Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-23 / 170. szám

Bíztató légkörben kezdődött a moszkvai tárgyalások második hete <2. o.) Elutazott Moszkvából a magyar párt­ós kormányküldöttség (3. o.) n Magyar—szovjet közös nyilatkozat Teljes nézetazonosság a két párt- és kormányküldöttség között valamennyi megvitatott kérdésben Moszkva (MTI). A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának és a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége kor­mányának meghívására 1963. jú­lius 10—22-ig baráti látogatást tett a Szovjetunióban a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormánykül­döttsége Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás— paraszt kormány elnökének veze­tésével. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége a Szovjet­unióban való tartózkodása alatt tárgyalásokat és megbeszéléseket folytatott és ellátogatott Taskent- be, Irkutszkba, és Bratszkba. t A magyar és a szovjet fél a tár­gyalások során tájékoztatta egy­mást országa belső helyzetéről, az új társadalom építésén fáradozó két ország pártjának és kormá­nyának tevékenységéről. A Magyar Népköztársaság párt­ós kormányküldöttsége őszinte el­ismerését fejezte ki a kimagasló eredményekért és nagyszerű ter­vekért, amelyekkel a szovjet nép. a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak lenini Központi Bizott­sága vezetésével szilárdan halad előre a kommunista társadalom teljes felépítésének útján. A magyar nép szívből örül a szovjet munkások, kolhozparasz­tok és értelmiségiek áldozatos, hő­sies munkája eredményeinek. A szovjet nép alkotó munkájának köszönhető, hogy a Szovjetunió ma a világ legfejlettebb országai­nak egyike, amely a gazdasági élet számos területén elérte, sől túlszárnyalta a kapitalista orszá­gok vezető hatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat. Különösen kitűnik a Szovjetunió fölénye és elsőbbsége a világűr békés fel- használásában elért tudományos és technikai eredményekben, ame­lyek új távlatokat nyitnak a vi­lágtörténelemben. A magyar küldöttség hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió tapasz­talatainak nagy jelentősége van a lenini elveknek a népgazdaság párt- és állami irányításában való alkalmazásában, ellenőrzésének fejlesztésében, valamint a párt ideológiai tevékenységének foko­zásában. A szovjet fél nagy megelégedés­sel állapítja meg. hogy a Magyar Népköztársaság dolgozói, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága veze­tésével, kimagasló sikereket értek el a szocializmus építésében, a népgazdaság fejlesztésében, erköl­csi és politikai egységük megszi­lárdításában. A magyar nép életében törté­nelmi jelentőségű esemény a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusa, amely kifejezésre juttatta a párt sorainak megbont­hatatlan egy ró'“ ét, a párt rendít­hetetlen hűségét Marx és Lenin tanításaihoz. A szovjet emberek őszintén örülnek a magyar nép kimagasló eredményeinek, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt állandóan nö­vekvő tekintélyének, a Magyar Népköztársaság szocialista társa­dalmi viszonyai zavartalan fejlő­désének. A Magyar Népköztársaság és a többi szocialista ország gyorsüte­mű politikai, gazdasági és kultu­rális fejlődése igazolja azt a marxi—lenini tételt, hogy a szo­cialista országok többé kevésbé egyidejűleg, azonos történelmi korszakban érkeznek el a kom­munizmus időszakába. E cél elérésében, a belső erő­forrásoknak és az egyes országok lehetőségeinek legmesszebbmenő felhasználása mellett, fontos sze­repe van a termelés szakosításá­nak és az együttműködés további bővítésének, a szocialista világ­piac adta lehetőségek hatékony felhasználásának, a nemzetközi szocialista munkamegosztás to­vábbi szélesítésének. Mindkét fél megállapította, hogy ezen együtt­működés előnyeinek felhasználá­sával egyfelől a szocialista testvé­ri közösség minden egyes országa teljes mértékben megőrzi szuveré- nitását, másfelől nemcsak saját erejére, hanem az egész testvéri közösség segítségére is támaszko­dik. Mindkét fél szükségesnek tart­ja, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében a töb­bi tagországgal együttműködve, továbbfejlesszék a népgazdasági tervek, a termelés egybehangolá­sát és a kollektív gazdasági együttműködés szakosításának más formáit. A felek kifejezésre juttatták, hogy a két ország politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsolatai eredményesen fejlődnek. E kap­csolatok