Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-14 / 137. szám
Í963. június U. Tolna megyei népújság S Aliién IZ a tus Ferenc elgondolkozva üldögélt a kocsin. A ló fáradtan poroszkált, meg-megrán- totta néha az istrángot, s ilyenkor felgyorsult a szekér kotyogása. A derékban homok, tégla, s más. építőanyag. Nem nagy a teher, annál nagyobb a meleg, s még több a légy. Rászálltak a fránya, férgei a ló marjára, hátára. s ilyenkor Katus bosszankodva bökött feléjük az ostornyél végével. Nem ütött, csak szinte dallamos legyintéssel hessegette odább a legyeket. Otthon, alig hogy befordult a kapun, jöttek eléje. Kis riadalom ült az asszony arcán, amint az üzenetet átadta: — Azt mondták a tanácsnál, menjél fel... — Ejnye, hogy nem tudnak nyugodni — nézett végig Katus a javításra váró házon. — Még fordulni akartam egyet, hogy minden helyben legyen, ne kelljen majd közben is mászkálni. Amint az úton ballagott, kétszer is végiggondolta: vajon miért is hivatják. Az adóval rendben van. jószága sem tett kárt senkiében. Hiába kutatott azonban az emlékezetében, nem talált semmi olyat, amiért szerinte be kell citálni az embert ilyen dologidőben. {VT ég akkor is motoszkált a fe- jében. miért hivatják, amikor görcsös, bütykös ujjával tétován kopogtatott az ajtón. — Tessék — hallatszott ki az invitáló hívás. A hangra azonban mégis összerezzent: nem az elnök hangja volt. — Hivattak — állt meg mindjárt az ajtó mellett. Miközben végignézett az elnök asztala mellett ülő embereken, karimájánál fogva . megfordította kezében a kalapot. — Üljön le, Ferenc bátyám — hallotta az elnök hangját, de valahogy egészen messziről, mintha bezárt ajtó mögül szólt volna a szomszéd szobából. — A ló miatt hivattuk — szólt megint az elnök. Katus Ferencben összeszorult valami. Furcsa melegség futott végig rajta, s váratlanul izzadni kezdett. A legnagyobb verejték- csepp a halántékáról indult el, s hallani vélte, ahogy leesve kop- pant a padlón. De aztán összeszedte magát. — Másnak is van. nemcsak nekem — válaszolt elszoruló torokkal. reszel ős hangon. — Azokkal is beszélünk — próbálta nyugtatni a íelindult embert egy. az asztal körül ülő vendégek közül. — Akkor — felelt elgondolkozva Katus — jól elidőznek nálunk, merthogy van itt vagy hatvan ló megint a községben. C mintha csak segítséget várt ^ volna a feltehetően járási embertől, panaszkodni kezdett: — Kaszálót azonban nem adnak. Azt mondja a vezetőség, meg az elnök, hogy nekünk, akik lovat tartunk, nem jár. Ugyan, mi az isten csudáját adjunk azoknak a jószágoknak ha nem kapunk szénát... Ezen még elgondolkozott egy kicsit, nem is nagyon figyelt arra. mit beszélnek az asztal körül. Csak akkor figyelt fel jobban, amikor Csizmadia Sándor nevet hallotta, meg azt, hogy milyen furcsák is néha az emberek. Két kézzel tolják el maguktól a nyugalmat, bajt keresnek maguknak, gondot, problémát. Mert a háztáji lótartással — ezt alaposan megjegyezte — sok gond jár. Takarmányt, ha csak az árokpartról nem gyűjt, aztán meg dolgot is nehezen talál neki. A termelőszövetkezet ugyanis ad fogatot annak. akinek valami fuvarja van. Az építkezőknek házjavítóknak pedig- meghatározott időre ingyenesen ad lovat, kocsit, hogy minél kevesebb költségbe kerüljön az amúgy drága munka. — Nekem is azért kell — szólt közbe most — mert javítom a házat. Ezt meg kell érteni... Az elnök nyugodt hangon próbálja győzködni. — Ferenc bátyám, maga sem A lottózó mindig Egy papírkosárnyi reménységgel siet hátra Szigetvári Ernőné a kicsiny, bolthajtásos helyiségben. Lila színűek az eheti lottó- szelvények, s mert a szerda, csütörtök a legforgalmasabb nap itt a lottózóban —-s ma már kétszer kellett üríteni az utcai gyűjtődobozt. És sietni is kell. mert sokan várakoznak a pénztárnál. A sarokban négyes munka- közösség alakult ki. Egyszerre ül. nek neki az írásnak. Király Ferenc bácsi természetesen a' szemüvegét is felteszi a művelethez. Mit venne, ha nyerne? Régi ismerőse, Bencze Mihály ül mellette. neki meg is mondja: — Tudod, a házra nagyon ráférne már a tatarozás... Kellene hozzá vagy harmincezer forint, aztán legfeljebb ha kettes találat akad. — Kevés a