Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
f ■ _ ' - * \ A „századok tanúja” öltözködik Talán ezen a munkahelyen kel legkorábban a nap a fővárosban. Itt csaknem mindig érezni egy kis levegőmozgóst. Tetők, kémények, bádogszobrok és bádogcirádák birodalma ez. A nagy városra még rátelepszik hajnalonta a szürkület, de a Vár épületének kupoláját, tetwi. már bevonja a pirkadáa finom, rózsaszínű patinája. Többször is jártam fent e nem mindennapi munkahelyen, amikor megkezdődtek a gyorsabb ütemű újjáépítési munkák, hogy minél előbb felköltözhessen ide az Országos Széchenyi Könyvtár is. Méltó helye lesz. A hatalmas épület más részében valószínűleg múzeum, olvasótermek és sok más kulturális intézmény létesül majd. Jól emlékszem: 1960 ködös hajnalé novemberében is jártam fent a Vár „tetején”, akkor még a kupola újjáépítése meg sem kezdődött. Már csípett a reggeli levegő, de Ördög Mihály díszmű-bá- dogos elég lenge öltözékben rez- zenetlenül állt öt emeletnyi magasban a tető gerincén és egy kicsit úgy tűnt, gúnyorosan néz le ránk, mert még a viszonylag sima padlástéren is botladozva jártunk. Felnéztem rá, és csodálkoztam, hogy olyan piros az arca, frissen öntött bronzszobrokéhoz hasonlított. Le is kiáltott hozzánk: — Ide még a napfény is korábban ér! Több, mint két év telt el, és már nemsokára készen lesz a kupola. Rövidesen eltűnnek róla az állványok ,és teljes pompájában látható lesz a főváros tetőinek e sok tonnás vörösréz koronája. Akkor még csak a helyén álltunk, körülöttünk anyagszállító kis liftek kúsztak fel zümmögve a falakra, zsaluzok szekercéi csattogtak. Alattunk a kis szerpentinen apró autók kapaszkodtak fel a Vár felé. Közvetlenül a talpunk előtt, lent volt méltóságos méreteivel Mária Terézia bomba-seb- helyes fogadóterme. Keresztül-kasul bejártuk akkor Simon Imre osztályvezetővel és Farkas Károly főmérnökkel a romos termeket, padlásokat. Onnét lehetett csak igazában látni, hogy milyen nagyméretű munka vár az építőkre. Most a napokban — miután már a laikusok is láthatják, hogy a munka nagy része elkészült — újra érdeklődtem: hol tartanak a munkálatokkal? Gondolom, a kérdést mindazok felteszik magukban, akik elsétálnak a Duna-partra. S úgy hiszem, hogy a fővárosba látogató vidékiek, külföldiek első útja is a Várba visz. Kérdésemre Tóvölgyi Mihály művezető válaszolt. Vele is találkoztam már, ő vezette akkoriban a Mátyás-templom Béla-to- ronycsoportjának tetőfedését, de ezenkívül is sok. nemes arculatú pesti háztető emlékszik kezenyo- mára. — A tetőfedő munkák nagy része elkészült — mondja. — Csak a kupola mögötti C-számy és a Tabán felőli F-számy fedetlen. A kupola fedése folyamatban van. Mi jelenleg a kőfaragó és bádogosmunkára várunk, rajtuk múlik, hogy mikor folytathatjuk a tetőfedést. ■— Mennyi, és milyen tetőfedő anyagot használnak még fel? — A munka teljes befejezéséig még fel kell dolgozni körülbelül százhúszezer darab húszszor— negyvenes műemlékpalát, amelyeket — különleges, minisztertanácsi engedéllyel — vörösréz viharkapoccsal is rögzítünk. E munka vérbeli, és ritka szakértelmet, szakképzettséget igényel. Ugyanis sok a toronyszerű kiképzés a tetőn, minduntalan finom bádogszobrok és más bádogmunkák törik meg a tető szabályos vonalait. Nyugodtan állíthatom, hogy a jó szakértelem mellett fontos még a szakmunkások szépérzéke, és arányérzéke is, sőt a hasonló típusú munkáknál nem JO HANNS RÖSLER: Rövid ismeretség Az ember sosem lehet elég óvatos! Különösen, ha utazgat a nagyvilágban! Ilyen tapasztalatokat szerzett Kari barátunk is, amikor az üdülő sétányán fiatalemberhez illő merészséggel és bátorsággal megszólított egy ifjú hölgyet: — Viszontláthatom, kisasszony? A fiatal hölgy a fejét rázta, de válasza cseppet sem volt barátságtalan: ~— Nem vagyok kisasszony. — Ne-e-m? — Nem. — Kár. — Talán... — Asszony? — Igen. — És a férje? — A férjem otthon maradt, egyedül vagyok itt. Kari barátunk lehetőséget szimatolt. — Akkor talán mégis folytathatnánk... Az ifjú hölgy arca elkomolyodott. — Nem... Először