Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-24 / 171. szám
4 fÖT/fcS MEGYEI VEPÜJSlG W63. július 24, K Elmélet és gyakorlat Mindenki úgy értelmezi, hogy a kettőnek szoros kapcsolatban kell állnia; egyik kiegészíti a másikat, egyik nem lehet meg a másik nélkül. Olyan egyszerű ez, mint a kétszer kettő .. . Ami lehet néha öt is. Mert az élet megannyi jelensége nagyon sokszor produkál olyat, ami eltér minden szabálytól. Megesik az is, hogy az elméletet és a gyakorlatot újsághirdetés próbálja egybekapcsolni. A gyerekek iskolai, iskolán kívüli nevelésében egyaránt állandó téma a közösségi szellemre nevelés, az idősebbek, a felnőttek iránti tisztelet és az udvariasság. De sokszor csorbái zenved mindez a gyakorlatban. Vasárnap este Szekszárd felé robog a siófoki au'óbusz. Zsúfolásig tömve urasokkal — jórészt vasárnapi balatoni kirándulásról hazatérőkkel, szülőkkel, gyerekekkel. A fürdéstől, a napozástól, az egésénapcs hancúrozástól fáradtan terpeszkednek az üléseken. ..Fiatal házaspár száll fel a tamási vasútállomásnál, néhány hónapos csecsemővel. Az ülők közül senki nem méltatja őket figyelemre. Senkinek nem jut e=z?be. hogy helyét felkínálja a fiM álasszonynak, egy A jobb hús- és tojáshozam elérése érdekében a Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központja baromficsere-akciót indított. A megye három községében már teljésen sikerült a magyar parlagi fajtából álló állományt a sokkal jobb, hús- és tojáshozamú Egyik országos napilapban olvastuk az alábbi hirdetést: „Tudományos intézet gyakorlattal rendelkező szakácsot keres. Jelentkezés 8—12 óráig. Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet Budapest, IX. Gyáli ut 2—4. * Akaratlanul is kikívánkozik az emberből a kérdés; kikísérlete- zik, összeállítják a helyes táplálkozási rendet, de nincs, aki megfőzze az ebédet? szülő sem kelti fel fiát — aki bizonyára úttörő —, hogy a fiatalasszony leülhessen. Még jó, hosv Hőgvészen leszéllnak, máskülönben állhatnának egész Szekszárdié. és tarthatná ölében a kicsit, hol a férj, hol a fiatalasz- szony. A busz puha műbőr ülése kényelmessé, lustává teszi az utasokat. a Balaton vize elbágyasz- to+ta őket. Különben is, Siófoktól Szekszárdié váltottak .;egycl. a gyermekeknek is. Akinek jut ülőhely. annak mázlija van. Ez a házaspár is a csecsemővel miért nem szállt fel Siófokon? Hogy az ő gyermekük csecsemő még? Majd felnő, mint az övék. és ugyanúgy nem adja át a helvét, mint az övék. Mert a gyakorlat nem mindig az, amit az iskolában tanítanak. hampshiere fajtára kicserélni. Regölyben, Dombóvárott és Ten- gelicen majdnem 16 ezer csirkét helyeztek el. A jövő évben ismét tíz község kapcsolódik a csereakcióba és körülbelül öt év múlva az egész megye baromfiállománya kicserélődik. 10. Szent Patrick szigete á thatol- rtatlan ködbe merült. Heves ’élroham zúdult Hazardra és aajdnem a földre döntötte. De a tábornok szétterpesztette Iá-1 balt, lehajtotta fejét és semmit sem látva maga előtt, dühösen, mintha rohamra indulna, rontott előre. Mindössze öt lépést tett a szikla egyenes felszínén. Egy pillanatra, mintha a szakadék fölött lebegne, s mellével fogná fel a levegőáramlat vad rohamát. Aztán lezuhant a mélybe, az éles kövekre. Most már nem félt többé sem a gammasugárzástól, sem a neutronoktól. Nem félt már a sugárbetegségtől sem ... DIXON TENGERNAGY INTÉZKEDIK Annak ellenére, hogy Dixon tengernagy rossz hangulatban volt, dr. Francis Stowne mégis úgy határozat, hogy megzavarja nyugalmát. Már nem első éve ismeri Edgar Dikont, mivelhogy együtt szolgált vele az egyik hadihajón, mint főorvos, amikor Pivpn még csak ellentengernagy volt. Furcsa ember volt ez a Stowne. Imfnár hánv éve szoléul flottánál. de sehogvan se tudia megszokni a ringást és állandóan tengeribeteg. Szömven félt a bombázásoktól is. A háború alatt, szinte mindig mába szállt a