Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-14 / 137. szám

4

ÍOLNA MEGYEI NEPflJSAŐ

I')C3. június 14.

Kamatozó segítség...

Mozi ^esz a tejcsarnokból — Ami nugy községek számára is példa lehet

Sok szó esik ma arról, hogy a I filmelőadásokra is nagy szükség

különböző szervek közötti szorosabb együttműködés jónéhány munkaterületen újabb és ú^abb eredményeket szülhet, mert eddig még kihasználatlan lehetőségeket hordoz magában. Ez így önmagába véve persze túlontúl általánosságnak hat, tartalma csak akkor válik megfoghatóvá, ha konkrét példával tudunk szolgálni.

Nos, meggyőző példát legutóbb Sióagárdon találtunk. Az új eredményeiket hozó együttműködés a községi tanács és művelődési ház között alakult ki. A jelenség persze nem egyedi, . különösebb örvendezésre okot adó, hiszen más községek tanácsai. művelődési házai, is elmondhatnak hasonló-, kát. A példára inkább azért van szükség, mert olyan községek is vannak, ahol mostohagyereknek számít a művelődési ház. ahol a gondokat a segítő szándék helyett közömbösség fogadja. Márpedig az együttműködés kérdése ..most mindenütt ismét előtérbe kerül. Érthető ez, hiszen a tudatformálásban, vagy ahogy ma sürgetően fogalmazzuk, az eszmei ofíenzí- Vában -ezekre a művelődési házakra fontos szerep jut.' A falvakban ezek az előretolt bástyák, ahonnan az össztüzet irányítani tehet a babonás sötétség, a mű- veleflenség, a képzetlenség éllen.

Sióagárdon a művelődési ház igazgatója. Nagy Andor pedagógus érzi, pontosabban tudja, hogy milyen . feladat megoldása vár a művelődési házra. Munkájában nincs egyedül és beszélgetésünkéi is ezzel kezdi:

— Gondokkal, bajokkal mi is naponta találkozunk és talán az ellenük való hadakozásban már rég el is fáradtunk volna, ha nem lenne kitűnő segítő társunk a községi tanács. A falu vezetőinek, szívügye á kultúrálodás kérdése és ennek látása lendületet ad munkánkhoz. Hámori János ta83.

Percev őrnagy ment a kerékpáron. Amikor Torp az Abwehr épülete előtt fékezett, s a járda- szegélyhez lámasztotta motorkerékpárját, Pavel Percev már elhagyta az Elbán átívelő híd melletti, az útelágazásnál levő erdőt, a Hamburg felé vezető országúton kerekezett.

Torp nem vesztegette az időt. Azonnal a városba indult. Egész

ALEKSZANDR NASZIBOV;

van, de az is az igazsághoz tartozik, hogy a három, nap kiesés, csütörtök, szombat és vasárnap nagyon megnehezíti a más rendezvények megszervezését és meg- , tartását. Érthető, hiszen a szabad (lap, késő estig rótta az utcákat.

EJTEKHELY

a<z

Fordította: Szathmári Gábor

hétvége, amikor az emberek legjobban ráérnek, kötött.

— Tervünket ennek ellenére is teljesítjük, de igazán jó helyzetbe akkor kerülünk amikor ez a gondunk is megoldódik. Márpedig a megoldás nem is olyan távoli. A régi tejcsarnokot -átalakítjuk mozivá. Ebben is segített a községi tanács, társadalmi munkával maguk a .község lakói meg tervekkel a községet patronáló Magyar Optikai Művek dolgozói is. A munkák -már folynak és talán legkésőbb őszre a mozi átköltözhet új otthonába.

Aztán kanyarodik a beszélgetés. a mindennapos murtkáról esik szó. A könyvtárról, a színjátszó csoportról, a dalárdáról, a táncosoportról meg a -gyerekek harmonika- és bábszakkpréről. Jó működésük, sikeres előadásaik a gondos munka bizonyítékai.

Sióagárd mindössze 1700 lelket számlál de egy-egy előadás alkalmával úgy tűnik mintha jóval nagyobb lakosú lenne. Ott- jártunkkor is színházi előadás volt. Tódult befelé a közönség, idősebbek, fiatalok, parasztok, tanáremberek. tanácsi vezetők. ”’zdés előtt még az állóhelyekért is sorba álltak az érdeklődők, az újra szomjas emberek ... Szinte látni lehett. hogy kamatozik a segítség ,..

M. M.

Benézett az áruházakba, az ét termekbe és a kiskocsmákba, sétáit a parkokban, játszótereken. A ráérő ember benyomását keltette. Az látszott róla, mintha az égvilágon semmi sem érdekelné. A .valóságban azonban Torp mindenkit vizslaszemekkel fürkészett, aki valamelyest is hasonlított Aszkerre.