is, általában nem csinálok ilyesmit, másodszor, az egész üdülőhely tudja, hogy férjes asszony vagyok és a férjem nincs itt. Mit szólnának az emberek, ha hirtelen együtt látnának magával? — Az embereknek azt mondanánk... — Nos? — Azt mondanánk, hogy a férje vagyok, és váratlanul megérkeztem. Az ifjú hölgy megállt. — ügy látszik, fiatal barátom, ezúttal nem esett a feje lágyára! — Egyébként sem! — Nyilván. — Tehát? Beleegyezik? — Lehetetlen! — mondta nevetve az ifjú hölgy és hevesen rázta a fejét. És mégis lehetett. Amikor Kari barátunk három órával később kezében bőröndjeivel belépett a szállodába, ahol Eil három hét óta lakott, megkérdezte: — Rendelt a feleségem részemre szobát? — Igen. A második emeleten. — Köszönöm. Kari barátunk vidáman cipelte fel bőröndjét, átöltözött, és rövidesen, a kellemes várakozás gyönyörétől ragyogva — hiszen a férfiak oly büszkék apró győzelmeikre —, megjelent a szálloda ebédlőjében. Egy pincér sietett elébe. — Szeretnék a teraszon vacsorázni a feleségemmel, van erre lehetőség? — kérdezte Kari. — Sajnos, nincsen. — Foglalt talán minden asztal? — Asztal még csak volna — válaszolta a pincér, — de őnagysá- ga egy negyedórával ezelőtt elutazott. — Elutazott? Kari reményei szertefoszlottak. — Elutazott? — ismételte. — Igen! — Üzenetet nem hagyott? — De, igen — bólintott a pincér. Itt hagyta a három heti tartozását. Azt mondta: „Amint este megérkezik a férjem, adja át neki a számlát.” Fordította: HOLLÖSI TIBOR árt, ha valamit tudunk az építészeti stílus korabeli történelméről. Csak egy érdekes példát említenék: Annak idején (körülbelül két éve), több mint száz éves plakettet találtunk a Mátyástemplom hollójának talpában. A plakettre rákareolták a tervező nevét is. Más alkalommal pergameneket találtunk, amelyeken megírták, hogy az illető templomtorony építési munkáinál egy munkás lezu- 'hant, meddig tartott a munka, és hasonlókat. — Visszatették változatlanul a tekercseket? Vagy írtak rájuk valamit? ■ — Mi is „leveleket” helyeztünk el, akár a régi mesterek. Elmondhatom, hogy Marcsek Ferenc és brigádja, Seftsik Antal és brigádja, valamint Füleki János és brigádja, és a többiek is értik úgy a münkát, mint a hajdani mesterek. Elölről, a homlokzat felől mutatós a Vár. A Vérmezőről és a Tabán felől nézve kevésbé. Nem ártana megóvni a Tóth Árpád sétány műemlékeit sem. (Annyi műemlékünk van, hogy ezt megengedhetjük magunknak?) A Vár utcái közül talán a legsiralmasabban néz ki az Uri-utca. Néhol fák lombja integet ki a romos házak ablakán. Igaz, az úttestet kövezik, de a házak képe rücskös, szilánknyomokat őriz az a kevés vakolat is, amit még nem szedett le róluk az idő. De azért a Vár, a „századok tanúja” — öltözködik. A nap későbben is nyugszik itt. A sötét szintje már-már befedi, elnyeli a várost, a Vár kupolája, a templomtorony, és más magas épület még sápadt rózsaszínnel hívja fel magára a tekinteteket. Messziről már nagyon szép a Vár. Két éve már, hogy az egyik betongerendán, a tetőszerkezet alatt ott láttam a Műemlékvédelmi Bizottság emléktábláját, rajta a következő szöveggel: „Megdicsért munka”. Jó lenne, ha nemsokára ezt lehet elmondani a már teljesen elkészült Várról; hogy méltón koronázza szép fővárosunkat. KISS DÉNES CSÄNYI LÁSZLÓ: Tücsökzene a lépcsőházban Lépcsőházunkban tücsök muzsikál. Húzza, húzza a kint rekedt cigány, mint aki csak egy falat kenyeret, vár az emberi jószándék helyett, húzza, húzza és azt is tudja, hogy a saját dala a jutalma, sok, s talán még több is, mint amit szegény megérdemel a lét szűk peremén. Jelkép lenne? A példa túl közel, s oly egyszerű, mint aki énekel a lépcsőháznak kopár és sötét sarkába rejtve semmi-éietét, hogy meg ne lássa senki, csak a dal szárnyaljon boldog ritmusaival, Cirip, cirip, megállók hallgatom, holdfény ejt foltot a piszkos falon, ő meg, a szegény, szürke kis cigány nemcsak nekem, mindőnknek muzsikál. Révfülöpi jegyzetlapok A biztos és a hűséges őr-nyárfák a föld és a víz nyugalmát vigyázzák, s az ég a tóban nézi arca mását. * Itt