Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
fOLNA MEGYEI NEPŰJSAÖ 1963. június 9. 4 ALEKSZANDR NASZIBOV: ! EJTEKHELY a<z '&Lbán Fordította: Szathmári Gábor a néhány évvel ezelőtti szemé- _____lyes viszontlátás örömére készült. A nagyszülők mögött nagyobbik unokájuk, -Marika és apja, Hajnal Ferenc áll. A gallani fényképezkedés óta sok minden történt. Marika férjhez ment, és egy kisfiú boldog mamája. A fontos/családi eseményről a távolba szakadt idős házaspár csak levél útján értesült G yakran hoz a posta levelet a Várdombi Hajnal és Szegvári családnak. A levelezőlapról és a bélyegzőről nem nehéz kitalálni, külföldről, a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett a levél. A távolbaszakadt Breitenbach György és felesége állandóan tartotta a kapcsolatot az itthoniakkal. A levélváltásokon kívül két ízben már személyesen is jártak rokonlátogatóban Magyar- országon, szűkebb hazájukban, Várdombon. Az itthoniak is voltak Gallanban, és a személyes találkozások után mind nehezebb volt az elválás. A nemrég érkezett levél rossz híreket hozott, megrázta, és felkavarta a Hajnal család nyugalmát. A nagyszülők arról írtak, hogy elfogta őket a honvágy, olyannyira, hogy a nagymama belebetegedett. — Szeretnénk hazamenni, szülőfalunkba. Nehéz nekünk az élet messze az otthontól, rokonok és hozzátartozók nélkül. Nem az anyagi gondok miatt kívánkozunk haza, mert itt is gondoskodnak az öregekről, mint nálunk otthon. Amióta a nagymama megbetegedett, félünk az öregségtől. Rosszul esik arra gondolni, ha bekövetkezik a vég, a szülőföldtől távol hántolnák el bennünket. Nagyon vágyódunk haza, szeretnénk dajkálni a dédunokát. Szedetnénk eldolgozgatni a szőlőben, a ház körül, s újra megízlelni az otthon sült kenyér ízét. Milyen jó lenne vasárnaponként kiülni a ház elé, s elbeszélgetni az ismerősökkel. érkezése után összeült a családi tanács. — Utána járunk, hogy a szülők hazakerülhessenek — határozták el, s megbeszélték, hogy mit kellene tenni. A fiatalasszony a körzeti tanácstagot, Bárány Ferencnét is A takarékossági mozgalomnak már hagyományai vannak a Bonyhádi Zománcgyárban. Épp úgy tartozéka ez a dolgozók közti vetélkedésnek, mint a tervelőirányzatok teljesítése. Ennek érdekében számos újítás, ötlet született már. Tavaly például kilencvenöt dolgozó, kétszázöt javaslatot tett, amely 148 474 forint megtakarítást eredményezett. Volt ezek között a javaslatok között 160 forint megtakarítást eredményező, de volt 26 800 forintot érő is. A gyár vezetői egyforma megbecsüléssel fogadták valamennyit. A hagyományokhoz híven idén is megszervezték a takarékossági versenyt, s ezt is elsősorban a zománcanyagok megtakarítása érdekében. S hogy e versenynek ösztönző ereje is legyen, a három legjobb eredményt elérő dolr Ä Bátaszéki Ruházati és Szolgáltató Ktsz műszaki vezetőt keres felvételre. Útiköltséget felvétel esetén térítünk. (32) beavatta a család tervébe és segítségét kérte. Nem hiába fordultak tanácstagjukhoz, a körzet „Bözsi nénijé”- hez. Kezébe vette az ügyet és a községi tanács támogatásával megtették a szükséges intézkedéseket. Hajnal Ferenc és felesége, Szegvári Sándor és felesége, született Hajnal Mária hivatalosan is kinyilvánították, vállalják az idős házaspár hazaköltöztetését, és amíg élnek, a róluk való gondoskodást. Kérik a tanácsot, nyújtson segítséget, hogy a távolba szakadt Breitenbach-házaspár hazaköltözhessen és életének hátralévő részét szülőföldjén, családja körében tölthesse el. Elment a kérelem, és utána elment a levél Gallanba. Vitte a reményt keltő hírt: — Talán sikerül, hogy véglegesen hazajöhessenek. Sokan munkálkodnak azon, és segítenek, hogy a család vágya valóra válhasson — írták az itthoniak. egyik nap a bizalom, a másik nap a bizonytalanság érzése váltakozik. — Mit gondol Erzsi néni, hazajöhetnek a nagyszülők? Reménykedhetünk? — kérdezte már ki tudja, hányadszor a fiatalasszony, Szegvári Sándorné. Bárány Ferencné, a tanácstag sohasem fogy ki a vigasztaló érvekből. — Biztosat nem mondhatunk, se én, se a tanács vezetői. ígérgetni felelőtlenség lenne, de ha arra gondolunk, amit Kádár elvtárs a párt VIII. kongresszusán mondott: „Visszavárunk