szelvény... — Hárommal is megvan az esély, éppen úgy... — Talán az előfizetéses szelvény a siker titka. Engem is mindig ezzel húznak odabent. De én csak ezt a szimplát szeretem. — Úgy vagyok én is. Azokhoz a bonyolult szelvényekhez nem értek. Aztán Király Ferenc kérdezés, ködik. — Hogy van a lányod? — Ötödéves már. Nemsokára kellene neki az orvosi felszerelés Azt még mi vesszük meg neki. A lakás rendben van. de erre bizony beüthetne a lottó. A fiatalokra gondol Csabai Mi- hályné is. — Két unokám van. dolgozik 3 fiam is. a menyem is. Nekik szeretnék segíteni, Örülnének biztosan ha párszázezer forintot letennék az asztalra. Aztán, hogy Király bácsi elment. mellételepszik egy másik nagymama, akivel hamarosan élénk társalgásba merülnek — az unokákról. — Lackó nevére szeretnék bankbetétet hagyni — mondja I Mayer Ferencné. Hát ő ezért lottózik töretlen reménnyel, az eddigi sikertelen, ség ellenére. Igaz. Lackónak nincsen rossz dolga így sem. A »Mama« nyugdíjából jut így is sok mindenre. Most is büszkén húz ki egy csomagot a táskájából. — Turista-sakk — mondja. — Beteg Lackó, muszáj volt megvenni neki... Nagyobb a gondja Horváth Lászlónak, aki most éppen a kórházba készül. Tengelicről érkezett. s először tért be a szekszárdi lottózóba. — Hátha itt több szerencsém lesz. mint az otthon vásárolt szelvényekkel. Most igazán kellene a pénz. Betegállományban vagyok, s jobban érezzük, hogy sok minden hiányzik. A lottózóban, ha történik valami az esemény valakinek mindig örömet jelent. Mert ime. a délelőtt folyamán már másodszor hallható ez a párbeszéd: — Kartársnö! Én nyertem a külföldi társasutazást! — Maga? Feri bácsi, ennek utána nézünk — mondja Szigetváriné és már keresi az ellenőrzőlistát. — Ötmillió-ötszázháromezer- háromszázkilenc? — Igen. nézze, itt a szelvény.., SZŐLŐKÖTÖZÉS A Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetének egyik dolgozója —* Szalai Anna — az újbereki kerület 200 holdas szőlészetében kötözés közben. A FIATALOK DÖNTENEK... el el jelent kivételt. Tudja, hogy a ve- jj zetőség határozata a nyugdíja- f sokra is vonatkozik. Maga is épp úgy megkapta volna az igát, mint más. Megcsóválja a fejét, hitetlenke- • dik, aztán hogy látja: mire megy a beszélgetés, megköti magát. — Nem olyan az. Tessék-lássék csupán az olyan munka, amit szívességből tesznek az embernek. Magam szeretem csinálni... — Ez odáig rendben is van — vitatkozik vele az az ember, akinek a nevére az istennek sem tud rájönni. Pedig ismeri valahonnan, többször megfordult már a községben. Akkor is .ott volt tavaly, amikor a nyugdíjasokat vacsoráztatok a zárszámadás után. A neve azonban mégsem akar felrém- leni. Vi alami megkeményedik Ka- ’ tusban. — Nem adom a lovat — rázza meg nyomatékül a fejét. — Mindig volt nekem, ezután is lesz... — De hát — kapacitálja az elnök — ez a nyugdíjába is kerülhet. Ferenc bátyám. Tudja, milyen határozatot hozott a vezetőség: vagy ló, vagy nyugdíj... — Nekem ló kell — makacsolja meg magát végérvényesen. Arcára van írva, hogy ebből már nem enged. Próbálják megmagyarázni neki: hogy most még csak hagyján, fuvarozni is tud, de mi lesz akkor, ha már magatehetetlen lesz? Ha most elveti magától a nyugdíjat, élemedett korára nem lehet visz- szaállítani. Katus Ferenc azonban hajthatatlan. Ingatja a fejét, s nem enged. Még akkor is kemény elhatározással koppan a lépte, amikor ballag hazafelé. Otthon első útja az istállóba vezet. Féltő gonddal simogatja meg az öregedő ló nyakát, s úgy érzi: amit tett. jól tette. S nem is bánkódik. SZOLNOKI ISTVÁN zsúfolt... — Kétszemélyes, tizenháromnapos szovjetunióbeli körutazás — olvassa az asszony a listáról. — És négyezer forint is jár a részvételi jegyhez, az útifelkészü. léshez. Kit visz magával? — A fiamat, ugye vihetem? A délelőtt nemcsak Bicskei Ferenc zenésznek hozott ilyen örömet. Föglein Jánosné nyolc napra Csehszlovákiába megy, május 22. heti szelvényével. is azok közé a tolnai községek közé tartozik, ahol a telepítés hozta egyhelyi-e a sokféle magyart. Élnek itt alföldiek, felvidékiek, székelyek, német származásúak, így-is sokféle emberek. Ma már — mert a termelőszövetkezetben közös munkát