Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-17 / 165. szám

X. TOI,NA MEGVET NEPtUSÍO 1963. július 1*. Közel 10 millió forintot áldozott a társadalom az oktatási és népművelési intézmények megsegítésére ■ Evek óta zajlik a verseny a m'egyék, a járások és az egyes oktatási intézmények között: me­lyiknek sikerül jobban kiaknázni a . társadalom ssgi tőkészségében rejlő erőforrásokat. A versenyben az utóbbi időben mind a megye, mind pedig a szekszárdi járás az élretört és az 1961. évi ered­mények alapján Tolna megye is. a szekszárdi járás is. az ált. is­kolák versenyében a dunaszent- györgyi ált. iskola, a közép'sko- lák versenyében pedig a tolnai giYnnázium nyerte el a minisz­térium vándorzászlaját. 1963 január 1-e óta a megyék közti verseny megszűnt, de a mozgalom az elmúlt esztendőben sem lanyhult. Ennek eredménye­képpen több mint 9 millió Ft-ot áldozott a társadalom a kultu­rális létesítmények megsegítésére. A megyei tanács művelődésügyi osztálya mostanában értékelte a mozgalom 1962. évi eredményeit. A járások között az oktatási in­tézmények vonatkozásában a bonyhádi járás került az élre 257 Ft-os átlaggal, megelőzve Szekszárd várost (242 Ft) és a szekszárdi járást (195 Ft). A népművelési intézmények között a szekszárdi járás végzett aét élen. Mögötte pedig a dom­bóvári járás és Szekszárd város szerezte meg a második, illetve a harmadik helyet. Ezen belül az óvodák versenyében az alábbi sorrend alakult ki: 1. Majos, 2. nerjen, .3. Izmény. Az általános iskolák között pedig Kéty, Mur- ga és Majos bizonyult a leg­jobbnak. A középiskolák közül a szekszárdi gimnáziumnak si­került megszereznie az első he­lyet. á kultúrotthonök versenyé­ben pedig a regoly-alsómajsai kultúrház végzett az első helyén. A művelődésügyi intézmények a társadalom segítőkészségéből kifolyóan 4.5 milliót fordíthattak új létesítmények létrehozására. 256 000 Ft-ot az egészségügyi hiá­nyosságok felszámolására, több mint 500 000 Ft-ot felújításokra, tatarozásokra és több mint 2 millió jutott egyéb feladatok megvalósítására. A mozgalom eredményességét mutatja az új létesítmények lis­tája is. Óvodáink 4 óvónői la­kással, 7 foglalkozási teremmel, általános iskoláink 9 nevelői la­kással, 8 osztályteremmel és 9 politechnikai műhelyteremmel, középiskoláink 3 politechnikai műhelyteremmel lettek gazda­gabbak. Ebben az évben olyan kiemelkedő létesítmény, mint pl. a 4 tantermes dunaszentgyörgyi ált iskola, nem akadt, de a Sok új kis létesítmény értéke is meg­közelítette 1962-ben is az 5 mil­lió Ft-ot. A vándorzászlók, a megyei ta­nács vb. elismerő oklevelei, a ki­emelkedő eredményt elérők pénz­jutalmai a közeljövőben kerül­nek majd kiosztásra, de ezzel egy időben gondolni kell a moz­galom további sikerére is, hiszen az 1963-as esztendőnek már a de­rekán vagyunk. Bízunk abban, hogy a társadalom most sem vonja meg segítőkészségét és ok­tatási és népművelési intézmé­nyeink vezetői ügyes szervező munkával fáradoznak majd az év hátralévő részében is azon, hogy a társadalom összefogása ménnél több olyan feladatot öid- jon meg. amelyeknek a költség­vetésekben történő eleit ányzá- sára rrtrVcs mód és- lehetőség. Felmérik a községi népfront- bizottságok helyzetét és munkáját Járási népfront titkárok tanácskoztak Szekszárdon A népfront megyei bizottságán a járási titkárok megbeszélést tartottak az elmúlt negyedévi munkáról és a további feladatok­ról. Az elmúlt negyedévben a megyei népfront három elnöksé- gi és.egy bizottsági ülést tartott. Az egyik elnökségi ülésen a ta­lajvédelem problémáiról tárgyal­tak. Megállapították, ennek érde­kében a tamási járásban igen komoly munka folyik. A járási titkárok segítségével ezt a moz­galmat tovább szélesítik, határoz­ták el most. El akarják érni. hogy minél több helyen tűzzék napi­rendre a községi népfront bizott­ságok e fontos feladat megoldá­sának vitáját és gyakorlati meg­valósítását. A szőlő- és gyümölcstelepítés tervének további segítése is hagy szerepet kapott a vitában. Ez a munka is megindult már az el­múlt' negyedévben, 'tárgyalták el­nökségi ülésen is. — De látni kell — állapították meg most a résztvevők —. hogy a szőlő- és gyümölcstelepítési keret a megyé­re a második ötéves tervben több mint 600 millió forintot irányoz elő. Ennek jó felhasználását segí­tik elő a népfront-bizottságok, ha a községekben az. eddigieknél még többet foglalkoznak e fontos kérdéssel. Nagy teret foglalt el a meg­beszélésen . annak a módszernek megvitatása, amelynek során va­lamennyi községi népfront-bizott­ság helyzetét munkáját felmérik a nyár folyamán. 