Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Jn ODALMI MELLÉKLETE Mihajlo Sxtyeimah t Az ember vére drága Két érdekes könyvről „Bemutatom Balu jevet“ emberéhez vezető utat. ' A Bemutatom Balujevet érdeEgy földgázvezeték-építő rész- sorban kutatni, megtalálni, nem jó regény. Minden egyes be- leg dolgozik valahol a Szovjet- pedig a rosszat. kezdése hiteles példázata az unió földjén. Végtelen pusztasá- Az fró a mai történelmi kor- «let bonyolultságának és sajátos gokon, sebes vizű folyókon, ember szaknak állít maradandó emlé- fenség az emberelőben levő jó soha nem járta mocsarakon át két. s az egyszerű szovjet ember- k«»esesehez. Kozsevnyurov regeviszik a födgázt Távod-Kelet vá- nei „u; _ megváltozott °azda- RVe. eze!7t taí?haí náiumc is sza- a- ne a“ a me',v ozctt 'azQd mot a legszelesebo erdekiodesre. roeaioa es rail aaoa. sági és társadalmi viszonyok ta- (Kossuth Könyvkiadó). Ez adja Vagyam Kozsevnyikov u&a belsö_ egyélli szükségtól ve. A. L. Újszerű, erdekes regenyenek keretét, melynek hősei a világtól távol élő szovjet emberek: búvárok, hegesztők, gépkezelők, sofőrök, munkavezetők, laboránsok mérnökök. Az első hallásra nem különleges történet. Néhány oldal olvasása után azonban az érdele, Soiohov után nem kis bátorság boldogságáról lődés valamilyen különös izgalma kellett ahhoz, hogy a polgár- épp ezért nem lehet igazi bol- ragadja magával az embert — háború idejéről súlyos, reprezen. dogság... megérzi a kor sűrített levegőjét* tatív jellegű művet írjon valaki A szerző nehéz és szép feladat- a Szovjetunióban. Sztyelmahnak ra vállalkozott: a kommunizmust volt hozzá bátorsága tehetsége és építő egyszerű szovjet ember egyéni mondanivalója, hogy a portréjának megalkotására. Mi Csendes Don után ne csak megemeli Kozsevnyikov regényét több írja a maga regényét a forrada- tártai' aT^úi túszon vök” •T-T'iil hasonló szándékkal íródott mű lomról, a földosztásról, a péti- ■ ■■■ ■ fijlé? A magas művészi igénnyel juristák és kulákok acsarkodá- párosulö, mély tisztelet az em- sáról — de úgy írja ezt a re- berrel szemben. Balujev. a re- gényt. hogy államától Leningénv főhőse mondja egy helyen: díjat, a közönségtől pedig egy- érzések tö ►>...a legesleghatalmasabb emlék- csapásra népszerűségét kapjon - , az ek művet kell felállítani, rozsda- érte. mentes acélból, de neni^ egy- Sztyelmah ukrán. Szűkebb havalakinek, hanem egyszerűen a 2aja parasztságának vergődését, adatok egyike. Sztyelmahnak ma. szovjet embernek. Embenmadat- tétovaságát és egyenesbetalálását radéktalanul sikerült. Rendkívül ká kell válnunk. Ez a leglonto- jrja jngg könyvében. Az ember plasztikus szerkezű regénye sabb...« vére drága eg: Korban, tapasztalatban, köte- ne te. De ebben a napban benne lességtudásban és hírnévben is van az egész korszak, minden sokféleképpen eltérő embereket jellegzetes problémájával és beismerünk meg a regényből. Leg- nyódáiméval. És benne van legtöbbjük megjárta a sikerek és ki- főképp az ember nagy, erős vá- ki a bukások iskoláját is. Nem gya a boldogságra... különleges, nem csupa jó, vagy csupa rossz, emberek. Emberek, nvi n /»rtÁpr» .ofm/VOrrfÓr Q 10 életüket is, hogy az ember --örömmel a szívében lépkedjen a, földön«. De a boldogság vágya küálmodjék, amely Szenvedélyes figyelemmel szemléli az író a nagy vihar szülte új ember jellemét. A kommunista eszmékért vívott forradalmi harc nemcsak a mű történeti erkölcs, az új gondolatok kialakulása — ez Sztyelmah legszemé. lyesebb, legizgatóbb mondanivalója. Az emberi öntudat nö rekvések kikristályosodásának folyamatát tükrözi — ez a legnehezebb, de a legszebb írói fel akikben a kor egész atmoszférája, az élet minden órája fokozza az egymás iránti felelősséget, lét- ••ii ' ux: <x kjxj uoixj tzzrcxtz, vagya auszükséglétté teszi a Decsu e esse- jgnféle utakra, ösvényekre