bátorsága. ahogy ő s-okta mondani; Edgar Dixon jólismerve a doktor eme fogyatékosságait, csodálkozva kérdezgette tőle: — Mi az ördögnek szolgál maga, Francis a flottánál, amikor olyan gyenge idegzetű, mint egy úridáma? A hadseregnél sokka! nyugodtabb volna az élete. Olyan régóta szolgáltak együtt, hogy már csaknem jóbarátok voltak, s amikor beszélgettek, nem restelltek keményebb kifejezéseket használni. — Mindig abban reménykedem, hogy félelmem idővel elmúlik — ütötte el Stowne tréfával a dolgot. Amikor a doktor bekopogott az admirális fülkéjének ajtaján, Dixon hatalmas íróasztalnál ült, mély gondolatokba merülve. — Nos, mi újság, doki? — kérdezte a tengernagy komoran. Még mindig rossz hangulatban volt, mégpedig a rejtjeles távirat miatt, amit ma reggel kapott a minisztériumtól. — Nem éppen kellemes hírek, tengernagy úr. — Nos? A doktor habozott, nem merte folytatni. — Nos! — emelte fel a tengernagy a hangját. — A' pilóták, akik a szigeti sziklát bombázták, szintén megbetegedtek... — Sugárbetegségben? — Igen. Edgár... Szerintem minél előbb odébb kell állnunk innen. A tengernagy semmit sem felelt. Ujjaival idegesen dobolni kezdett az íróasztal szélén, amely tele volt az Óceánia térképeivel Ismét a gyakorlat Újabb múzeum less? örvendetesen fejlődött a Ba- laton-vidék az elmúlt néhány évben. A ..magyar tenger" partján pazar szállodák, eampingtáborok. strandok, szórakozóhelyek épültek, az üdülni vágyó hazaiak, külföldiek minden kényelmére. Mindezeken kívül megannyi környékbeli látványosság, nevezetesség nyújt maradandó élményt. Bizonyára ezt a célt szolgálja a 68-as út Iregszemcse—Siófok közötti szakasza. I regszemcse és Szekszárd között elkészült már jó két évvel ezelőtt, de az utóbbi. mint mondottam, maradandó élményt nyújt a kirándulóknak, mindenkinek, aki csak kénytelen erre járni. Mert szerencsés az, aki ezen a húszegynéhány kilométeres szakaszon épségben átjut, amikor járművét minden pillanatban, minden méteren a rugó-, őt magát pedig a nyavalyatörés kerülgeti. Tán ezt a szakaszt — hogy a Baiaton-kömyéknek ilyen nevezetessége is legyen — út-múzeum- | má jelölik ki. nogy majd későbbi (századok is megemlegessék, amikor már a holdbéli utazások fáradalmait kipihenni járnak a Balaton mellé. B. I. Az idén öt, jövőre tíz községben cserélik ki a baromfiállományt N. TOMAN: IIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllimillllimilllllH» A »BIG JOE« FOCLVAI Kisregény Fordította: Sárközi Gyula .................................................................................................................... é s hajózási útmutatóival. Jóllehet, Edgar Dixon jól tartotta magát ezekben a napokban, egyetlen szóval, egyetlen arcmozdulattal nem árulta el, hogy mennyire aggasztják a történtek, Francis Stowne jól látta azonban, mennyire lesoványodott, sőt meg is öregedett. — Hátha tévedett, Francis? — szólalt meg Dixon hosszas hallgatás után. — Nem, nem tévedtem. A szimptómák nyilvánvalóak. Különösen az aggaszt engem, hogy túl rohamosan csökkennek a fehér vúrsejtek. Odébb kell állnunk innen, tengernagy úr! — Hogyan állhatnék odébb Francis, ha egyszer szigorú utasítást kaptam, hogy itt maradjak? — tárta szét karját tehetetlenül a tengernagy. Az álmatlan éjszaka jegyét magán viselő fáradt, sovány arcán teljes zavartság ült. — De mi az ördögnek! — Stowne csaknem ordított. — Parancsot kaptam, hogy állapítsam meg a Szent Patrick sziget fertőzési határait, a rádioaktivitás fokát, s annak tartósságát. — Istenem! Mit kell itt még megállapítani? Hisz az egész sziget meg van fertőzve. De még a körülötte lévő óceán is valószínűleg nem veszélytelen... — Látja, ez az, ami a legjobban aggaszt — sóhajtott nagyot Dixon. — Mi több; félek, hogy a mi anyahajónk is... Nem fejezte be szavait, mert kopogtak. — Tessék! — kiáltott a tengernagy. s rágyújtott hűséges pipájára. A