Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-07 / 131. szám
4 tOT,NA WfcGYEf NfiRTjr-re 1963. Jönlns 7. 4 4 4 <4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 Káté Eszti ruhát varrat. sm YJ3HÜM Találkozás előtt... * 4 * * * 4 4 4 4 4 4 i 4 4 é Esztike, magának remek az ízlése! A ruházkodás ízlés dolga. Kisipari szövetkezetek női méretes szabósága: Szekszárdi Szabó Ktsz. Dombóvári Vegyes Ktsz. Bátaszéki Ruházati Ktsz. Uőgyészi Vegyes Ktsz. Tamási V egyes Ktsz. (2) TI ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z &lbán Fordította: Szathmári Gábor 77. Végül kidolgozták a tervet, amelyet azonnal továbbítani kellett Moszkvába, hogy jóváhagyják. Annak ellenére, hogy Aszke- rék igen tömören, szinte lakonikusan rövid mondatokkal rögzítették a terv lényegét, a rádió- gramm mégis meglehetősen hosz- szúra sikerült. Ilyen hosszú szöveget Karlslusteból leadni kockázatos lett volna, mert az Abwerhr megerősített karlslustei rádiófigyelő szolgálata ennyi idő alatt könnyen bemérhetné az adó színhelyét. Mitévők legyenek? Egyetlen kiút maradt: — elviszik a le- adót vagy kétszáz kilométerre a várostól, s onnan sugároznak. * Likov tábornok, amint megkapta a karlslustei csoport rádió- grammját, azonnal hívta Ribint. Az ezredes végigolvasta a jelentést, s utána hosszan elgondolkodott. — Nos, — mondta neki Likov — mi a véleménye a dologról? Elfogadhatjuk-e a javaslatukat? — Repülővel hozzunk el onnan ekkora terhet? — Ribin összeráncolta homlokát. — Csaknem háromszáz láda és mindegyik legalább tizenöt pudot nyom, sőt egyik-másik még ennél is súlyosabb! — Igen, Oreszt Ivanovics, csaknem száz tonnáról van szó! — És ezt a hatalmas súlyt repülővel kellene elhozni? — Javasoljon egyéb megoldást! — Hm . . . Nehéz ügy. — Olvashatta: Kerimov utalt a másik variációra is. Megszerezni és ott elrejteni az iratokat. Mondjuk elsüllyesztjük az Elbában. Nem kell félteni, leforrasztott fémládákban vannak a dokumentumok. Beleegyezik maga ebbe a megoldásba? Aha, ugye, hogy nem. S természetesen igaza is van. A háborúnak, ahogy a mostani helyzetből megítélhetjük, nem egy és nem is két hónap múlva lesz vége. Addig pedig még nagyon sok minden történhet! — De hát olyan hallatlanul bonyolult feladat... Meg kellene mozgatnunk több mint félszáz repülőgépet. Behívták Csisztov ezredest is. Néhány perc múlva megjelent a tábornok szobájában, elolvasta a Karlslusteból jött jelentést, s amikor végzett vele, Likovra emelte fiatalos tekintetét. — Talpraesett ember ez a Kerimov, tábornok elvtárs — mondta lelkesen Csisztov. — Tiszta, világos fejű fickó. Én, ha véleményt kérnek tőlem, fenntartás nélkül támogatom Aszker elképzeléseit. Megszólalt a telefon. Az egyik társosztálytól közölték: az a férfi. aki iránt Likov tábornok érdeklődött, ma Dunquerque-be utazott repülőgépen. Egy óra múlva pedig ott átszállt egy másik gépre, s folytatta az útját. Freed Thedderről volt szó. Hamarosan meghozták a Berlinből érkezett rejtjeles jelentést is: Seifert visszatért a német fővárosba. — És Upitz? — kérdezte Likov tábornok a tiszttől, aki jelentést tett a berlini rádiógrammról. — Felhívom a figyelmét, hogy ez az ember igen érdekel bennünket. — Még nem tudták megállapítani ... Nézze meg ezt is, tábornok elvtárs. Egy másik rádiógrammot adott át Likovnak a tiszt. Ebben a jelentésben az állt, hogy a napokban — Nyugatról Kelet felé tartva — a külföldi kémek egy nagyobb csoportja lépte át a francia—német határt. Ma két másik, hasonló csoport követte őket. A német tábori csendőrség őrjáratainak sikerült elfogniok néhány ügynököt. Az a gyanú, hogy valamilyen különös feladatra készülődnek az átdobott kémek. — Ugyanahhoz az ügynökséghez tartozik, amelyikhez Thedder — mondotta csendesen Likov. A tábornok felemelte az állambiztonsági hivatal vezetőjéhez szóló közvetlen telefon kagylóját, s engedélyt kért tőle, hogy bemehessen hozzá. Az állambiztonsági hivatal vezetője figyelemmel tanulmányozta a dokumentumokat, amelyeket Likov vitt be hozzá. — Bátor terv, — szólalt meg végül. — Bátor és kockázatos. Dehát más megoldás nincs. Igazuk van. Elvben én máris mellette vagyok. Likov megkönnyebbülten sóhajtott fel. — De .. . az akció méretei olyanok, hogy speciális engedélyt kell kérnünk. Készüljön fel, Szergej Szergejevics. Maga ennek a csoportnak a vezetője, tehát magának kell majd referálnia. — Még ma kellene. Hatalmas munka áll előttünk, az idő pedig már nagyon szorít bennünket. — Igen, igaza van. Még ma kell... Likov tábornok és