minden Magyarországon élni, és dolgozni akaró, becsületes embert”, akkor bizakodom, és maguk is bizakodhatnak — mondja a kétségekkel küzdő családnak. Hajnal Ferenc és családja a bizonytalanság mellett is készül a szülők fogadására. — Olyan ott-' hanba várjuk őket, hogy mindent feledtessünk velük. Azt akarjuk, hogy nyugalomban éljék le öreg napjaikat. A nagyapa még jó erőben van, és dolgozni akar a szőlőben, a ház körül. A nagymama is biztosan meggyógyul, ha már itthon lesz, és többé nem gyötri a szülőföld utáni honvágy. P. M. gozó jutalmát a gyár bejáratánál közszemlére tették. Az első díj fényképezőgép, 1036 forint, a második ezüst likőröskészlet, 726 forint, a harmadik egy állóóra, 494 forint értékben. Kié lesz vajon a három értékes tárgynyeremény? Nehéz lenne ézt ma még eldönteni, hisz majd minden nap születnek hasznos és értékes gondolatok. A márciusban megrendezett újítási hónapban például kilencvenkét javaslat született a takarékosabb termelés érdekében. Egyének és brigádok versenyeznek a gazdaságosabb termelésért. A TMK-bri- gád az év eleje óta huszonnégy újítást dolgozott ki. Említésre méltó Máté Antal és Krecsmer László újítása is, akik a zománchulladék visszanyerése, illetve a zománcanyagok hasznos felhasználása érdekében dolgozták ki "újítási javaslataikat. Elismerésre méltó az is, hogy a gyár vezetői minden javaslatra, újításra a legrövidebb időn belül választ adnak, nyilvánosságra hozzák. Ez döntően hozzájárul ahhoz, hogy a takarékossági verseny élénk, s a vetélkedés egyre nagyobb, s a dolgozók valameny- nyien érdekeltnek érzik magukat. 79. — A bombázások miatt jövök. Nem értjük, mi történt, hisze ... — De hisz ezek máshonnan való gépek! — Lehetetlen. — Szovjet repülők. A reflektorok fényében magam láttam a csillagot a szárnyukon ... — Akkor azonnal beszélnünk kell Thedderrel. Maga most... — Csak este lehet. — Rendben van. — Aszker a zsebét tapogatta. — Legyen szíves adjon egy szál gyulát. Egy nagyon fontos hírt kell közölnöm ... Senki sem hall bennünket? — Egyedül vagyok a házban. — Aupel a háziköntöse zsebébe r.yult, elővette a gyufát, meggyújtott egy szálat, s két tenyerével védte a lángot, szolgálatkészen Aszker felé hajolt vele. * Újabb három nap múlva Seifert tábornok berlini szolgálati szobájában csengett a városi telefon. A tábornok füléhez emelte a kagylót, 6 megnevezte magát. — Ki beszél? — kérdezte vissza a vonal túlsó végéről beszélő hang. — Legyen szíves ismételje meg. — Seifert tábornok. — Igen, most már értem!... Tábornok út, itt Kari Aupel beszél. — Aupel? — Igen, tábornok úr, Aupel. A címem: Karlsluste, Berliner Plátz... — Ja, persze, tudom... — Seifert nyugtalanul feszengett a karosszékben, s még szorosabban a füléhez nyomta a kagylót. — Berlinben van? — Igen tábornok úr. — Hogy-hogy? Mi történt? — Feltétlenül találkoznunk kell. méghozzá minél előbb. Nagyon sürgős az ügy! — Hol van maga most pillanatnyilag? — A város kellős közepén, az Unter den Linden és a Friedrichstrasse kereszteződésnél. — Jól van várjon ott rám. — Értem, tábornok úr. •— Megálljon csak! De hogyan ismerem én meg magát? — Ne nyugtalankodjék én majd oda megyek önhöz. Aszker felakasztotta a helyére a kagylót, s kilépett a telefon- fülkéből. Tovább ment a járdán, s a legközelebbi hirdetőoszlopnál megállt. A hirdetőoszlop egész alsó részét két hatalmas plakát fedte be. Az egyiken szürke háttérre egy férfi fekete árnyéka vetődött. Az alak feltűrt gallérú felöltőt viselt, kalapja egészen a szemére volt húzva. A másik plakát egy fiatal lányt ábrázolt, amint ül valami telefonkapcsoló tábla előtt, s fején fülhallgató, s figyelmeztetően a szája elé téve az ujját, szigorú tekintettel néz a járókelővel szembe. Mind a két plakát alatt ugyanaz az aláírás volt: „Pszt!” Éberségre intették a lakosságot. Néhány perc múlva egy személykocsi fékezett a járdaszegély mellett. Tekintélyes külsejű civilruhás férfi ült a volánnál. Aszker szemügyre vette az illetőt. Jól megnézte a drága, kitűnő formájú kalapját, alaposan, szinte lilásra borotvált duzzadt arcát, vakító fehér kikeményített inggallérját, vastag, köves pecsétgyűrűjét. Seifert is hosszabban nézte a járdán álló, sárgásszínű