a teljes egyenjogúságra és a két ország szuverénitásának tiszteletbentartására épülnek. A tárgyalások során hangsú­lyozták a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió gyümölcsöző, baráti, a két ország népei létér­dekeinek megfelelő gazdasági együttműködés nagy fejlődését. Állandóan növekszik a két ország árucsere-forgalma. Többek között mindkét fél megállapította, hogy a magyar timföld és a szovjet villamosener­gia egységes termelési ciklusban való felhasználására vonatkozó alumíniumegyezmény egyik ra­gyogó példája a mindkét ország javát egyaránt szolgáló baráti, gazdasági kapcsolatoknak. Hang­súlyozták, hogy a továbbiakban kívánatos újabb ilyen bosszúlejá­ratú megállapodások létrehozása a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatai­nak különböző területein. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió távlati nép- gazdasági terveinek egyeztetése érdekében jelenleg folyó mankó­nak. A felek szükségesnek tartják a tudomány, a kultúra, és a művé­szet területén dolgozók utazásai­nak, a filmek és a sajtókiadvá­nyok cseréjének, a rádió és a te­levízió kapcsolatainak további bő­vítését. Mindkét fél kedvezően értékeli a magyar és a szovjet társadalmi szervezetek, üzemek és tanintéze­tek, testvérvárosok és megyék sokoldalú kapcsolatainak fejlődé­sét. A kulturális együttműködés fejlesztésében és a tapasztalatok cseréjében mind nagyobb feladat vár a magyar—szovjet és a szov­jet—magyar baráti társaságokra. n, A tárgyalások során eszmecsere folyt a jelenlegi nemzetközi hely­zet leglényegesebb kérdéseiről. Áz eszmecsere igazolta, hogy a felek egyetértenek a mai nemzetközi helyzet értékelésében es abban, hogy eltökélten folytatják harcu­kat az új háború veszélye ellen, a tartós világbékéért. Mind a Ma­gyar Népköztársaság, mind a Szovjetunió külpolitikáját a kü­lönböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élé­sének lenini elvei vezérlik. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy az imperializmus ra­gadozó természete nem változott, és így még mindig fennáll az a veszély, hogy termonukleáris vi­lágháborút robbant ki. Az impe­rialista körök egyre jobban fokoz­zák a nukleáris fegyverkezési haj­sza ütemét. Ilyen körülmények között a szocialista államok kény­telenek maximális éberséget ta­núsítani és megfelelő intézkedése­ket foganatosítani védelmi erejük fokozására. A Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió kormányá­nak meggyőződése, hogy a szocia­lista államok e védelmi politiká­ja szükséges és helyes, megfelel a szocialista testvéri közösség or­szágai biztonságának és elősegíti az általános béke biztosítását. A felek határozottan elítélik a2 imperialista hatalmaknak külföldi területek, valamint a tengerek ra- kétakilövő-terekké való átalakítá­sára irányuló tevékenységét és ál­landó harcot folytatnak annak ér­dekében, hogy a népek jogos kö­veteléseinek megfelelően rakéta­nukleáris fegyverektől mentes övezetek jöjjenek létre. Magyarország és a Szovjetunió népeit aggasztja, hogy a nyugati országok kormányai tovább foly­tatják a rakéta- és nukleáris fegy­verkezési hajszát. A magyar és a szovjet kormány kötelességének tartja, hogy figyelmeztessen arra, milyen veszélyes következmények­kel jár az, ha atomfegyverhez jut­tatják a nyugatnémet militaristá­kat és revansistákat, akik mérhe­tetlen szenvedéseket okoztak már a Szovjetunió, Magyarország és más európai országok népeinek. Mindkét fél úgy véli, hogy a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó körei által folytatott re- vansista politika az európai fe­szültség fő oka. Ennek a politiká­nak a nyugati államok részéről történő bármiféle támogatása csak fokozza az európai és a világbé­két fenyegető veszélyt. Ezzel kap­csolatban a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége kormánya az ez év januárjában kötött fran­cia—nyugatnémet szerződést úgy tekinti, mint bizonyos francia kö­rök veszélyes lépését, amellyel a francia nép és más európai orszá­gok népeinek érdekei ellenére a nyugatnémet revansista erőkkel való összeesküvés útjára tértek. Ha valóra válnának a Nyugat- Németországnak atomfegyverhez juttatására vonatkozó tervek, új helyzet állna elő Európában és ez újabb intézkedéseket követelne a szocialista államoktól. El kell tüntetni a második vi­lágháború maradványait, alá kell írni a német békeszerződést és ezen az alapon rendezni kell a nyugatberlini helyzetet. Mindkét fél abból indul