Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-18 / 166. szám
Tolna megyei nepíijság 1963. július 18. Albérlet ötszázért,— de százötvenért sem jobb Ne legyünk egyoldalúak. Igaz, ami igaz, nagy gondot vállal az magára, aki albérlőt „fogad”. Mert mi történt az Alkotmány Utca 51-ben is? Az idősebb házaspár kiadta az egyik utcai szobáját is. Fiatal házaspár költözött hozzájuk. — Alig három napig volt kint u hirdetés, máris gazdára találtunk — mondja most a bácsi. — Nem félek, lesz lakónk ezúttal is. Tessék körülnézni, rendes a szoba, épp a rolót javítom. Rendben, tisztán tartjuk, még ki is meszeljük, mielőtt beengedünk valakit. Hát persze, jobban megnézzük őket... Erre a tanulságra az említett házaspár vezette a házigazdáékat. Egyik vasárnap elutaztak Har- liányba. Mire visszatértek, híre hamva sem volt a lakóknak. Elköltöztek. Az utalsó hónapi lakbért elfelejtették az asztalon hagyni, viszont magukkal vittek két takarót. — Talán majd elmegyek a rendőrségre, hajtsák be rajtuk a pénzemet — meséli közvetlenül a. bácsi. Én meg közben azt gondolom, hogy mégis várni fog a feljelentéssel. Tudniillik kereken ötszáz forintot kér a szobáért. Ami elég sok, különösen, ha az ember gondolatban összeveti az albérleti díjak megállapításáról szóló rendelkezéssel. De miután, pitsz- tán gondolatban vetheti össze nem sokra megy a lakáskereső, iff— Nézze, kérem — mondja a házigazda —, aki szépen akar lakni, megfizeti. Akinek nincs erre pénze, annak be kell érni szerényebb körülményekkel is. Az udvaron megállunk eay pillanatra. Nyárikonyhaszerű épület áll a sarokban, arra mutat a gazda: — Szerényebb helyiség. ygyp,,. csak négyszázötvenet kérek. érte. gyerekkel lakik benne egy elvált asszony... ___ A humorérzékre méginfcább szükség van egy másik címnél. . A Honvéd utca közepén, takaros I kerítés mögött, gondozott udvar- 1 ral körülvéve fekszik a ház. ; Hosszas hallózás után nagyon öreg asszony bújik elő. A bizalomkeltő előszobából földes helyiségbe vezet, amely konyha lehet, bele sav any odott a levegőjébe az ételszag, tűzhely, stelázsi áll benne és három fekhely. — Tessék, kedvesem, ez lenne a fekhelye — mondja. Megnyomkodja az ajánlott sezlont, annak bizonyságára, hogy jó a rugózása — Csak a huzatot kell majd kicserélni az ősszel. S aztán folytatja az öregek, beszélni szerető közvetlenségével. — Eddig csak egy kislány lakott velem, de ő a nyárra hazamegy mindig, ősszel jön majd vissza. De már annyira megszoktam. hogy hiányzik, rossz íny egyedül. Azért keresek lakót. Aztán, majd ha visszajön a kislány, neki is szorítunk helyet. Épp most volt itt az édesanyja, hozott nekem egy kis befőzni- valót. Kért. hogy fogadjam be a kisebbik lányát is. Ő majd velem alszik... A kicsi, egészségtelen helyiségben íov hát négvőnket szépen el is szállásolna. Tőlem százötven forintot kér. télen is áll, a fűtésért nem számít külön díjat. — Mikor számítsak magára? Elsején jön, kedves? — Nem, ne tessék számítani rám. — Szóval elsején fixálja le. Rosszul hall, a tenyerét a füléhez rakja. A k°t eset azonban csak kiragadott példa. Ahhoz. hogy S^ksrárdon is nagyon drága az albérlet, s jó lenne, ha az a bi- ~owns rendelkezés nemcsunán nanírnn létezne, hanem a. gua- kjgfiatban..-is betartanák. Követve azon J'jÍcásadók pétidéi át. a.k k nem élnek vissza tulajdon jogú k- ka^v^J(í ' . — beneze — N. TOMAN: IIIHIIIimillllllllllllllllHlllllllllllltlIlllllllllllimilllllllllllllll Ez is munkamegosztás... Az érdeklődők a napnak szinte valamennyi órájában tarka forgatagként lepték el a bonyhádi árubemutató termeit és az udvaron felállított camping-Ki állítás útjait. Különösen nagy volt a forgalom az utolsó napon, amikor a művelődési ház szomszédságában piac volt. A legtöbben a bútorkiállítást vették szemügyre. ízléses elrendezésben. önmagukért szólva hívogatták a látogatókat a különféle szobaberendezések. Azok a típusok, amelyek nem fértek el a teremben egy albumban lefényképezve voltak megtalálhatók. Varia”, „Csillag”, ..Derű” és még felsorolni is sok hányféle típusú berendezés volt látható itt eredetiben és képeken. Néhány asztalra már a cédulát is kitették: .Eladva”. Az ajtón népes társaság lép be. Eleinte