Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-21 / 169. szám
A TOLNA MEGYEI népújság 7 ..'««IH/l/l MELLÉKLETE A forradalmár A nagy költőket gyakran éri el az a végzet, hogy szobrot faragnak róluk (és egy kicsit belőlük), szobrot, amelynek bármily művészien megformált, mégis üres szemgödör helyettesíti azt az ösztönzően eleven tekintetet, amely verseikből sugárzik felénk. Ezt történt — egy ideig — Majakovszkijjal is. Szavalták verseit, de csak néhányat közülük, és azt sem értették, és érttették meg úgy, ahogy azt a költő — a „bu- gyetljagyin”, a jövőpárti — akarta. Aki .Majakovszkijból csak a nagy, ellenállhatatlan lendületű forradalmi dübörgést látja — és semmi. mást — az ugyáhúgy leszűkíti őt, mint aki semmi másról nem akar tudni, mint furcsa, sajátosan gyöngéd szerelmi lírájáról. Az Októberi Forradalom, az új világot építő „150 millió” ( a szovjet nép, a szovjet társadalom) elmúlhatat- lan dicsőségét zengő Majakovszkij nem választható el attól a Majakovszkijtól, aki — már túl a harmincadik éven — szinte kamaszos hévvel ostromolja „szép. barna, epedő szemű” Liljája székeimét. A kommunista, a népek ellenségei ellen küzdő Majakovszkij azonos azzal a Majakovszkijjal, aki testi és lelki higiéniát követelt, aki meghatódott egy kedves tekintettől és oly szeretettel szólt édesanyjáról és „segéd-anyáiról”, nővéréiről. A már szinte gyermekként egy bolsevik illegális csoport munkájában küzdő költő egész életében kétfrontos harcot vívott. Küzdött a filiszteri szemlélet ellen, amely belenyugszik az igazságtalanságokba, s húzódik mindentől, ami új. És küzdött az újnak olyan értelmezése ellen, amely a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené. Senki sem ábrázolta olyan maró élességgel, mint ő Amerika „koronázatlan királyait”, a dollármilliók urait, az iszonyatos nehézségekből ismeretlen magasságok felé szárnyaló szovjet rendszer ellenségeit, azokat, akik „a nagy megoldásra”, a kommunizmusra acsarkodt.ak. De nem ismert kíméletet a különböző rendű és rangú bürokraták ellen sem, akik „forradalmi mezben” és a „marxizmust csűrve-csavarva” kompromittálták a nép előtt a nép igazságát. A „Gőzfürdő” — e nagyszerű szatíra — Diadalszkij elvtársában a forradalom egy élősdijét, a beképzelt és korlátolt kiskirályt személyesítette meg. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz éveiben háttérbe szorult a szatirikus Majakovszkij. Mi az, ami“* miatt oly igazán nagy Majakovszkij költészete, ami oly testvéri és elvtársi közelségbe hozta őt — többek között — a mi József Attilánkkal, amiért — bár a felszabadulás óta több mint húsz kiadás jelent meg magyarul a költő verseiből — a magyar olvasóközönség újra, meg újra igényli Majakovszkijt? Az, hogy szerette az életet, szerette és magáénak vallotta a szocialista jövőt, s ennek minden művészi, politikai és emberi konzekvenciáját vállalta. Viktor Sklovsz- kij, a mai szovjet irodalomtudomány egyik nesztora (a költő személyes jóbarátja) találóan állapította meg, hogy „Majakovszkij már akkor a megvalósult forradalom álláspontjáról szemlélte a világot és benne önmagát is, amikor a proletárforradalom még csak az ajtón kopogtatott”. És már akkor írt a bolygóközi repülésről, amikor még az autó is ritkaságszámba ment... Előre látott, s következetesen ment a cél felé. Ezért nem egyszer türelmetlen volt azokkal szemben is, akiket szeretett, de akiknek haladását túl lassúnak találta az elméjében és szívében A Balaton nemcsak természeti szépség, felejthetetlen kiránduló és nyaralóhely külföldieknek, magyaroknak egyaránt, hanem történelmünk, irodalmunk szerves része is. Minden korszak írói megfordultak itt s a költő lelkesedésével. a regényíró tárgyilagosságával vallottak róla. Ha valaki megírná az ihlető Balaton történetét egész irodalmunk ott ragyogna a tó tükrében. Érthető hát, ha a Dunántúl irodalmi folyóirata, a Jelenkor júliusi