha­nyagsága miatt közérdekű véde­kezést keli végrehajtani. A mu­lasztók ellen szabálysértési eljá­rás indul. A bizottság megállapí­tása szerint Tolna megyében a lu cérna és a vöröshere jó közepes mogtermést1 ígér, — Istenem! — kiáltott fel Francis Stowne ijedten. — öt­ven méter másodpercenként, az száznyolcvan kilométer óránként! Az orkán tehát több, mint két­szer olyan gyorsan halad, mint a mi torpedórombolónk! — Kérlek, Francis, csak semmi hisztéria! — húzta össze Dixon a szemöldökét. — Aztán meg nem az orkán sebessége a leg­szörnyűbb. Az a borzalmas, hogy az egész radioaktiv homokot a Szent Patrickról a torpedórombo­lónkra zúdítja, ha nyomban odébb nem állunk innen. A tengernagy még mondani akart valamit, de ebben a pilla­natban adjutánsa lépett be ko­pogtatás nélkül a fülkébe távira­tokkal a kezében. Dixon szinte kikapta őket a markából. Amint végigolvasta az egyik rejtjeles táviratot, a telefonkagy­ló után nyúlt és felhívta Dudley mérnököt. — Mondja Dudley, mi van a mentőeszközökkel ? — Hogy érti, sir? — Nem fertőződtek meg? — Éppen az imént vizsgáltam meg az összes csónakjainkat és motorosainkat a beta-gamma rá- dióméterkészülékkel — felelte Dudley. — Fertőzöttségük egye­lőre jelentéktelen. — Rendben van, Dudley. Nincs több kérdésem. Dixon arca most még sápad- tabbnak, gondterheltebbnek tűnt Stowne-nak. Sőt még a hangja is másként, tompábban, bizony­talanul csengett. — Mit akarok mondani, Fran­cis — szólalt meg egészen er­nyedt hangon. — Magán kívül lényegében senki sincs, akivel őszintén elbeszélgethetek. Poko­lian komoly a helyzetünk. Kö­zöltem a minisztériummal az új fejleményeket s utasítottak, hogy saját belátásom szerint cseleked­jek. Azt is megparancsolták, hogy a legénység elől titkoljam el a Szent Patrick szigeten lezajlott katasztrófa okát. Maga mit tenne hasonló helyzetben? — Küldenék nekik egy rádió­grammot, amelyben közölném, hogy a torpedórombolón nem mindenki olyan hülye, hogy ne sejtene egyet s mást — mondta Stowne indulatosan. — No és maga mit akar tenni? — Azonnal el kell távoznunk Szent Patricktól s a legénységet bármely legközelebbi szigeten partra tenni. — De Purát most már nem érhetjük el — jegyezte meg Stowne komoran. — Hát igen — bólintott Dixon. — Félúton utolérhet bennünket az orkán s akkor a partraszállásnak befellegzett. Meg kell tárgyalni a dolgot a vezető navigációs tiszt­tel. A javakorabeli, fekete szakállú navigációs tiszt nyugodtan hall­gatta végig a tengernagyot és semmin sem csodálkozott, jólle­het Dixon nyíltan elmondott neki mindent. Széles tenyerével né­mán kisimította a térképet a ten­gernagy asztalán, majd kis ideig elmerülten vizsgálgatta, végül, kék ceruzával vastag vonalat hú­zott Szent Patrick szigetétől dél­keletre, egy kisebb szigetcso­portig, amelynek közepén feküdt a legnagyobb sziget: Tabu. — Ez az — mondta mély hang­ján és ceruzája hegyével a térkép egy piciny pontjára bökött. — Erre a szigetre kell venni az irányt. — Lesz időnk? — Lesz. Púra felé szembe ke­rülnénk az orkánnal, de ha Ta­bunak tartunk, távolodunk tőle. A tengernagy azzal bocsátotta el a vezető navigációs tisztet, hogy azonnal változtassa meg a torpedóromboló irányát, Tabu felé. A hajó felszedte a horgonyt és Tabu sziget felé fordulva elin­dult. Dixon a következőket pa­rancsolta Dudley mérnöknek: — Vegye gondjaiba a motoro­somat. Tegyen bele mindent, amire szükségünk lesz: vizet, adóvevőt, fegyvereket. — És a mérőműszereket is. sir — tette hozzá Dudley. — Hogy-hogy? — csodálkozott N. TOMAN: IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIHI# A »BIG JOE« FOCLVAI Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiimiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiii Stowne. — Hát