tereli get. A munka nagyszerű hoshol vére drága egyetlen nap törté- hősi eposz, hol borongó - ballada. a nemes pátosz váltakozik benne a legjobb értelemben vett ér- zelmességgel, ízes humorral és pattanásig feszült drámaisággal — de minden hangvétele, minden szava hiteles, igazi életábrázolás. Elemekbe formált kommunista Méltó utódja az orosz realisták hősei azért áldozzák, ha kell ^Ruagyobbjamak. Ennek a műnek tiszta eszmei- ségén, a drámai történet sodrán kívül az is aranyfedezete, hogy az író igazán ismeri a környeze- az embereket. Ezek között van tét. az ukrán falut, az őszi fölzsákutca is. Néha úgy tűnik, dek illatát. a földosztást megelőző, hogy a boldogság már-már meg- kísérő és követő harcokat, és van. aztán kiderül, hogy szánal- mindez benső, saját ügye. más konc csupán az uraság asztaláról, vagy a >*nemzettest vér* A magyar közönség nemigen hallotta eddig Sztyelmah nevét. tettei mellett megannyi egyeni gyengeséggel — önzéssel és hiúsággal, pletykával és féltékenységgel, nagyzolással és állhatat- lansággal is találkozunk még ezen az építkezésen, melyek a mind több, új vonással együtt adják az embert. Nagy gond, fe- lelősség van az építkezés vezetőinek vállán, akik maguk sem képtelen igazán szeretni az éle- maradandó csupa hibátlan embere.v - tét. a világot, embertársait.' kép- sok közé i™„. aer.kit szorít a tér . az_e. - - télén arra. hogy ne csak a maga Könyvkiadó). — Ív tekn időjárás, a dicsőség el- nyerése, Balujev mégis így tanít ravasz hitegetése. Sztyelmah azt De bizonyos, hogy aki ezt a reis ragyogó művészi eszközökkel gényt elolvassa, az érdeklődéssel a meg. hogy a haszon várja majd a további köteteit is. szenvedélyétől megszállott ember Mert Az ember vére drága a szép és igaz nlkotá- tartozik. (Kossuth A véleménye és javaslata meglepett. Nem azért, mert t>i- zarrnak találtam, hanem elsősorban azért, mert egy elavult, s politikusnak egyáltalán nem nevezhető álláspontot véltem benne felfedezni. Azt mondotta a szóbanforgó nyolcadikosokról, hogy nem érdemesek a középiskolai felvételre, mert szüleik a klerikális reakció hívei, s maguk is vallásos befolyás alatt állnak, eljárnak néha templomba, s a hittanoktatásról is csak azért maradtak ki, mert felhívta a figyelmüket arra, hogy az órák látogatásával továbbtanulásukat veszélyeztetik. Jólesően nyugtázta saját tevékenységét, s szinte aláhúzta: így kellene tenni minden iskolában. mert ezzel jelentősen csökkenteni tudnánk a vallásos befolyás hatását. Nem értettünk egyet, és véleménykülönbség fog fennállni közöttünk ebben a kérdésben mindaddig, amíg meg nem változtatja a felfogását. Álláspontja több oldalról támadható, s ellenérvek özöne szól az ellen, amit oly szívesen hangoztat. Az első ilyen érvem: leegyszerűsíti az egész problémát. Nem differenciál, hanem egy kalap alá vonja a vallásos embereket a klerikális reakcióval. Pedig a két fogalom között szinte szakadéknyi széles a különbség. Amíg a vallásos emberek esetében egy torzult világképet tükröző meggyőződéssel állunk szemben, addig a klerikális reakció fogalma alatt az egyház egyes képviselőinek hala- dásellenes politikai tevékenységét és cselekedeteit értjük. Na már most, mi a helyzet? Igaz, hogy a gyermekek szülei vallásosak, eljárnak templomba, s a gyerekeiket is ráveszik erre. De vajon ezzel már egyúttal ellenségekké is váltak? Emlékszem, volt idő, amikor néhányon túlbuzgóságból rend- szerellenes cselekedetnek tekintették az ilyet. Ma viszont szívesebben fogalmazunk így: a rendszerhez hű,' becsületesen dolgozó, vallásos ember. Nem tudom, érzi-e a különbséget? Szerintem igen pontosan érzékelhető a megfogalmazásból: nem az a lényeg, hogy valaki vallásos-e, avagy nem. Sokkal inkább számottevő ez: rendszerünkhöz, a szocializmus ■ építéséhez hű, becsületes dolgozó. Olyan, aki sem erejét, sem szívét nem sajnálja hozzáadni társadalmunk erősítéséhez. Ami tehát a szülőket illeti: magatartásuk több, mint lojalitás. Megérdemlik-e tehát, hogy még csak gondolatban is azok közé állítsuk őket, akik nem rokonszenveznek velünk, s nemhogy előre, hanem hátra t ja az egyik fiatal műszaki eilen, őrt: »Ide hallgass, nem lehet ügyészi hangon beszélni minden hegesztővel. Nyerd meg a bizalmukat. A rossz varrat nemcsak a technológiai szabályok megszegésének következménye. összeveszett a hegesztő a feleségével, nyomban látszik a varraton, mert girbegurba. A termelési terv teljesítése, ha tudni akarod, a mindennapi életnél, az otthonnál kezdődik... — A szavaidat pedig válogasd meg. ne mondd azt, hogy -selejtgyártó«. mert az, gyilkos szó. Legkönnyebb dolog büntetni. De, hogy ne kerüljön sor büntetésre, ehhez sokat kell vesződnöd az emberekkel. Viszont jólesik, ha úgy érzed, hogy meg'- mertettél egy embert...« A szerző lebilincselő alaposság, gal és igénnyel rakja össze azokat a formálódó új emberi vonásokat, melyek jellemzik majd a jövő társadalmát. D; bemutatja azt is. hogy ezek az új emberi vonások nem kinyilatkoztatások alapján, nem önmaguktól, hanem sok-sok vesződség, útkeresés, harc és gond alapján érlelődnek. Kozsevnyikov regényének egész széliemét áthatja — amit ki is mondat az egyik hősével -- hogy minden emberben a jót kell elsőAMUNDSEN KORTÁRSA Emlékezés Dsida Jenőre próbálják for» dítani az idő kerekét? Másra érdemesek ők. Arra, hogy ne legyünk velük szemben türelmetlenek, hanem szívós, kitartó és tartat-, más, meggyőző munkával állítsuk a mi eszménk, a materializmus oldalára. A gyerekek helyzete talán még a szülőkénél is bonyolultabb. Ők ugyanis két eszmekor mezsgyéjén állnak. Az iskolában, az ifjúsági szervezetekben érinti őket egy bizonyos fokú materialista hatás. Otthon viszont a szülők és a nagyszülők szájából a vallás erkölcsnemesítő hatásáról hallanak, s arról, hogy ezt, vagy amazt azért nem szabad a rendes embernek elkövetnie, mert megveri a jóisten. Az tiszta sor, hogy a ■vallás sohasem érte el azt az erkölcsi nevelő hatást, amit képviselői, a gyakorlatban megvalósításra váró célként kitűztek. De tudhatják-e ezt a gyerekek, akik nagyjából még cselekvő-, képtelenek. Túl magas követelmény lenne velük szemben, ha ezt várnánk el tőlük. Meghaladná az erejüket, s még jobban összezavarodnának, ,S ha már nem tudnak egyértelműen eligazodni, segítünk-e nekik azzal, ha elzárjuk, vagy csak megkíséreljük elzárni előlük a tanulás, a művelődés útját? Ugye, hogy erre már csak nemmel lehet válaszolni? Már csak azért is, mert az ember sorsának, jövőjének alakulása sokban függ attól, milyen a környezete,' milyen hatások érik. Ha a régiben marad, nem várhatunk új hatásokat, nem várhatjuk, hogy a most még tizennégy éves fiú, vagy lány néhány éven belül ateista lesz. Ugyan, mitől lenne, ha nem ismerkedik meg magasabb fokon a korszerű műveltség alapjaival, ha nem tudatosítjuk benne, hogy az az eszmekör, amelyet otthon próbáltak a fejében elültetni, valóságellenes, S hogy az Isten fogalma épp úgy költött, mint a népmesék legkisebb gyermeke, vagy tündérei. Hogy ezt felismerjék, ahhoz tanulniok, művelődniük kell. Ez létfontosságú számunkra. Vitathatnám az elején említett álláspontját és javaslatát még több oldalról. Most azonban hagyjuk ezeket. A.z eddigiek azt hiszem, meggyőzőek arra nézve, hogy hadakozást módszere nem jó. Az ilyennel nemhogy előremutató eredményt érne el, hanem még inkább olyat, ami nem csökkenti, hanem növeli a vallásos befolyás alatt élők táborát. Ez pedig, azt hiszem, nem célja, s nem is lehet az. SZOLNOKI ISTVÁN Vannak költők, akik soha nem kerülnek irodalmi viták középpontjába, művészetükkel nem toboroznak lelkes rajongókat és haragos ellenfeleket, s az emlékezés fénye is csak egy-egy