számában a magyar tengernek áldoz, s a folyóirat csaknem valamennyi versében, prózai írásában a Balatonról vallanak költőink, íróink. Illyés Gyula a tó mai életéről közöl pillanatképet, Fodor András, Németh László gyerekkori emlékeit idézi fel, Lipták Gábor Tihanyról írt, Láncz Sándor és Thiery Árpád a Balaton két festőjéről, Egri Józsefről és Bartha Lászlóról emlékezik meg. A versek legtöbbje is a Balatonról énekel, mint Erdélyi József, Papp Árpád, Bródy László, Keresztúry Dezső pedig a tapolcai születésű Batsányi Jánosról írt rádiójátékot A harag és szeretet bilincseiben címmel, amelynek első részét közli a júliusi szám. Gazdag, változatos a folyóiratnak aa a része i®. a száguldó „csodajárművekhez” képest. Nem lehetetlen, hogy ha megérhette volna korunkat, így szólt volna: „No lám, azok az egyszerű Ivánok, akiknek lendületét én gyakran túl lassúnak találtam, végül is olyan járműveket szerkesztettek, amelyek lepipálták képzeletem hasonló alkotásait! Néha türelmesebb, bölcsebb lehettem volna irányukban!...” — Lehet, hogy ezt mondta volna, ha élne, de bizonyos, hogy máig sem halt volna ki belőle az az alkotó, szent türelmetlenség, amely nélkül a bölcs türelem nem sokat ér. A költő, aki élesen és bátran küzdött a marxizmus vulgarizá- lása, a dogmatikus beturágás ellen, aki arra intett, hogy „a marxizmus fegyver, a tüzelés módszere: ügyesen használd, okosan élj vele”, valóságos megtestesítője a józan ésszel nem szembenálló, hanem azzal a legteljesebb összhangban lévő, pozitív, forradalmi szenvedélynek. Ö, a nagy néptribun, azt hirdette, hogy vállalni kell olyan gondolatokat és érzéseket is, amelyek egyelőre nem tetszenek azoknak sem. akiknek érdekeit szolgálják. A költőnek nem hangulatokat kell szolgálni, a költőnek elöl kell járni, de azon az úton, amely felé a történelem vezeti a népet. Ez a hetven esztendeje született Vlagyimir Majakovszkij évszázadokra érvényes költői hitvallása. Antal Gábor Balaton témáját variálja. Weöres Sándor, Bodosi György, Ágh István, Mátyás Ferenc. Csordás János. Fáber András, Jáoosy István versei mellett Papp Árpád két ■mai görög költőt szólaltat meg, s olvashatjuk Takáts Gyula Hét levél a költészetről című érdékes írásának befejező részét is. valamint Olasz György novelláját. A Hagyomány rovatban László Lajos Batsányiról emlékezik meg, Tüskés Tibor pedig Berze Nagy János kiadatlan népdalgyűjtéséről ír. Martyn Ferenc, Munkácsy- díjas festőnk Rabinovszky Máriuszra emlékezik, Ottó Ferenc Csak tiszta forrásból címmel a zeneszerző-nemzedék problémájához szól hozzá, Pilinszky János pedig Alain Robbe-Grillet filmjéről számol be. A Szemle rovatban Füst Milánról, 75. születésnapja alkalmából Dévényi Iván, Illyés Gyula két Telefci-drámá járói pedig Rajnai László ír, míg a kritikai rovatban Lóránd Imre, Lakatos Kálmán, Harcos Ottó és Páldi Róbert írásait olvashatjuk. A Jelenkor júliusi száma ismét élénk bizonyság arra, hogy a Dunántúl Pécsett megjelenő folyóirata egyik legelevenebb, legszínvonalasabb irodalmi lapunk. 0» 1 Hirdetni a párt igazságát állandó kötelessége és feladata minden kommunistának. Kötelessége, hiszen a párt politikája sohasem fejezett ki és nem is fejezhet ki szűk pártérdekeket, a párt politikája mindig a legszélesebb tömegek céljait, törekvéseit testesíti meg. Ebből következik, hogy a tömegek állandó, hathatós támogató a nélkül a kommunisták önmaguk nem is tudnák teljesíteni a párt feladatait, nem tudnák egymaguh győzelemre vinni a párt igazságát. Nem lehet kétséges, hogy a tömegek csak olyan politikái támogatnak, amelyet jól ismernek. amelynek igazáról meggyőződtek. Ez harcaink minden napjára vonatkozik, s ezért a párt igazságának hirdetése sohasem kampánymunka, nem korlátozódhat bizonyos időszakokra. A párt igazságának hirdetése állandó feladat, minden napra, minden órára vonatkozó kötelesség. Es minden kommunistának a