Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-15 / 138. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 138. szám. AKA: SO FILLER Szombat, 1963. június 15. Szolidaritási nagygyűlés a spanyol nép harcának támogatására (3. o.) Rádiómelléklet <4. o.) o ak I l Hétemeletes kórház és rendelőintézet épül Dombóváron (6. O.) J Jtz emberiség békét kiált Léte óta az emberiséget nagyobb veszedelem, borzalmasabb tragédia nem fenyegette az atomhalálnál. Az emberi elme csodálatos alkotásait néhány ezer fanatikus gonosztevő csalárdabb módon még nem használta fel arra, hogy rettegésben tartsa a világot. Tudsz-e nyugodtan aludni addig, amíg érzed, hogy életedre törnek? Lehet-e nyugodt pillanata az emberiségnek addig, amíg el nem hárítja a feje felett lebegő atomveszedelmet? A békeharc nem szólam, nem szertartás, a békeharc küzdelem, az emberiség alapvető jogának: az ember létéért, életéért. Terjedése, egyre nagyobb méreteket öltő kibontakozása természetes jelenség: a természet legcsodálatosabb alkotásának, az embernek a védekezése, élniakarása, ellen- támadása. Az idegtépő világhelyzetben az emberiség jövőjét jelentő világ- rendszer a szocializmus és a kommunizmus építőinek világa kirn'- ,ta a bátor, felelősségtől : .ott szavakat: az emberiség k pe« «Jkácitani a létét fenyege- gető veszedelmet, a háború nem elkerülhetetlen. A szocializmus és kommunizmus építőinek egyre növekvő ereje, a munkások nemzetközi mozgalma, a haladó emberek egymásra találó törekvése, a dolgozók millióinak mind szervezettebbé váló békefrontja útját tudja állni a háborús őrületnek. A népek az utóbbi időben meggyőződtek nem egyszer arról, hogy tartalma van és igazsága a felelősségteljes kijelentésnek. Az utóbbi években nem egy, a világot fenyegető veszedelmet sikerült elhárítani. A népek éppen ezek során meggyőződtek arról is, hogy nem a tétlenség, hanem a cselekvő békeakarás, a szervezett védekezés, aktív ellenállás és ellentámadás vezethet csak megfelelő eredményre. Hazánk, népünk a békeharc első vonalához tartozik. Intézményesen: társadalmilag, államilag, minden erőnkkel, napi munkánkkal. összes megnyilvánulásainkkal akarjuk, követeljük, és elő is segítjük a békét. Erősítjük a fanatikus gonosztevők elé emelt gátat. Békekongresszusunk is — amely ma kezdi munkáját, s amely csúcsát jelenti a malmöi felhívás szellemében indított nagy tavaszi békekampánynak —, bizonysága, és tovább erősítője bé- keharcunk valóságának. öt esztendővel ezelőtt tartottuk az ezt megelőző V. békekongresz- szust. Azóta a világban sok minden történt, s az eseményekből a béke kilátásainak további javulása, reményeink újabb biztosítéka látszik. Jóleső érzéssel tölthet el bennünket a tudat, hogy a béke fennmaradásának biztosításában nem volt a mi hazánk jelentéktelen. Mindenütt ott voltunk, ahol a békéért tenni kellett valamit, s mindenütt úgy voltunk ott, ahogy elvárta azt tőlünk az emberiség érdeke. Mi, a szocialista világrendszer népei, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a békéért nemcsak akkor teszünk valamit, amikor tiltakozó táviratot küldünk. gyűlésezünk, vagy utcára megyünk. Mi a békéért a nap minden percében, életünk minden pozitív megnyilvánulásával teszünk valamit. A béke megőrzésének ugyanis a szocialista világrendszer ereje a legfőbb záloga. Országunk gazdagítása, erősítése, vagyis mindennapi, becsületes munkánk a béke ügyét szolgálja. Jó érzés az, hogy tudatosodhat bennünk: minden kalapácsütésünk, kapavágásunk, egészséges gondolatunk, ügyünket előre vivő akaratunk egyben szolgálata az emberiség érdekeinek, boldogabb jövőjének. Sok nehéz percet éltünk át, és tudjuk, hogy a béke ügye még sok kemény küzdelem megvívását kívánja. A leszerelés körüli huzavona, a német kérdés megoldatlansága, a. gyarmati népeket fenyegető új kolonializmus, a Po- laris-rakétákkal folytatott manőverek — még sok gondot okoznak az emberiségnek és sötét árnyékként nehezednek a világra. Bizakodásunkat nem töri meg, de újabb erőfeszítésekre késztet az imperializmus bűnös