Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-25 / 172. szám
4 fÓT.NA MEGYEI VEPÜJ8AG 1963. július 36. Napirenden: íi. Tűzfészkek meggondolatlanságból — Van-e határa egyes emberek meggondolatlanságának, mond hatjuk felelőtlenségének? — kérdeztem magamtól. Elképed az ember, mit lát egyes helyeken. S ekkor érlelődik meg a feltett kérdésre a válasz: nincs! Mert mi is a helyzet. Néhol ágii néz ki, mintha — tisztelet a kivételnek —, talán szintszándékkal tennék ki a megtermelt javakat tűzveszélynek. Így alakulnak ki a megye számos helyén, megnondolatlansp^bol. nemtörődömségből. va’óságos tűzfészkek, ü egy óvat’en pillanat, máris egy egész év munkája megy tönkre, válik semmivé, hamuvá, pernyévé. Nagyon jól tudták például az alsónyéki tsz-ben. hogy a vas- 1 út meVetH földlükön a gabonát j legalább 60 méterre a sínektől kell lerakni, mégsem tették m^n. Azt is jól tudták, hogy védő- szántást kell alkalmazni, mégis elmulasztották. Szerencsére baj nem történt, mert az illetékesek ideiében észrevették a hibát. De miért csak az utasításra tudták megtenni a védőintézkedést? Példája a nemtörődömségnek az alsópéli eset is. Nem elég, hogy a Hoffher-traktort 2 méterre állították és működtették a botsókazoitól. két szikrafogó helyett csak egyet alkalmaztak, de még a kipufogó terelőkupakot is a kazal felé fordulva hagyták. Egy szikra és lángba borul a kazal. De miért csak az ellenőrzés és utasítás után lehetett hosszabb szíjjal távolabbra vinni a traktort, a másik szikrafogút is felszerelni és a terelökupakot is elfordítani a kazaltól? Egy kicsit nagyobb gond, körültekintés, a népvagyon megőrzése csak az ellenőrző szervek feladata? Ugyanitt egy kombájnossal esett meg a következő: a szikrafogó nem volt rendben. Mi történt volna, ha egy szikrától lángra lobban a környező gabona, a gép? A kombájnos ugyanis azt sem tudta, hogyan fogja kezébe a kézi oltót. Az ellenőrzés során kel lett erre kioktatni. Addig tehát egy tűzfészek járta a határt. Már írtunk arról. mennyire vigyázni kell a motorokkal. Minden kezelő tudja, hogy 5 méteres körzetben egy szál szalmát sem szabad hagyni és a földet is fel kell locsolni. Az elmúlt napokban mégis a závodi tsz- ben terítve volt a motor alja a könnyen gyűlő szalmával. És még víz sem volt a közelben. Az sem közömbös, hogy ha a baj már megtörtént, milyen gyorsan lehet segítségért folyamodni. Ebben nagy felelősség hárul a postákra. És nem maradéktalan a munkájuk, mint ezt a bonyhádi járásban Mucsi és Kisvejke esetében is többször tapasztalták. Elég azonban a példákból, csak most már elégnek kellene lenni a nemtörődömségből is. Mindenüvé az ellenőrző szervek sem tudnak eljutni, ezért kell társadalmi üggyé tenni az ilyen tűzfészkek megszüntetését. (i-e) Csontváry közönsége A századelő nagy rrvagyírjtmü* 'fy&rrfüVészek', színházt rendezők, zsenijének most rendezték meg kiállítását Székesfehérvárott, a Csók Isttxín Galériában. A kiállítás közönsége Budapestről, Miskolcról Pécsről Szegedről, úgyszólván az ország minden részéből érkezik, a vendégkönyv tanúsága szerint. Tolna megyéből ez idő szerint még nem találni érdeklődőket, s taián azért is helye van e néhány sornak. 'Nem nagy ez a kiállítás. De a hatalmas méretű, monumentális alkotások, Csontváry lázas színei harmóniát, igazságot, teljességet kereső festményei — ahogy egyik látogató jellemezte őket —. rapszódiái lenyűgöző hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Nem is találni a vendégkönyvben elmarasztaló bejegyzést, s hogy egy valaki elveti Csontváry művészetét, a következő beíró heves vitába száll vele a könyvben. Jártak a fehérvári galériában í A Déldunántúli Áramszol- | "áltató Vállalat Szekszárdi Üzletigazgatósága változó | munkahelyre felvesz villanyszerelőket, betanított és segédmunkásokat i Fizetés a törvényes rendel- ! kezes szerint. Útiköltséget ; felvétel esetén térítünk. (156) 18 éven aluli I ifjúmunkást felveszünk V egyianyag-lerakat Szekszárd (167) festők, akik benyomásaikat megőrizték és csupán a nevüket jegyezték be a látogatók könyvébe. De a közönség többsége azonnal közölni kívánta a magasrendű élmény adta gondolatait s ezért telt meg rövid idő alatt két vendégkönyv is. A nyár, igaz, nem a