szemüveget viselő férfit. A rövid kabát és a térd alatt pántolódó golfnadrág hatásosan kiemelte erős, arányosan fejlett testét. Fején, kissé félrecsapva, keskenykarimá- jú zöld tiroli kalap volt, amely azt a benyomást keltette, mintha körülmetélték volna a szélét. Seifert lejjebb vitte a tekintetét, s a szürke-fekete mintás térd- harisnyán és a rikító sárga cipőn állapodott meg. „Papagáj —gondolta magában megvető, lekicsinylő ajkbiggyesztéssel a tábornok. — A csuda látott még ilyen Ízlést.” Találkozott a pillantásuk. Aszker közelebb indult, miközben kinyílt a gépkocsi ajtaja. A következő másodpercben már az SS-tábornok mellett ült Aszker. — Nos, — szólalt meg Seifert, amikor a kocsi az út közepére fordult. — Nos hallgatom önt, kedves .... — Aupel — juttatta eszébe a nevét a tábornoknak. — Ja persze.... kedves Aupel úr. Mi történt, hogy ilyen váratlanul? .... Aszker kinyitotta az irattárcáját, elővette belőle a fésüdara- bot, s úgy tartotta, hogy Seifert jól láthassa anélkül, hogy levenné a szemét az útról. A tábornok a mellényzsebébe nyúlt, s elővette onnan a jeltárgy másik felét. — Rendben van, — mondta, miután meggyőződött, hogy a két fésűdarab a törés mentén pontosan összeillik. — De miért utazott fel olyan messziről egyenesen Berlinbe?... — Nem volt más választás. — Mi történt? — Seifert hangjában bosszúság érződött. — Még a világ végére is elmennék, nemhogy idáig, Berlinig, ha ez megmentené a rejtekhelyét és az archívumokat. — Megmenteni a rejtekhelyét? Mit jelentsen ez? — Meglepő. — Aszker ingerült arcot vágott. — Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy Karlslustet bombázzák! — Csak nem? — Seifert teljeserejével Aszker felé fordult — Mit mond? Bombázzák? — Igen, bombázzák, — ismételte Aszker. — Az utóbbi három nap alatt három légitámadás volt! — De hiszen ez lehetetlen! Most Aszker csodálkozott el. — Ön valóban nem tud erről? — kérdezte. — Semmit sem tudok. Kiszálláson voltunk Upitz Gruppenfüh- rerrel,. innen távol, a keleten, s csak ma éjjel jöttünk vissza. De hát kik bombázzák Karlslustet? Milyen gépek? — Az oroszok. Sedfert füttyentett egyet. — Gondolja, hogy kiszimatolták? .... — Bizonyos vagyok benne. — Várjunk csak,! várjunk! — Seifert egészen előre dőlt a kocsiban. — Ez teljességgel hihetetlen. Egyszerűen valószínűtlen .... — Jó, tegyük fel, hogy tévedek. — Aszker elővette a kabátzsebéből s kiterítette a térdére Karls- lustp térképét. — Döntse el saját maga. Kékkel vannak jelölve azok az objektumok, — amelyeket tegnapelőtt az első légitámadáskor bombáztak. A sárga vonalak mutatják a tegnapi bombázás eredményét. Piros ceruzával karikáztam be azokat a pontokat, amelyek ellen ma éjjel, közvetlenül hajnal előtt intéztek légitámadást az orosz repülők. Seifert lassított, s a térképre nézett. Az első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy a bom- b"azás körzete lassan, de határozottan közeledik az Elba-partján a híd és az útelágazás mellett lévő erdőhöz. — Nos? — kérdezte Aszker, miközben összehajtotta a térképet. A tábornok nem válaszolt. — A főnök nagyon nyugtalan/ — szólt csendesen Aszker. — Ö már tudja? <— Még tegnap közöltem vele. — Mit tegyünk? — Nem tudom. — Aszker szünetet tartott. — Egy biztos: ha az oroszok ilyen" tempóban folytatják, öt-hat nap múlva elérik a rejtekhelyét. Akkor pedig a levegőbe repülnek az archívumok. Aszker elhallgatott. Szótlan volt Seifert is. Eltelt néhány perc. A kocsi befordult valami utcába, aztán még egyet kanyarodott, s visszafelé haladt az úton, amelyiken jötték. — A hivatalba kell mennem, — mondta magyarázóan a tábornok. — De hiszen nem határoztunk semmit! — Este találkozunk. Kilenc órakor, ugyanott, ahol most. (Folytatjuk) j Garanciális motorkerékpár-javítás I a Dombóvári Vasipari Ktsz-nél Pannónia E Danuvia Berwa | Panni Tünde motorkerékpárra, E továbbá javítunk és generálozunk bármilyen gyártmányú s j motorkerékpárt, varrógépet, kerékpárt, háztartási gépeket, E j rádiót és televíziót. (12) ~ imiimiimiiiiimimiiiiNmiiNmimiiiiimimimiiiiiimiiimiimumimimi A fénykép A levél Ki takarít meg többet? Kié lesz a fényképezőgép, az ezüst likőröskészlet és az állóóra? A családban