ott is mérni kell majd a radioaktivitást? — Könnyen lehetséges — felel­te a mérnök határozatlanul. — Oly sok atom és termonukleáris fegyverkísérletet végeztünk az óceánnak ebben a körzetében, hogy fel kell készülnünk minden meglepetésre. Meg aztán az orkán utánunk hozza majd az összes radioaktív szemetet a Szent Pat­rickról. Dudley mérnök komoly termé­szetű ember volt. Akkor sem mosolygott, ha tré­fálkozott. — Makacs fegyver, vinné el az ördög! — tört ki akaratlanul Francis Stowne-ból a bosszúság és kiköpött. — Igazi öngyilkos fegyver — jegyezte meg Dudley olyan han­gon, hogy nem lehetett tudni, tréfál-e, vagy komolyan beszél. — Nem számít — mondta a tengernagy mesterkélt élénkség­gel, — akkor is megfékezzük! — Egyelőre pedig már a más­világra küldte Medows-t és né­hány katonai szakembert, élükön a derék Hazard tábornokkal — szólalt meg Stowne komor han­gon. — Maga szerint tehát nekik már befellegzett? — kérdezte Dudley csaknem suttogva. — Kétségtelenül. Ha nem a sugárbetegségtöl, akkor az éhség­től halnak meg, de talán már meg is haltak a földalatti óvó­hely betonsírjában. Amikor pedig Dudley kiment, az orvos megkérdezte a tenger­nagytól: — Magát, Edgar, nem fogja kínozni a bűntudat, ha majd eszébe jutnak a Szent Patrickon maradt szerencsétlenek? — Dehát az ördögbe, mit te­hetek én?! Azt hiszem, minden módszert kipróbáltam a meg­mentésükre .. . — De miért kellett lebombáz- tatnia az antennájukat? — Maga szerint meg kellett volna hagynom nekik a lehető­séget, hogy segítségért üvöltse- nek és kifecsegjék az egész vi­lágnak a „Big Joe’: titkát? TABU SZIGETÉN Az orkán a Tabu sziget köze­lében lévő zátonyoknál érte utol a torpedórombolót. Jóllehet, az üde szellőt már elég rég erős szél váltotta fel, az orkán első rohamai mégis várat­lanul hatottak. Olyan hullámokat zúdítottak egyszerre a torpedó- rombolóra, amelyek még a ma­gasan kiemelkedő orra fölött is át-átcsaptak. Olyan könnyedén kapták fel a soktonnás hajót, mintha csak pehelykönnyű csó­nak lenne, s oly erővel csapták a zátonyokra, hogy a torpedó­romboló páncélzatának csikorgá­sa még az orkánt is túlharsogta. Sűrű felhők borították most az egész égboltot, az óceán sötét, vészjósló lett. Végtelen felületén mindehütt csupán a fehér, ve­tettül tajtékzó nabekat lehetett látni. Szó sem lehetett most arról, hogy szervezetten szállj anak be a csónakokba és motorosokba. A torpedóromboló fedélzeteit tajték­zó vízéradatok csapdosták végig, (Folytatjuk) IWaszlaglevél gyűjtés — KOMOLY mellékkeresettel A maszlag (Datura stramonium) trágyás, szemetes he­lyeken, szántóföldeken, legelőkön terem. Közönséges gyom­növénynek tartják, pedig igen értékes gyógynövény A gyógyászat céljára a növény ép. egészséges, kifejlett levelét lehet gyűjteni, melyet, kézzel, szárról levélnyéllel együtt egyenként lecsípve kell szedni. A maszlag levelét a Herbaria (Budapest, V. kér., Arany János u. 29.) megbízásából a földművesszövetkezetek vásárolják fel Nyers kilogrammonként 0.90 Ft, egyöntetű zöld színben, száritottan, idegen anyagtól mentesen kg-onként 5.80 Ft. Ahol a helyi földművesszövetkezet a gyógynövény-felvá­sárlásba nincs bekapcsolva, olyan községekben a begyűjtött leveleket egész vékony rétegben kiterítve, gondosan feltisz­tított szárító helyiségben szárítsuk meg. s így értékesítsük. r Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek a szántóföldjeiken, legelőin található maszlagot addig ne irt­sák ki. míg arról a leveleket le nem szedték. Először azért, mert az árunak értékével gyarapítják a gazdaság jövedel­mét, másodszor a növény levele fontos gyógyszeralapanyag, begyűjtésével gyarapítják gyógyszeriparunk nyersanyagszük­ségletét. (155) I

Next

/
Thumbnails
Contents