tárlatok ideje. De Fehérvár szerencsés helyzetben van, hiszen a balatoni vonatok mind erre futnak át. S a Balatonra tőlünk is sokan utaznak. Ne sajnálják a fáradságot, szakítsák meg útjukat néhány órára, mert megéri. Megéri, annak ellenére, hogy a Csók István Galériát nehéz megtalálni az óváros labirintusában, s kevés az útbaigazító tábla, a kiállítást ismerő, számontartó fehérvári járókelő. Előfordulhatott az is, hogy a helyi tanács a sok figyelmeztetés miatt már gondoskodott az odajutás megkönnyítéséről. (bk) A lucerna és a vöröshere jó közepes magtermést ígér (Tudósítónktól). A növényvédő állomás és a vetőmagtermeltető vállalat szakemberei megvizsgálták a magfogásra szerződött lucerna- és vöröshere-területeket az aranka-fertőzés mérvének megállapítása céljából. A szakértői szemle 2586 holdból 85 holdat erős fertőzés miatt kizárt a magfogásból. A bizottság 1804 hold lucernát, vörösherét, aranka-fertőzéstől mentesnek talált. A többi közepes, és gyenge fertőzöttségű területeken a szemlék után nyomban megkezdték a védekezést, öt közös gazdaságban a vezetők hanyagsága miatt közérdekű védekezést keli végrehajtani. A mulasztók ellen szabálysértési eljárás indul. A bizottság megállapítása szerint Tolna megyében a lu cérna és a vöröshere jó közepes mogtermést1 ígér, — Istenem! — kiáltott fel Francis Stowne ijedten. — ötven méter másodpercenként, az száznyolcvan kilométer óránként! Az orkán tehát több, mint kétszer olyan gyorsan halad, mint a mi torpedórombolónk! — Kérlek, Francis, csak semmi hisztéria! — húzta össze Dixon a szemöldökét. — Aztán meg nem az orkán sebessége a legszörnyűbb. Az a borzalmas, hogy az egész radioaktiv homokot a Szent Patrickról a torpedórombolónkra zúdítja, ha nyomban odébb nem állunk innen. A tengernagy még mondani akart valamit, de ebben a pillanatban adjutánsa lépett be kopogtatás nélkül a fülkébe táviratokkal a kezében. Dixon szinte kikapta őket a markából. Amint végigolvasta az egyik rejtjeles táviratot, a telefonkagyló után nyúlt és felhívta Dudley mérnököt. — Mondja Dudley, mi van a mentőeszközökkel ? — Hogy érti, sir? — Nem fertőződtek meg? — Éppen az imént vizsgáltam meg az összes csónakjainkat és motorosainkat a beta-gamma rá- dióméterkészülékkel — felelte Dudley. — Fertőzöttségük egyelőre jelentéktelen. — Rendben van, Dudley. Nincs több kérdésem. Dixon arca most még sápad- tabbnak, gondterheltebbnek tűnt Stowne-nak. Sőt még a hangja is másként, tompábban, bizonytalanul csengett. — Mit akarok mondani, Francis — szólalt meg egészen ernyedt hangon. — Magán kívül lényegében senki sincs, akivel őszintén elbeszélgethetek. Pokolian komoly a helyzetünk. Közöltem a minisztériummal az új fejleményeket s utasítottak, hogy saját belátásom szerint cselekedjek. Azt is megparancsolták, hogy a legénység elől titkoljam el a Szent Patrick szigeten lezajlott katasztrófa okát. Maga mit tenne hasonló helyzetben? — Küldenék nekik egy rádiógrammot, amelyben közölném, hogy a torpedórombolón nem mindenki olyan hülye, hogy ne sejtene egyet s mást — mondta Stowne indulatosan. — No és maga mit akar tenni? — Azonnal el kell távoznunk Szent Patricktól s a legénységet bármely legközelebbi szigeten partra tenni. — De Purát most már nem érhetjük el — jegyezte meg Stowne komoran. — Hát igen — bólintott Dixon. — Félúton utolérhet bennünket az orkán s akkor a partraszállásnak befellegzett. Meg kell tárgyalni a dolgot a vezető navigációs tiszttel. A javakorabeli, fekete szakállú navigációs tiszt nyugodtan hallgatta végig a tengernagyot és semmin sem csodálkozott, jóllehet Dixon nyíltan elmondott neki mindent. Széles tenyerével némán kisimította a térképet a tengernagy asztalán, majd kis ideig elmerülten vizsgálgatta, végül, kék ceruzával vastag vonalat húzott Szent Patrick szigetétől délkeletre, egy kisebb szigetcsoportig, amelynek közepén feküdt a legnagyobb sziget: Tabu. — Ez az — mondta mély hangján és ceruzája hegyével a térkép egy piciny pontjára bökött. — Erre a szigetre kell venni az irányt. — Lesz időnk? — Lesz. Púra felé szembe kerülnénk az orkánnal, de ha Tabunak tartunk, távolodunk tőle. A tengernagy azzal bocsátotta el a vezető navigációs tisztet, hogy azonnal változtassa meg a