kötelessége. Minden párttagnak egyben agitátornak is kell lennie. akár kap erre külön megbízást, akár nem kap. Napjainkban könnyebbé vált az agitációs munka. Ebben a politikai légkörben, amely nálunk kialakult, bensőséges a párt és a tömegek közötti kapcsolat, megszilárdult a bizalom, az emberek a gyakorlati életben győződtek meg és győződnek meg napról napra jobban a párt igazságáról. Népszerű feladat ma nálunk a párt igazságának hirdetése. A szavak pontosan fedik a tetteket, mindenben teljesen, őszinték lehetünk. . nincsenek titkaink és nincsenek tagadni valóink. Úgy kell hirdetnünk manapság a párt igazságát, hogy megmaradjunk a valóság talaján, hogy sohai egy percre se szakadjunk el a mindennapi élettől. Tehát frázisok nélkül kell agitálnunk, ki kell hagynunk a szótárunkból a véges régen felvett szólamolcat. Nincs semmi szükség ma arra. hogy mondanivalónkat szólamokba. burkoljuk, a lényeget általános frázisokkal elködösítsük. Akkor volt erre szükség, amikor baj volt a politikánkkal, amikor nem mertük még önmagunk előtt sem kimondani a való igazságot. Ak- kt>r frázisokat, szólamokat hangoztattunk és azok ködös értelmével vigasztalqqttuk magunkat., de nem világosítottunk fel másokat. Lágy volt mint a gyapjú És becses mint a selyem A keze fehér Leánykéznél gyöngédebb A szegények és Gyermekek nyelvén beszélt Anyák boldog ártatlansága Lakozott benne Látnok volt Ki megjárta a Csüggedés a halál Ezernyi poklát Munkakedv sugárzott Belőle és tudás- Magabízó remény Harcos elszántsága Hazánk minden állampolgára meg tudja ma érteni poli- ^ Ilkánkat Ha ' akadnak is olyanok —' egyre kevesebben — akik még érzelmileg nem tudják magukévá tenni a párt igazságát, olyanok nem akadnak — vagy elenyésző a számuk —, akik értelemmel nem adnak igazat nekünk. Az értelemtől viszont idegen minden frázis. Az értelemre az okos beszéd, a dolgok egyszerű, logikus ismertetése, a jelenségek összefüggéseinek feltárása és az őszinteség hat. Természetesen egyoldalúvá válna agitációs munkánk, ha nem hatná át pátosz mondanivalónkat. Hiába értelmes, logikus és okos, amit mondunk, üressé válik beszédünk, ha nem járja azt át a lelkesedés tüze. A frázisok mellőzése tehát nem jelenti a pátosznak, a lelkesedés megnyilvánulásának száműzését mindennapi agitációs tevékenységünkből. Lelkesedés nélkül nem is lehet agitálni. Otyan dologról nem tudhatunk meggyőzni mást. amit mi nem ismerünk és értünk alaposan, amit mi nem tettünk teljesen magunkévá és amiért nem tudunk őszintén lelkesedni. Sokan tévesen értelmezik a frázisok száműzését az agitá- ciös munkából. Azt hiszik, hogy a száraz tények, számok, stb. felsorolása önmagában elégséges és képes meggyőzni partnerünket az igazságról. A tények ereje önmagában is hatalmas, azonban sokat veszít á legmeggyőzőbb tény is erejéből. ha annak előadása, ismertetése lélektelen, száraz, pátosznélküli. Példa erre sok üzemi termelési tanácskozás, sok unalmas zárszámadási tsz- közgyűlés. amelyeken szundikálnak az emberek, mert ugygn tényeket sorol fel. de, rettenetesen unalmas, mert lélektelen a beszámoló. Nincs szebb, magasztosabb feladata a kommunistának a párt igazságának állandó hirdetésénél. Napjainkban különösen, még ma is széppé teszi ezt a munkát, hogy a legszélesebb tömegek várják, fogadják el és teszik magukévá a párt igazságát. Hirdessük hát .ezt az igazságot pátosszal, fráAgyúszónál hangosabban Hirdette népének diadalát Szétzilálta az életet Hogy újjá fésülje Völgyek és bércek Visszhangozták igazságát Ismerte a könyvet És a mosolyt Tudott simogatni De féltek haragjától Csupasz mellét mutatva Az ellenfélnek Ellenségei meghaltak Ö ma is él Egyszerű emberek szívében És vére ott lüktet Az emberiség ereiben Boldog Balázs fordítása A Jelenkor és a Balaton zisok nélkül! Gv. J. 70 évvel eleiéit, 1893 júiíu5 19-én születeti a nagy forradalmár költő PAUL ELUARD: MAJAKOVSZKIJ