Torp nem valami rózsás hangulatban volt. Nagyon jól tudta, micsoda munkát jelent csak így találomra, mindenféle terv és pontos adatok nélkül dolgozni. Ha csak valami nagy szerencséje nem lesz, nem számíthat sikerre. O pedig nincs hozzászokva, hogy ilyen körülmények között dolgozzék. Ez az egész helyzet, amelybe most belekényszerült, nyugtalanná, idegessé tette. Ennek ellenére igyekezett lelkiismeretesem végrehajtani Upitz parancsát.

Amikor besötétedett. megkönnyebbülten sóhajtól fel és indult az Abwehr felé. Upitz Gruppenführer már ott volt. Jelentették neki. hogy megérkezett Torp. A tábornok fogadta a Sturmführert. meghallgatta, aztán elengedte, hogy vacsorázzan meg.

— Tíz órakor lesven itt nálam. — mondta neki Upitz. — Egy különleges megbízatás vár magára.

Könyvismertetés

VÁRKONYI NAGY BÉLA:

r jr

Ének az Óceánról

Nem sokkal azután, hogy Torp elment, a légvédelmi helyőrségről jelentették, hogy szovjet repülőgépek jelentek meg a környék légiterében. Légiriadót azonban még nem rendeltek el. mert a repülőgépek az utolsó pillanatban elkerülték a várost. Lehetséges, hogy nem is Karlsluste a célpontjuk.

A feltételezés helyesnek bizonyult. A bombázók kikerülték a várost, s északnyugat felé tartottak.

Néhány perc múlva megszólalt a telefon Upitz ideiglenes szobájának asztalán.

— Upitz úr? — hallatszott a kagylóban.

— Igen. én vagyok az.

— Itt Kari Aupel beszél. Kérem, hogy azonnal fogadjon engem.

Thedder megbízottjával azonban valahol máshol kéllett beszélnie, nem hívhatta az Abwehr épületébe.

A körülmények viszont úgy alakultak. hogy az Abwehr épületét sem hagyhatja el. Aupel azonban kitartó volt. Upitz arra gondolt, hogy most már úgyis este van, az Abwehr munkatársainak többsége hazament, s elhatározta: megkockáztatja. hogy fogadja Aupelt.

— Rendben van, — mondta — jöjjön egyenesen ide. Majd szólok az ügyeletesnek, hogy engedjék fel.

Asziker nemsokára már a Gruppenführer szobájában volt.

— Izgatottnak látssils, -r-, s«álL

Upitz, miután végigmérte látogatóját. — Mi történt?

— Már megint itt vannak a bombázók. Azt mondják orosz gépek

— Igen.

— De északnyugati irányba tartottak!

— No és?

— Északnyugat felé Hamburg van. S éppen onnan kell érkeznie a teherautó-karavánnak.

— A kocsik már elindultak. — Upitz az órájára nézett. — Tizenöt perc óta úton vannak. Úgyhogy már nem fenyegeti őket veszély. Még akkor sem, ha Hamburgot egyenlővé teszik a föld színével.

— Tizenöt perce úton vannak, — ismételte Aszker, s elgondolkozva nézett a tábornokra. — A kocsik tehát mikor Is lesznek itt?

— Éjfélkor.

— Mit csináljak addig?

— Mivel akar foglalkozni éjfélkor?

— Részt akarok venni az iratok berakásánál.

— Ez lehetetlen.

— Miért?

— Lehetetlen, — ismételte Upitz.

— De ... Thedder utasítása. És még nem is mondtam meg mindent. Azzal bízott meg. hogy kísérjem el a teherautókat.

— Hová?

— Hát istenem, hová? Oda, ahová az archívanyagokat viszik!

............. (Folytatjuk)

i

. . ►> int.-, v-ipu nrair i

Harminckét bogár

nácstitkár, Malinger György tanácselnök és az apparátus szinte valamennyi tagja közösnek érzi a művelődési ház gondját és a sajátjukat. Sok mindenben megnyilatkozik ez. Készséggel állnak rendelkezésünkre, ha kéréssel iordulunk hozzájuk, a tanácsüléseken ha a művelődési házról esik szó úgy beszélnek róla mint ahogy kell, mint a sajátjukról. Akkor sem voltak fukarok, amikor a költségvetés megszavazásáról kellett dönteni.