torpedóromboló irányát, Tabu felé. A hajó felszedte a horgonyt és Tabu sziget felé fordulva elindult. Dixon a következőket parancsolta Dudley mérnöknek: — Vegye gondjaiba a motorosomat. Tegyen bele mindent, amire szükségünk lesz: vizet, adóvevőt, fegyvereket. — És a mérőműszereket is. sir — tette hozzá Dudley. — Hogy-hogy? — csodálkozott N. TOMAN: IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIHI# A »BIG JOE« FOCLVAI Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiimiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiii Stowne. — Hát ott is mérni kell majd a radioaktivitást? — Könnyen lehetséges — felelte a mérnök határozatlanul. — Oly sok atom és termonukleáris fegyverkísérletet végeztünk az óceánnak ebben a körzetében, hogy fel kell készülnünk minden meglepetésre. Meg aztán az orkán utánunk hozza majd az összes radioaktív szemetet a Szent Patrickról. Dudley mérnök komoly természetű ember volt. Akkor sem mosolygott, ha tréfálkozott. — Makacs fegyver, vinné el az ördög! — tört ki akaratlanul Francis Stowne-ból a bosszúság és kiköpött. — Igazi öngyilkos fegyver — jegyezte meg Dudley olyan hangon, hogy nem lehetett tudni, tréfál-e, vagy komolyan beszél. — Nem számít — mondta a tengernagy mesterkélt élénkséggel, — akkor is megfékezzük! — Egyelőre pedig már a másvilágra küldte Medows-t és néhány katonai szakembert, élükön a derék Hazard tábornokkal — szólalt meg Stowne komor hangon. — Maga szerint tehát nekik már befellegzett? — kérdezte Dudley csaknem suttogva. — Kétségtelenül. Ha nem a sugárbetegségtöl, akkor az éhségtől halnak meg, de talán már meg is haltak a földalatti óvóhely betonsírjában. Amikor pedig Dudley kiment, az orvos megkérdezte a tengernagytól: — Magát, Edgar, nem fogja kínozni a bűntudat, ha majd eszébe jutnak a Szent Patrickon maradt szerencsétlenek? — Dehát az ördögbe, mit tehetek én?! Azt hiszem, minden módszert kipróbáltam a megmentésükre .. . — De miért kellett lebombáz- tatnia az antennájukat? — Maga szerint meg kellett volna hagynom nekik a lehetőséget, hogy segítségért üvöltse- nek és kifecsegjék az egész világnak a „Big Joe’: titkát? TABU SZIGETÉN Az orkán a Tabu sziget közelében lévő zátonyoknál érte utol a torpedórombolót. Jóllehet, az üde szellőt már elég rég erős szél váltotta fel, az orkán első rohamai mégis váratlanul hatottak. Olyan hullámokat zúdítottak egyszerre a torpedó- rombolóra, amelyek még a magasan kiemelkedő orra fölött is át-átcsaptak. Olyan könnyedén kapták fel a soktonnás hajót, mintha csak pehelykönnyű csónak lenne, s oly erővel csapták a zátonyokra, hogy a torpedóromboló páncélzatának csikorgása még az orkánt is túlharsogta. Sűrű felhők borították most az egész égboltot, az óceán sötét, vészjósló lett. Végtelen felületén mindehütt csupán a fehér, vetettül tajtékzó nabekat lehetett látni. Szó sem lehetett most arról, hogy szervezetten szállj anak be a csónakokba és motorosokba. A torpedóromboló fedélzeteit tajtékzó vízéradatok csapdosták végig, (Folytatjuk) IWaszlaglevél gyűjtés — KOMOLY mellékkeresettel A maszlag (Datura stramonium) trágyás, szemetes helyeken, szántóföldeken, legelőkön terem. Közönséges gyomnövénynek tartják, pedig igen értékes gyógynövény A gyógyászat céljára a növény ép. egészséges, kifejlett levelét lehet gyűjteni, melyet, kézzel, szárról levélnyéllel együtt egyenként lecsípve kell szedni. A maszlag levelét a Herbaria (Budapest, V. kér., Arany János u. 29.) megbízásából a földművesszövetkezetek vásárolják fel Nyers kilogrammonként 0.90 Ft, egyöntetű zöld színben, száritottan, idegen anyagtól mentesen kg-onként 5.80 Ft. Ahol a helyi földművesszövetkezet a gyógynövény-felvásárlásba nincs bekapcsolva, olyan községekben a begyűjtött leveleket egész vékony rétegben kiterítve, gondosan feltisztított szárító helyiségben szárítsuk meg. s így értékesítsük. r Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek a szántóföldjeiken, legelőin található maszlagot addig ne irtsák ki. míg arról a leveleket le nem szedték. Először azért, mert az árunak értékével gyarapítják a gazdaság jövedelmét, másodszor a növény levele fontos gyógyszeralapanyag, begyűjtésével gyarapítják gyógyszeriparunk nyersanyagszükségletét. (155) I