minden vers. Csak meg kell hallanod a mély csendből az örök dallamot. * Hófehér madár az éjszaka csendje. A nyári Hold besüt szobámba. Fénye aranyként ragyog. Szívesen adnám neked fele kincsét, de egyedül vagyok. BÄRDOSI NÉMETH JÁNOS: Emléke marad a nyárnak Elszáguldott k vihar aranyporával s mennyköveivel. A villámok kék-piros szalagja lefutott a folyók mélyeibe, sustorgó kén-szaga nem fojt, nem fáj a fényes káprázat, se a láng-lohadása, mint a biztos ítéletű fák állok árvizes utamon, fent, a magasban elkapom a szivárvány szétfutó színeit és árva szemeimben csak emléke marad a kócsag-tollas gyönyörű nyárnak. / cAAmti ¥í^ •Federico Fellini alakja már az Országút, s a Cabiria éjszakái rendezése alapján is közkedvelt volt. Ehhez felesége, az előbbi filmek főszereplője, a csodálatos „női Chaplin”, Giu lietta Masina is hozzájárult. De az Édes élet bemutatása óta — amikor is a filmalkotó az elesettek szomorú-szép világáról áttért a ma Olaszországét szintúgy jellemző nagyvárosi élet témájára — a művész népszerűsége növekedett. „Fellini rendez!” — ma már fogalom: a szerem : és lakástulajdonosok, kiknek ab’álcából laiható az n filmjeinek utcai forgatása, jelentős összegekért adják bérbe a kilátást Azonban Fellini tudja. bogy a túlzott és előlegezett siker, az állandó szereplés a sajtóban, a reflektorfény art a művésznek. Nem hasznait az Édes élet-nek sem az előzetes reklám, rh.i'y más filmnek tun- 'eíte fel azt, mint amilyen. Ezért, mikor tavaly nyáron egy eldugott üdülőhelyen legutóbbi munkáját forgatta, semmilyen felvilágosítást nem volt hajlandó adni. Még a film címét sem árulta el, s a forgatókönyvet a produkció tagjai közül is csak kevesen olvashatták. Vla- guk a főszereplő színészek nem ismerték a film tartalmát, ami azonban nyilván T ellini sajátos színészcezelési módszereiből ;s fakadt. A bulvárlapokat, magazinokat állandóan foglalkoztató készülő almot a legnagyobb btck'zatos- ság lebegte körül. A nemrégi bemutatón kiderült, hogy a világhírű rendező ezt az alkotását egy alig leplezett önvallomásnak szánta, amelyben közvetlenül beszél saját életéről, problémáiról, vágyairól, érzelmeiről. Az ideiglenes, kívülről adományozott címet a rendező véglegesítette. Fellini legújabb filmjének címe így lett: Fellini 8 és fél. Az alkotás egy érettkorú férfi válságát ábrázolja. Guido, az ötven év felé tartó sikeres filmrendező - menekülve művészi megalkuvásaiból, feleségével, barátaival és számlálatlan nőismerősével való rendezetlen kapcsolataiból, egy zárt légkörű fürdőhelyre vonul nyugalmat keresni. Itt átgondolja férfikorát, s eljut az öngyilkosság tervéig. 'Aztán mégis belefog következő filmjébe, s közben rájön a végső megoldásra : a világgal, munkával, emberekkel való kibékülésre, a szeretet átfogó hatalmára. Az élet szép, ünnepeljük együtt — mondja Fellini befejezésül. ízelítő a szereposztásból: a filmbeli rendezőt Marcello Mastorianni, Fellininek az Édes élet óta legjobb barátja alakítja. Feleségét, egy nem szép. nem túl tehetséges színésznőt, aki hazug életük miatt férjét el akarja hagyni, Anouk Aimée játssza. (A szerep kedvéért parókával, szeplősen, levágott szem- pillákkal jelenik meg a vásznon.) Guido egyik, kicsit közönséges barátnőjének ízes figuráját Sandra Milo formálja, őt ezúttal tíz kilóval kövérebben látjuk a filmben. Claudia Cardinale egy fiatal lányt alakít, akiben a főszereplő hisz, s kiből nagy színésznőt szeretne faragni. A Fellini 8 és fél három síkon ábrázol. A film jelenetei hol a férfi üdülőhelyi hétköznapjait, hol emlékezésének képeit, hol víziószerű álmait mutatják. Mindezt átszövik a Guido készülő filmjéből való részletek. A mű sokágú felépítésének miértjéről Fellini úgy nyilatkozott, hogy ebben az alkotásban ő mint rendező is, mint téma is, az ógörög, mondabeli százsze- mű Árgushoz akart hasonlítani. „Ha Árgus ötven szemével álmodik, a másik ötvenet meg nyitva tartja; képzeljétek el, mi mindent fog így látni!” A film maga — Fellini elképzelésének helyességeit bizonyítja, PADÁNYI ANNA
