Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-13 / 136. szám
2 ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. június 13. Ultiig Imréből, Annusból és a többiekből szakmunkás lesz Látogatás a műszergyár tanműhelyében A Simontomyai Bőrgyárban nagy a vetélkedés, hogy az idei mennyiségi és minőségi terv-előirányzatot teljesíteni tudjuk. Sok problémával kell megküzdenünk, sok intézkedés született már ennek érdekében, hogy a termelés zavartalanná váljon. Most azonban úgy érezzük, hogy a mi erőfeszítésünk kevésnek bizonyul. Miről is van szó? Országunk a szükséges bőripari gépeknek csak bizonyos mennyiségét tudja biztosítani, az alkatrészek egy részét külföldről szerezzük be. Az egyik ilyen fontos alkatrész a hasítókés. Ezek minősége nagyon fontos szerepet játszik a bőr feldolgozásában, hisz például ha csak Q,1 milliméterrel az igényelt vastagság alatt hasítunk, ez már nagyarányú minőségi romlást idéz elő. Ugyanilyen káros, ha a bőröket a megengedettnél vastagabbra hasítjuk Évek óta gondot okoz a hasítókések pótlása. Most azonban szinte mindennaposak a szidalmak, ugyanis az utóbbi hónapokban olyan rossz minőségűt kapunk, amellyel nemcsak dolgozni nem tudunk, de még baleseti veszélyt is rejt magában. Rövid használat után a kés bereped, és spirálsze- rúen összecsavarodik, mindez pillanatok alatt történik, a dolgozónak alig van ideje elugrani mellőle. Nem is beszélve arról a kárról, amit ezek a rossz kések a minőségben okoznak. Mi jó bőröket akarunk gyártani, erre is kötelez bennünket az idei tervünk. Éppen ezért kérjük a bőripari alkatrészeket beszerző szerveket, hogy alaposan fontolják meg, hol, mit vásárolnak. Az sem ártana, ha mielőtt alkatrészeket vásárolnának, kikérnék azoknak a véleményét, akik dolgoznak vele. Úgy gondoljuk, tudnának néhány szakmai tanácsot adni, hisz tapasztalatuk van bőven. Nemcsak a magunk nevében, valamennyi bőripari dolgozó nevében kérjük ezt. DELI GYÖRGY Simontomya Zsibomgásuk még gyakran túlharsogja a gépek zaját, a pajkos- ságra is nagy még a hajlamosság bennük. Elég ehhez annyi, hogy mesterük öt percre magukra hagyja őket. De elég egy figyelmeztető pillantás, „felnőttekké” válnak a tizenöt-tizenhat éves fiatalok. MegízLelték az alkotás örömét, felismerték bontakozó képességeiket, elkészítették az első munkadarabot önállóan. Mindössze egy évet tudnak csak maguk mögött az esztergályos, a szerszámkészítő, a lakatos, és a műszerész ipari tanulók, a műszergyár leendő szakmunkásai. Ez az egy év azonban arról tanúskodik, hogy mire felépül az új gyár, nem okoz gondot a szakmunkás utánpótlás. Persze megannyi még előttük a feladat, hisz nemcsak a szakma elsajátítását, az elméleti felkészülést követelik meg tőlük, hanem mindazokat a tulajdonságokat is fel kell venniük, amely elengedhetetlen egy gyári kollektíva életében. Mi az, ami már megvan bennük, s mi az, ami még hiányzik a leendő szakmunkásokból? Erre kerestünk választ a műszergyár tanműhelyében tett látogatásunkkor. II Hz esztergamühelyben "n----------------------------Antus Imre az egész tanműhelynek meglepetést okozott. A közepes tanuló az év végére valósággal remekelt, milli méternyi pontossággal készítette el az eddigi tanulmányi eredményét ellenőrző munkadarabot. Pedig abban minden művelet szerepelt, amit eddig tanultak, az alapesztergá- lástól kezdve a gömbesztergálásig. Osztályzata négyes-ötös, s ez igazán kitűnő eredmény, hisz a munkadarabon minden műveletet külön-külön is osztályoznak. — Volt egy-két ilyen kellemes meglepetésben részünk, s ennek csak örülni tudunk — mondják a szakoktatók. Jogos is ez az örömük, hisz éz azt is jelenti, hogy a szakoktatók is jól vizsgáztak. Az esztergamű- helyi egyik tizenöt fős csoportjából öt tanuló kapott jeles bizonyítványt az év végi ellenőrző munkájára, hárman négyest, a többiek hármast. Ezek a munkadarabok mind olyanok, amit a további tanulmányuk során szerszámként felhasználhatnak. Csak a látogatónak meglepő, az esztergaműhelyben már természetes dolog, hogy a fiúk maguk körül tudják a pirospettyes fejkendős lányokat. Az általános iskolai tanulmányuk befejeztével jelentkeztek ipari tanulónak, némelyik alig ér még .fel a géphez, de tanulmányi eredményükben és gyakorlati munkájukban nem maradnak el a fiúk mögött. Pedig hát mi tagadás, a lányoknak nehezebb volt megbirkózni a feladatokkal. Ismeretlen fogalmakkal, szerszámokkal találkoztak, s jónéhány hét eltelt, míg ezekkel megbarátkoztak. Hol tartanak most? — Ha szorgalmuk nem csökken, a fiúk komoly vetélytársra találnak bennük — kapjuk a választ az oktatóktól. A többiek előtt példaként emlegetik Tischler Annát, az esztergaműhely egyik legszorgalmasabb ipari tanulóját. II A szerszámkészítők H---------------------------------A száztizennyolc tanuló közül huszonnyolcán érettségi után kerültek a tanműhelybe. A szerszámkészítő szakma elsajátítására tiaennégy fiatal vállalkozott. Ok már tulajdonképpen tanuló éveik felét letöltötték, egy évet maguk mögött tudnak, s szerződésük két éves. Gyakorlati munkájukról itt is nagy megelégedéssel beszélnek az oktatók. Századmilliméter pontossággal dolgoznak, s amire külön is büszkék, gyáruk központjától is kaptak már megbízatást különböző szerszámok készítésére. Ügyesek ezek a fiúk. — Persze mi egy kis előnnyel indultunk, valamennyien politech- ni kásák ' voltunk, s ennek nagy hasznát vettük — mondja Ambrus László, a szerszámkészítő ipari tanulók legügyesebbike. Vitathatatlan az érettségizett fiatalok előnye. Nemcsak tanulmányi eredményeikben jobbak, Iranern a gyakorlati munkában is. A középiskolákban a politechnikai oktatások tehát mindenképpen hasznosak. Az érettségizett fiatalok két év alatt sajátítják el a szerszámkészítő szakmát, néhányan közülük azonban ennél hamarabb akarnak szabadulni. A második évben beneveznek az ipari tanulók országos versenyébe, s ha minden sikerül, három hónappal hamarabb szabadulhatnak. Ezért is a nagy szorgalom közöttük. _________ N em lenne teljes a kép ezekről a fiatalokról, ha elhallgatnánk hibájukat, azaz azokat a hiányosságokat, amit feltétlen meg kell szüntetniük. Ezek közé tartozik gondatlanságuk, mondhatni köny- nyelműségük, ahogy a rájuk bízott szerszámokkal bánnak. A tanműhely minden szükséges szerszámmal rendelkezik, s azokhoz minden tanuló hozzájuthat, amennyiben munkája során szüksége van rá. Legtöbbjük azonban arról már megfeledkezik, hogy azokat vissza is kell adni. II A hiányzó szerszámok 1-------------------------------------t ömegét mutatja ki a raktáros, s bizony ez semmiképp sem dicséri a leendő szakmunkásokat. Van közöttük néhány több száz forintot érő is. Nos, nem arról van itt szó, hogy végképp eltűnnek ezek a szerszámok — bár akad ilyen is közöttük, — a legtöbb esetben a hanyagság miatt kallódnak el. A tanműhely vezetői szigorú rendszabályokat hoztak ennek megszüntetése érdekében, csak bizonylatok alapján — úgy mint az üzemekben — adják ki a szerszámokat. Tehát ők névszerint tudják ki, mikor és milyen szerszámot vitt ki a raktárból, így a felelősségre vonás nem is marad el részükről. Tehetetlenek azonban amikor végképp lába kel egy-egy szerszámnak, vagy alkatrésznek. Kétségtelen ezek hazavándorolnak valamilyen módon. Ez esetben elkerülhetetlenül felvetődik a szülők felelőssége is. A tanműhely vezetői kártérítésre kötelezik azokat a fiatalokat, akik nem tudnak elszámojpi a rájuk bízott szerszámokkal. Ez azonban egymagában kevés ahhoz, hogy a fiatalok rendszeretővé váljanak, hogy érezzék a felelősséget a társadalmi tulajdonért. Hozzávetőleges számítást végeztünk csupán, hogy az államnak egy-egy ipari tanuló kiképzése mennyibe kerül. Nos, ez a hozzávetőleges számítás is több mint tizenötezer forintot jelez. Tehát nem kevés anyagi áldozatot. Ennek ellenében csak azt kéri az állam ezektől a tanulóktól, hogy becsületes, jó szakmunkássá váljanak. Erre az életre kell felkészülniük már most is, amikor még a szakma alapműveleteit tanulják. Rácz Lászlóné ■ ■■■■I mm»n mhhiiiiiii Szénabetakarítás A nagyvejkei termelőszövetkezetben jó minőségű lucernát hordanak kazalba. A kazalozást elevátorral könnyítik meg, NAPIRENDEN: a zöldségtermelés (Tudósítónktól). Évről évre nagyobb igény jelentkezik a zöldségfélék iránt. Több zöldséget persze csak akkor fogyaszthatunk, ha a