végeznek, közösen dolgoznak. — ritkán különböztetik meg így egymást. Az ilyen kivételek közé tartozik egy-egy házasság története. Mert a, szülők még azt az íratlan törvényt ismerik, hogy példáui székely lány ne válasszon Alföldről jött férjet. S ha mégis megtörténik, az azért nem megy simán. Él olyan fiatal pár a községben. akiket az unoka születése békített- id a szülőkkel és az is az első unokának köszönhető, hogy a fiatalasszony szülei össze- békültek a férj családjával. Az eset után másfél évvel készülődött ismét titkos házasság A fiataloknak külön meg kellett kérni a tanácstitkárt, az „elnök bácsit", hogy el ne árulja szándékukat apjuknak, anyjuknak. A lányék az Alföldről költöztek Be- rénybe, a vőlegény bennszülöttnek számított. A szülők ugyan a termelőszövetkezet tagjai, dehát mint régieknek, megse való. hogy a fiúk egy ilyen odaköltözött lányt leegyezéstől. Azonban hiába ígért titoktartást a tanács, a házasságból nem lett semmi. Más felesége már H. Erzsiké, és a vőlegénynek is van már menyasszonya .. . I Győzött a szülői szemlélet, '---------------vagy más okozta a fiatalok között a szakítást? Fölkerestem a fiatalasszonyt, a2 eset titkos menyasszonyát. Nem veszi szívesen a kérdezősködést, feltételezi, hogy az egykori vőlegény „adta be’’ a témát. Nagy nehezen elhiszi, hogy nem így történt, s aztán elárulja, hogy volt ugyan része végleges döntésében a szülei tiltásának, de csak azért engedett befolyásuknak, mert ő maga is észrevette, a vőlegény nem hozzá való. — Én itt dolgozom, a bölcsődében. ő meg bejárt a városba, volt ott is menyasszonya. Azt akarta, hogy járjak én is vele dolgozni De minek menjek én idegenbe, amikor itthon is megtalálom a számításomat? Azt mondja jobb így. A férje növénytermesztő a tóeszben, s ha az óvoda idénye befejeződik, együtt is dolgozhatnak. — A férje szintén az Alföldről származik? — Nem. Az ő családja a Felvidékről ' költözött ide. Házasságuk ellen mégsem volt kifogás a szülők részéről. bencze — « ■ ■ 1 m 1 n I» válasszon A lányos szülőket meg a büszkeség tartotta vissza a be- miimnTrrrrm»n» B. K. iiiiinriTTiPi Jtvatás cl Szőkülnek az árpatáblák — Munkások is segítenek aratni Cikán — Az alsónyéki Dózsa Tsz kifogásolja a gépelosztást I Diósberény A határ most eső után üde, szép, gyönyörködteti a szemet. Szőkül az árpa, a rozs, kalászba szökkent és magot érlel a búza, közepes termést, közeli aratást ígérnek a gabonatáblák. A megye gépállomásai, termelőszövetkezetei és az állami gazdaságok készülnek az aratásra. Az állami gazdaságok mint tavaly is, idén is mindent géppel. I jórészt kombájnnal aratnak és majd szükség esetén segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek. Gépállomásainkon befejezéshez közelednek a gépszemlék. Várdombon például a tavalyi 18 helyett. 34 kombájn és 14 aratógép kijavítva várja a vezényszót, kisebb kifogásoktól eltekintve, jó műszaki állapotban indulhatnak a munkába. A gépállomás úgy tervezi, hogy a területén lévő gabonának mintegy 70 százalékál tudják géppel learatni, természetesen egyes tsz-ekben ennél az aránynál is jóval többet. Megtörtént a gépelosztás is. Maradván a Várdombi Gépállomás körzetében, ott találjuk Alsónyéket, ahol a Dózsa Tsz-ben nincsenek megelégedve a vezetők a gépelosztással. A Dózsa Tsz-ben gond a munkáskéz, állandó probléma a munkaerő hiánya. Mégis 1340 hold gabonához csak egy kombájnt kaptak, s erre a kombájnra nem egészen reális: 700 holdas tervet. Még egy kombájnt kérnek az alsónyékiek, akkor a két saját és egy gépállomási aratógéppel bizakodva indulhatnak neki a jó közepes termést ígérő gabona aratásának. Cikón az Uj Élet Tsz-ben idén még kézzel is aratnak. A 680 hold gabonából mintegy 140 holdat terveznek kézzel learatni, s ennek a munkának elvégzésére 20—25 aratópár alakul. A kézi aratók közül sok lesz az olyan üzemi munkás, akinek a felesége tsz-tág. A munkások nyári szabadságukat használják fel arra, hogy segítsék a tsz-t az aratásban. Mikor kezdődik az aratás? Szakemberek szerint a homokos területeken 10—12 nap múlva biztosan. E hónap végén, július elején az egész megyében kibontakozik az aratás sok gonddál járó, de nagyszerű munkúgü.