bizonytalankodva tájékozódnak. aztán sorra veszik a kiállított garnitúrákat, összetartozásukról látszik, hogy egy családba valók. Hosszasan tanakodnak mindegyik fülke előtt, aztán egyik előtt megállapodnak. Félre- hajtott fejjel nézegetik, hátrálnak. majd ismét közelről veszik szemügyre. A család fejének látszó idősebb. bajszos bácsika szólal meg. Kérdése inkább kijelentés. — No ez jó lesz? Erre még a cédula sincs kirakva! Aztán rendelkezik. — Te Erzsi, meg Jóska itt maradtok. Ez már a miénk. Jani bátyátok elmegy fuvart érdeklődni, én meg anyátokkal elmegyek a ..bankba” a pénzért... — M — — Mit dörmög ott, professzor? — élénkült fel Hazard. — A víz rádioaktív — ismételte Medows. — Nem szabad inni belőle. Tennünk kell valamit, hogy ne folyjon szét a padlón. A legjobb volna persze, ha betömnénk a falrepedést. — De mivel? — tárta szét karját Queltch. — Hisz ehhez cement kellene, nekünk pedig még csak közönséges agyagunk sincs. — Megpróbáljuk betömni — jelentette ki a professzor nyugodt hangon, — Majd én megcsinálom. Nagyon óvatosnak kell lenni. Adjon nekem valaki egy vékonypengéjű kést és áldozza fel alsó trikóját, aki nem sajnálja. — Istenem! — kiáltott fel Queltch izgatottan, s máris dobta le magáról a zubbonyt. — Mit számít most egy ing, amikor az életünkről van szó... — Csak semmi pánik, Queltch! — szólalt meg Hazard szemrehá- ; nyóan. j Medows néhány hosszú csíkot szakított le Queltch ingéről és Hazard tábornok tőrével az egyik csíkot óvatosan kezdte beletöm- ködni a betonfalon képződött repedésbe. Eleinte ez sehogysem akart sikerülni neki, mivel a repedés túlságosan keskeny volt, de aztán mégis csak sikerült az egyik I ingfoszlányt belepréselni a repedés közelébe. Ellenben lejjebb elég nagy darab beton vált le a falról, s azon a helyen a víz erősebben kezdett szivárogni. I — Hagyja abba, professzor! — kiáltott rá Hazard tábornok indu- . latosan. Annyira szétpiszlcálja a falat, hogy a víz szökőkútként fog zuhogni belőle. Queltch, azonnal kapcsolja be az adóvevőt! Közölje, hogy rádioaktív víz szi- j várog be hozzánk! I — De most senki sem fog meghallgatni minket, sir — jegyezte meg Queltch zavartan. — „Omár" csak tizenkettőkor fog jelentkez- 1 ni. I — Tegye azt. amit parancsoltam! — vörösödött el a tábornok. — Lehet, hogy valamelyik állomásuk egész idő alatt vételen áll. — Parancsára, sir. S hogyan továbbítsam az üzenetet: rejtjelezve, vagy nyílt szöveggel? — Nincs idő most rejtjelzéssel bajlódni. Adjon le nyílt szöveget. Queltch sietve lekopogta a szöveget, aztán gyorsan átállt vételre, de semmi választ nem kapott. A ' víz pedig közben egyre csak szivárgott. Annál a falrésznél, ame- | lyen a repedés volt, már egész tócsa képződött. — Nem válaszolnak... — szólalt meg Queltch reménytelen hangon és dörzsölgetni kezdte ujját, amely elzsibbadt a megfeszített kopogtatástól. — Akkor adjon le SOS-jeleket! — rendelkezett Hazard tábornok, elhanyagolva mindenféle konspirációt. — Talán csak meghallja valaki, és jelentkezik. Akkor megkérjük, hogy lépjen érintkezésbe Dixon tengernagy torpedórombolójával. Queltch most szinte megszakítás nélkül küldte az éterbe a hárombetűs SOS-jeleket. Néhány perc múlva orosz nyelven jelentkezett egy állomás. Miután Queltch részt vett a második vi» BIG JOE « FOGLYAI Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinimi lágháborúban, és hosszú időt töltött Murmanszkban, elég jól értett oroszul. Kiderült, hogy a leadott SOS- jeleket egy szovjet tudományos kutatóhajó fogta fel, amely a Csendes-óceán vizein úszott. — Ki az, aki jelentkezett? — kérdezte a tábornok kíváncsian. „Megmondjam, vagy nem, hogy oroszok?” — töprengett Queltch. — Egyelőre nem homályos... — felelte kitérően. — Rögtön megtudom. De ahelyett, hogy megkérdezte volna, közölte koordinátáit, s megkérte az oroszokat, hogy lépjenek érintkezésbe á „Fowken” torpedórombolóval. Azt a választ kapta, hogy kérését máris teljesítik. Azt is közölték, hogy sejtik, miért kerültek a segítséget kérők ilyen nyomorúságos helyzetbe... — No, kicsodák hát?! — sürgette Hazard Queltch-et. Kidudorodó homlokát számos apró ránc borította el, bozontos, rőt szemöldöke csaknem összeért