év- nyékét, drámákat, tanulmányo- seggel fordított, de már első forduló alkalmával hullik rájuk, kát írt, de ő építette a budapesti könyvének nyitó verse azt a cí- de életművük mégis hat, lassan Állatkertet, s grafikusnak is ki- met viseli: Túl a formán, s így es biztosan, szinte beleivodva az tűnő volt, épp úgy, mint Bánffy kezdi: Túl minden jelzőn és ren- irodalomba. Ok azok, akiknek Miklós. Igazi lírikust azonban ke- deltetésen meglapul a dolgok könyvéhez mindig szívesen nyu- veset mutatott fel ez a nemzedék; lelke. Ezt a titkot kereste rövid lünk, mert hatásukat soha nem Reményik már korán elhagyta életében, a dolgok lapuló lelkét, tévesztik^ el, s újraolyasásuk egy- Erdélyt, s a lírát tulajdonképpen s néhány valóban nagy vers! ben az újra-felfedezés örömét is CSak Tompa László és Dsida mint a Szerenád Ilonkának, a jelenti. Jenő képviselte, s az a néhány Tóparti könyörgés, Légy már leDsida Jenő ilyen költő volt. fiatal, aki utánuk jelentkezett. genda, A félelem szonettje (a Életműve — egy kötet vers — Az utókor mindig azt kérdezi, felsorolást még fojytathatnók), azt nem emeli a1 legnagyobbak közé, ttulyen nagy költő volt, kihez mutatja, hogy meg is találta a de nem is szorítja az irodalom mérhető? A kérdés haszontalan, lényeget. perifériájára; ő az a tiszta és igaz ívlinden költői mű különböző ha- Akik ismertek, törékeny, finom költő, akinek minden nemzedék- fásokat mutathat fel, de értéke, jelenségnek írják le; verseiben is hez van mondanivalója, mert ál- jelentősége önmagában van. ilyennek mutatja magát, aki földi landó fénnyel világít. Dsidáé is, aki egyik leggondosabb és égi dolgok között egy gyerek verselünk volt, s választékos for- ártatlan gyanutlanságával sétál, s Az erdélyi irodalom nagy nem- mában vallott az örök témáról, azt is feljegyzi, hogy „a kis szo- zedékéhez tartozott: Koós Károly, életről, szerelemről, halálról. A bábán csillagok hevertek sepret- Kuncz Aladár, Bánffy Miklós, választékos formát vele kapcso- lenül...” Tamási Áron, Szántó György, latban külön ki kell emelni, mert Életműve egy kötet vers. Csak Nyíró József kortársa volt, akik szinte valamennyi versformában ennyi? — kérdezheti a telhetet- — bár különböző formában, más, kipróbálta erejét, s igaz örömét len kritika. Csak ennyi, de ne más hangnemben s nem is egy- lelte a szavak tiszta muzsikájá- feledjük, hogy a mennyiség önforma erővel — külön szakaszát ban. De nemcsak és elsősorban magában nem sokat jelent. S ez alkotják irodalmunknak. Csodá- nem ez a virtuozitás adja Dsida a költő. f.l;i angyalok citeráján latos ezermesterek voltak ebben a jelentőségét. Csodagyerekként dalolt (maga adta utolsó versesnemzedékben: Koós Károly regé- kezdte, aki bámulatos könnyed- könyvének ezt a címet), harmincegy éves korában meghalt. Ereje teljében, a szó valódi értelmében, s ha arra gondolunk, hogy csak néhány év haladék is mit jelenthetett volna neki és nekünk, joggal érezzük torzónak ezt az életművet. De a szó ismét megtéveszt, mert így, a korai halál ellenére is, teljes és egységes ez a mű, mely egy szeretetünkre mindenképp méltó költő nevéhez kapcsolódik. Van egy verse Amundsen kor- társáról, a kishivatalnokról, aki betegen, lázzal, latin szókat ismételgetve magában, megy hivatalába a húsz fokos hidegben, mert hajtja a kötelesség. Az egybevetés szinte természetesnek tűnik, hisz ő is Amundsen kortársa volt, aki beteg szívvel, állandóan a halál árnyékában rótta sorait, számolva a közeli befejezéssel, s „a halálnak minden vacsoránál külön tányért tett asztalához”. így él bennünk, tisztán és gáncstalanul, mert utolsó percéig hitt abban, hogy érdemes elvégeznie feladatát. Amundsen kortársa volt ő is, aki huszonöt évvel ezelőtt halt meg. De ez a negyed század csak arra volt jó, hogy tisztább, teljesebb fényben lássuk, művészetét. CS. L.