— Gondjainkat is ismerik. Ilyen például, hogy a művelődési ház heti programjának három napját a mozi köti le. Persze a

Ez a verseskötet a személyes és történelmi körülmények szerencsés találkozásának köszöni létrejöttét: a költő a huszas években hosszabb időt tölthetett Óceánia legendás világában: a Tonga-, a Marchesas-, a Fidzsi-szigeteken. olyan időpontban, amikor a kapitalista civilizáció szétdúlta már a bennszülöttek, a kanákák idilli életviszonyait; de ugyanakkor olcsó egzotikummá süllyesztette az ősi kultúrák külsőségeit. Vár- konyi Nagy Béla tehát nem útleírások nyomán teremt egy képzelt élményvilágot — ifjúkorának élményei törtek elő benne, most évtizedek múltán: valóságos kalandok és tapasztalatok, hiteles bepvomások. Olyan utat .lárt be, amelyet előtte nagy népek művészei és kevesen: Gauguin. Ste. venson nyomában fürkészhette a feli néz őslakosság sorsát és megpróbáltatásait, Az Ének az Óceánról lírai életregény is: az önfeledt csavargások: a nagy ifjúkori szerelem a Tongákon, az otthonratalálás, majd a kényszerű és végleges búcsú a szigetektől — mindez kivételes költői alkalomként és lehetőségként, de mégis sorsszerűén, a mai olvasót is szívenütőn kap hangot e különleges becsű verskötetben.

crcr

Az egyik iskolás lányka nemrégiben ezzel állított haza:

— Azt a feladatot kaptuk, hogy gyüjt- sünk harminckét bogarat. A gyűjteményt osztályozni fogják.

Nos, lett is erre nagy riadalom a családban. Terikének — nevezzük így a kislányt— jó osztályzatai vannak minden tantárgyból, mi lesz, ha pont a bogárgyűjteményre kap rossz osztályzatot? A gondos szülők mindjárt ki is küldték Terikét az árokpartra, bogarakat gyűjteni. Tériké pityeregve érkezett vissza — este. sötétedés után:

— Csak hetet találtam.

— Ne sírj, kislányom, holnap majd mi is segítünk.

Ez megvigasztalta a kislányt, s gondosan elhelyezte a bogarakat egy papírdobozba. Reggel korábban ébredt a szokottnál, s első útja természetesen a dobozhoz vezetett. A dobozon egy lyuk tátongott, s belül üres volt.

— Elszöktetek, kis gazemberek, de majd én megkereslek benneteket.

A tücsköt meg is találta mindjárt. Éppen a még szendergő apuka orrára ugrott fel, aki erre felijedt. s mérgében akkorát kiáltott, hogy Terikét most ez keserítette el. A katicabogárka a kislány szemeláttára kirepült

az ablakon. Ennek tehát bottal üthette a nyomát. Nagynehe- zen megtalált az ágy alatt is egy bogarat, miközben kétszer beverte a fejét az ágy szélébe. Egy következő bogár miatt ledöntötte a nagybácsitól tavaly karácsonyra kapott virágvázát. A hajsza tovább is folytatódott, de több bogár nem került elő.

Délután, munka után bogárvadászatra indult az egész család. Az apa biciklivel kiment a város szélére, anyu pedig Terikével együtt végigvadászta az árokpartot, Gyűltek is a bogarak. Este kilenckor sor került a számlálásra. Harmincegyen voltak! Gondosan behelyezték őket az egyik megüresedett beföt- t es üvegbe, mivel, hogy azon nem tudnak majd lyukat rágni. Az öröm azonban aggodalommal vegyült, mert hiszen még egy állatka mindig hiányzott a rovargyűjteményből. Mi lesz most? A hiányos gyűjteményért a legjobb esetben sem adnak ötöst.

Az apa gyorsan előkereste a zseblámpát, hogy még egy órát rászán, s előteremti a harmincket- tediket. A zseblámpában azonban kiégett az elem, vagy a körte. A lényeg az, hogy nem égett. így kiesett a számításból az „esti műszak”. Ebben a pillanatban azonban váratlan fordulat következett: berepült az ablakon egy molylepke. Talán mondanom sem kell, lett is erre nagy öröm. Az apa lábujj- hegyen az ablakhoz osont, becsukta.

— Innen már ki nem repülsz. Élve, vagy halva a mienk vagy.

Felkapta a legközelebbi alkalmatosságot. a hálóinget, s azzal próbálta megfogni. Anyuka a törülközőt hozta, Tériké pedig az ágyterítőt kapta fel. Apuka az ágyra ugrott, a lepke a szekrény fölé szállt, anyuka utána csapott, a lepke más irányba szállt. Tériké az asztalon próbálta megközelíteni a „bűvös” harminckettedi- ket, de nem sikerült.

Nyílott az ajtó. A lepke azonnal kirepült rajta, s az ajtón belépett az egyik családi ismerős. Még mielőtt apuka leszállt volna az ágyról, Tériké pedig az asztalról.

— Elnézést., Egy lepkét.. Szóval Terikének gyűjtenie kell.

Ugyan, ismerek olyan üzletet Pesten, ahol néhány forintért nagyszerű bogárgyűjteményt adnak. Valamelyik ismerőssel lehet hozatni. Az én lányom arra kapta az ötöst..

Hiába, nekik még ..gyakorolniok” kell.

BODA FERENC