ki, hogy lehetsé­ges e kérdést a nyugati államok­kal egyetértésben megoldani, ha az utóbbiak készek lesznek józa­nul és ésszerűen cselekedni, figye- lembevéve a ténylegesen kialakult helyzetet és a két szuverén német állam, vagyis a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság létezését. A német békeszerződés megkö­tése alapján rendeződne a nyugat­berlini helyzet is. Nyugat-Berlin semleges, szabad város státusát kapná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya teljesen egyetért abban, hogy ezek a ja­vaslatok jó alapot nyújtanak a né­met kérdés rendezéséhez és a maguk részéről minden szükséges lépést megtesznek, hogy biztosít­sák a kérdés megoldását. Mindkét fél szükségesnek tart­ja, hogy haladéktalanul megol­dódjék a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek örökre szóló megtiltása. Minthogy a nyugati hatalmak a végtelenségig el akarják húzni az e kérdésben folyó tárgyalásokat, ürügyként követelik az úgyneve­zett nemzetközi ellenőrző állomá­sok létrehozását a földalatti atom­kísérletek megszüntetésének ellen őrzésére, bár tudományosan és gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy ilyen ellenőrző állomásokra nincs szükség. A Magyar Népköz­társaság korinánj a osztja a Sznv- 1 jetvnió kormányának azt a néze­tét, hogy a nyugati hatalmaknak a nemzetközi ellenőrző állomások létrehozására vonatkozó követelé­se ilyen körülmények között a NATO-országok bizonyos köreinek ama törekvéseiről tanúskodik, hogy kémkedés céljából megte­remtsék a Szovjetunió területére való behatolás csatornáit, amit éppen a béke védelme érdekében nem szabad megengedni. A Magyar Népköztársaság kor­mánya teljes mértékben egyetért a Szovjetunió kormányának azzal a javaslatával, hogy mivel a nyuga- , ti hatalmak lehetetlenné teszik a i nukleáris fegyverekkel folytatott összes kísérletek megszüntetésére vonatkozó szerződés megkötését, meg kell egyezni abban, hogy tilt­sák meg a nukleáris kísérleteket a föld légkörében, a világűrben és a víz alatt. A Magyar Népköztársaság kor­mánya, mint a barátságról, az együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról szóló Varsói Szerződés résztvevője, teljes mér­tékben támogatja a Szovjetunió kormányának azt a javaslatát, hogy a NATO-országok és a Var­sói Szerződés tagállamai kössenek megnemtámadási szerződést. A felek nagyra értékelik Fidel Castro elvtársnak a Szovjetunió­ban tett látogatását és hangsú­lyozzák, hogy a kubai népnek és Fidel Castro által vezetett kormá­nyának bátorsága és rendíthetet­len helytállása, valamint a Szov­jetunió és a többi szocialista or­szág határozott fellépése a kubai forradalom védelmében, elhárítot­ta az imperialisták Kuba elleni közvetlen fegyveres támadását és békés úton rendezte a Karib-ten- ger térségében kialakult válságot, amely az emberiséget a nukleáris háború szélére sodorta. A Karib-tenger térségében ki­tört válság békés rendezése újra bebizonyította a szocialista világ- rendszernek a világhelyzet alaku­lására gyakorolt növekvő befo­lyását. megmutatta annak lehető­ségét, hogy a szocialista államok és a tőkés államok között lehet ésszerű és kölcsönösen elfogadható megoldásokat találni a vitás nem­zetközi problémákban. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya határozot­tan elítéli a gyarmatosítás vala­mennyi megnyilvánulási formáját és újból leszögezi, hogy a jövőben is támogatják Ázsia. Afrika és Latin-Amerika népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát, a politi­kai és gazdasági függetlenség megszilárdításáért a szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszá­molásáért vívott küzdelmét. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió követeli az ENSZ-köz- gyűlés által elfogadott, a gyarma­ti országok függetlenségének biz- sításáról szóló nyilatkozat azon­nali és maradéktalan megvalósí­tását és vallja, hogy a népeknek a kolonializmus elnyomatása alól való felszabadítása, a szabad­ságszerető erők halaszthatatlan feladata. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya kiemelke dő nemzetközi jelentőségű ese ménynek tartja a független afri kai országok vezetőinek az afri kai egység megvalósításának prob lémáival foglalkozó addisz-abeba-i értekezletét. Mindkét fél megállapítja, hogy Dél-Korea amerikai megszállása, amely a koreai nép akarata elle­nére tovább tart, komolyan veszé­lyezteti a távolkeleti békét és fő (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents