Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
1963. június 9. tOLNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Akar 150 évig élni? A TUDÓS az emberi élettartam felső határáról A gerantológusok tudományos kutat^^ík alapján másfél évszázad ; elölik meg azt az életkor., it az embernek el lehet érnie egészséges életmód mellett. Az élet igazolja ezt a megállapítást, hiszen az UNESCO hivatalos megállapításai szerint a század elejéhez képest már eddig is több, mint két évtizeddel tolódott ki az emberi kor határa, amely napjainkban 64 esztendő átlagában jelölhető meg. A szovjet tudomány egyre újabb, lélegzetelállítóan izgalmas kísérletekkel lepi meg a világot az egészséges, hosszú öregségért vívott küzdelem terén. Parhon román tudós álláspontja az, hogy az elöregedés a századik életév alatt betegségnek tekinthető és a betegséghez hasonlóan kezelhető. Ugyanakkor számos tudós joggal száll szembe ezzel a felfogással, hangoztatva, hogy az elöregedés élettani folyamat, amely a világ- egyetem egyik alapvető törvény- szerűségének, az örök fejlődés törvényének megnyilvánulása. Viszont azok a tudósok is, akik élesen szembeszállnak Parhon tetszetős, de kétségkívül merész tézisével, hirdetik, hogy az emberiség a jelenleginél jóval magasabb életkort érhet meg. Dr. Törő Imre akadémikust, a kiváló biológust kérdeztük meg, fejtse ki véleményét a „150 éves ember”, az emberi életkor felső határáról. Véleményét a következőkben összegezte: — A szervezet elöregedése a tudomány megállapítása szerint nem a magas korban kezdődik, hanem bizonyos tekintetben szinte a születés pillanatakor. Nincs élet halál nélkül és az új élet keletkezésének forrása mindig a régi halála. Az is bizonyos, hogy a szöveteknek és a szerveknek elöregedése egy és ugyanazon szervezetben sem halad egyenlően. Sok szervben a szövetek elöregedése, elhasználódása és megújulása állandóan folyik, más szervben viszont, pl. az idegrendszerben a szövetek elöregedési folyamata és pusztulása az egész szervezet halála. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy maga az elöregedés kóros jelenség volna, hanem ellenkezőleg, arra mutat rá, hogy ez egy természetes élettani jelenség, amely szakadatlan folytonosságban halad mindaddig, amíg a szervezet megmem hal. Olyan értelemben vett megfiatalítás tehát, hogy az elöregedés folyamata feltartóztatható és újból a fiatal szervezet állapotába volna hozható: biológiai lehetetlenség. Hol a titok? Hol van tehát a titok, amely lehetővé teszi, hogy a mai átlagos 64 éves életkor 150 évre kitolódhasson? Mert hiszen ezzel a titokkal vívódik az orvosi tudomány. Erről volt szó a magyar biológusok nagygyűlésén, ezt firtatják a moszkvai, leningrádi, bukaresti intézetekben és a csehszlovák tudósok is ezt a kérdést boncolgatják, amikor határozottan kijelentik, hogy jóval túl a száz esztendőn van az emberi életkor végső határa. Érdekesek ezen a ponton Frantisek Blaha prágai professzor megállapításai, aki az „Akar 150 évig élni?” ankéten rámutat a következőkre: — Az emberi élet meghosszabbítása szempontjából fontos tényező a társadalmi gondoskodás. Mindenekelőtt a társadalmi rendtől és a gazdasági viszonyoktól függ, hogyan, és milyen hosszú ideig élnek az emberek. A negyven évvel ezelőtti Oroszországban például a lakosság átlagosan 42 évet élt. Négy évtized után, a szocializmus gazdasági és szociális viszonyai között az átlagos életkor 67 évre hosszabbodott. Hogy a magasabb életszínvonalnak, a tudomány és technika vívmányai mindenkire egyforma ki- terjesztésének nagy befolyása van az emberi életkor meghosszabbítására, azt élénken bizonyítja ez a példa. De egy másik példa is mutatja ezt. Amerikában például -a fehér lakosok átlag 69—70 éves életkort érnek meg. Ezzel szemben ugyanebben az országban, azonos éghajlati viszonyok mellett a feketebőrű lakosok átlagos életkora csak 52 év. Indiában, amíg ott az angolok uralkodtak, az angolok átlagosan 65 évet éltek, míg a hinduk csak 32-őt. India felszabadulása óta átlagosan tíz évvel emelkedett a hinduk életkora. A helyes életmód jelentősége Természetesen sok függ attól, hogy milyen környezetben és milyen feltételek között él az ember, s milyen nehézségekkel, esetleg betegségekkel kell megbirkóznia. Az új gyógyszerek, egészségügyi eljárások ezen a téren máris nagy eredményeket értek el. . A szervezet elöregedését tárgyaló gerontológia nevű tudományon belül máris elkülönült geriátria néven egy olyan speciális tudományos szak, mely kizárólag az öregkor orvosi vonatkozásaival foglalkozik: Mint Haranghy László professzor, a gerontológia tudományának egyik kiváló képviselője megállapította: az öregkor megelőzésének egyik határozott és fontos orvosi eszköze a szervezet anyagcseréjének, neurohormoná- lis viszonyainak, általában életműködésének megfelelő szinten való tartása, és ezért határozottan jelentőseknek mondhatók azok a törekvések, amelyek a kezdődő elöregedést, a szervezet szükségleteit vitaminokkal, hormonokkal, az anyagcserét befolyásoló más eszközökkel kívánják megfelelő mederbe terelni. A ma már világszerte gyártott ilyen preparátumok fontosak, és azokat az orvosi tudomány a kóros elöregedés elleni fontos tényezőnek tartja. Csodákat várni természetesen ilyen szempontból sem lehet, mint ahogy Voronoff, Steinach és mások kísérleteiről évtizedekkel ezelőtt kétségtelenül kiderült, hogy egy fiatal majom mirigyeinek beoltásával nem fiatalíthatnak meg valakit. Ezek a tudományos kutatások alapján kikísérletezett anyagok bármilyen nagyfontosságúak is legyenek, a kóros elöregedést csak akkor akadályozzák meg, ha alkalmazásukkal egyidejűleg az életviszonyok (táplálkozás, lakás, foglalkoztatás stb.) is rendeződnek. A geriatria egy másik fontos feladata a szellemi képességek biológiai elöregedésével kapcsolatos. A geriatria tudománya kutatja a biológiai elöregedés okozta szellemi változásokat- és az így szerzett tapasztalatokat hasznosítja. Mi tehát a jövő perspektívája Az orvos szerepe az elöregedéssel kapcsolatban az, hogy ez a folyamat mindig az élettani határok között maradjon, soha kórossá ne váljék és a halál a biológiai okok következményeként álljon be. Vagyis az élettani elöregedést megelőző „korai elöregedés” ne alakuljon ki. Ha ezt az orvos és társadalom együttes munkája az elkövetkező évtizedekben lehetővé teszi, akkor valóban nem utópia, hanem a tudományos kutatások eredményeként megállapítható lehetőség lesz a 150 éves átlagos életkort megérő emberiség. Magától értetődő, hogy az életkor kitolódása a jó életerőben lévő, helyét a világban megtaláló, és feladatát megoldó emberek számát fogja emelni. Mert a gerontológia tudományos kutatásai a jó életerőben, egészségben elért magas életkorért küzdenek. Az eddig mutatkozó eredmények alapján pár évtizeden belül megvalósulhatnak ezek a célkitűzések, s a század eleje óta máris több évtizeddel emelkedett átlagos emberi életkor a század végéig is már ugrásszerűen emelKISS ISTVÁN UNATKOZOM Schopenhauer német filozófus, akinek pesszimista bölcseletével távolról sem értünk egyet, az élet jelenségeinek jó megfigyelője volt. Azt írta kortársairól — jó száz évvel ezelőtt — hogy két veszély fenyegeti őket: a szegényeket a nélkülözés, a gazdagokat az unalom. Ugyanebben az idoben,» született az angol spleen szó, és alakult ki a jómódú semmittevők irodalmi figurája. A „nemes lord” naphosszat ásítoz- va, szótlanul ül kandallója előtt, sivárnak és értelmetlennek érzi az életet — „spleenje van”. A nélkülözéstől hajszolt szegényeket és az unatkozó gazdagokat ma is megtaláljuk a kapitalista társadalomban és korunk irodaiméban. Elég, ha Steinbeck és Galsworthy regényeire, Shaw és O’Neill drámáira, vagy legújabban az egzisztencialista életformára és művekre utalunk. Mit szóljunk azonban ahhoz, hogy olykor saját gyermekeinktől és a környezetünkben élő emberektől is halljuk ezt a szót: „Unatkozom ...”? Tevékenység Aristoteles, az ókori Görögország egyetemes érdeklődésű bölcselője, ezt írta Etikájában: minden örömérzés feltétele a tevékenység, tehát valamilyen energia kifejtése. A természet nemcsak azért látta el az élőlényeket különféle erőkkel, hogy elháríthassák az őket fenyegető veszélyeket, hanem azért is, hogy tevékenységük útján több örömhöz juthassanak. A nem foglalkoztatott energiák teherként mutatkoznak a lelki-szellemi háztartásban : beáll a tespedés, az unalom kínzó érzése. íme, milyen modem és találó elemzés, két és félezer év távolából! Még ezt kell hozzátennünk: az unatkozás sajátosan emberi „képesség”, sem a növény, sem az állat nem ismeri; az állatok látszólag lustálkodó heverése a napsütésben gazdaságos erőgyűjtés az új meg • új tevékenységre. Kezdjük a legkisebb embernél, a csecsemőnél. Idóérzés Ki látott már unatkozó csecsemőt? — ugye, a kérdés önmagában komikus. Az újszülött a táplálkozás és mozgás funkcióinak gyakorlásával, illetve a pihenés. alvás szükségletének kielégítésével tölti napjait. Nem gondolkodik azon, mire fordítsa, hogyan ossza be idejét — nincs időérzéke. Ez még később is hiányos. Tudjuk, hogy a gyermek határtalannak érzi az előtte álló napok és évek sorát. Idejét tel jesen kitölti az ismerkedés a vi laggal, a játék, s mivel élete lényegében csupa szórakozás, az unatkozás gondolata sem férkőzhet közel hozzá. A tanulással, az iskolába járással együtt kezd kifejlődni a gyermek időérzéke. Napjait, most már órákra be kell osztanja, az iskolai és az otthoni tanulás mellett szabad ideje is marad. (Nem térünk ki a túlterhelésre, mert ez általában már nem probléma nálunk.) S éppen a szabad idő rejti magában az unatkozás veszélyét — gondoljunk az előbb említett dologtalanokra, akik az egész világgal azonosítják belső ürességüket. Fontos tehát, hogy a gyereknek segítsünk a szabad idő kihasználásában, mert egész életére jó hatással lehet, ha ezt korán megszokja. Változatosság A segítés nem azt jelenti, hogy mindig a gyerekkel együtt játsz- szunk, szórakozzunk. Érdekes megfigyelés: a gyerek gyakran akkor is „unatkozik”, ha nem tud választani például az olvasás, játék, séta között. Határozott szót, tanácsot, útmutatást vár, s akkor egyszeriben célra irányul tevékenységet kereső ösztöne. Ügyeljünk a változatosságra — ez egyébként is a harmonikus lelki élet alaptörvénye. Ha naponta kettőtől négyig tanul, négytől Ötig sétál, öttől hétig megint tanul, és héttől nyolcig játszik a gyerek, ez idővel éppen olyan unalmassá válhat, mint a teljes tétlenség. Ellenben a merev időbeosztás variálása szinte megsokszorozza a benyomásokat, tartalmasabbá teszi az időélményt. Az is, ha olykor „olvasónapot”, vagy „játéknapot” rendezünk. Mindez már a felnőttekre is vonatkozik. Az egyformaság, az egyhangúság nyomasztó hatása. Az emberi agy sokféle inger befogadására — és feldolgozására, „megválaszolására” — alkalmas. Az egyhangúság zavarokat okoz; ha a zongorán tíz éven át egyetlen billentyűt nyomkodna valaki, az a billentyű elkopik, a húrja meglazul. Egy régi híres színész elmondta, hogyan únta meg egy világirodalmi remekmű szövegét, mert egymás után százötven este azt kellett szavalnia. (Éppen ezért, a legnagyobb sikerek szériáit is más előadásokkal szakítják meg.) A m mm » JOVO Esőztető berendezések 1963-ban Debrecen és Nagyhegyes között, Balatonaligán és a kalocsai járásban 6300, illetve 3500 hold terület öntözésére képes központi szivattyútelepeket helyeznek üzembe. A hír érdekes, mert ilyen hatalmas területek öntözésére egyetlen szivattútelep elegendő, ugyanakkor a jelenleg nagyon népszerű csőkutas öntözési rendszerhez a kisteljesítményű szivattyúk tömegét kellett beállítani. Jellemző, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság 3000 holdas ön- j tözötit területén 84 szivattyú ' ugyanennyi osőkút található. Érthető tehát, hogy a szakembereket állandóan foglalkoztatja az öntözés költségének csökkentése. Hogyan is működnek az ilyen öntözőtelepek. A Balatonaligán üzembehelyezendő szivattyútelep 3500 holdat öntöz majd. A Balaton mellé építenek fel egy elektromos árammal működő automatikus vezérlésű szivattyútelepet, amely több, szerteágazó alagcső- vezetékrendszerbe nyomja majd a Balatonból kiszívott vizet. A szivattyútelep teljesítménye igen nagy: másodpercenként közel 1 köbméter vizet juttat csövekbe. A szivattyúteleptől kiinduló vizet szállító csőrendszer egyébként megfelel egy városi vízvezeték- rendszer felépítésének, mert a vezetékek itt is a földbe-süllyesz- tettek, s 500 méterenként úgynevezett hidrások nyúlnak ki a talajból; ezekhez kell kötni a hordozható öntözőberendezések vezetékeit, illetve szórófejeit. A A legóvatosabb becslések is azt mutatják, hogy egy-egy ilyen szivattyútelep teljesítménye 40 hordozható csőkutas szivattyú motor teljesítményével egyenér tékű. A kalocsai járásban megépítendő szivattyútelep még a kísérleti jellegű balatonaligai öntözőrendszert is felülmúlja, mert másodpercenként 1,5 köbméter vizet szolgáltat. Igaz, hogy az ilyen telep felépítése sokba kerül, hiszen az öntözendő terület minden kataszteri holdjára 10 000 forint értékű beruházás jut, ami drágább a hordozható öntözési rendszernél. Viszont a hordozható rendszer élettartama átlagosan számítva 8—10 év, míg a központi szivaty- tyútelep és a földbesüllyesztett vezetékrendszer 30 évig is üzemelhet. De élettartama feltétlenül meghaladja a 20 évet. Cs. J. Gyermekeink biztosan megérik azt a korszakot, amikor általánosan megrövidül a napi munkaidő, több szabadnap is lesz egy héten. Nem csekély problémaként jelentkezik akkor majd a szabad idő felhasználása, így is mondhatjuk: a szervezett, társadalmi küzdelem az unalom ellen. Jogosan gondoljuk, hogy bárcsak itt tartanánk, bár ez lenne a legfőbb gondunk! Mégse becsüljük le az unatkozás lelki-szellemi kárát, inkább készítsük fel magunkat és gyermekeinket az állandó, tartalmas és változatos tevékenységre. GYENES ISTVÁN Az É. M. 44. sz. Állami Építőipari Vállalat (Budapest, V.-ker. Kossuth L. tér 13-15.) azonnal felvesz budapesti munkahelyekre kőműves, ács, állványozó szakmunkásokat, építőipari könnyűgépkezelőket, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri étkezést biztosítunk. Munkaruha és — vidékieknek — tanács-igazolás szükséges. Szakmunkások szerszámot hozzanak magukkal. _____ (?)