magas, kissé hajlott hátú Dudley hadmérnök lépett a fülkébe. — Nos? — nézett rá Dixon és kissé felhúzta sűrű, fekete szemöldökét, amely már itt-ott őszült. Dudley aggodalmas pillantást vetett dr. Stowne felé. — Halljuk a jelentését — szólalt meg Dixon, kissé), megemelve a hangját. — Aggodalmaim beigazolódtak, sir — mondta a mérnök suttogó hangon. — Nemcsak a hajóorr fertőzött, hanem a torpedóromboló egész fedélzeti felszerelése is! — Fertőtlenítésük nem járt eredménnyel? — Mindent, amit tudtunk, felmostunk a fecskendőkkel — felelte Dudley — de mivel nem volt különösebb hatása, homokszórással folytattuk a fertőtlenítést. — No és? — Ez sem segített végleg megszabadulni a rádioaktivitástól. — Mi a kiút az ilyen helyzetből? — Ilyen esetekben ajánlatos lehorgonyozni a hajót, a legénységet pedig partra tenni. Bizonyos idő múlva a hajó rádioaktivitása önmagától lecsökken, egészen a veszélytelenség fokára. — Melyik partra ajánlja kitenni a legénységet? — nevetett fel Dixon keserűen. — Csak nem a Szent Patrick szigetére? Dudley mérnök tehetetlenül széttárta karjait, Dixon tengernagy pedig felállt az asztal mellől és lassan fel-le sétált tágas fülkéjének tarka szőnyegén. Külsőleg teljesen nyugodtnak tűnt. de Stowne-t nem tudta becsapni látszólagos hidegvére. Még Dudley is, akit mindig az állhatatosság mintaképének tartott a doktor, most olyannak tűnt. mint aki csak megjátssza a félelmet nem ismerő embert. A tengernagy az asztalhoz lépett és komótosan szétterítette rajta Óceánia központi részének nagyléptékű térképét. — Mi most itt tartózkodunk — bökött hosszú, csontos ujjával egy világoskék foltra, nem mesz- szire a Szent Patrick-sziget délkeleti partjától. — A legközelebbi lakott sziget Púra, körülbelül kilencven mérföldnyire fekszik tőlünk. Tehát, hogy eljussunk odáig... — a tengernagy elhallgatott. s kérdőn nézett a mérnökre. — Azonnal fel kell szednünk a horgonyt — fejezte be Dudley a tengernagy helyett. — És csak abban az esetben érhetünk oda két óra alatt, ha gőzturbináink teljesítőképességét a maximálisra fokozzuk. — Köszönöm az információt, Dudley — szólalt meg Dixon tengernagy s a mérnök felé biccentett. — Nem tartóztatom tovább. Azonnal jelentse a minisztériumnak az új helyzetet. Amint a mérnök kilépett, Dixon tengernagy bekapcsolta a mikrofont és magához rendelte a navigációs tisztet, aki a meteorológiai megfigyeléseket végzi. — Maga jelentette nekem reggel, hogy a Hawai szigetek fölött erős orkán tombol? — fordult Dixon a hadnagyhoz, amikor az belépett a fülkébe. — Igenis, sár — vágta rá a hadnagy és átnyújtotta a tengernagynak a meteorológiai jelentést. — Az imént kaptam Honoluluból egy újabb jelentést: az orkán megváltoztatta irányát nyugatról észak-nyugat felé . .. — Maga szerint eléri Szent Patrick-szigetét is? — szakította félbe Dixon a hadnagyot. — Igen sir. Mi pedig a másodpercenként ötven méteres sebességgel száguldó orkánnak csaknem a kellős közepébe csöppenünk. — Valószínű tehát, hogy Púra szigetét is eléri? — kérdezte a tengernagy és a térképet nézte. — Igen. sir. — Köszönöm hadnagy úr. Távozhat. (Folytatjuk) CS. HORVÁTH TIBOR—ZÖKÄD ERNŐ: A C APU AI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 14. esztendőben. Spartacus vezetésével fellázadnak és a Monte Vezuviusra vonulnak a capuai gladiátorok. Egy éjszaka római katonaság szállta meg a hegyről lefelé vezető, egyetlen járható út torkolatát. Mnogot, a (ekete óriást a légionáriusok elfogják és kínvallatásnak vetik alá. Aznap éjszaka... a YOZ.TUNK. MnORO ! MIENK A TA'BOR.' VÉGEZTÜNK HAT CONORS VALOGATOTT RÓMA I LÉGIONÁRIUSSAL ! Győztünk. Spartacus, Menjetek...! . . HARCOLJATOK TOVÁBB...! semmisítsetek mer... Rómát...!, , a rabszolgaságot...! NEKEM BEFELLEGZETT. DE... DE MOST MAR AZT SE bánom... Mn sza'mít egy EMBER... ? HELYETTEM tízezrek... állnak MAJD... KŐZETEK... V / 31