5. Hazard tábornok arca elkomo­rult, és kérdőn pillantott Me- dowsra. — Könnyen lehetséges — felel­te szinte közömbös hangon a pro­fesszor. — Ennél határozottabb választ nehezen tudnék adni. A felrobbantott bombát annyira tit­kolták. hogy én semmi biztosat nem tudok róla. Az itteni kőzetek vegyi összetételéről pedig nem­csak hogy én nem tudok semmit, hanem úgy látszik, Dixon tenger­nagy törzskara sem. — Ezek szerint helyzetünk... — kezdte Queltch. de a tábornok in­gerülten félbeszakította: — Kíméljen meg bennünket jóslataitól, Queltch. A tábornoknak valami olyasmit kellett volna mondani, ami kissé megmagyarázná a helyzetet és felélénkítené beosztottjait, de ő maga is kezdte elveszíteni maga biztosságát. Mégis úgy tett, mint­ha nem nyugtalanítaná az újabb komplikáció, s egyáltalán nem kételkedne semmiben. Órájára pillantott, intett Old hadnagy­nak, és igen élénk hangon meg­szólalt: Nos, uraim, kérem, fáradjanak asztalhoz! Ideje megvacsorázni! Eddy, ossza ki kérem az újabb élelmiszeradagokat. A ..Big Joe” foglyai némán vet­ték át a szánalmas adagokat. Eddy Old szopogatni kezdte kis csokoládé-darabját és nagyot só­hajtott: — Ha legalább egy korty vi­zecske volna! Senki nem válaszolt neki, jól­lehet, mindnyájan szomjasak vol­tak, a víz pedig a szomszédos sza­kaszban volt, amelytől el voltak vágva. — És hogy állunk a szellőzte­téssel, professzor úr? — kérdezte Hazard tábornok, megszakítva a nyomasztó hallgatást. — Nem szi­vároghatnak be hozzánk a levegő­vel együtt rádioaktív anyagok is? — Nem hiszem — felelte Me­dows, s pillantást vetett egyik mérőműszerére. — A töltött ré­szecskeszámlálók egyelőre nem mutatnak semmi ilyesmit. Úgy látszik, hogy a szűrő szellőztető berendezés kifogástalanul műkö­dik. — Most pedig takarodó! — adta id a parancsot a tábornok. — Persze sem párnák, sem epedás matracok nincsenek, de rendelke­zésünkre áll három asztal. Nyu­godalmas jó éjszakát, uraim. A többiek lassan elfoglalták he­lyüket az asztalokon, közben iri­gyelték a tábornokot, aki két ösz- szetolt, puha bőrfotelben helyez­kedett el. Csak egyedül Queltch babrált még mindig az adóvevő­készülékkel. Kicserélte a csöveket és egy új, sokkal nagyobb kapa­citású akkumulátorral kötötte össze. Aztán kikapcsolta a hang­szórót, felcsatolta a fülhallgatókat és óvatosan csavargatni kezdte a hangológombot. Medows professzor mozdulatla­nul feküdt, arccal a falhoz fordul­va. s komor gondolatokba merült. Hazard tábornok is láthatóan egy­általán nem törődött a rádiótech­nikussal. Csupán Old hadnagy les­te éberen, összehúzott szemhéja alól. N. TOMAN: 1111111111111111 111 il 11111111111111 ■ 11111 ■ 1111111II1111111111111111111111111» » BIG JOE « FOGLVAI Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiimmimmi Eltelt legalább egy félóra, de az óvóhelyen még mindig nem tudott elaludni senki. Hazard tábornok is nyugtalanul forgolódott helyén és olyankor foteljének rugói meg- megnyikordultak. S . amikor Queltch már azt hitte, hogy végre elaludt, Hazard hirtelen feléje fordult és megkérdezte tőle: — Nos. talált valami érdekeset, Queltch? — Rádióállomásainkat rosszul lehet hallani, sir — szólalt meg Queltch. — Főleg a japánok és a kínaiak beszélnek. Meg valame­lyik francia állomás. S úgy rém­lik, mintha a mi „Big Joe”-nkról. — Eh, biztosan valami hülyesé­get fecsegnek! — legyintett Ha­zard megvetően. — Jobb. ha ki­kapcsolja és lefekszik. Holnap sok munka vár magára. Queltch nem szívesen teljesítet­te a tábornok parancsát, de alig helyezkedett el asztalán, amikor ismét meghallotta Hazard hangját. — Maga nem alszik, mister Me­dows? — Nem, tábornok úr .