a felettese késő este ért vissza az állambiztonsági hivatalba. Derűsek voltak. Elfogadták a tervüket. — Ma jelentkeznek Aszkerék? — kérdezte az állambiztonsági hivatal vezetője. — Igen. — Likov az órájára nézett. — Ötven perc múlva. — Közöljék velük a Thedderről kapott hírt is. És mondjanak nekik valami megnyugtatót. Hiszen tudja, mennyire izgulhatnak most... — Hát hogyne ... — És tiltsa meg nekik, hogy valamit is csináljanak addig, amíg idehaza nem biztosítottunk minden szükséges feltételt a sikeres munkához. Addig ne moccanjanak. Várni és várni, pihenni és erőt gyűjteni. — Egyelőre ez a feladatuk. — Értettem. — Egy érdekes, új hírt szeretnék elmondani még magának, hogy annak idején majd ne érje készületlenül... Végleges döntés született: a háború után bíróság előtt vonjuk felelősségre a legfőbb fasiszta háborús bűnösöket. Hitlerről, Göringről, Himmlerről, Göbbelsről, Ribbentroppról. Kruppról, Schachtról és néhány más személyről van eddig szó. — Értem. — A bírósági tárgyaiéihoz viszont dokumentumok kellenek. Minél több dokumentum ... Látja, hogyan nő szüntelenül a jelentősége és a fontossága annak a feladatnak, amelynek megoldásán most Karlslusteban dolgoznak az embereink. (Folytatjuk) Igen, igen, az étteremben, mert nem minden vizsga folyik le tanteremben, katedra előtt. Abban is különleges volt ez a vizsga, hogy a hat vizsgázóból csak három volt a színen, a vizsga- bizottság előtt, akiket aszerint osztályoztak, ahogyan a nem látható három „vizsgadolgozatát” tálalták a vizsgáztatók elé. Izgulásban itt sem volt hiány. Az egyik nyilván ezért terítette fel fordítva az abroszt, ráadásul nem is egyforma kettőt az összetolt két asztalra. — Fiam, te rosszul készültél. Hogyan kell teríteni, mi a szabály'? — korholta a delikvenst a szakoktató. — Ponty, Mornay módra. Készítette Garay Ilonka — tálalta *el az első „dolgozatot" az egyik vizsgázó, az élénkmozgású, mokány, barna Hajdú András. A bizottság tagjai egymás után szedtek a tányérjukra, és. ízlelgetni kezdték. — Ízre igen jó... — Viszont nagy hibája, hogy a burgonya csak díszítés, nem körítés... Végül az előttük lévő papírlapokra mindegyik leírta az osztályzatot. — Ponty, jóasszony- módra. Készítette Horváth Annus — tálalták fel a következő ételt. — Kitűnő... — ízletes... — Nagyon jól sikerült a fűszerezés... — Igen. Borban párolva, gombával fűszerezve... — Kalocsai ponty, készítette Pék Etel. három szakácsnak, a bonyhádi Béke-étterem másodéves tanulóinak. A kis Hajdú ötösre vizsgázott. A vizsga befejezése után Váradi Sándor, a vendéglátó vállalat igazgatója és Friedmann Nándor szakoktató mondották el a vendéglátóiparban folyó tanuló- képzés tapasztalatait. Vizsga az étteremben — Francia sertésborda, készítette Garay Ilonka. — Ez viszont kitűnően sikerült... — Ezzel javított előző osztályzatán... — Milánói borda, készítette Horváth Annus. — Rablóhús nyárson, készítette Pék Etel. A vizsgabizottság végigkóstolta az összes fogást, majd az osztályzatok összesítése után kihirdette az eredményt — beleszámítva az előzőleg lezajlott szóbeli vizsga jegyeit — a három felszolgálónak és a — Általános tapasztalat a színvonal emelkedése, a felszolgálók és a szakácsok képzésében is. Gyakori már az, hogy a tanulók felülmúlják az öregebbeket. Nemcsak mozgékonyabbak, t hanem udvariasabbak, többet értenek a szakmához. — Negyvenkilenc tanulónk van, cukrász, felszolgáló és szakács — mondja Friedmann Nándor — és szállodai portás, aki Budapesten tanul. Ugyancsak Pesten tanul két szakács, í ú- rós Lukács keze alatt, akik majd az új Szabadság-étteremben kapnak helyet. Az idén tizenhatan végeznek, akik helyett cukrászdái és büfé-kiszolgáló tanulónak veszünk fel újabb tizenhatot. Azonkívül újabb két érettségizett fiatalt küldünk szálloda-portási képzésre. — Érdekes — mondja Váradi elvtárs —, amikor a szekszárdi diákok között először érdeklődtünk, ki jelentkezne portás-tanulónak, először nem akadt vállalkozó. Azt gondolták, a szállodai portás is csak olyan, mint az üzemek, intézmények kapujában álldogáló öregek. Holott ez a foglalkozás magasfokú intelligenciát, nyelvtudást — sőt. több nyelv tudását — igényel. Számolni kell azzal, hogy Tolna megyében is nagyobb lesz a jövőben az idegenforgalom, ezért lesz szükségünk képzett portásokra, ugyanúgy, mint idegen nyelvet beszélő felszolgálókra. A látottak, hallottak alapján bízhatunk, hogy rövid idő leforgása alatt eltűnik a humoristák, karikaturisták egyik kedvelt alakja, az udvariatlan pincér.- Bl