politikája, amely hasonlatos a fuldokló ember' kapkodásához. Ezért a VI. békekongresszus nem megállást jelent, hanem újrakezdést, a harcnak még sokrétűbb, tartalmasabb és eredményesebb kibontakozását. A VI. békekon gresszuson ott lesznek társadalmunk kiválóságai, politikusok, tudósok, művészek, élenjáró dolgozók, és ott lesznek nagy számban külföldi vendégeink. Megyénket 13 küldött képviseli Budapesten, akik a közelmúltban lezajlott 80 békegyűlés 25 ezer résztvevőjének, sok száz felszólalójának és a megye minden dolgozójának a nevében nyilatkoznak. Ók is az életre, a boldogságra, a virágzó és dúsan termő mezőkre, az épülő gyárakra, iskolákra, lakásokra, bölcsődékre, gyermekeink pufók arcára, a lányok szépségére, az idősek derűjére, az alkotásra, a munkára, a szabadságra szavaznak. Megmondják, hogy szeretünk élni, dolgozni, alkotni, nincs joga holmi őrültek bűnös csoportjának kiirtani az emberiséget. Megmondják azt is, hogy nem nézzük tétlenül a mesterkedéseket, figyeljük a világ eseményeit és megállj-kiáltásunk része lesz az emberiség békét követelő hangorkánjának. Bókevágyunk nem jámbor óhaj, hanem követelés, s ha kell, akkor kényszer is. Nemcsak óhajtjuk, hanem követeljük az általános leszerelést, a fegyver nélküli világot, a katonai támaszpontok felszámolását, a gyarmatosítás megszüntetését, a békés egymás mellett élést, és minden nemzetközi vitás kérdésnek asztal mellett történő megoldását. Követelünk és nem kérünk, mert nem vagyunk gyengék, és az egész emberiség érdekében cselekszünk. Moszkva, (TASZSZ). 1963. június 14-én, pénteken moszkvai idő szerint 15.00 órakor a Szovjetunióból földkörüli pályájára juttatták a Vosztok—5 jelzésű űrhajót, fedélzetén Valerij Fjodo- rovics Bikovszkij űrhajós alezredes, szovjet állampolgárral. Az újabb űrrepülés célja: Azoknak a tényezőknek további tanulmányozása, amelyeket az űrrepülés különböző tényezői gyakorolnak az emberi szervezetre. Széles körű, egészségügyi-biológiai kutatás huzamosabb ideig tartó repülés körülményei között, az irányítható űrhajó berendezéseinek további kidolgozása és tökéletesítése. A Vosztok—5 kis eltéréssel kijutott a számításoknak megfelelő pályára. Előzetes adatok szerint az űrhajó földkörüli keringési ideje 88.4 perc, a Föld felületétől való minimális eltávolodása 181 kilométer, piaximális eltávolodása 235 kilométer. Pályájának az Egyenlítő síkjával bezárt szöge körülbelül 65 fok. A Vosztok—5 fedélzetével állandó a kétoldalú rádióösszeköttetés. Bikovszkij űrrepülő közlése és a telemetrikus és televíziós rendszerek adatai szerint az űrrepülő kielégítően viselte el az űrhajó pályájára juttatásának időszakát és a súlytalanság állapotába való átmenetet. Bikovszkij közérzete jó. V. Bikovszkij űrrepülő a 20,006 és a 143,625 megahertz frekvencián közli majd adásait. Az űrhajón felszereltek egy „Szignál” adót is, amely a 19,948 megahertz frekvencián működik. Az űrhajó minden fedélzeti berendezése normálisan működik. Az űrrepülés menetéről a Szovjetunió valamennyi rádióadója közli majd a jelentéseket. A Föld körül tett első kör végén, amikor Valerij Bikovszkij űrhajója Afrika fölött repült el, a szovjet űrhajós forrón üdvözölte a sokmilliós szabadságszerető afrikai népet. Bikovszkij alezredes jelentése A második fordulat idején, moszkvai idő szerint 16 óra 36 perckor, Bikovszkij alezredes a következő jelentést tette a Vosztok—5. útjáról: „Moszkva, Kreml. Jelentem a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és személyesen Nyi- kita Szergejevics Hrusesovnak: közérzetem kitűnő, az űrhajó berendezései normálisan működnek, a repülés sikeresen folytatódik. Hálás vagyok a szovjet népnek, pártunknak és kormányunknak a belém helyezett bizalomért.” Amikor a Vosztok—5. űrhajó a Szovjetunió területe fölött repült, Valerij Fjodorovics Bikovszkij a következő szövegű rádiótáviratot továbbította a Földre: Forró üdvözlet a hős szovjet népnek, a kommunizmus építőjének, a világűr meghódítása élharcosának. A TASZSZ kommentátora a Vosztok—5-ről Moszkva (TASZSZ). A