— felelte a professzor, még mindig a fal fe­lé fordulva. . — Úgy tudom, maga tud fran­ciául? — Tudok, tábornok úr. — Talán meghallgathatnánk, miről fecsegnek? — Ha érdekli tábornok úr. ad­jon parancsot Queltchnek, hogy kapcsolja be a készüléket. Queltch teljesítette a parancsot. Medows nem kelt fel az asztalá­ról. hanem ú°y kezdte hallgatni a francia nyelvű adást, és rövi­den lefordította Hazardnak az ér­telmét.^ — Valóban egy hatalmas ere­jű termonukleáris robbanásról be­szélnek. Sőt) a Szemt Patróck szi­getéről is... Állítólag egész felszí­ne rádióaktív... Hogy a repülők, akik túl alacsonyan szálltak el fö­lötte, sugárbetegséget kaptak. Még a repülőgépekkel is történt valami... — Rendben van. Queltch! — szólalt meg Hazard elégedetlen hangon. — Eleget hallgatta már azokat a neuraszténiás franciákat. Mindenféle zagyvaságokat össze­fecsegnek. A TITOK TÖBBÉ NEM TITOK Queltch pontosan öt órakor meghallotta „Omár” hívójelét. Gyorsan válaszolt és átállt vétel­re. A Morse-jelek éles, szaggatott hangja betöltötte az óvóhely kon­gó helyiségéi és mindenkit lábra- állított. — Nos, mi újság van náluk? — kérdezte Hazard türelmetlenül, s kínzó fájdalmat érzett egész tes­tében: az összetolt fotelekben el­töltött éjszaka megtette a magáét. Queltch nem válaszolt. Tovább jegyezgette a rádiógromm rejtje­les számait, amikor pedig meg­próbálta megfejteni, sehogyan sem sikerült neki. — Meddig akar még ott pisz­mogni? — emelte fel hangját a tábornok. — Meg kell kérnem őket, hogy ismételjék meg a rejtjelkulcsot, sehogyan sem tudom megfejteni... — Kérje csak őket de minél előbb! Amikor végre mindent tisztá­zott, s megfejtette a rejtjeles üze­netet, Queltch izgatottan olvasta fel: ..Sajnos, homokkal nem sikerült fertőtlenítenünk a sziklájukat. Más intézkedéseket foganatosí­tunk. Két óra múlva álljanak vé­telre. Ne veszítsék el bátorságu­kat. Omár”. A foglyok némán hallgatták vé­gig a közleményt. Meg sem pró­bálta senki, hogy megjegyzéseket fűzzön hozzá. Mindnyájan na­gyon kívánták, hogy azok a „más intézkedések” sokkal eredménye­sebbek legyenek. De a kételkedés már gyökeret vert szívükben. Medows professzor a legkevésbé látszott tévedni ebben. Hat órakor kiosztották az utol­só előtti csokoládé- és sütemény­adagot. Hétkor Queltch ismét be­szélgetett „Omár”-ral. A helyzet ugyanaz volt: a sziget fölött még mindig valami furcsa szél tom­bolt és a megmenekülés újabb módszere még mindig nem szüle­tett meg. A következő beszélge­tést déli tizenkét órára tűzték ki. A „Big Joe” foglyai komoran ültek a helyükön. Hazard nehezen fojtotta vissza vágyát, hogy leg­alább néhány kortyot igyon á ko­nyakos üvegből. Eddy Old hol fel­kelt, hol ismét visszafeküdt re­csegő asztalára. Addig csinálta ezt, míg! a tábornok rá nem kiál­tott: — Ne fészkelődjön annyit Eddy, .vinné^j^ qrdög magát! A hadnagy kis időre elcsendese­dett, aztán óvatosan felkelt és járkálni kezdett az óvóhelyen. Ez­zel még jobban idegesítette a tá­bornokot, mint az asztal-recsegte- téssel. Hazard már éppen ismét rá akart kiáltani, de Eddy ekkor rémülten felordított: — Víz! Víz szivárog be hoz­zánk...! Az óvóhely távoli falához ro­hant, amelynek alig látható repe­désén valóban víz szivárgott a he­lyiségbe. — Vissza, Eddy! — állította meg Medows éles hangja. — i\'e érjen hozzá a falhoz! A professzor sietve leugrott az asztalról és gyorsan babrálni kez­dett sokféle rádioaktív részecske­számlálói között. Végre megtalál­ta azt, amelyre szüksége volt. Először a falhoz közelítette, majd a repedésből csurgó vízsugár alá tartotta. — Hát igen. ezt sejtettem! — szólalt meg halkan, mintha csak hangosan gondolkodna. — A víz rádioaktív... Tehát valahonnan odafentről. a szikláról szivárog befelé. (Folytatjuk) r CS. HORVATH TIBOR—ZŐKÁD ERNŐ: A C APU AI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, Sparta­cus vezetésével fellázadnak a capua; gladiátorok. A vezér útnak indítja Rómába Amicát. ■> szép és művelt görög rabszo'galányl. hogy elvigye „ felkelés hírét az ott élő rabszolgáknak A követ kísérője Mnogo. a fekete óriás. u

Next

/
Thumbnails
Contents