az orra fölött, állkapcsa kissé lejjeb ereszkedett. Korábbi kevélysége szinte eltűnt. Queltch minden öröm nélkül állapította meg ezt a változást a tábornok arcán és tettetett hanyagsággal válaszolta: — Oroszok, sir. — Micsoda?! — üvöltött fel Hazard, s arca ismét átváltozott: szemöldöke felhúzódott, állkapcsa előreugrott. — És maga beszélgetett velük? Kifecsegte nekik a hadititkot? Tudja-e, hogy ezért... Magán kívül volt a dühtől és többé egy szót sem tudott kinyögni. Queltch pedig, ha nem is éppen szemtelenül, de mindenesetre önérzetesen felelte neki: — Tábornok úr, én semmit sem fecsegtem ki nekik. Az oroszok enélkül is többet tudnak erről az- átkozott bombáról, mint jómagam. Talán még önnél is többet... Ez a kijelentés olyannyira megr döbbentette Hazardot, hogy egyszeriben lecsillapodott és zavartan kérdezte: — De honnan?... Honnan tudhatták meg? — Ezt már én nem tudom, sir — vallotta be Queltch egyszerűen. — Viszont a bombánkat sokáig- hatónak nevezték, és nagyon csodálkoztak azon, hogy mi egyáltalán életben maradtunk. — Sokáighatónak?! — kiáltott fel Medows. Leugrott az asztalról és Hazardhoz rohant. — Tehát felhasználták a magreakciót, amely sikáigható atomhasadási gócot hoz létre? — Igen... — vallotta be a tábornok kissé zavartan. — De hisz ez a legtisztább ka- landorság! — folytatta Medows izgatott hangon. — Képesek voltak a „Big Joe” begyújtására felhasználni a nemrégen felfedezett és nagyon rosszul ismert transzurán elemet, a macedóniumot? És itt az eredmény... Nem, ez már több, mint kalandorság! Hisz még elméletileg is csak nagyon homályos elképzeléseink voltak arról, milyen következményei lesznek annak, ha macedóniumot használunk a hidrogénbomba „begyújtásához”. Nem tudom megérteni, miért kellett annyira sietni ennek a „Big Joe”-nak a kipróbálásával! — Ugyan már! — nevetett fel Queltch rosszmájúan. — Hiszen azért siettünk, hogy minél hamarabb átléphessük a háború és a béke közti egyensúlyhatárt. Félünk, nehogy bolygónk istállóvá változzék. Pedig úgy néz ki, hogy rövidesen nagy temetővé változik. Hazardot meglepte Queltch-nek ■ az a kijelentése, hogy az oroszok ismerik a felrobbantott bomba titkát, s úgy látszott, hogy már nem érdekli, mi történik körülötte. A félelemtől egész idő alatt remeoő Eddy Old viszont gyorsan kihúzott zsebéből egy sötét dobozt és kapcsolgatott rajta valamit. — De hogyan? Az ördögbe is, hogyan tudták meg?! — kiáltott fel Hazard ismét dühösen. Szeme gonoszul felvillant, s elkapta Queltch torkát. — Gazember! Ugye. te fecsegted el nekik? — Tábornok úr! Hagyja békén Queltch-et — szólalt meg Medows váratlanul, olyan hangon, amilyet egyáltalán nem Vártak ettől a művelt öregembertől. — Es ne beszéljen ostobaságokat. Honnan tudhatta volna Queltch. hogy macedónium-bomba. amikor még én sem tudtam? — Akkor hát honnan az oroszok jólértesültsége?... — Hát .lehet.manapság eltitkolni nemcsak az atom és termonukleáris fegyverkísérletek tényét! hanem műszaki összetételüket is? önnek ezt. mister Hazard, tudnia kellene. ,— De hiszen a „Big Joe”-t úgy robbantották fel, hogy nehezen lehessen rájönni — emelte fel Hazard a hangját. — Először is a föld alatt robbantottuk fel. másodszor az óceán szeizmikus körzetében lévő szigeten. — Ön talán nem tudja, hogy az a verzió, amely szerint a földrengést az atomrobbanástól lehetetlen megkülönböztetni, már megdőlt? — csodálkozott Medows. — A földrengéskor és földalatti robbanáskor keletkező szeizmikus hullámok jellegéből ma már könnyen megállapítják, hogy mi okozta őket. Ami pedig azt a pár nem észlelt földalatti robbantást illeti, amit idén végeztünk, hát azok túlságosan kis erejűek, egv kilótonnánál kisebbek voltak. Ugyanakkor észlelésükre olyan készüléket használtak, amely nem felelt meg a genfi szakértői értekezlet által javasolt követelményeknek. (Folytatjuk) CS. HORVÁTH TIBOR—ZÖIIÄD ERNŐ: C APU AI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben. Spartacus vezetésével fellázadnak és a Monte Vezuviusra vonulnak a capuai gladiátorok. Egy éjszaka római katonaság szállj^ meg a hegyről lefelé vezető, egyetlen járható út torkolatát. Mnogot, a fekete óriást a légionáriusok e1 fogják. 27