Vosztok —5 szovjet űrhajó sikeres indítása alkalmából a TASZSZ tudományos kérdésekkel foglalkozó kommentátora írja: Kilencszer huszonnégy óra »tiszta« időt töltöttek eddig a világűrben, együttesen a szovjet űrhajósok. Gagarin 1931 április 12-én még csak bekukkantott a világűrbe — egy óra 48 percet »vendégeskedett« ott —. de utána nem egészen fél év múlva German Tyitov már aludt a kozmoszban. és egy újabb év elteltével Nyikolajev és Popovics már valósággal »lakásuknak« tekinthették a Föld körüli térséget. Ketten együttesen csaknem hét napot töltöttek űrhajóikon. Nyikolajev és Popovics jelentősen közelebb hozta az időt, amikor a világűrben »lakások« fognak majd épülni, pontosabban szólva, átszálló-állomások, más égitestekhez vezető, még grandió- zusabb és csodálatosabb utazások megvalósításához. Még hat év sem telt el azóta, amikor a világűrből felhangzott az emlékezetes »bio-bip«-ielzés. a Föld első mesterséges holdjának hívójele. E csoda készítői — szovjet tudósok és mérnökök — akkor valószínűleg maguk sem várták, hogy a világűr tartulmá- nyozásának folyamata ilyen gyorsan halad majd. Három és fél évvel ezután már ember emelkedett a Földünket övező világűrbe. De az ember űrutassá válásához már előbb nagy jelentőségű tudományos eredményeket, szenzációs felfedezéseket tettek. íme néhány közülük: sugárzási övezetet fedeztek fel a Föld körül. Fényképeket készítettek a Hold túlsó oldaláról (még előbb egy rakéta eljuttatta a Holdra a Szovjetunió állami címerét ábrázoló jelvényt). Megállapítást nyert, hogy a Holdnak nincs mágneses mezeje. Fontos kutatásokat .-végeztek a Föld mágneses mezejére vonatkozóan. Tanulmányozták a bolygóközi térség fizikai tulajdonságait Rakétában kísérleti ál. latokat bocsátottak fel és gyakori látilag bebizonyítást nyert, hogy élőlények kibírják a nagy gyorsulást és a súlytalanság állapotát, Az első űrhajók szerencsésen visszaértek a Földre, bár külső felületük az atmoszférán való áthaladáskor több ezer fokra forrósodott. A világűrkutatás fejlődése rendkívül nagy ütemben haladt. Az űrhajósok sikeres repülései nemcsak az űrhajó megbízhatóságát bizonyították be, hanem lehetővé tették annak a következtetésnek a levonását is, hogy ember élni és dolgozni képes a világűrben; Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics kötelék-repülésével pedig lényegében elkezdődött a más égitestekhez vezető út gyakorlati előkészítése. Ahhoz, hogy ez ember a Földről eljusson a Holdra, a Marsra, a Venusra vagy más égitestekre és visszatérjen, rendkívül nagy kapacitású rakéta szükséges. Egyszerűbbnek látszik, hogy az űrhajót már a világűrben állítsák össze olyan elemekből, amelyeket egyenként kisebb kapacitású rakétákkal juttatnak föl. Ehhez azonban az szükséges, hogy egymáshoz közel álló pályákra kozmikus testeket bocsássanak fel rendkívüli, a másodperc töredékéig menő pontossággal, valamint, hogy az ilyen kozmikus testeket egymáshoz vezéreljék, összekapcsolják őket a világűrben. Ezen feladatok közül egyeseket már sikeresen oldott meg a Vosztok—3 és Yosztok—4 repülése. A Föld lakóinak ma újra van okuk büszkének lenni újabb sikerükre. Valerij Bikovszkij útja a Vosztok—5 fedélzetén az emberi géniusz újabb győzelme. Ez a győzelem Földünk valamennyi emberének győzelme, amely bizonyítja az ember ama kísérletének realitását, hogy — mint Ciol- kovszkij mondotta — elhagyja bölcsőjét, a Földet. Nyugati hírügynökségek a Yosztok—5-ről Nem sokkal a TASZSZ köz-* leménye után a nyugati hírügynökségek is gyorshírben adták tudtul, hogy a Szovjetunióban földkörüli pályára bocsátották a Vosztok—-5. űrhajót. A Reuter és az AP arról is hírt adott, hogy a moszkvai televízió vetítette Bikovszkij űrhajós képét. A DPA 15.07-kor azt jelentette, hogy a hírügynökség rádiómeg- figyelő-állomásának a 20,003 megahertzen sikerült észlelnie az űrhajós és a földi állomás közötti beszélgetést. A Reuter, az AP és az UPI el. mondja, hogy az űrhajó felbocsátásakor Hruscsov szovjet miniszterelnök éppen dolgözó* (Folytatás a 3. oldalon)