termelés is lépést tart az egyre növekvő igényekkel. Tolna megye 4 százalékkal teljesítette túl a részére kitűzött feladatot és 225 holddal több újburgonyára és 137 holddal több zöldségre szerződtek termelőszövetkezeteink. Fejeskáposztábó] közel kétszeresét kötötték le az előirányzatnak, sárgarépából 50 hold helyett 76 kataszteri holdra vállalkoztak. — Néhány évvel ezelőtt niég nem is vettük komolyan Tolna megyét — mondja Erdős Károly, a Budapesti KÖZÉRT zöldségnagykereskedelmi vállalatánál; beszerzési osztályvezetője —, most már azonban egyre inkább számolunk vele. Pedig ez komoly szó itt, a budapesti Nagy- vásártelepen. ahova egy évben sok tízezer vagon áru érkezik a? ország minden részéből. Borsó, paraj, sóska, cseresznye és még sokféle áru érkezik megyénkből. van tehát dolga Kántor elvtársnak, a Tolna megyei megbizottnak, itt a Nagy vásártelepen. — Nagyon örülök, hogy az elmúlt időszakban alig volt minőségi kifogás az érkezett árukra — mondja Kántor elvtárs. Mindössze egy küldeménv zöldborsóban voltak leszürküll hüvelyek, ezt a tételt 50 filléres árengedménnyel tudtuk csak értékesíteni. Nagyon fontos, hogy a felvásárló kereskedelem minél előbb továbbítsa az árut a fogyasztókhoz, persze nemcsak akkor, ha ez Budapestre megy, hanem akkor is, ha a mi boltjainkba kerül! Elmonta még Kántor elvtárs, hogy a duna- föld vári szövetkezet áruja már nem megy át más kézen, akár exportra, akár belföldre szállítanak, önállóan teljesítik a szállítási rendelkezést. gondosan ügyelnek a csomagolási előírásokra is. Még nem is olyan régen indult meg az idény, de már a jövő évi termelés előkészületeivel foglalkoznak az érdekeltek Nemrég tárgyalta egy szakbizottság a zöldségtermelés jövő évi előkészületeivel kapcsolatos teendőket. Érdekes újdonság, hogy több cikkben a fajtakérdés is előtérbe kerül. Míg korábban »paprikára-» szólt a megállapodás. jövőre már kikötjje, hogy az milyen fajta legyen. Nálunk persze a cecei fajta van előtérben és mintegy 350 kataszteri holdat irányoznak majd elő. (Az idén 300 kataszteri hold volt a terv). A nagyüzem termékei mellett azonban nagy szükség van még a háztáji termelésre is. Éppen ezért kísérték nagy figyelemmel a szakbizottság résztvevői Szo- boszlai Jenő. megyénk küldöttjének felszólalását, aki a hiányos kertimag-ellátást tette szóvá, mert — mint mondotta — megfelelő vetőmag-ellátás nélkül nem lejlődhet a háztáji zöldségtermelés sem. Nagy György Az illetékesek figyelmébe Jobb minőségű hasítókéseket kérnek a bőrgyáriak A Polaris rakéta és az Az Egyesült Államok kormánya nemrég elhatározta az angliai, olaszországi és törökországi rakétatámaszpontok feladását. Ezeken a támaszpontokon köztudomásúlag középhatósugarú Thor es Jupiter rakétákat tároltak. Nyilvánvaló, hogy az amerikai kormány döntését nemcsak katonai- politikai, hanem technikai meggondolások is befolyásoltak. Emlékezetes ugyanis, hogy az utóbbi években lefolytatott kísérletek során kiviláglott, hogy ezek az amerikai rakéták rendkívül megbízhatatlanok. Több ízben megtörtént, hogy már a kilövő állványon felrobbantak, vagy repülés közben eltértek az eredetileg megadott röppálya irányától. De a támaszpontok feladását az is indokolttá teszi, hogy elhelyezésük ma már senki előtt nem titok, amiből pedig az következik, hogy egy nukleáris rakétakonfliktus esetén ezeket a támaszpontokat megsemmisítő csapás érné. Az Egyesült Államok katonai vezetése már évek óta foglalkozott az új támadóeszközök tervezését célzó intézkedések kidolgozásával. Az elgondolás az volt, hogy ezeket az új támadóeszközöket állítják majd a szárazföldi rakétatámaszpontok helyére a Pentagon terveiben. öt esztendő alatt több mint kétmilliárd 700 millió dollárt fordított az Egyesült Államok a Po- laris-rakéta megtervezésére és kipróbálására. 1960-ban a Felár is első változata felkerült az amerikai hadsereg fegyverzetének listájára, s ma már kilenc amerikai atomtengeralattjáró felszereléséhez tartozik. E tengeralattjárók mindegyikén 16—16 atomrobbanótöltettel ellátott Polárist helyeztek el. Amint elkészültek a rakétahordozó atomtengeralattjárók, az amerikai stratégák nyomban az
